Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
19.oldal Magyar Végvár 195.4 október TÖBBET KELLENE BESZÉLNI. . Nem ir eleget a napilap mozgalmat illetőleg... jön néha a kárpálás. Olyan dolog ez, amelyet állandóan felszínen kell tartani... mondják. Mi lesz már - szól a harmadik - egy Sve , hogy elindították a mozgalmat és a lap még mindig nem indult meg. Mire várnak? - Majd, ha a Igp megindul, akkor jöj - jenek, ha látom, akkor előfizetek... És igy tovább... Senki ne gondolja, hogy az ilyen kérdezősködések és noszogatások kellemetlen fogadtatásban részesülnek, hiszen ez egyrészt a biztos érdeklődés jele, másrészt pedig a saját gondolataink, aggódásaink tükre. Teljességgel megértjük barátaink kérdezősködéseit és igen sokban igazat is adunk. Azonban nem mindenben. Az egész dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A laikus talán azt gondolja, hogy el kell kezdeni és aztán magatói megy. Ezek közé tartoznak azok, akik azt mondják: majd előfizetek, ha... Ez nem segítség, ez levegőben függő Ígéret, amellyel számlát fizetni nem lehet. A segitség most kell, nem a bizonytalan jövőben! Az ilyen Ígéret a jelenben semmit ér. Arra alapítani, hogy majd Tesz valahogyan’, csak meg kell indulni, homokra épitett vár. Aki nem segít MOST, annak Ígéretében a jövőben SEM LEHET BÍZNI! Ezek volnának az elsők, akik a bajok jelentkezésénél mondanák: Tudhatták volna... Pedig: Késő bánat ebgondolat! Mielőtt az indulásra gondolhatunk, anyagilag rendezett helyzetben kell lennünk. Most még nem vagyunk ott, sőt eléggé messze tőle. Igaz, hogy a gondolat ideális, de van neki pénzügyi oldala és a rideg üzleti számítás egyszeregyjére kell alapoznunk az egészet. Egyébként kár el is kezdeni. Mert föltétien szelet vetünk és vihart aratunk majd. Igaz, nagyon helyes a megállapítás, propaganda kell. E- nélkül elhal, elhalaványodik a gondolat. Honnan jöjjön a propaganda. Tőlem várják: Miért nem beszél többet, ir gyakrabban róla? Igaz. Nem beszéltem eleget róla. Azonban miért várjuk cC-Y embertől az egész munkát, ndért nem propagáljuka gondolatot barátaink, ismerőseink kpzött? Eléggé gyakran kapok levelet: Véletlenségből hallottam...Miért kell a véletlenre bizni, amikor mindegyikünk apostola lehet a gondolatnak! Nem kerül semmibe, csak egy-két jó szóba. Ne feledjük el, hogy a propagandához PÉNZ is kell. Ingyen nem adjakA magam részéről igyekeztem a lehetőt megtenni, azonban mindenkinek be kell látni, hogy EGY EDBL ilyen feladatot megoldani nem lehet. Az egyik és legfőbb ok, hogy késések vannak az, hogy az irodai munka lebonyolító - sara munkaerő nincs. Amennyire fontos a levelek megválaszolása, éppen annyira lehetetlen felaoat ez egy ember számara. Amely pillanatban ezt belátjuk és komoly lépéseket teszünk — és nem puszta Ígéreteket, mint a múltban — orvoslására, a helyzet megváltozik. Addig kereshetünk bűnbakot, okolhatunk, akit akarunk, az nem hasznai semmit! Ezt igen sok alkalommal megmondottam, közösen megállapítottuk, de eddig eredmény nélkül. Tehát kár is méltatlankodni! ha munkát akarnak látni, tessék eszközöket adni! Amig mi rágódunk azon, hogy miért mozog oly lassan ez az egész ügy és megelégszünk a legkényelmesebb megoldással — a nemlétező vagy csak pairoson létező — Központhibáztatásával, addig ellenfeleink meglevő apparátusukat hozzák mozgásba és újabban az eddig csak a kerítésen gubbasztok is lemásztak ‘semleges’ álláspontjukról és azokhoz pártoltak nyíltan, akiknél a győzelmet sejtik! Természetesen ezek egyelőre csak ‘botránkoznak’, farizeusi fejcsóválással sajnálkoznak a ‘kisiklás és elcsúszás’ felett, de valójában ez nem más részükről, mint a csendes felajánlkozás — az ellenkező oldalra. Úgy annyira, hogy még jóhiszemű magyarok is bedültek ennek a manővernek. Szajkómódjára ismétlik a szájukba adott