Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-09-01 / 6. szám

19.oldal Magyar Végvár 1954 szeptember mely nem lehet annyira tragikus. Martin Meyer, az egyik svájci lap munkatársa, világosította fel a csodálkozokat: ’Ezeknek az embereknek sorsa bizony szomorú. Ok tudják miért sírnak.’ ***** A magyar csapat a félsikerrel végződött márk őzés után a berni követségre ment. Az volt a terv, hogy a győzelmet itt ünneplik meg. Sok nyugati előkelő ség és újságíró ka­pott ez alkalomból meghívót. De természetes, a ’vasfüg­göny•’ mögötti tudósítók is megjelentek teljes számban. Kutas követ kollégáját, Molotskovot is meghívta. A berni követség fényárban úszott. A fogadótermek asztalai roska­doztak a drágábbnál drágább enni ées innivalóktól. A han­gulat azonban temetői volt. Ez egész természegss, hiszen egy olyan alkalom hullott ki a kommunisták kezéből, ami szinte pótolhatatlan. Hogyne, hisz’ otthon a sajtó és rádió a győ ztes Uruguay elleni mérkőzés után újabb munkafelajánlásokat akart kizsarolni a dolgozóktól. ’Dolgozó népünk azzal hálálhatja meg válogatott csapatunk világraszóló sikerét, ha országunk továbbfejlesztéséhez önkéntes munkafelajánlásokat tesz.’ ***** Kedden délután a vákogatott elutazott Zürichből. A háló­kocsik leeresztett függönyei mögül egyetlen arc sem muy Senki sem intett, senkinek sem intettek búcsút. /Tatkozott. Egy száműzetésbe induló államfő vagy király utazott igy a környezetével. Valóban ők voltak a torna koronázatlan királyai, Írja ri­portjában W.Lutz, a Züricher Sport főmunkatársa és bizony visszamenni a kollektiv szürkeségbe: egyenlő a száműze­téssel. ***** ÉS Ml TÖRTÉNT BUDAPESTEN? A Reuter hírszolgálati iroda jelenti: A magyar válogatott csapat érkezését ezrekre menő tömeg várta. A menetrendszerinti gyorsvonattal azonban nem ér­keztek meg, miután a csapat vezetősége Győrben figyel­meztetést kapott, hogy tüntetéstől lehet tartani. Az expe­díció tagjai Kelenfölden szálltak ki és onnan folytatták útjukat hazafelé. Sebes Gusztáv, h. sportminiszter. Puskás és Tóth már Ko­­máromoan kiszállottak és autón folytatták az utat. \ Keleti pályaudvaron összegyűlt tömeget - többezer fő­nyi - a rendőrség nem tudta széjjeloszlatni. A tömeg innen a József köutra ment, ahol a Szabad Nép c. lap kirakata­it beverték, széjjelromboltak minden helyet, ahol a já­tékosok képei ki voltak függesztve. A megerősített rendőrosztagok tehetlenek voltak az időköz­ben már duplájára felszaporodó tömeggel, amely innen a Rá­dió Székháza felé vonult, hogy ott folytassa pusztítását. Le a veztőkkel, — ordítozta a tömeg. A Rádió^Székházába azonban nem tudtak bejutni, mert az odavezető utcákat a rendőrség lezárta. Ez volt az első tömegtüntetés 1948 óta. Azt hisszük, eb­ben a tüntetésben nem a football csapat sikertelensége játszotta a főszerepet, hanem az elégedetlenség, amely rendszerrel szemben áll fenn. Szuper Géza Itt jegyezzük meg, hogy a magyar — jogosan várt — győze­lem megörökítésére a rendszer győzelmi bélyegsorozatot tervezett, amely természetesen szintén elmaradt. A New York Times mint érdekességet említette meg bélyeg-rova­tában. FIGYELEMI Több alkalommal jutott tudomásomra, hogy «gyesek rossz­akaratú szándékkal terjesztik azt a hirt, hogy a Magyar Vég­vár átalakul hetilap­pá, - amely egyéb­ként is a Magyar Végvár belsőügye - de az átalakulás a Napilap Alapra befizetett pénz felhasználásával történne meg. Ismételten kijelentettem, hogy az Alapra befizetett pénz semmi más célra fel nem használható a részvényjegy­ző beleegyezése nélkül Soha semmiféle körülmények között ilyen irányú tervezés nem történt s nem történik a jövőben sem. Tehát minden ilyen irányú híresztelés nem lehet más, mint ártani akaró pletyka. Úgy látszik még minidig vannak emberek, akiknek minden aktivitásuk a magyar ügyeket illetőleg abban nyil­vánul meg és merül ki, hogy a sötét háttérben mozogva a gyanakvás szellemét terjesszék azzal a titkos remény­séggel, hogy újra elgáncsoljanak egy magyar ügyet. Tud­hatnák nagyon jól, hogy az ilyen viselkedéssel csak Ma­gyarország ellenségeinek szolgálnak. Avagy tálán úgyis ezt akarják? A magunk részéről csak megvetéssel fordulunk el ilyen al­jas szándékú ártaniakarástál. Mi a kezdettől egyenesen, őszintén, becsületesen megmondottuk, hogy mit akarunk és hogyan akarjuk. Ezt máig sem változtattuk meg. Dolgozunk, hogy célunkat elérjük, de csakis az egyenes, becsületes utón. Nem mondunk egyet s csinálunk mást, mert ezzel visszaélnénk a belénk helyezett bizalommal. Ha írások en­nek ellenére is kételkednek szándékunkban, ebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ők mindenkit az ő saját kificamodott lelkiségük szerint tudnak csak megítél­ni. Ebből a tekintetből csak sajnálni tudjuk az ilyeneket. A MagyarVégvár magántulajdon s mint ilyen csakis magán pénzen alakúit s a fenntartásához az előfizetéseken kí­vül senki hozzá nem járult. Ha tehát a Magyar Végvár, mint olyan, hetilappá alakulna át, ez az átalakulás sem

Next

/
Thumbnails
Contents