Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-06-01 / 6. szám

1955 junius Magyar Végvár 9. oldal származó miniszterelnököt látott kormánya élén. Az ősmagyar vérben és az átöröklött hazafias hűségben a magyar Nemzet még nem csalatkozott. KÁLLAY MIKLÓS Ez volt a helyzet, mikor Kállay Miklós 1942 március 10-én Bárdossy László lemondása után átvette a miniszterel­nökséget. A fentiekben vázolt helyzet és vezérelvek határozták meg cselekedeteit. Megvédeni a Hazát a Kelettel szemben és megőrizni attól,,hogy nemzetidegen elemek a nyugati szomszéd nagyhatalomnak el ne adják. Nem könnyű feladat! Egyik kézzel segíteni a nyugati erőfeszítést az orosz agresszióval szemben és másik kezével megtartani a Nemzet méltóságát, megőrizni felségjogait csak úgy lehetett, hogy az egyik kéz engedménye­ket tesz, mig a másik védi a legféltettebb nemzeti kincseket. Ez az, amit politikájában a kritikusok ‘Kállay Kettősnek’ ne­veztek, ami valóban nem volt más,, mint tojástánc, dinamittal töltött tojások között,, egy a régi magyar kényszerhelyzetből született eljárás. Röviden: Kállay Miklós akkor ÍGY teljesítette a Nemzet által reá bizott .történelmi hivatását. Ember ö is - és nem Isten, igy hibázhatott itt, tévedhetett ott, de miniszterelnöki tevékenysége tekintetében az vessen rá követ, ki bebizonyítja, hogy adott kö­rülmények között jobbat tett. A németek üldözték, feleségét lelőtték, Dachauban szenve­dett. S mindezt miért? A Hazáért, a magyar Nemzetért és a ma­gyar jövőért, hazafias meggyőződéséért! Nem vádolható a né­metekkel való kollaborálással. A Mindenható megkimélta attól,, hogy az összeomlást otthon átszenvedje. Egy bizonyos azonban: még ha keresztül is ment volna az 1945 utáni Kálvárián, a ma­gyar Judás szerepét biztosan nem vállalta volna! 0 nem ült vol­na le Rákosi Mátyással egy asztalhoz, miközben a Nemzet sok ezreit bitáfára vagy Szibéria kietlen tundráira vagy bányáiba vi­szik. Kétségtelen, hogy Kállay Miklós igen ügyes politikus és diplomata s otthon, válságos időkben kiállt próbája nem enged kételyt hazafias, anti-totalitirius meggyőződéséhez férni. Vé­rében volt őseinek politikája, melyet tudatalatt a változott kö­rülmények között is magyar lélekkel alkalmazott. Megkísérelni azt, hogy elgondolást rejtélyét a távolálló kifürkéssze és ter­veit meglássa, épp oly nehéz, mint az erőt felfedezni, mely a vándormadarat tavaszi-őszi vonulása folyamán hajtja. Nevez­zük ezt ösztönnek, atavizmusnak, - de rejtelmeit felfedni aligha lesz lehetséges, Nemzetünk ezer év veszélyét átélni, ha nem lettek volna ilyen emberei, kiket ily titkos erők, kifürkészhetet­len szándékok, - aligha lett volna képes. * LEVÉL MAGYAR ÜGYBEN’ Kállay Miklós levelet irt most a magyar emigrációhoz, melyben egy évi amerikai tartózkodása után beszámol a magyar nyil­vánosságnak. A magyar nyilvánosság, a közvélemény szerint Kállayt ‘el­nyelte a Varga-Nagy-Pfeiffer-Peyer féle u.n. Magyar Nemzeti Bizottmány.’ Nem célom,, nem is feladatom, de igazságérzetem is tiltja, hogy ma, aránylag rövid idő után állást foglaljak e tekintetben. Viszont két dolgot tudok: 1./ Kállay múltja alapjan Ítélve nem oly anyagból van gyúrva és oly széles politikai látókörrel ren­delkezik, hogy feltételezhető lenne róla, hogy egy olyan rövid­látó és hazafias szempontból megbukott együttesnek személyét képességeit rendelkezésére bocsássa csak azért, hogy fizikai létét pillanatnyilag biztosítottnak lássa. Nagyon is jól tudja, hogy kik azok, kik ma a Nemzeti Bizottmányt és annak Végre­hajtó Bizottságát alkotják. 2./ Kállay u.n. 