Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
22.oldal / Il.évf.3. szám / Magyar Végvár 1954 junius HIRfK Hajmássy /:Massey:/ Ilona nagy művésznőnk járja az országot és nagy filmjei után énekművészeiével aratja a sikereket. Mindenhol elismerés, csodálat jut ki számára, mégis ami Washingtonban, az ország fővárosában történt, kiemelkedik a többi közül. Március második felében lépett ott fel és a Casino Royal nagyterme mindig zsúfolásig volt tele a nagy művésznőt hallani kívánó válogatott közönséggel. A washingtoni magyarok kis gárdája felhasználta ezt az alkalmat és lelkes ünneplésben részesítette a művésznőt. Az 50-60 főnyi magyar társaság; mely mint egy kis sziget volt a sok-sok százra menő amerikai közönség között, komoly propagandát végzett. Az amerikai közönség nagy része csak ezen az estén tudta meg, hogy a kedvenc, kiváló énekművésznője magyar, a ma sokat hallott, bilincsekbe vert Magyarország szülöttje. Az ünnepeltetés olyan váratlanul érte Hajmássy Ilonát, hogy amikor a piros-fehér-zöld szalagos nagy virágcsokrot átvette, könnyekig meghatva mondott köszönetét a magyar szivének oly nagyon jól eső, kedves magyar figyelemért. Magyarul köszönte meg, de utána megszólalt angolul. Ezzel ő vette át a magyar propagandát és most ő lepte meg a magyar gárdát. Az amerikai közönségnek elragadtatással beszélt gyönyörű országunkról, a nemes lelkű magyar népről és arról a rettenetes magyar szenvedésről,amelyben a leigázott ország rab népe él. Figyelték és hallgatták, hiszen sokan ezt csak tőle hallották először. Beszéde végén odafordult a hallgatóság között helyetfoglaló magasrangu amerikai diplomatához és neki külön köszönte meg,amit Magyarország érdekében tett. A magyarok lelkesedése átragadt az amerikaiakra is, mert mikor Hajmássy Ilona magyar nyelven lelkesen beszélt könnyes szemmel a kis magyar csoportnak, az amerikai közönség bár azt nem értve, ép úgy átérezte, hisz a közös nagy tapsorkán élénk kifejezése volt a kitünően sikerült estének és élő példája, hogy miképen kell minden lehetőséget felhasználni, hogy az igaz magyar ügyet szolgáljuk. M.I. ttmntmtmnMtmtuntnnMttttmmtmtTttimnmutttmttttiiutunmftimmimtu Magyar Testvér! Ne feledd el a lindenberi és insbrucki magyar iskolákat, ahol a magyar ifjúságot nevelik. Gondolj rájuk, segitsd őket. Nagy és nemes magyar ügyet szolgálsz, ha segited őket. tMutmmimmmimmMitmmtmimtmtmmmmimitnmmtMimnttimimnm CSAK RÖVIDEN... A clevelandi Az Újság Írja 1954 ápr.22-i számában:"Gombos Zoltán dicsekszik, hogy hasonmása, Székely Izsó "Bridgeporti Magyarsága" beolvadt a Jo' Pásztorba. Gombos Zoltán szellemi szemétdombja igy jókorát terjeszkedett." Azóta még nagyobb lett. A buffalói magyar hetilap is "beolvadt." Lesz most aztán még több’magyar? kultúra a boldog magyarok számára. Nem is tudjuk, hogy mit csináljunk a sok ?kultúrával...? / BEIRATKOZÁS a Piarista Atyák Derby-i fiuotthonába. A Piarista Atyák Derby-i (N.Y.) fiuotthona az 1954-55 tanévvel harmadik működési évét kezdi meg. Felvételt nyerhetnek 10-16 éves fiuk. A növendékek a közeli amerikai iskolát látogatják, mig magyar szellemű kiegészítő nevelésükről a piarista tanárok gondoskodnak. A fiuk magyar nyelvi, irodalmi, történelmi, földrajzi, valamitn ének és zene-oktatásban részesülnek. További tájékoztatásért Írjunk: Piarist Fathers, P.O.Box 2096, Buffalo 5,N.Y. - A beiratkozások jul.30-cal lezáródnak. ítmttmtMtmnmttmiittittmttTtmmtmimttnnitumumimMmttnumttttttt LEVEL HAZULRÓL. Valaki a következő levelet küldte hozzánk: "Kedves Öcsém: Kívánom, hogy pár sor írásom a legjobb egész ségben találjon. Nem is tudom hogy kezdjem, mert igen sok irnivaló volna. Nem tudom, hogy megkapod -e, ha az igazat megírom. Itt csak szenvedésről és elnyomatásról lehet Írni, a rettenetes beszolgáltatásról. Az időjárás nagyon hátráltatja a termést és egyáltalán nem lehet jóra számítani. Az éh ségtől csak a felszabadulás mentene meg, más külön ben el fogunk veszni. Most a húsvéti szent ünnepekre sem kaptunk semmiféle húst sem Pesten, sem Tatabányán. Igen sok község van, ahol húst egyáltalán nem is mérnek. Baj van mindenféle dolgozo eszközzel, ha van, akkor olyan ócska, hogy mire hazaér az ember vele máris-elgörbült, mert valamihez hozzáért. A lefoglalás, ha az ember előre nem fizeti az adót, napirenden van. Már alig várjuk, hogy jöjjetek haza, mert addig úgy sem lesz jó.Se szén, se fa, pedig mindig vágják, de hogy hova lesz, azt nem tudjuk. Küzdünk és bízunk a jo Istenben, hogy röviden elérkezik a boldog nap,amikor majd személyesen lehet elmondani, ami itt történik...." A levél irodott 1954 április 19-én odahaza. mmMmitmmrmmmmmmmiiimmmmmmmimnmiimmtmiimimm HUNGARIAN REFUGES* COMMITTEE. - A TRIESZTI MAGYAGYAR MENEKÜLTEK BIZOTTSÁGA* Szomorú levél érkezett hozzánk. A Triesztben élő magyarok sírják el nyomorúságos helyzetüket és kérik az amerikai magyarság megértő segítségét. A kérelmüket hozzánk, az amerikai magyarsághoz intézik és nem a Nemzeti Bizottmányhoz, amelynek feladata és kötelessége volna a menekült magyarság ügyeinek intézése. Ezt azonban a Szabadság "Menekült Magyarországában" intézik, de a valóságban nem. Ha csak azt összeget költenék ezeknek a szerencsétlen magyarok megsegítésére, amit a Szabadságnak fizetnek, hogy igen sok esetben magyargyalázo cikkeket helyezzenek el ott, akkor már jo^ pár magyar könnyet szárítottak volna fel. Mi a NB tehertételére írjuk és főleg azt nehezményezzük,hogy az ilyen magyar ügyek egyáltalán nem érdeklik ésezért támadjuk őket. Az ő ide-oda utazgatásukból, az ezzel kapcsolatban elköltött sok ezer dollárból ezeknek a szerencsétleneknek nincs hasznuk, ők továbbra is elhagyatottan, magukra maradva küzdenek-
