Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
1955 junius Magyar Végvár 11. oldal ősi magyar vérben való törhetetlen hitünket ne vegye el tőlünk legnagyobb megpróbáltatásunk idején. Nem hisszük, hogy Kállay olyan optimista lenne, aki azt gondolta volna,, hogy megjelenésére megváltozik a Free Europe egész politikája, arculata s vele a NB személyi összetétele. 5 nem délibábok után szaladó álomlovag, de ‘reálpolitikus’. Kifejti levelében, hogy a NB ‘nem parlament, a Végrehajtó Bizottság nem kormány’. Ő, aki a Gömbös kormányban viselt földművelési miniszteri tárcájától azért vált meg, mert alkotmányjogi aggodalmai voltak, mindenkinél jobban tudja, hogy ’még csak az kellene!’ AMIT NEM AKAR (?) MEGLÁTNI Tudja ő, hogy ez egy öncsinálta, önkényesen és a demokrácia minden alapelvével merően ellenkező módon alakult öncélú s kiütött sakkfigurákból alakult részvénytársaság, mely sem az otthoniak, sem az itteniek bizalmat nem birja. Nem lehet otthon a Nemzetnek a moszkvai méreggel telt kelyhet nyújtani és itt az ellenmérget és annak propagálását monopolizálni. Tudja, hogy őket senki sem bízta meg, senki sem választotta, és senkinek sem kellenek! Kállay szerint ez a szerv angolul: ‘spokesman of the free Hungarian nation’. Ez téves meghattfozás, mert szászálám csak az lehet, ki tudja, hogy mit kivonok és velem egyetért. Ez bizalmi szerep, melyhez megbizas és bizalom is kell. Mindez itt hiányzik. Végnapjait élné az a ‘free Hungarian nation’, melynek ily szószólói lennének. Az a baj. hogy a Magyar Nemzet nem szabad s ha ettől a szervtől függne, többé soha szabad nem lenne! Azt ajánlja, hogy a VB-nak minél teljesebbé kell tennie a végrehajtó szervek és az Egyesült Államok között máris fennálló jóviszonyt. Ez helyes,, csak kérdés, vájjon e végrehajtó szervek nem követnek-e éppen olyan tévutat,, mint amikor odahaza azt hangoztatták az Egyesült Államok képviselői előtt, hogy ők 'demokratikus kormány’, miközben az őket e kormányra juttató nép sok ezreit kiszolgáltatták vörös hóhéraiknak. Ki ad biztosítékot, hogy most másképpen van, mint mikor a menekülteket'tárt karokkal várva' hazacsalták, hogy segítsék nekik ‘a demokratikus Magyarországot felépíteni’ s ehelyett bitófa, börtön, tábor és deportálás várta őket! Mi nem felejtünk s nem felejtjük köz-, működésűket sem, melyet az erőszakos repatriálási közegekkel kifejtettek! Legkevésbbé hiszünk a ‘legnagyobb erélyben és határozottságában’a VB részéről, mikor oly kérdések merülnek fel, melyek a Magyar Nemzet életbevágó érdekeit érintik, • de egyúttal gondtalan állasukat és gondtalan megélhetésüket is esetleg veszélyeztetik. Kállay Miklós akkor még Olaszországban volt, de bizonyára tud arról a Philadelphiai Nyilatkozatról?! Levelében dicséri a Nemzeti Bizottmányt és annak tevékenységét. Remélni szeretném, hogy eszébe jutott Cicero Halotti Beszéde: ‘Temetni jöttem Caesart és nem dicsérni...’ Érdemének tudja be, hogy kiérkezésekor a VB ‘tiltakozott’ a FE Bizottság elnökének egy a csehek irányában részrehajló s a Trianoni békeszerződés alapján álló nyilatkozata ellen és hogy az önrendelkezési jogra való hivatkozásuk folytán ‘kielégítő’ választ kaptak. Arról azonban nem szól a levél, hogy hány ilyen eset volt már azelőtt és azóta, hol semmi közbelépést nem láttunk.. Naponta jelennek meg az amerikai sajtóban téves és a magyar Nemzetet kedvezőtlen színben feltüntető cikkek, kitételek. A NB-nak egy egész, busásan fizetett sajtóosztálya van s mégis egyes lelkes honfitársaink vagy az Amerikai Magyar Szövetség tisztviselői kénytelenek ezekre felelni és helyesbítést kérni. Ezt a kérést hol teljesitik, hol nem, mert a NB ‘elfoglaltsága’ miatt nem tud minden cikket figyelemmel kisérni! (?) A NB különleges ‘érdemeként’ emeli ki az 1954 február 8-án lefolyt történelmi eseményt, midőn a NB elnöke a washingtoni Capitolban Mindszenty hercegprímásunkért mondott imával nyitotta meg a szenátus