Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
20.oldal / Il.évf.4.szám / Magyar Végvár 1954 julius Körlevél A NEMZETI EMieRAeiO A Bolsevizmus Elleni Nemzeti Erők /BENE/ Központi Elnökének közlése. - vitéz Marton Béla A BENe megalakulásakor legfőbb feladatául tűzte ki a világban szétszórt hontalan magyarság értékállományának megóvását és külpolitikai sikon a magyar jövő kialakításának szolgálatát. Ennek a külpolitikai szolgálatnak legmegfelelőbb útját azóta az emigráció számos értekezleten kereste és honfitársaink több értékes cikkben, tanulmányban foglalkoztak különböző szempontból ezzel a kérdéssel. A BENE központi elnökségéhez sok oldalról beérkezett ezirányu kérdésre és javaslatra, mint a BENE központi elnöke az alábbiakban válaszolok: Az Osztrák-Magyar Monarchiának az első világháború után történt szétdarabolása és a mesterséges kis államok kialakítása, valamint a második világháború után keletkezett helyzet maga után vonta annak a meggyőződésnek a kialakítását, hogy a népek, nemzetek, sőt földrészek jövőjének és fennmaradásának biztosítása csak nagyobb területi egységek utján lehetséges. , így nyert komolyabb formát az Európai Egyesült Államok gondolata és igy foglalkoztak többen a Dunamedence konföderációjának tervével. Ez utóbbi nagyban-egészben a volt Osztrák -- Magyar Monarchia népeit fogná egybej és mint Dunakonföderáció lenne alkotó részévé az Európai Egyesült Államoknak. Immár több értekezleten és megbeszélésen annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy nekünk magyaroknak az Európai Egyesült Államok vagy a Dunakonföderáció gondolata előtt - Europa érdekében is - elsősorban a Kárpátmedence föderációjának gondolatát kell szolgálnunk. Külpolitika síkján tehát a magyar emigráció munkájának sorrendje: 1. / Kárpátmedence konföderációja, 2. / Dunakonföderáció, , 3. / Európai Egyesült Államok. Sokan ugyanarra az elgondolásra tévesen egyszer "föderáció”, máskor a ’'konföderáció” szót használják. Föderáció - szövetséges állam, konföderáció- államszövetség. A Kárpátmedence föderációja tehát a terület- ma már nemzeti életet élő népeinek - szövetséges államba történő egybefogását. önkéntes és egyenrangú közösségét jelenti. 'Ha számban és területben kis népek geopolitikailag, gazdaságilag és önvédelem szempontjából öszszetartoznak, úgy ez az elv és szükségesség sehol sem rendelkezik olyan döntő bizonyítékkal, mint a a Kárpátok övezte terület népeinél. Hosszú volna most felsorolni ezeket a bizonyítékokat /:amelyek különben is nem bennünket magyarokat, kell, hogy meggyőzzenek, hanem az illetékes tényezőket:/ és igy elég lesz itt az összetartozandoság szükségességének csak az elmúlt évszázadok egy-két történelmi tanúbizonyságára hivatkozni. Mindenkor, amikor valamely közös kényszer és erő megingatta e terület népeinek egységét, akár II.Lajos halála után, akár 1848- ban, amikor Bécs egymásra uszította a Kárpátmedence népeit, e térség nem tudta betölteni történelmi hivatását. Az első'a török hódoltsághoz és Europa veszélyeztetéséhez, a második az Osztrák-Magyar Monarchia széteseéséhez és Europa mai tragédiájához vezetett. Tehát nemcsak minden európai konfliktus száádok óta kényszerhelyzetek elé állítja a Kárpátmedence népeit, de ugyanakkor a Kárpátok övezte térség egységének megbontása mindenkor Európára kiható veszélyt jelentett, mert - ismétlem - e térség nem tudta betölteni történelmi hivatását. Tudatosan beszélek ’’térség” - azaz Kárpátmedence - és nem a magyarság történelmi hivatásáról, tudatosán beszélek a föderativ Kárpátmedencéről és nem a szentistváni gondolatról. Teszem ezt két okból. Először is, mert a külpolitika fóruma száraz, számitó, mások érdekeit és érzelmeit figye - lembe vevő fórum, - másodszor, mert a magyarság történelmi hivatásáról és a szentistváni gondolatról nem írni és szónokolni kell, hanem azt generációról generációra konzekvensen munkálni. A mának és holnapnak közéleti férfiai külpolitikai sikon csak annyit érhetnek el, hogy megnyitják a magyar nemzet életlehetőségének és jövő nagyságának - nemzetközileg biztosított - útját. A bolsevizmussal történt leszámolás után vagy ismét magára talál - a hibái mellett is - oly nagyszerű államalkotó és nemzetfenntartó tulajdonságokkal rendelkező magyarság és megindul a nagy lehetőségek utján, vagy mint életerejét vesztett nemzet - elpusztul. A nagy lehetőségek útja a föderativ Kárpátmedence . Ez külpolitikai realitás és európai érdek, nem'pedig a múlt "mindent vissza” délibábos jelszava; de nem is Dunakonföderáció, ahol megtörténhetik, hogy úgy összeölelkeznének körülöttünk és felettünk a népek, hogy a végén nagyítóval sem találnánk meg a térképen Magyarországot. Aki viszont úgy gondolja el a Dunakonföderációt, magyarul Dunaállamsz vétségét vagy akár az Egyesült E- uropai Államokat, hogy máról-holnapra megszűnnek nemcsak a vámhatárok, hanem az országhatárok is, az ugyancsak délibábot kerget. Maradjunk mi magyarok reálisak és józanok a helyzet megítélésében, de a mult, a tradiciók, a nemzeti öntudat tekinte- ' tében csak annyira "bőkezűek”, mint azok az államok, amelyeknek társaságában élünk. A Kárpátmedence föderációjának kérdésénél vissza kell nyúlnom a múltba és a nyilvánosság előtt először szólnom arról a - meggyőződésem szerint - nagy tévedésről; amit a magyar politikai vezetés elkövetett akkor, amikor a hitleri Németország felajánlotta Magyarországnak, hogy Szlovákiá-KÜLPOLITIKÁI feladatai
