Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
8.oldal Magyar i Végvár Ml AZ OKA? 1954 szeptember HERBERT HOOVER 80 EVES. Augusztus 10-én ünnepelte Herbert Hoover 80 éves születési évfordulóját. Ezen a napon tisztelőinek serege vet - te kórül az ősz államférfit. Nem tudhatom, hogy mit gondolt, de bizonyos, hogy eszébe jutottak azok a hosszuhosszu évek, amelyeket ellenségeitől a közéletből száműzve, megaláztatásban kellett eltöltenie. Kevés elnökkel bántak annyira igazságtalanul, mint Hooverrel. A politikai szerencselovagok ugyancsak megnyergelték a becsületét. A szerencsétlen emlékű depresszióit teljesen Hoover — nek tulajdonították, holott senki emberfia nem tudta volna azt megakadályozni. A demokratáknak azonban igen já politikai ütőkártya volt és kihasználták az utolsó unciáig. Talen Hoover nagyságát éppen az mutatta, jó szívvel, zokszó nélkül tűrte a meghurcoltatást. Mélységes istenhite tartotta benne a lelket a megaláztatás idején. Csendes munkájával, békés türelmével, államférfiul Lölcseségével emelkedett a politikai élet vásári ricsaja főié. Hangoskodók, könyökölök, akarnokok eltűntek, ő meg magasan fóléjuk nőtt. S ma 80 esztendős. Ez alkalommal egész Amerika kivétel nélkül gratulált annak, aki ember tudott maradni embertelen viszonyok kozott is. Komoly intelemmel fordult az amerikai néphez:nem egy haldokló nemzet sírjánál állunk — mondotta. Igaza volt. Az idők komolyak, nehéz napok elé nézünk, de nem reménytelenül. Felhívta Amerika figyelmét legnagyobb és legádázabb ellenségére: a kommunizmusra. Azokra, akik az amerikai alkotmány védelme alatt Amerika romlására törnek: ‘Sokan, a kémek és árulók közül, amikor felfedezik őket , gyalázatosságuk eltakarására menedéket keresnek az alkotmány 5-ik mádositá pontjában. Ez nem más, mint bűnösségük nyílt megvallása..Ezeknek sem szavazni nem volna szabad, sem közhivatalt viselni, mert ezek a szabad ember kiváltságait használják fel a szabadság ellen.' Támadta a yaltai szerződést 'tiz nemzet eladását rabszolgaságba'. Ugyancsak elitélte a koreai helyzetet és a hibátatta a volt demokrata adminisztrációt a kommuniz — mus irányában tanúsított engedékenységéért. /^magunk részéről csak ennyit:^d multos annosl ÁRULÓ LETT DR. OTTO JOHN Nagy riadalmat keltett amerikai, angol és német körökben dr.Otto Johnnak, a nyugatnémet kormány titkos rendősége vezetőjének eltűnése Berlinből. Először azt mondották a hivatalos körök, hogy emberrablás történt, később azonban beismerték, hogy Dr. John szabad akaratából pártolt át a kommunistákhoz. Ez annál inkább is kellemetlenebb, mert nem is ol)lan régen itt volt Amerikában és Allen Dulles-sel, a Central Intelligence Agency főnökével tárgyalt, majd Londonban folytatott tárgyalásokat titkos rendőrségi vezetőkkel. Az a gyanú merült fel, hogy dr. John két urat szolgált, kétfelé kémkedett. Végül is a Kremlint ismerte el, mint gazdáját és a ‘béke érdekében' fog most dolgozni a kommunistákkal. Reméljük hogy a kommunisták meghálálják ‘hűséges’szolgálatait a maguk ismert módján. Meg is érdemli. 1 1 Henségeink elég kért cefuó'nak a becsületes magyar sajtónak, b'l'ulább te pártold azt. Me csak szóval, tis tettekké! 1 A Szabadság aug. 3-i számában, a ‘Menekült Magyarország’ c. rovatban olvassuk a következőket: ‘A Magyar Nemzeti Bizottmány elsőként szállt szembe szervezetten a Szovjettel s a magyar emigráció volt előfutára a Szabad Európa Mozgalomnak. Ennek az emigrációnak nincsen ugyan Kossuth Lajosa, de azok a politikusok szabták meg az irányát, akik úgy a hitleri, mint a sztálini diktatúrával szemben férfiasán helyt álltak. Mi azoka mégis annak, hogy ezeknek a férfi - aknak már évek óta még egyéni becsületüket sem kimélő támadásban van részük? Majd elmondja a cikkirá , Pfeiffer Zoltán, hogy NB já utón való haladásának biztos jele az, hogy Rákosiék kigyát-békat kiabálnak rájuk. Ez lehet igaz, azonban újra csak neveletlen leszek és a múltat rángatom elő. Ha Rákosiék kigyá-béka kiabálását vesszük mércének, akkor mi verhetetlen előnyben vagyunk. A Magyarok Vasárnapja már akkor tiltakozott a Rákosiékkal való együttműködés ellen, amikor a jelenlegi NB egyes tagjai Nagy Ferenc vezérlete alatt minket az országépités ellenségeinek jelentettek ki, kővetelv: n a mi megrendszabalyozásunkat, amelyet itt A- merikában egy magas egyházi méltóság állítólag kilátásba is helyezett. Nagy Ferencnek tudnia kell ezt, mert amikor Amerikából hazament, ezt be is jelentette. Talon éppen Rákosi Mátyás instigálasára. Tehát sajnáljuk, de ezt a Rjkosi féle ki abalást nem fogadhatjuk el, mint jogcímet arra, hogy rme oknál fogva a NB az egyedüli üdvözítő utón jár. Továbbá nem szavakat hanem tetteket kérünk. Verba volant...! Olvassuk tovább: ‘Annál érthetetlenebb azonban emigráns társaink nyílt és burkolt támadásai. Kétségtelen, hogy emigrációnk sok rétegből tevődik ŐsZtsze. A két háború közötti Magyarország minden politikai mozgalmának akadnak képviselői, nagyobb számban vannak szélsőségek, ők úgyszólván teljes garnitúrával, korifeusaikkal, publicistáikkal, szervezőikkel kerültek emigrációba.’ Csak egy pillanatra álljunk meg! Pfeiffer Zoltán olyan igazságra bukkant, amelyet egyébként készakarva sem talált volna meg. De mint mindig, most sem ismerte fel az igazságot. Pedig já helyen tapogat. Csak a szemét kellene, hogy kinyissa. Azonban ő — mint sok NŐ tag is — néz ugyan, de nem lát. Ml AZ OKA tehát annak, hogy a magyar emigráció,amely oly sok reményt fűzött a Nemzeti Bizottmányhoz teljesen, véglegesen és visszavonhatatlanul hátat fordított neki ? Ml AZ OKA annak, hogy a magyar emigráció ma már - sajnos, de igy van • csak megvetéssel tud a NB-ra gondolni és minden törekvéséből kizárja, leszámítja a NB-t? Ml AZ OKA ENNEK - kérdi csodálkozva Pfeiffer Zoltán. A felelet nagyon egyszerű. Több oka van, de leegyszerűsítem a dolgokat. A Nemzeti Bizottmány soha nem lett szerves része az emigrációnak. Kezdettől fogva egy teljesen exkluzív tarsasagnak indult, amely az emigrációval soha fel nem melegedett, de nem is kereste a felmelegedés lehetőséget. A magyar emigrációét lábáról kecelte. Ezt pedig egy olyan szervezetnek, amely a magyar awigiceéóvci vált erylittnú!kedést vmtnens b!o-