vádakat azok, akik oly büszkén hivatkoznak politikai múltjukra és az általuk betöltött állásokra. Az ember csodálkozva kérdezi, hogy vájjon ezek az itteni politikai dzsungel hófehérkéi tudják-e milyen szerepre vállal - koztak? A társutas oldalról jövő vádaskodás nem sokat jelent. Az ilyesmit megszoktuk, de amikor az u.n. ’jobboldalról hallja az ember a társutas oldal által lanszirozott szólamokat, akkor az ember megtorpan. Hát ennyire beszivárogtak sorainkba, hogy most már a mi embereink végzik az ő piszkos munkájukat? Ezen érdemes elgondolkodni! Bajkeverő, veszekedő, goromba, — s az én kedvencem — keresztényi szeretet hiányában szenvedő, stb., stb. jelszavak mind egy célt szolgálnak a nyitott szemű ember előtt.— Lejáratni az embert, tönkrtenni a veszedelmes ellenséget! A többi magától jön. A személyeskedő, rágalmazó stb. jelszavak ugyanezt a célt szolgálják - más takaró alatt. Az olvasó nem tudja és nem is tudhatja, hogy mi rejtőzik az egész mögött. Amikor arról beszélnek,1 hogy igazságtalanul támadott’, azt gonáo — san elhhallgatják, hogy ők voltak a támadók s az u.n. támadás csak felelet volt. Ez az egyik fogasuk. Amikor azon botránkoznak, hogy mennyire ‘goromba’, figyeljék meg, hogy ők hogyan Írnak! Itt van egy példa a Szabadság 1954 szept. 14-i szamából a Menekült Magyarország rovatból: A CLEVELANDI MOCSKOLÓDÓ RÖPIRATOK Az amerikai magyarok között sokan nem ismerik teljes egészében a hazugságnak és az uszításnak azt a fokát, amely mindig jel - lemezte és jellemzi ma is a magyar nácikat. Közülük többen a hatóságok megtévesztésével sompolyogtak be az USA-ba, hogy gyalázkodásaikat és rágalmazásaikat itt folytassák mindazok ellen, akik otthon is, itt is szembeszálltak a náci fertőzéssel. Mi nem szoktunk válaszolni az emigráció alvilágának gyalázkódásaira és hazugságaira, de sajnos ez a körülmény csak növelte merészségüket. Az amerikai magyarság clevelandi nagyszabású ünnepségét-is igyekeztek megzavarni, még pedig nemcsupán az újságírói alvilág tagjaijianem azok is, akik a magyar Honvédség utódjaiként, sőt vezetőiként hivalkodnak az emigrációban, gondosai elhallgatva a hazaáruló Szálasi pucssban való szerepüket. Vezetőjük a nyilas ranglista szerinti rangidős tábornok, a patológia hatarat meghaladó förmedvényben fröcskölte szét mérgét. Minthogy ezt c röpirat formájában a clevelandi Magyar Nap előtt szétosztották, ezúttal kénytelenek vagyunk, jobb Ízlésünk ellenére, válaszolni rá, hogy Amerika magyar polgárai lássák, miféle eszelősek, mily becstelen módon igyekeznek őket megtéveszteni, félrevezetni és destruktiv céljaiknak megnyerni. Nem akartuk a magyar történelem legnagyobb szégyenét az itteni közvélemény elé tárni, — de úgy látszik, a történelmi igazságnak ki kell jönnie. Meg fogjuk mu tatni, kik azok a nyilasok és egyéb nácik itt, akik a magyarság, kereszténység, kultúra és humanizmus nevében hirdetik még ma is a hitlerizmus, faji Ss nemzeti türelmetlenség, reakció és embertelenség vallását. * * * Eddig a cikk,tele piszkolódással, fenyegetéssel, semmitmondó nagyotmondásokkal. Megjegyzem a vastagbetus szedés a mienk. Ez a cikk tipikus példája annak a módnak, ahogy ők Írnak. A Magyar Napról egyetlen szót nem ir, magyarázatot nem ad, pert nincs, okot nem hoz fel, mert nem létezik, az egyetlen pozitívum benne a fenyegetés, hogy ők megmutatják. Egyetlen feladatának tartja a nácik és nyilasok kiirtását, amely bő fogalomban a Szabadság és NB ellenfelei foglalják el a díszhelyet. A kommunisták? Pszt/! Erről nem szabad beszélni! Nos, Magyar Testvér, ndért szükséges a magyar keresztény sajtó? Azért, hogy a föntebbi sajtóbrigantizmust kiirtsa. Hogy ilyen emberek ne ágálhassanak a magyarság nevében, akik eddig is kiszolgáltak mindent, meg ezután is. Akarsz becsületes magyar újságot? Akkor állj mellénk!
