Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-09-01 / 6. szám
5. oldal Magyar Végvár 1954 szeptember csak azt jegyezzük meg, hogy a clevelandi magyarokon kívül az otthoni magyarok is nagyon szeretnék tudni, hogy hogyan mossa nagypénteken a holló a fiát? Valószínűleg nagyon érdekelné őket! Ugyanekkor felvetődött a gondolat bennünk: nem veszik észre a clevelandi magyarok, — köztük birák is! — hogy Szabadság — Népszaváék hogyan vezetik orruknál fogva? Mert: mondják kérem, mit ünnepelnek Nagy Ferencen vagy vagy Nagy Ferenccel? Gondolkodtak már ezen? Hogy a Szabadság-Népszava ünnepli, azt értem. A Menekült Ma - gyarország rovatért kapott pénz megéri nekik. Sok súlyos százas üti azért markukat, amelyek sokkal több hasznot hajtanának pl. a lágerekben maradt magyaroknál. Igaz, de akkor kidics érne őket? Szóval: Magyarorszag, Japán és most Cleveland? Zalai Kobzos László MAGYAR LÁTOMÁS Könnyektől ittas hű szemében látom a jövőt jelenné lenni már... Napszítta szittya kürtösök fújják és indulnak uj idők és ujrák! Magyar ugaron, kalászon, lápon Maga az Isten aratva jár! Csűrökbe gyűlik az áldott gabona, hogy jusson kenyér mindenkinek. A Kiss Andrások és Kovács Mihályok földjén nem lesz idegen kéztől tályog a vetés, — a dal sem korcs zene-bona, mert ügyünket Isten nyeri meg! Sokan elmennek, de jönnek majd mások: uj táltosok acélparipán... Úgy megülik az idő büszke hátát: — A világ nem látott még ilyen vágtát! — Lélek, de szép, de nagy a látomásod: Sírban leszek, de népem titán! Ország női újra a csonka tájon: erős nemzedék, szilaj* de dalos! Kinőinek újra a lecsapott részek, sudár legények, — szép lányok igéznek, hogy elporladt szivem Örömtől fájjon, ha fölszökken a búza, a rozs! Asztalnál ülnek boldog békességgel, fölöttük az Isten mosolya: Magyar családok, szépek, hűségesek; meleg imáktól melegedett fészkek...! Nincsenek már perben se földdel, se éggel! Tavasz van. Nyílik az ibolya... Aztán nyár lesz, ősz, tél, újra kikelet, század száadra hoz feledést. De tudjátok meg, nem hiába éltünk! — Mert szenvedtünk bocsánatos a vétkünk, bennünk az istenmaradás, mert szeret! Magyar! Ezt jól a szivedbe vésd! Könnyektől ittas hű szemében látom a jövőt jelenné lenni már... Napszítta szittya kürtösök fújják és indulnak uj idők és ujrák! Magyar ugaron, kalászon, lápon maga az Isten aratva jár! Garfield,N.J. 1954 augusztus 4. ERIS. TISZTÁZZUK A FOGALMAKAT. Dr Vándor Ferenc, volt képviselő és a MNB tagja körlevelet adott ki Nagy Ferenc volt miniszterelnök és a MNB Végrehajtó Bizottságának tagja ellen. A körlevélben dr. Vándor Ferenc azzal vádolja Nagy Ferencet, hogy a MNB és kenyéradó gazdája, a National Committe for a Free Europe /röviden: F.E./ megkerülé — sével ismételten beadvánnyal fordult Truman akkori elnökhöz a nemzeti bizottmányok megszüntetése és egy szlávtöbbségü, magyarellenes érzésű East Europe Central Committee felállítása érdekében, amivel méltatlanná tette magát a MNB Végrehajtó Bizottságának a tagságára, a magyarság képviseletére és elárulta nemzetét. Ebben a tárgyban 1952 augusztusában Varga Béla, a MNB elnökéhez benyújtott összeférhetetlenségi bejelentése a mai napig nem került tárgyalásra, mert az összeférhetetlenségi bizottság kiegészítését a vádlott Nagy Ferenc ismételten megakadályozta. A szabad földön megjelenő nagyar sajtótermékek saját egyéni, politikai és világnézeti felfogásuknak megfelelően igen élénken foglalkoztak ezzel a körlevéllel, anélkül azonban, hogy — tisztelet a kivételnek — magára a lényegre rámutattak volna. Mielőtt rátérnék a lényegre — anélkül, hogy a körlevél Írójával vitába akarnék keveredni — meg kell állapítanom, hogy ez a jogi és elvi titának szánt Írás szokatlanul sok személyes és érzelmi vonatkozású érvet sorol fel, ami a közérdek rovására megy és az elfogulatlan olvasóban is a személyeskedés érzetét kelti. Mert ugyebár egy közérdekű vitánál teljesen mellékes, hogy a vádló nehéz testi munkával keresi kenyerét és súlyos szívbajban szenved, a vádlott pedig anyagi jólétben él és testi egészségnek örvend. Az is teljesen mellékes, hogy a vádlót a vád megtételéért nyilvánosan, sajtó utján meghurcolták, sőt életveszélyes fenyegetésekkel zaklatták, mert aki közszereplésre vállalkozott, számolnia kellett azzal, hogy a politikai ellenfél, ha létérdekében érzi magát veszélyeztetve - különösen manapság itt Amerikában - sajnos nem riad vissza a legaljasabb eszközöktől sem. De a körlevél értékét nagyban c'"kkenti az is, hogy a szerző akarata ellenére ellentm-. dásokba keveredeik, mert elvi^s kiinduló-
