Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-10-01 / 7. szám

4. oldal Magyar Végvár 1954 október írója csak megállapítja, hogy volt egy Osztrák —Magyar Mo­­nárchia, melyet sötét célok érdekében, céltudatosan szétrom­boltak és ebben a rombolásban, félrevezetésben főszerepet játszottak bizonyos forradalmárok, kiknek sikerült céljaikat elérni. F elveti az iró azt a kérdést, hogy vájjon jobb- e most, jobb jött-e utána és rávilágít az eredményként előállott mai szörnyűséges európai helyzetre, mely barbarizmusával még az ököljog korát is háttérbe szorítja. Minden nemzet úgy rendezkedik be hazájában, ahogy azt a körülmények, a helyzet, az illető nép lelki beállítottsága megkívánja és a saját múltbeli tapasztalatai alapján ennél az életformánál megmarad vagy pedig változtat azon. Lénye­ges azonban, hogy az a változtatás, - ha ilyen beáll - ne kül­ső nyomásra, de saját létérdekében hozott, befolyásmentes elhatározásából eredjen.. Van nemzet, amelynek megfelel a monarchisztikus államforma, mert abban látja biztosítva ha­gyományos életrendjét és mert ez felel meg legjobban népe mentalitásának. Ha ezen a téren változás áll be, a múlt ta­pasztalatai, a történelem tanulságai szerint odavezető,egye­düli célravezető ut az evolúció esnem a — revolució! Más nemzetnek jobban fe> fel meg a köztársasági rendszer . Ez az illető nemzet összeségének belügye, melyet tisztelni kell! 11a idegen nyomás alatt egyes bábkormányok nemzetá­ruló tagjai ehhez a kérdéshez hozzányúlnak, ideiglenes hely­zetet teremtenek, de az ellenkező végletet erősitik. Egyik növény a sziklán virít, a másik a folyó partján fej­lődik. Ami egyiknek javát szolgálja, a másiknak sorvadás, vagy rothadás. Az elején emlitett ősrégi kínai mondásra visszatérve, bár­mennyire is átlátjuk annak bölcseségét, nem hittük volna , hogy a ilevesy féle levélnek folytatása lenne. De a kő elha­­jittatott és az igazság tiszta vizébe talált. Felkavarta a mélység sötétjében leülepedett iszapot, melyben prédájukon élősködő árnyszerülények tanyáznak, melyek rossznőven vették, hogy őket jól végzett munkájuk utáni kényelmükben megzavarták és mozogni kezdtek, ilevesy levelét a múlt - a jobb, a becsületesebb múlt - szelleme diktálta, melynek megjelenése - ha némán is - vádolt! Erre megjelent a taga­dás sötét szelleme és a képzelt vádakra rágalmakkal felelve, az igazság elhomályositásával igyekezett tetteit igazolni . 1954 julius 22-én a Washington Post imes Herald u - .gyancsak ‘A Habsburgok után’ cimmel egy cikket közölt, me­lyet ilevesy Pál történelmi eszmefuttatása váltott ki. Alig nyolc nap múlt el és o nyomdafesték alig száradt még meg Hevesy Pál cikkén és maris... Önkéntelenül is hinni kez­dünk hinni a telepathiában. A válasz, jobban mondva a re­akció azonban olyan, mely már a hazafias, antikommunista magyarságot úgy szerteszét a világon, mint otthon, sőt a ma­gyar nép becsületét is érinti. Szavai akövetkezők: ‘Europa foederációja a külpolitika legidőszerűbb problémája, mely nagyon is közfigyelemben áll, csak második a kommunizmus elleni küzdelem után. Már a háború befejező hónapjaiban, 1918-ban a számkivetésben volt Thomas G. Massaryk egy tanulmányt irt Eu­ropa és a világ egyesülése tárgyában, mely az Egyesült Államok — ban megjelent, - és mégis dolgozott az Osztrák-Magyar Monarchia Europa egyik meglevő egységének széttagolásán. Ezt azért tette, mert ez, mint állam, nem épült egészséges elveken, melyek a mo­dem korba illenek. Nem volt Massaryk szándékában, hogy atomizálja, de hogy egye-Olvasd a magyar szellemben írott sajtótermékeket ' Magyart a ma­gyarnak! sitse Európát. Egy független, demokratikus Csehszlovákia felépi - tésével ő azt remélte, nogy a jövő számára egy uj, erős és szilárd építőkövet kap a jövőbeli, nem a hatalom erejével, dd az igazság elvein egyesitett oly Europa számára, mely biztosítaná az össze s tagállamok szabad fejlődését és egy szilárd