ülésszakát. Kimaradt a levélből az, ha ezt az invokációt a hercegprímás mondhatta volna el és nem az, aki Mindszenty bíboros ellenállási politikájának legnagyobb kerékkötője volt és ki jelen volt, mikor a Bizottmány egy másik tagja áltál szerkesztett törvényt a köztársaság védelmére a nemzetgyűlés elfogadta, minek alapján a hercegprimast elítélték. Tudjuk, hogy a NB kebelén belül ily kis* árnyalatok’ nem fontosak, mert ugyanezen tagja, kinek nagy része volt a köztársaság létrehozatalában, most mint ‘legitimistd mondotta a gyászmisét néhai Karoly király halalanak évfordulóján. Ily szörnyű paradoxonok, jól tudjuk, mindennaposak a NB szereplésében. Különösen Kiemeli az 1954 nyarán a különféle Kis Entente -beli politikai csoportoknak a VB által adott választ, hogy a NB az önrendelkezés alapjan all területi integritásunk tekintetében. Eltekintve attól, hogy az a bizonyos, már emlitett Philadelphiai Nyilatkozata a NB-nak ezzel sehogy sem hozható összhangba, csak megemlítjük, hogy a Kárpátmedence magyar volt ezer éven át és területi integritása Európának s igy Amerikának is elsőrendű stratégiai és politikai érdeke. A csehek nem törődtek az önrendelkezési joggal, mikor torzállamukat létrehoztak, mikor szláv rendőrállamukat kialakították s mikor a magyar Kárpátalját minden békeszerződést megelőzve népestől, stratégiai kulcspontostól odaadták ajándékba Szovjet Oroszországnak. Még pedig ‘testvéri összetartozandóSaguk jeléül'. Az önrendelkezés teóriája elvben igen nemes és szép, de gyakorlatban a túloldalon másként alkalmazták! Hol volt az önrendelkezés Erdélyben, a Délvidéken? Örvendetes, hogy Kállay kifejti a ‘peaceful co-existence ’ rendkívül veszélyes és káros kihatásait és a NB számlája javára Írja, hogy /az ő kezdeményezésére/ ezt nem helyeselték a Bizottmány tagjai. Ők élő példái annak, mire vezet az általuk otthon oly lelkesen hirdetett ‘békés együttélés’ az orosszal és a kommunistákkal. ‘Nem kétséges és a dolog természetéből folyik, hogy a VB tevékenységének legjelentékenyebb része bizalmas természetű és nem hozható nyilvánosságra' • mondja a levél Írója. így mi elesünk attól, hogy a VB ‘hasznos’ tevékenységét szemmel kísérhessük. Viszont, aki egyszer már hozzászokott, hogy az oroszt felszabadítóként egekig dicsérje, miközben Nyugat felé is igyekszik ‘érdemeket’ szerezni a régbevált 'nem lehessen tudni' elv alapján, - annak titoktartása nem nagyon légmentes. Akire titkot biznak, előbb alaposan nézzék meg, hogy kik azok, kiket titkunk őrzőjévé tesznek! IDEGEN TOLLAK... Meglepetve olvastuk a NB küzdelmét a ‘titoizmus’ ellen. Erről nem tudtunk és csak arról értesültünk, hogy a Nagy Ferenc kormány annak idején kiadott egy érdemdús, antinóci, ártatlan magasrangu katonai vezetőt Titonak, ki azután karóba-huzatta! Nagy Vince, a NB alelnöke, a Károlyi Mihály kormánybeli forradalmár minisztertársa, Linder Béla, ki hadügyminiszter létére ‘nem akart katonát látni', kik az országra törő kis-entente-beli szlávokkal szemben megvédhették volna ezeréves területi integritásunkat, ott van Jugoszláviában Tito szolgálatában! Ezt bizonyára nem tudja Kállay! A ‘Rabnemzetek Közgyűlésének’ szervezete természetesen kiemelésre méltó, hisz a NB tagságából ‘hivatalosan’ megvált Eckhardt Tibor vezetése alatt áll. Semmiféle andkommunista s a rabnemzetek érdekeit valóban szolgáló egyesülés ellen nem kivánnék szólni, de különös, hogy ennél sokkal fontosabb, hasznosabb munkát kifejtő és magas színvonalon álló antivörö's nemzetközi szervezet vörös posztó a NB szemében, ha nem a FE zsoldjaban áll. Az antikommunista küzdelmet nem lehet és nem is szabad monopolizálni. A UN tagjainak alapos és helyes tájékoztatását sokkal inkább tudnák más, nem ‘árnyalatokkal’ tarkított antikommunista világszervezetek szolgálni, - ha szóba állnának velük. Az árvízkárosultjaink megsegítése talán mégsem egészen a NB kezdeményezésének az érdeme. Vannak itt amerikai magas-
