Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-06-01 / 3. szám

13.oldal / Il.évf.3.szám./ Magyar Végvár 1954 junius FAY ZOLTÁN II.RÉSZ A BŰNÖS ÖSSZETARTÁS Amikor a bűnös összetartással szemben az FBI és a Bevándorlási Hatoság is thetetlen. Az első világháború után egy Déri nevű -Déri Imre - a becsületes nevét nem tudom, - buda­pesti újságíró, miután Kun Béla kommunista rémural­mát legjobb tehetsége szerint kiszolgálta, - megje­lent Amerika jobb sorsra érdemes földjén. Déri Imre amerikai szereplését azzal kezd­te, hogy egy hozzá minden tekintetben méltó barát­jával - aki annak idején elfelejtett köszönteni a budapesti ügyésznek - valamiféle folyóiratot adott ki. Ebben a szennyes nyomtatványban felelősség nél­kül rágalmazott, piszkolt mindent, ami és aki ma­gyar. Többek között irta: A magyar nemzeti hadsereg rablógyilkos banda, - a magyar cigány faj, a magyar társadalom mocsár. Déri Imre elválaszthatatlan barátságba ke­­eült az akkori név yorki magyar főkonzullal. A ke­resztény amerikai magyarság érthető megbotránkozásá­ra ez a magyar-gyűlölő Déri (?) valami uton-módon tulközel jutott a new yorki főkonzulhoz és szoros barátság fejlődött ki közöttük. Abban az időben elő­ször az A.M.Népszava ötven éves múltjában, a lap keresztény kézben, a lengyel származású Wregzinek tulajdonában volt. Mindaddig, mig Déri Imre a főkonzul erő­szakos fellépésének eredménye révén be nem jutott az A.M.Népszava főszerkesztői székébe, ezt a gyanús barátságot nem háborgattam. Amikor Déri már az A.M.Népszava hasábjain diktátori hatalommal Ítélkezett a keresztény eleve­nek és holtak fölött, én az "Egyetértés" és "Kereszt^ hetilapokat csináltam. Az Egyetértésben szorgalmasan leközöltem Déri Imre magyar-gyalázó cikkeit. Egy kü­lön cikk keretében pedig megkérdeztem a főkonzult, hogy lehet az erkölcsileg lezüllött, magyar-gyűlölő Dérivel szoros barátságban lenni? Ugyanakkor figyel­meztettem a főkonzult, hogy ha erre a kérdésemre nem válaszol, én fogom a nyilvánosság előtt felfed­ni ennek a különös barátságnak a titkát. Természetesen nagy volt a riadalom úgy a Népszavánál, mint a főkonzul környezetében és na­gyon gyorsan kialakult az egyöntetű vélemény: Fávt minden áron, még a botrány kitörése előtt el kell hallgattatnil A főkonzul, Székely Izsó, Déri Imre és Göndör Ferenc tanácskozást tartottak és elhatároz­ták, hogy egy rágalmakkal telitett förmedvényt je­lentetnek meg ellenem az A.M.Népszavában. A "váda­kat" ezen illusztris összejövetelen eszelték ki és a megírását Göndör Ferencnek, a förmedvények és rá­galmak írásában gyakorlott tollára bízták. Ennek a megbízásnak Göndör legjobb tudása szerint eleget is tett. Azt a csatorna-remeket aztán angolna fordí­tották és beküldték a Bevándorlási Hatóságoknak és követelték deportálásomat. A deportálás nem sikerült és 1934-ben a new yorki felső bíróság 15,ooo dollár erkölcsi kár­térítés megfizetésére Ítélte az A.M.Népszavát. Déri Imre még a bírósági tárgyalás előtt megszökött Amerikából. 1923-1931 közötti években, miután akkor még nem voltam amerikai állampolgár, látogató vízum­mal utaztam New York és Budapest között. Ezen u­­tazásaim közben ismerkedtem meg és kerültem barát­ságba egy öreg bevándorlási hivatalnokkal. Ez az öreg ur, ha jól emlékszem 1931-ben fel­keresett lakásomon és azt a meglepő ajánlatot tet­te, hogy 50C dollár lefizetése ellenében megszer­zi nekem az amerikai polgárlevelet és igy nem kell nekem hat honaponkint elhagyni az országot. Hogy még jobban meggyőzzön, megismertetett az eljárás technikai oldalával és elárulta, hogy Déri Imré­nek is ilyen, tehát hamis polgárpapirja van. T.i. Déri Imre is hathónapos látogató ví­zummal érkezett Amerikába és itt tartózkodott é­­vekig anélkül, hogy a Bevándorlási Hatóság hábor­gatta volna. A polgárosodásnak egyik legfőbb föl­tétele, hogy az illető bevándorlási vízummal ér­kezzen az országba, tehát Déri Imre törvényes u­­ton nem juthatott polgárlevélhez. Tudta ezt a Gön­dör bandájának minden tagja és valószínűleg tudta ezt Déri Imrének két tanúja is, akik őt a polgár­levél kivételénél a bíróság előtt ezt esküvel iga­zolták. A bevándorlási hivatalnok barátomnak megmon­dottam, hogy bejelentésemmel nagy szolgálatot ten­nék a bevándorlási hatóságoknak és az Országnak is. Tudomására adtam hivatalnok barátomnak, hogy csak törvényes utón leszek amerikai polgár, ígéretem - hogy a beszélgetést titokban tartom, nehezen su­­lyosodott rám. Nehéz volt az Ígéretet megtartani. Különösen akkor, amikor Déri Imre egyik női tanújá­tól megtudtam, hogy Dériért az 500 dollárt a kom­munisták fizették le, amiből azt is sejthettem, hogy ebben az országban többszáz, esetleg többezer számra rúg azok száma, akik ilyen hamis polgárle­véllel ellátott kommunisták. Ennek a cikknek a keretében nem fogom ismer­tetni a hamis polgárpapir megszerzésének a techni­kai eljárását, de szomorúan bizonyítom, hogy az o­­lyan tökéletes, hogy még bejelentés esetében is körülményes annak megállapítása, hogy az illető törvénytelen utón jutott polgárleveléhez. A megígért hallgatás alól egy váratlan eset szabadított fel. Ugyanis az én öreg barátom hir­telen meghalt és én azonnal jelentést tettem a be­vándorlási hatóságnál. Déri Imre Washingtonból titkos értesítést kapott és főkonzul barátja által és a hirtelen kiállított magyar útlevéllel pár órával a letartóz­tatása előtt Kanadán keresztül Magyarországra szö­kött. Pár hónap múlva oda felesege , Fellegi Teri, is követte. A Bűnös Összetartás organizációja ebben az esetben is tökéletes formát mutatott.

Next

/
Thumbnails
Contents