Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-05-01 / 2. szám

22.o3-dal / Il.évf .2. szám / Magyar Végvár 1954 május MINDEN ZSÁK megtalálja... v.Nagy Lajos Válasz Nógrádi Bélának a Szabadság-ban megjelent ’HAZAFI VAGY MOSZKVA ÜGY­NÖK’ c. cikkére. Amikor a fenti cikket elöl vastam, a mai nyomorúságos világban eléggé ritka élve­zetben volt részem. Hosszú időn keresztül hahotáz­­tam. Annál is inkább, mert eszembe jutott a Végvár, amely febr-i számában Nógrádi uramat TORONYMAGAS­­SAGBAN levő újságírónak aposztrofálta. (A cikk Író­ja, B.F., a következőket irta:"A Népszava-Szabadság munkatársai közül toronymagasságban kiemelkedő Nóg­rádi Béláról szeretnék portrét festeni." 1954 márc. I.évf,12.szám.Szerk.) Magam ámulok leginkább a Sza­badság-Népszavánál összeverődött társaságon, Acél Benő, Linek, Jánosi Andor, Salamon király 'bordély­házainak’ nagyszerű történésze Tamás István, Himler Márton, Fáy Fischer, nem is beszélve Táboriról és a hozzáhasonló vegyes felvágottról. Sajnos nélkülözni vagyaink kénytelenek Békési Írásait örökre, no meg aztán a holmi Halmi mester tevékenykedéseit is. Amikor úgy jó magyarosan kiörvendeztem ma­gam a dolgok ilyetén állásán, képzeletemben megje­­jelnt egy pátriárka-kinézésű öreg zsidóember arca. Ezt az igen-igen öreg zsidóbácsit Sárospatak táján mindenki ismerte. Weinstock Izidornak hívták, bor­­kereskedő volt. Csak Sztrulunak hívták és este ké­sőn, reggel korán avagy napközben szabad bejárása volt mindenkihez a Kőporos alján megbúvó kis falu­ban. Amikor édesapám "bor mustra" céljából hozzá be látogatott, az üzlet megkötése után elbeszélgettek. Sztrulubácsi szokta mondani:"...nézd Jánosom, /ez édesapám volt/ ha zsidóember buta, az igen buta... mert a zsidoembernek, ha semmit a világon nem tud vagy semmihez nem ért, de számolni meg kell tanul­nia...mert ha még ezt sem tudja, tehát nagyon buta, az rettenetes tragédia..." A "Hazafi vagy moszkvai ügynök" féle iromány fölött elmélkedve, Sztrulubácsi jutott eszembe( és az ő meghatározása dörömböl fülembe. Kedves Nógrá­di mester, ne haragudjon, de Weinstock bácsi élne, ma ugyanezt mondaná, de a Szabadságnak címezve. Ott azt hiszik, hogy a magyarok között - ha nem is min­denki, - igen sok buta ember van, akik a holnapot eladják a ma kedvéért, hogy a magyarok ott a Buck­­eye-n nem emlékeznek arra az időre, amikor a "kom­munista áfium" nem volt éppen megvetendő itóka a Szabadság környékén és portáján, sőt még bizonyos formájában és megnyilvánulásában még ma sem /lásd a Titonak zengett himnuszokat/, amikor Békési házul ról irt kommunista dicsérő cikkei ott még mindig megjelenhettek, a holmi Halmi kommunista iró szin­tén prédikálhatott a Szabadság mindent megemésztő szószékéről, amikor ott a 'DIPIK’ felé a gyűlölet és gyűlölködés öregágyujából szórták a kartácsokat Mindenki, aki hazulról jött ki - a társutasok kivé­telével ~ náci és gyilkos volt, akiket szellemileg onnét lebunkoztak várva, hogy fizikailag majd má­sok forgatják a bunkót, de legutóbb már két cikket is megeresztettek a gyűlölt ’DIPIK’ felé igy akar­ván jóvátenni a’Kondorossá’ féle gyalázkodásokat. Bizony Nógrádi uram, az áfium nem vala nagyon megvetendő valami ott. Tehát itt valami sehogyan sem ’stimmel’. Hol megrugdossák, hol megölelik a a menekült magyarokat, hol tisztességes emberek, hol kirúgandó nácik és nyilasok. Bajok vannak ott nemcsak a pennák, hanem elsősorban a ’kobakok’ kö­rül. Weinstock bácsi mondaná: nem tudnak számolni’. Igen érdekes, tanulságos volna angolra lefor­dítani jó sok, a Szabadságban megjelent cikket és elküldeni illetékes helyekre ’épülés’ céljából, a cikkek közül pl. Békési Amerikát gyalázo cikkeit is. Akkor aztán - hogy Nógrádi mester szavával él­jünk - tényleg beütne a ’zrii’ és hiába lenne min­den visszatáncoló kísérlet még a Kondorossy vagy Csonka Emil-i szövetség ellenére is. MegMérettek önök ott és magyar szempontból abszolút zérót mutatott a mérleg, amerikai szem­pontból? A társutas pontja felé hajlik. Minden e­­rőlködésük ellenére, nyiladozik az öreg amerikás magyarság szeme is és eljön az idő, amikor a "Zseb­re a kezeket" nógrádi-gombosi harci kiáltás önök felé, a helyes irányba süvít. Tudjuk nagyon jól, hogy az 50 esztendős egyeduralmuk veszélyeztetését látják, azonban vigyázzanak’. Tanuljanak meg számol­ni’. Önök csak a dollár névértékét ismerik, csakis ez számit, ezért rágalmaznak szemérmetlenül. Las­san, de biztosan megindul a magyarság soraiban az -önök átértékelése és az amerikai magyarság észre­veszi, hogy milyen rutul becsapták, milyen rutul éltek vissza bizalmával. Vegyék tudomásul, hogy a fenyegetéseknek nem lesz meg a kívánt eredménye. Végül: a’Hazafi vagy moszkvai ügynök’ cikk egyik igen érdekes kitételére térek ki. Kérdezzék csak meg kitűnő kollégájukat, a bizonyos Kondoros­sy névre hallgató urat, hogy ki zenésitette meg a nyilas indulót? Kérdezzék meg a másik mákvirágot, a Csonka Emil névre hallgató urat, az önök kebel­barátját, aki Szálasi Ferenc, Nemzetvezető "IRÖ­­DEAKUja címet viselte. Kérdezzék meg őket ama ki­tétel miatt: hogy hány nyilas és fasziszta vedlett át kommunistává! Csak kérdezzék meg őket! Mivelhogy Csonka Emil az 1945 márciusi kapu­vári utolsó Nagytanácson, mint az ifjúság vezető­je a következő kijelentést tette: ...a nemzetközi zsidó plutokrácia elleni harc­ban nem lehetünk tekintettel személyi ér­dekekre. . .még a temető halottjait is riadoztatjuk a zsidósággal való* végső leszámolásunk alkalmával! Hát ime,.Nógrádi uram, itt a kép. Gyönyörköd­jenek benne. Önök tényleg nem tudnak számolni és Weinstock bácsi...de hagyjuk. Az önök múltja, ösz­­vissza ugra-bugrálásuk mutatja ezt. Hol itt, hol ott, ahogy az érdek kívánta, de soha sem volt i­­rányadojuk a magyarság érdeke. Azt csak takaróul használták. A takaró pedig veszélyesen csúszik...

Next

/
Thumbnails
Contents