Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
30. oldal Magyar Végvár 1954 december magyarok, csak mi tehetünk tanúbizonyságot arról, hogy a magyar nép sonasem volt antiszemita. Ha olvasta Jan et Jerome Tharand müveit, akkor tudja, hogy a mi parasztunk a hatósági közeg eiól BUJTATTA az oroszországi pogromok poklából menekülő zsidót. Hiába hirdették a Lipótvárosban, Dob utcában, hogy ha mi gy:zünk„ magyar koponyákkal fogjuk az utakat kövezni! A magyar nép barátságosan üzletelt az Ön népével és 600,000 bevándorolt állampolgár élvezte a nemzeti vagyon 25 s a nemzeti jövödelem 30 százalékát. Mikor pedig - idegen parancsra - ezeknek az uj honpolgároknak egy töredékét deportálták, akkor a magyar nép: a paraszt és középosztálybeli bujtatta őket. Hp^thy Miklós emberi szolidaritásból» Szálasi Ferenc mélysé séges katolikus hite alapján, százezreket mentett meg a biztos haláltól. Olvasta-e, Szenátor Ur, a budapesti népbiróság egyik legszenzációsabb Ítéletét, amelyben a Nyilaskeresztes Párt vezető tagját, Szálasi zsidóügyi kormánybiztosát a népbiróság FELMENTI MINDEN ELLENE EMELT VAD ALÓL? A népbiróság ugyanis beigazoltnak látta Szalay Pál kormánybiztos védelme során hangoztatott állításait, melyek szerint a budapesti ghettók félmilliós zsidóságát 6 mentette meg a kóbor idegen SS katonák s a nyilas keretekbe beözönlő budapesti csőcselék, az u. n. ‘ujnyilasok’ ismételten megkísérelt s a ghettók lakói ellen tervezett vérfürdőjétől. EZ TÖRTÉNELMI TÉNY, Szenátor Ur, csak érthető okokból nem publikálták a világsajtóban. Holott még azt is el kell mondanom, hogy Szalay Pált Rákosi Mátyás rendelkezésére, őrnagyként, a rendőrség kötelékébe vették föl s 1946 tavaszán ő kiséri a kitelepített svábok vonatát Münchenbe. Tiszteletreméltó Szenátor! Az Ön jelenlegi hazáját megkímélte a sors a mi élményeinktől. Ön nem tudja, mi az, amikor a charkovi Cseka terroristái emberbőrből készítettek keztyüket, amikor Weil E- mil injekciózza félhalottra egy ezeréves ország hercegprímását és amikor bitófára hurcolt, ártatlan emberek körül,az akasztás borzalmas percében az On rokonai üvöltik: ‘lassabban, hóhér, mi még élvezni akarunk; látni Hámánt és 10 fiát az akasztófán, látni Susán várában legyilkolt hetvenezret! Látni és elmondani az Ószövetség szavaival:’boszszut vevénk gyülölőikön’ . . Tudom, elismerem, Szenátor Ur, hogy minderről sem Ön, sem a józanul és emberien gondolkodó zsidóság nem tehet. De meg kell nézni az érem másik oldalát is. A magyar nép csak az AVH parancsnokok, miniszterek, kulcspozíciókban ülők jellegzetes arcát látja s ezért antiszemita. Tiszteletreméltó Szenátor Ur! Nagyon könnyű és olcsó dolog lenne, ha mi, akik szabadföldön élünk s az Ön népének üldözöttéiként bolyongunk, nehéz sziwel, céltalanul a világban, ma azzal a bosszuérzéssel köszötenénk a Mikes Imre által hozott hirt, mint amilyennel a hitleri Kazettek rabjai fogadták 1945 május 8.