Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
I.oldal / Il.évf. 3.szám / Magyar Végvár 1954 junius TRIANON Mióta az első világháború után a nagy nemzeti szerencsétlenség a Trianoni Béke nyomában a magyar népre szakadt, Trianon nevének említése is keserűséggel tölti el minden igaz magyar szivét. Trianon a magyar átok beteljesedését jelenti. A történelem folyamán mindenegyes esetben, amikor nemzeti egységre lett volna szükség, amikor minden magyarnak félre kellett volna tenni minden személyes vagy a nem egész magyarságot érdeklő sérelmet, mi soha nem tudtunk felemelkedni a közös magyar érdekek közös megvédésének a magaslatára. Amikor az első világháborúban a nemzet létéért folyt a küzdelem, nem akarták ezt egyes csoportok megérteni. Akaratunk ellenére kerültünk bele de amikor benne voltunk, akkor minden magyarnak teljes szívvel kellett volna küzdeni, hogy a nagy vérzivatarból mentsük meg a menthetőt. Mert akár bűnösök voltunk - amint nem voltunk’. - akár nem, a végeredmény azt mutatta, hogy magunkra maradtunk, ami még nem is lett volna végzetes, ha legalább a magyar a magyarnak fogta volna a kezét. Azonban a bizonyos ’magyarnak’ nevezett csoport még a háború folyamán nagy buzgósággal ásta sirt, amelybe nemzetünket beletették. Bomlasztottak rothasztottak, hogy a végső harcra, határaink megvédésére ne legyen erőnk. Nem volt. Jött Trianoni Majd ugyanez ismétlődött meg a második világháborúban. Majdnem szdről szo'ra. Nem tanultunk az első tragédiából, ránk szakadt a második. Vannak ma ’magyarok’, akik még dicsekedni merészelnek itt az emigrációban, hogy mennyiben és milyen nagy buzgalommal segítették elő hazaárulásukkal a nemzet második, végzetes temetését. Csak nemzetgyilkosoknak nézhetjük azokat, akik az ellenséggel öszszejátszva a végső tusát vivo magyar nemzet háta mögött, siettették az elbukást, majd az ellenséggel kezet fogva versenyt irtották a magyart. Ma a világ négy táján eszi a magyar az emigrácios élet keserű kenyerét. Mert keserű a kenyér még akkor is, ha bőségesen van, ha egyeseknek jókora nagy darab is jutott belőle. Mert megkeseredik minden falat a szájban, ha akár Trianonra gondolunk, akár Párizsra, akár Kun Bélára, akár Rákosi Mátyásra vagy az ezeket kiszolgálókra, a magyarság sírásóira. Amikor ezekre gondolunk, akkor gondoljunk arra is, hogy tettünk-e valamit, hogy az ilyesmi többé elő ne fordulhasson? Megosztottak voltunk Trianon előtt, azok maradtunk Trianon után, azok vagyunk most is. A magyar a magyart még ma sem találta meg a Magyar Haza szent gondolata még ma sem tudta őket egybekapcsolni, összeforrasztani. Megtaláljuk-e végre az egymáshoz és a Magyar Haza feltámasztásához vezető közös és egyedüli utat? Ez a kérdés ma. Eddig az emigrációban csak próbálkozások voltak. Most ne hibáztassunk senkit, ne akarjuk a vádat másokra tolni. Valami egységet teremteni kell, mert különben szétporladunk, a törpe próbálkozásokban, erőtlen akarásokban elveszünk s velünk együtt veszik a Haza is. Végre vannak biztató jelek. József kir. herceg felhivása kell, hogy minden igaz magyar szivébe megtalálja az utat. A MSZM és MHBK egyengeti az utat, hogy legalább egységakció legyen, hogy legalább egy irányba menjünk és ne ezerfelé. A külön utakon való' járás lukszusát nem engedhetjük meg magunknak többé és mindenki, aki külön utakon jár - bár jó akarattal -, vétkezik nemzete jövője ellen. Jelen számunk 15. oldalán egy tanulmányt, nagyon komoly tanulmányt olvashatunk - I részét -, amely kell, hogy gondolkodásba ejtse a komoly magyarokat. Nem mondjuk azt, hogy annak minden szavát el kell fogadni, de legalább alapot ad, hogy elindulhassunk a végső cél felé, Meg vagyunk győződve, hogy visszhangra talál a magyarság lelkében, reméljük, hogy öreg amerikás testvéreinket is érdekelni fogja és e tanulmány nyomán értékes felszólalások sorozata indul el. Mi nem vagyunk akarnokok, csak magyarok vagyunk, akik látjuk azt, hogy mit lehet csinálni,ha a magyarok megértik a szavunkat, de nyílt szemmel látjuk azt a katasztrófát is, amelyet a megnemértés jelent a Magyar Haza számára a jelen időkben. Még egy katasztrófát nem bírunk el. A sok katasztrófa és krízis után végre induljunk el az építés utján és eme nemzetépités munkájára szólítjuk fel mi is az egész magyarságot. Mi nem dirigálni akarunk a magyaroknak, hanem velük együtt dolgozni a magyar jövőért’.