partnere lenne Ameri­kának. Egy ilyen foederáció megérdemli a mi összpontosított erő - feszítéseinket, mert ez lenne a legjobb biztosítéka a világbékének. Azoknak, akik sajnálják az 1918-as Osztrák-Magyar Monarchiát, ‘a középeuropai béke és rend szigetét’ és ‘az igazságos védelme­zőjét a kis tagnemzeteknek’- mindjárt most kezdetben megmondhat­juk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát két egymással ellentéte s oknál fogva sajnálják: azok, kik elvesztették uralkodó fajuknak po­zícióját a kettős monarchiában és az ellenkező póluson azok, kik vágyakoznak egy álombéli Austria Magyarország után, mint ami - lyennek annak lenni kellett volna és amilyen nem volt. Az 1918-as felosztott Ausztria Magyarország az első világháború végén nem volt többé semmiképpen sem az a birodalom, mely eredetileg a cseh, magyar és osztrák osztályok álatl alapítva lett, melyek a Habsbur g dinasztia egyik tagját szabad akaratukból a trónra ültették. Abban az időben ez államból esésé g volt ezen osztályok részéről, hogy e­­gyenlóként egyesüljenek, hogy megmentsék országaikat és egész Európát a töröktől,ki Ázsiából Európát elözönlötte. A török veszély elmúlta után kitűnt, hogy Ausztriának egy uj létjogosultságba van szüksége. Ez csak egy lehetett: A Dunam ál dence kis népeinek megmentése. Ez az idea, amelyre a jó osztrák polgárok mindig gondoltak. A 19-ik században Frantisek Palack y, a legnagyobb csm történész ezt a gondolatot kifejezve ennek e^y modem magyarázatát adta az ő müvében: ‘Az Osztrák Államidé»*’ ban. Ausztria sajnos ahelyett, hogy ezt az ideált megközelítette vol - na, ettől teljesen eltávolodott. Egy kegyetlen németesítés és ma4 gyarositás útjára tért megfosztva a többi nemzeteket az ő régi tör­ténelmi és természetes jogaiktól. Hogy a kisebbségek uralmát elrete­szelje, a németek és magyarok - Ausztria - a külpolitikában mind­jobban eladták magukat az újonnan alkotott német birodalomnak és és mindinkább annak vontató kötelére kerültek. A Balkánon Auszt­ria antiszláv politikát követett, mely később Bosznia-Herczegovina annexiójához vezetett, sőt elutasította a csehek igazságos követe­léseit; végül pedig megegyezett a magyarokkal 1867-ben megalkot - va a dualisztikus monarchiát, mely alatt a szlovákok, románok, szerbek és ruthének a legkegyetlenebb elnyomatásnak voltak kité -ve. A monarchia jövőjét illetően nem gondolt többé a többi tagnem­zetek feltételei és jogai szempontjából, pl. a csehek elismerésére . Valójában a jövőt a német birodalommal való lehető legszorosabL szövetségben látták. A csehek fennmaradásuk és Europa érdeke szempontjától ezt a törekvést ellenezték ügyem, de hiaba. I^y az uralkodó németek és magyarok az okai Ausztria-Ma gyár ország el­­estének és nem a románok, olaszok és a szláv nemzetek. Mikor a hátóru kitört, Massaryk felismerte, hogy ugyancsak az Amerikai Egyesült VHamuk ellen is viselt háborúban a Központi Hatalmak győzelme szükségképpen a kegyelem-nélküli és reakcio­­nárizmus győzelme is lesz. Sok megfontolás után végpe megindítot­ta az ő ausztria-ellenes küzdelmét. Miért tekintsünk vissza az elmúlt történelemre? Azért, mert tul­­gyakran figyelmen kivül hagyják es elitélik az ‘öreg monarchia széttagolását, mint természetellenest es törtenelemellenest, hogy az egy uj struktúra volt, mely Ausztria dilemmájától született meg, mikor az a hátórut elvesztette és szükségesnek találta a magyar követeléseket más nemzetek hátrányára kielégíteni, noha azok al­kották a többséget. Ennélfogva épp az ellenkezője igaz annak a­­mit Csehszlovákiáról hallani barátságtalan kritikákban. 1918-ban nem az öreg és kipróbált állam szűnt meg létezni, hanem ep áldo­zata éretlen nemzeti aspirációknak, idlenkezőleg, a csehek vissza­állították az ő ezeréves régi államukat a nemrégi, 1867-es mismás politikai keverék helyébe. Ki vádolhatja a cseheket és a szlovákokat, hogy nem védt. k

Next

/
Thumbnails
Contents