Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-11-01 / 8. szám

9. oldal

Magyar Végvár

1954 november

KOREA

ÉS

INDOKÍNA UTÁN

'rta: ERIS

Amerikát, amelyet az első és második világháborúba való belépés és azok győzelmes befejezése a világ első nagyhatalmává tette, egymásután két súlyos vereség érte. Az egyiket katonai és diplomáciai téren Koreában, a másikat diplomáciai téren Genfben, illetve Indochinában szenvedte el.

Az amerikai hadsereget fennállása óta Koreában érte az első vereség. Bár az amerikai hivatalos körök ezt nem vallották be nyíltan és mindent elkövettek, hogy legalább látszatra vereség nélkül hagyhassák ott a csatateret, mégis vereség volt az a javából. Malenkov nyugodtan és bátran jelenthette ki, hogy a 9 milliós észak-koreai ‘népköztársaság’ a kommunista Kina ‘önkénteseinek’ a segítségével kiverte hazájából az ‘imperialista’ támadókat /?/és megvédte ‘függetlenségét.’ /?/

Hogy volt ez lehetséges, még akkor is, ha Észak Koreának az emberanyagot a 450 milliós Kina, a hadi anyagot pedig a Szovjet és Kínán keresztül Anglia szállította? Hiszen ugyanakkor az UN hadsereg mögött nemcsak az UNO állt a nullával egyenlő erkölcsi támogatásával, hanem a világ első nagyhatalma teljes hadigépezetével, egyedülálló gigantikus iparával, az élén pedig a világ legnagyobb élő hadvezéreinek egyike állt. Az ok egyszerű. Truman, aki elindította ezt a ‘rendőri akciót’, egyszerűen megtiltotta az amerikai hadseregnek, hogy győzzön és MacArthurt, aki ennek ellenére is győzni akart, mint egy rossz szolgát egyik napról a másikra elzavarta. így teljesen céltalanná vált és mindig sulosabb és súlyosabb áldozatokat követelő ‘rendőri akciót’ az időközben hatalomra került republikánus rezsimnek minden áldozat árán be kellett fejezni. Tudták ezt nagyon jól odaát és olyan csúfos vesszőfutásban részesítették a fehér embert, amilyenre még nem volt példa. A végtelenségig húzódó és megalázó feltételeket szabó fegyverszüneti tárgyalások a hadiVórténelem egyik legszégyenletesebb fejezete. De nem sokkal marad emögött az ott elszenvedett diplomáciai kudarc sem.

Az emberi élet egyik legjellegzetesebbSletmegnyilvánulása a létért való küzdelem vagyis a háború. Amióta az ember a földön él és ameddig létezni fog, mindig volt és lesz háború. A háborúnak, mint minden más életmegnyilvánulásnak megvan a maga kérlelhetetlen törvényszerűsége, amit büntetlenül nem lehet megváltoztatni vagy kijátszani. A háborúban mindig az dgyik félnek győzni, a másiknak veszíteni kell. Olyan háború, ahol az egyik félből vagy mindkettőből hiányzik a győzniakarás és csak Vart pour l’art háborúskodnak, az nem háború többé, hanem közöséges tömeggyilkolás. Ott, ahol ezrek és tízezrek, sőt százezrek életéről van szó, nem lehet alkudozni, kompromisszumokat kötni!.

A magyartalan sajtó teljes erővel dolgozik. Segited-e őket centjeiddel, mert ‘csak nekik van napilapjuk!’ - vagy tettél-e mór valamit, hogy nekünk is legyen?

Az eredmény nem is maradt el. A Koreában szerzett kétségtelenül rendkívül értékes hadi és diplomáciai tapasztalatokat messze túlszárnyalja a tényleges katonai és diplomáciai kudarc. /A koreai hadi és diplomáciai tapasztalatoknak csak nagybani felvázolása is külön tanulmányt igényei./ A koreai fegyverszünet óta eltelt idő Korea legendáshírű, aggastyán vezérét, Sygman Rheet igazolta, akinek a puszta emlitése is már súlyos vádként nehezedik a világ sorsát intézők lelkiismeretére. De Korea meggyőzte a világot is - ellenfelet és szövetségest egyaránt - arról, hogy a világ leggazdagabb, legfejlettebb iparú állama, Amerika nemcsak szellemileg és erkölcsileg, hanem diplo— máciailag és katonailag sem érett arra, hogy a világ vezető nagyhatalma legyen.

Egy állam hatalmát, súlyát kifelé a diplomácia jeleníti meg, aminek eredményességét első sorban a ténylegesen meglevő katonai er^biztositja. A Szovjet háború utáni összes sikereit, annak ellenére, hogy még egy puskát sem sütött el, haderejének köszönheti. Amerika külpolitikájának vonalvezetése, célkitűzései, valamint katonai ereje a belpolitika pillanatnyi állásának a függvénye, ami nem más, mint a két vezető párt állandó rivalizálásának a kivétittődése. így a négyévenként megismétlődő elnökválasztás rendszerint nemcsak belpolitikában, de a külpolitikában és a katonai erőkifejtében teljes és tökéletes irányváltozást jelent, mert az alkotmány nem tartalmaz olyan alkotmányos biztosítékokat, amelyek függetlenitenék külpolitikáját és katonai erőkifejtését a periodikusan megismétlődő belpolitikai rendszerváltozástól. így Amerika nélkülözi a nagyhatalmi állás két legfontosabb biztosítékát: a határozott, egyenes, célratörő külpolitikai irányvezetést és az azt alátámasztó, állandó,, az állam teljes élő és holt anyagi erejének kifejtésére képesített haderőt. A köztársaságok általában többé-kevésbbé ebben a szervi hibában szenvednek. Franciaország szemünk előtt lejátszódó, operettbe illő tragikus vergődése is nagy részben ebben leli magyarázatát.

Egy bizonyos, hogy ezeket a szerkezetbeli hiánysságokat nem pótolja, nem pótolhatja tartósan a gazdasági fölény, a pénz. Csak pénzzel háborút nyerni nem lehet, de még barátokat, szövetségeseket sem. A könyöradomány megalázó volta hála helyett még a legőszintébb barátban is előbb-utóbb az irigység, ellenszenv alantos érzéseit kelti fel. Ha Amerika azt a mérhetetlen gazdasági és kanai segélyt, amit szövetségesekre pazarolt, saját nagyhatalmi helyzetének megszilárdítására és katonai erejének kiépítésére használta volna fel, most egészen máskép álna a világ. így azonban kétségbeesve szemlélhette a szabad világ azt a tojástáncot, kapkodást, toldozást-foldozást és veszélyes rögtönzéseket, amiket Amerika a háború befejezése óta kül- és katonapolitika téren elkövetett és aminek természetes következménye lett a koreai katonai és diplomáciai és a genfi vagy indochinai diplomáciai kudarc az egyre veszélyesebb arányokat öltő következményekkel együtt.

Nincs a világnak még egy olyan kényes, érzékeny jószága,, mint a hatalom. Csak addig van értékepisulya, tekintélye, amig erős, masszív, szilárd, amig szép, fényes , amigí-ép, csorbítatlan. Ha egyszer megingott, megkopott , kicsorbult, elveszti varázsát. Tekintélye erőszakkal, ügyeskedéssel ideig-óráig fenntartható, de akkor már viselőjének is csak terhet, nyűgöt jelent, mert az ember alaptermészeténél fogva csak az abszolút hatalom előtt haj-