Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-08-01 / 5. szám

19.oldal / Il.évf. 5.szám / Magyar Végvár 1954 augusztus lamint a tanfolyamot sikerrel letett hallgatók a megfelelő cserkészkülönproba elnyerése felé tettek komoly lépést. A hallgatók a környékbeli magyar cserkészcsapatok időssebbjelből kerültek ki. Ered­ménnyel végeztek: Brogyáni Gábor, Fischer Viktor, Jámbor László, Kormann Ella, Karácsonyi Sarolta, Kormann Judit,Ka­­uksch Péter, Nagy Ági, Nagy Sándor, Pongrácz Kata­lin, Vargha Ági. Már az előadások folyamán'több alkalommal ki­fejezésre jutott'az a vélemény, más magyar letele­pülési helyekről, hogy Passaic szerencsés, mert az ilyen tanfolyamok megrendezéséhez szükséges előfel­tételek, tehát a szülők érdeklődése, a hallgatók lelkesedése, az egyházak támogatása és a szükséges tanerők rendelkezésre álltak. Ezzel szemben a gya­korlat azt mutatja, hog}r a fentemlitett előfeltéte­lek mindenütt megvannak, bár többé-kévésbbé rejtve, így a passaici kezdeményezés csak azt bizonyitja, hogy ezeket a rejtett értékeket komoly munkával fel­színre lehet hozni. Az eredményes kísérlet alapján a Magyar Cser­kész-szövetség Központja elhatározta, hogy hasonló előadás • sorozatok megszervezését minden országban' megindítja, ahol magyar cserkészcsapatok működnek, feltéve, hogy ilyen irányban mások részéről lépések nem történtek.-;bbbbbbbbb "SAMAY ANTAL, Samay Ódon pássaici "lakosnak, aki magyar ügyekben fáradhatatlan munkás (a fia, a St. Vincent College-ban a bachelor of Arts fokozatot nyerte el és 76 növendék között az első lett. Samay Antal a kőszegi bencés gimnáziumban kezdte el tanul­mányait és mindössze négy éve van Amerikában. 'Mindig örömmel regisztrálunk minden magyar si­kert, mert egyes'magyar sikerek jó fényt vetnek az egész magyarságra. Egyébként Samay Antal a latrobe-i bencés kolos­torban máris megkezdte noviciátusát.-íbbbbbbbbbb:­FATHER SZOCS DENES OFM az elmúlt hónapban ün­nepelte pappá szentelésének 25 éves jubileumát. Ez alkalommal hívei szeretete és megbecsülése vette kö­rül a népszerű lelkipásztort. Mi is szeretettel kö­szöntjük eme ünnepélyes alkalommal! A MAGYAR VEGVAR elbúcsúzik olvasóitól - jelen formájában. A szept.-i számtól kezdve kisebb alak­ban jelenik meg - nyolc és fél x 11" -, de betűi már nem írógép betűk lesznek. Ez az újítás újabb költségeket ro ránk, azon­ban bízva olvasóink ragaszkodásában rászántuk ma­gunkat' erre a lépésre. Tudjuk,'hogy nem a külső a fontos, azonban az is bizonyos, hogy a tetszetősebb kiállítás csak előnyére szolgál a lapnak. Amint eddig sem tettük, ezután sincs szándé - kunkban az ilyen újítás költségeit olvasóink nyaká­ba varrni, tehát semmi extrát nem kérünk,"'csupán csak azt, hogy álljanak mellettünk a mágyarságért folytatott küzdelemben és a nagyon'is szerény kettő dollár 50-et ne feledjék'beküldeni, tekintettel ar­ra, hogy ez az egyedüli jövödelmi forrásunk a lap előállítási költségeinek a fedezésére. Nt.Dr, STIEGLER ERNŐ bethelemi ev. lelkész most ünnepelte bethelehémi lelkipásztorkodásának 40 éves jubileumát. 40 esztendő egy helyben magában véve is jelentős teljesítmény, Dr.Stiegler Sopronban született, 1911-ben a­­vatták lelkésszé, 1912-ben jött Amerikába, két évet New Brunswickon töltött, 1914-ben került Bethlehembe és fejtett ott ki áldásos működést, kiérdemelve magának az egész magyarság őszinte tiszteletét és szeretetét. Eme nevezetes fordulónál mi is megállunk egy pillanatra és köszöntjük sok-sok tisztelőjével egyetemben. Isten segítse további, a magyarság érdekében végzett munkájában!-ÍBBBBBBBBBBBf "MAGYAR" A "macskakörmökön" van a hangsúly. Saj­nos, aki nehezményezi azt, hogy - többek között mi is - megmacskakörmözünk bizonyos "amerikai magyar polgári lapokat", mondom sajnálom, de any­­nyira zavarosan utal arra, amit mondani akar, hogy nem értjük. Azt azonban megértettük, hogy a macs­kakörmök fájnak, mert azok bizony azt jelentik, hogy az illető "polgári" lapok magyar tekintetben ugyancsak keveset érnek. Múltjuk alapján és jelen irányuk miatt. Mert mi a "magyar" szó alatt nem­csak azt értjük, hogy az illető Magyarországon született, hanem azt is, hogy az illető élete, te­vékenysége, minden megnyilvánulása a magyarság érdekében történik. Szerintünk a "magyar" elneve­zést ki KELL érdemelni és nem csak úgy a szögről leakasztani alkalomadtán. Aki magyar az mindig magyar, mindenhol, mindenben, mindenki előtt, é­­letében és halálában. Szerintünk a "magyar" szó díszítő jelző és nem puszta szólam. Egész természetes tehát, hogy azok, akiknek a magyarsághoz csak annyi közük van, hogy a gólya őket valamikor Magyarországon pottyantotta le és ezzel nemcsak megkezdődött, hanem be is fejező­dött magyarságuk, - kedves méltatlankodó kollé­ga ne haragudjon, de mi nem tartjuk magyarnak és éppen ezért ezután is megmacskakörmözzük. És az önmaga által reáakasztott "demokratikus amerikai magyar sajtó " jelzőt a legteljesebben jóváhagyjuk. Csak egy kis korrigálást teszünk hoz­zá: ne feledje el kérem a másik szót, a "népi"-t sem a demokratikus mellől és akkor otthonvagyunk.-ÍBBBBBBBBÍ- • SPORTRAJONGÓK. Vannak sokan, akik rajonganak sportért. Jobban mondva: lelkesednek. Minden ér­dekli őket, ami azzal kapcsolatos. Eddig mi nem igen foglalkoztunk a sporttal, ezután ez is más­kép lesz. Szándékunk állandó rovatot nyitani és ennek vezetőjéül a neves sportembert, Szuper Gé­zát kértük fel, aki szives volt azt elfogadni. A Magyar Végvár szept.-i számában hosszú tu­dósítást hozunk a Svájcban lezajlott labdarugó világbajnokságról a "Koronás címertől a szovjet­csillagig" címmel Szuper Géza kitűnő tollából. Mindenki tudja, hogy Magyarország a németek­kel szemben alulmaradt a világbajnokságban, holott mindenki elismeri, hogy a magyar csapat az igazi bajnok. Figyelje a Magyar Végvár szept-i számát!

Next

/
Thumbnails
Contents