Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
6. oldal Magyar Végvár Jenőfy Csaba: mártírok __________NYOMÁBAN A ma New Yorkon élőskö* dó és a judás-tallérokat harácsoló bizottmányosok fo földalatti munkájának segítségével a Magyarország ‘felszabadítására’ beözönlő bolsevista horda mindent elsöprő fergetege Esztergomot sem kímélte meg és igy Szent István ezeréves városa is mihamar térdre kényszerült. Az ősi primási székhely lakossága meggyötört fájdalommal szenvedte át a ‘felszabadulás’ minden borzalmát és dermedten állt a bitorlók előtt, lelketnyomó félelemmel aggódva beteg Kardinálisa életéért. Az egyházfő, a nagyrészt már romokban heverő főpapi palota egyik kis cellájában vészelte át a véres napokat. A betegszobáig feljutó fájdalmak jaja még súlyosabbá és végkép megszámlálná tették Serédi Jusztinián napjait. Orvosai ágyba rendelték és a papi teendők végzésétől eltiltották, hogy beteg szivét kímélje. De az uj urak, a'felszabaditó gentlemenek’ ezzel mitsem törődtek és a beteg érseket géppisztollyal fenyegetve, arculütéssel serkentve - arra kényszeritették, hogy a ‘diadalmas’ bevonulás örömét1': re székesegyházában Te Dem-ot tartson. Az a mélységes lelkifájdalom, amely a megszégyenítő esemény hatása alatt a bíboros beteg szivét megtörte, 1945 március 29-én a halálba vitte. A primási palota előcsarnokában felállított ravatal mellett, az ‘őszinte részvét’ megnyilvánulására hivatkozva, a megszálló katonaság állt disz őrséget. A sors játékaként Krisztus katonáját a Sátán harcosai őrizték, kik szolgálatuk jutalmaként a halott Prímás imára kulcsolt kezéről lelopták az ereklyét tartó főpapi gyűrűt. Az elhunyt főpap utódjaként báró Apor Vilmos jjyóri püspököt emlegették. Azonban a sors újabb tragédiával másként intézkedett. A közszeretetben álló főpap a püspöki palota pincéjébe menekült, mintegyy 300 magyar nő védelmében, a nők meggyalázására betántorgó bolsevista vadállatok fegyverétől nalálosan találva mihamar követte érsekét. A tragikus sorozat után Róma választása Mindszenty József veszprémi püspökre esett, kit a Pápa 1945 okt.6-án Magyarország hercegprímásának nevezett ki. A keresztény magyarság megnyugvással vette XII. Pius döntését, mert ismerték egyéniségét és ennek tudatában érezték, hogy személyében olyan magyar ember került a primási székbe, aki a főpapi és e méltóságból eredő ‘zászlós úri’ tisztségében megfélemlithetetlen oszlopa, támasza lesz a meggyötört, gyalázatba, erkölcsi fertőbe, nyomorúságba tiport nemzetnek. És Mindszenty József be is váltotta a hozzáfűzött remé-És Mindszenty József be is váltotta a hozzáfűzött reményeket.. Mint a nép fia, időt, erőt, anyagi eszközöket nem kiméivé, tántorithatatlanul nemzete mellé állott és felekezetre való tekintet nélkül, támasza lett népének. Bármely részét járta az országnak - amig arra lehetősége volt - az 1955 junius emberek tízezrei, sokszor százezres tömegek tömörültek köréje, hogy hallgassák az igazságot hirdető vigasztaló szavát, hogy reményt merítsenek, hogy szenvedéseikre enyhülést kaphassanak. Úgy tekintettek fel rá, mint Néró üldözöttjei a közöttük járó szentek arcára; áhítozva biztató szavát, hogy lelkileg megerősödve viseljék majd el a bekövetkező ‘recipe ferrum’ gyalázatát. A bolsevisták és kiszolgálóik -jónéhány mai NB tag - nem nézték jó szemmel munkáját. 0 volt az egyetlen, aki a csatornából előtört gyalázat, az ország szellemi és gazdasági tönkretétele, a nép szabadságjogának elrablása, az elhurcolások, a fogoly-tömegek visszatartása, a népbiróságok kíméletlen és törvényellenes eljárása ellen pörölyként fel merte emelni szavát. Féltek tőle, mert érezték, hogy az a szív, mely istenszeretettel tölti meg népét és fáradhatatlanul, megalkuvás nélkül ostorozza a nemzetgyilkosok munkáját, végül is diadalra viszi az igazi eszmét és a nép az ármány fölé emelkedik. Ezért a poklok Ezért a kollaboransok és hazaárulók - kik közül jónéháa Bizottmányban is glóriázzák hazafiságukat - minden eszközzel arra törekedtek, hogy elnémítsák a nemzet fájdalmának kiáltó szavát. Kíméletlen harcot indítottak ellene, melyben végül is győzött az eszközökben nem válogató aljas indulat és a Sátán karmai őt is az áldozatok közé ragadta. Mindszenty József tudta, hogy nem kerülheti el végzetét, de nem tántorodott meg. Az utolsó percig az első napon kijelölt utón haladva végezte Isten igéjéből fakadó nemzetmentő munkáját. E munka nyílt, tiszta és igaz volt. Ennek tudatában, mert jól ismerte a hazaárulók módszereit, még időben a világ tudomására hozta, hogy ha elfogatása esetén, félreállitása érdekében, marasztaló vallomást erőszakolnának ki tőle, az kizárólagosan csak az előzetesen meggyötört test erőtlenségének hatása alatt történhetik meg, miért is minden ilyen vallomást már eleve értéktelennek és semmisnek nyilvánít. És a tragédia 1948 december 26-án bekövetkezett. E napon - a Bizottmány honmentő urainak aktiv közreműködésével szerkesztett paragrafusok alapján - Péter Gábor fogdmegjei az édesanya kebléről letépték a nemzet utolsó reményét, a hőst, aki abban a percben emelkedett nemzete szivében a legmagasabbra, amikor reszkető szülőjének gyűrött kezére hajolva, fiúi kézcsókja közben, a vesztőhelyre indulva, ezekkel a szavakkal búcsúzott zokogó Édesanyjától: ‘Ne sirj. Anyám, minden jóra fordul, mert népe szabadságáért hal meg fiad!’ Megrázó szavak ezek, melyek megrendítették az egész világot... Udvözlégy...a Sztalinutra indulók köszöntenek... A kétezeréves fájdalom — bizottmányos változata... ...És a börtönbe vezető ösvényen a Bíboros rálépett a mártirok útjára, amelyről arra a magaslatra emelkedett, ahol az igazság harcáért Krisztus katonájának csak vértanuság lehet a bér. A sarló kíméletlenül suhintott. A szabad világ mély megvetéssel és felháborodással olvasta a kommunista kormánynak a letartóztatással kapcsolatosan kiadott magyarázatát, amely szerint: 'Mindszenty érseket a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, hazaárulás, kémkedés és valutaüzérkedés gyanúja miatt a hatóság őrizetbe vette.’ Ezután a ‘Pesti Hiéna’ - Péter Gábor - vezérlete alatt a Sztálin ut 60-ban megkezdődött a 40 napig tartó izekre tépő kihallgatási borzalom. Ennek befejeztével az élete-