'reálpolitikus’, ki azt mondja, hogy adott kö­rülmények között ‘nem azt kell tenni, mit tenni kellene, - hanem amit tenni lehet.' Aki a mai helyzetet ismeri, az tudja, hogy a Free Europe Committee valóban az a tényező, mely az emigráció és azon belül a magyar ügyet intézi. Azt is tudja, hogy annak mai ősz­­szetételében — mikor a Nemzeti Bizottmány ennek csak egy függvénye — nagy dolgokat tenni nem lehet. Mert az egész F.E. C. is valami sokkal nagyobb tényezőnek a függvénye és amig e helyzec meg nem változik, itt változást várni ugyancsak nem lehet. De hegy Kállaynak vannak elgondolásai és tervei is, az oly biztos,, mint ahogy miniszterelnöksége alatt is kellettek, hogy legyenek - és voltak is!! Hogy ezek milyen irányúak, azt ma,, egy év után még nem lehet tudni. Ezt majd a jövő fogja meg­mutatni. Tehát levelét is ebből a szempontból kell megítélni és nem a közügyektől távolállók egyéni impulzusai és benyomásai alapján alkotott véleménye szerint. Levelében, melyet itt teljtartalmilag közölni tulterjedelmes lenne, Kállay emigrációja 10 évének gyümölcseként 'Hungarian Premier’ címmel kiadott könyvét említi meg. Helytálló, hogy ez sokban hozzájárult a Nyugat közvéleményének felvilágosításá­hoz. Kétségtelen,, hogy egy nagyértékü történelmi forrásmü, me­lyet az illetékes tényező bocsájtott ki. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Történelmi távlatban még tulközel vagyunk az összeomlás előtti események­hez és a Történelem igazoló bizottsága még nem hozhatta meg ítéletét. A világ-politika kaleidoszkópjának képe oly gyorsan változik, hogy nagyon kockázatos dolognak látszik még ma egy akkori vezető személyiségnek emlékiratait kiadni. Ma még nem mondhat el mindent, mert — hiszen Kállay maga is beismeri — sok dologban köti az esküje. Az igy támadt hézagokból pedig az avatatlan vagy részrehajló nem létező dolgokat olvas ki és és azok alapján itél. ’A könyvnek visszhangja az angolnyelvü sajtóban azt bizo­nyítja, hogy többet nem lehet egyoldalú információ alapján Ítél­kezni felőlünk’ mondja Kállay. De más nyelvű sajtóban is volt visszhang és Németországban, - mely ugyancsak elmúltnak te­kint mindenféle náci tendenciát, - csak országuknak főként az orosz bolsevizmus elleni ádáz harcát tekintik. Akkori hadi cél­jaikat korlátozó bármilynemü, őket félrevezetni igyekvő poli­tikai cselekedet bevallását nehezményezik. Németország ma hamvaiból újjáéledni látszik. Németország 80 milliós európai nemzet. Ott még ma is sok-sok ezer magyar menekült küzd a mindennapi létéért... Erre Dr.Weidlein sok ily szálat gyűjtött össze most megje­lent, igazságtalanul rágalmazó, magyarellenes könyvében. En­nek az ott menedékjogot élvező magyar menekültek fizetik meg az árát, Amerikába való jövetelét indokolva ezt mondja: ‘Elhatároz­tam...hogy odamegyek, ahol a rabnépek felszabadítása, akkor úgy látszott, hivatalos programmá tétetik, amit Amerika soha vissza nem vont, de hivatalos tényezői minden aktualitáskor máig is megerősítenek. Ez a tény megszabja a hazáját akaró számkivetett magyar útját. Emellett eltörpül minden más szem­pont...’ Kitér Eisenhower elnök néhány hét előtti felszólítására, melyben a Free Europe Committee és a Crusade for Freedom céljainak és szervezeteinek fontosságát kiemelve azok támoga­tását kérte az amerikai néptől. Leszögezte, hogy ez a világ legfontosabb védelme a kommunizmus ellen, ha arabnépekben ébren tartjuk a hitet és nem veszítik el reményüket, hogy fel­szabadulnak. Kállay kiemeli, hogy a történelemben példa nélkül való, hogy a világ leghatalmasabb nemzete a rabnemzetek ügyé­nek szolgálatára külön óriási intézményt állit fel stb. ‘De azu­tán jön a kifogás - mondja Kállay - hogy a Free Europe Com­­mitte ilyen vagy olyan világnézeti beállítottságú.' Mindez, amit Kállay mond — és ezt az ebben való bekapcsoló­dása igazolásául is mondja - valóban igy van. Tény az is, hogy ‘őket irányelvekben és a személyek összeválogatasában néha más szempontok vezetik, mint bennünket, akik közelről láttuk szenvedve, vérezve éltük át a szörnyű időket. Ok madártávlat-

Next

/
Thumbnails
Contents