-át: Győztünk!: Nem, nem, Szenátor Ur! Bennünket nem vezet egyetemes gyűlölet az Ön népe ellen. Mi nem vagyunk a bosszú népe! Potsdam és Nürnberg: a kollektiv büntetés nem a mi találmányunk. És különben is tudjuk, hogy ha a számadások ideje elérkezik, nemcsak az Ön népe áll a véres megtorlá s elé, hanem a mi kis parasztjaink is. A falusi párttitkárok, akik Rákosi parancsára deportáltatták a harmincholdas fa - lusi gazdát. Az angyalföldi proletárok, akik ‘munkásigazgatóik’ parancsára agyonhajszolták saját proletár-testvéreiket. Az apró denunciánsok, akik egy falat kenyérért, egy mázsa szénért feljelentették barátaikat, rokonaikat. Mi tudjuk, hogy ezek számára nem lesz irgalom az otthoniak részéről. A vezető-réteget alkotó zsidóság és az apró kis magyar funkcionáriusok együtt kerülnek a megtorlás elé . És ezért a következőket ajánlom, Szenátor Ur: Tessék most odaállni a saját Free Europe Rádiójának mikrofonja elé és a 195 izraeli kivándorló vallomása és Mikes Imre jelentése után tessék belekiáltani a mikrofonba, hogy ‘Ti Ávós ezredesek, kommunista vezetők, ti gyilkos kommunista negyvenezrek, akik a mi zsidónépünk kommunista tagjai vagytok,, vegyétek tudomásul, nem fog megmenteni benneteket az amerikai zsidóság testvéri szolidaritása!' És, ha hajlandó erre, Szenátor Ur, odaállunk mi is, 0- nök mögé és a szavunk hiteiével, amelyet igazolt az Idő , azt mondjuk a magyar parasztnak, munkásnak: ‘Testvér, ezt a negyvenezer elnyomót és hóhért törvényen kívül helyezte a Törvény népe is. Ezért ne vérezd be vérükkel kezedet és főként kiméld a többieket, az ártatlanokat! Mindenki fölött ítél a független magyar biróság. És Ítél az Isten!’ Tiszteletreméltó Szenátor Ur! Emberségesebb, emberibb és keresztényibb ajánlatot nem tehet nép a népnek, ember az embernek. A jövőben azonban Önöké,a felelősség! Hajlandok-e kiközösíteni maguk közül negyvenezer gyilkost? Hajlandók-e éjjel és nappal minden hullámhosszon Magyarország felé jajgatni a fenti felhívást? Hajlandók-e ennek a negyvenezernek is azt hirdetni, hogy lépjenek ki a pártból, a hóhérok közösségéből; hogy szabotáljanak, menjenek deportáltnak, ellenállónak! Hajlandók-e megtagadni, kiátkozni saját kommunistáikat és ezzel a legnagyob b szolgálatot tenni az antibolsevizmus, Amerika, a zsidóság és magyarság ügyének? MERT MI HAJLANDÓK VAGYUNK I A felelősség tehát az Önöké! Mély tisztelettel, Marschalkó Lajos. Nehogy valaki azt gondolja, hogy mi ‘nyilas’ propagandát akarunk csinálni, a fenti nyílt levelet angolra fordítva illetékes körök eljuttatják az összes hivatalos helyekre, a kongresszus tagjaihoz, kormányzókhoz, újságokhoz és közéletben szereplő férfiakhoz. OKTÓBER 6.-0 NEW YORKON Ez évben október 9.-én a MHBK és a MIK együtt áldoztak az aradi vértanuk emlékének. A nagyszámú közösség meleg szeretettel ünnepelte B. Rittu Margitot, Vereczkey Katót, Sipos Lajost gyönyörű énekszámaikért. Zugó tapssal köszöték meg Mikó Istvánnak egy, a magyar hadsereget dicsőítő gyönyörű költemény előadását. Az est kiemelked: pontja volt Father Hites Kristóf magasszárnyalásu ünnepi beszéde és Fáy Zoltán felolvasása a sajtó nemzeti hivatásáról. Az ünnepély során utolsó számként Bodán Margit művésznő magyar népdalokat adott elő és vele sirt szivünk-lelkünk. A műsorvezető tisztjét ér. Marczell Árpád látta el kitűnően, a zongorakiséretet pedig Arányi Kornél zongoraművész szolgáltatta. A lelkes közönség a magyar himnusz eléneklése után azzal a jogos érzéssel tért haza, hogy illő keretek között hódolt nemzetünk régi és uj mártírjainak. Magyar Testvér, nincs idő a halogatásra! Munkása vagy-e a keresztény magyar sajtó mozgalomnak? Jegyeztél-e már rézvényt?
