Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-08-01 / 5. szám

14.oldal / Il.évf. 5.saám / Magyar Végvár 1954 augusztus TETEÍDREHlVflS E cikk nemlcépviseli min­denben a Magyar Végvár és­­a szerkesztő álláspontját, tekintettel azonban annak közérdekű és aktuális vol­tára, helyet adunk neki. A reménytelennek látszó", sötét magyar éjszaka bo­rús egén egyre uj üstökö­sök tűnnek fel. Misztikus fényüknél a magyar jövő még sokkal kilátástalanabb­­nak látszik, mint azelőtt. Cikkek jelennék meg a hazafias magyar emigráci­­o' lapjainak hasábjain, melyekben eddig többé-kevésb­­bé ismeretlen '’honmentő 'hazafiak" ezeréves hazánk oszthatatlan testének, az ezeréven át egységes Kár­pátmedence egy-egy részének jövendő sorsát vitatják a maguk koraszülött, fantasztikus álmaik, elképzelé­seik szerint. A cikkeket iro "honmentők" bizonyára harangok­nak képzelik magukat, amelyek a legsötétebb éj ide­jén "hajnalra harangoznak", mikor a hajnal -""sajnos - még messze, a jövő ködében késlekedik. E harangok hangja a tapasztalatlan, álmából felriadó hontalan fülének talán hazafias csendüléssél bir," pedig nem hajnalra, de inkább temetésre harangoznak... Mért még mielőtt a hajnálhasadást előre meg­érző kakas hármat kukorékolna, keresztre feszitett Hazánk újra, talán véglegesen elárultatottS A módszer a régi, a vörös sátán konyhájában változatlanul használt recept szerint készül és mű­ködik, - a pánszláv b'olsevizmus erejének gyarapítá­sára. A cikkeket válaszcikkék, a "pro" és "kontra" vélemények követik a lapokban mindaddig, amig a szú­nyogból elefánt, a tisztán magyar belügyből "nemzet­­közi,r probléma lesz, amelybe azután végül beleszól­nak az u.n.'utód-államok emigrációinak képviselői kijelentvén, hogy bizony kár a magyaroknak oly terü­letek jövendőbeli berendezkedése felett oly ádázul vitázni, mely területek végeredményben nem is az ö­­vék. Végül aztán jön a Free Europe Committee, mint sokat hirdetett "illetékes amerikai szerv" és rásü­ti az egészre a maga közismert bélyegét a "megdönt­hetetlen" .Trianoni halálos Ítélettel, - melyet az Egyesült Államok kormánya annak idején elismerni haj­landó nem volt. Közben pedigrhonmentőink? jóelőre közkézre ad­jak' érveinket, közszemlére teszik belső viszályain­kat, "egyenetlenségeinket", megmutatják ellenfeleink­nek sebezhető pontjainkat, gyengéinket úgy, hogy a­­zok alaposan felkészülhessenek arra az időre, mikor majdan egy reménybeli felszabadulás után a világ ha­talmasságai dönteni fognak a Dunamedence és főként a Kárpátmedence jövő sorsáról, mely egy Isten által al­kotott nyugati végvárként'1000 éven át védte Nyugat keresztény civilizációját, kultúráját és keresztény erkölcsi világrendjét. A "harangok" pedig egyre tovább zugnak a sötét Nyilt levél "honmentőinkhez," éjszakában... Hangjuk talán önmaguknak és néhány fülnek tetszetős, de mi; kik tudjuk, hogy kik húz­zák e harangok köteleit, elszörnyülködve látjuk a kártevést és nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak befogjuk füleinket e hamis hangok hallatára. Ha bárki is tanulmányozza a két világháború közötti us a második világháború utáni román hi­vatalos és diplomáciai okmányokat; nyilatkozato­kat, ha előveszi Ileana román kir, hercegnő nemrég itt megjelent könyvét, meglepetve fogja látni; hogy soha sehol említést sem'tesz "Erdélyről", mint egy külön országrészről, hanem csakis kizá­rólag Nagy Romániáról.Az erdélyi kultúra, műemlé­kek, természeti kincsek, a fürdők, minden "román". Ezeknek tanulmányozása között azt a benyomást le­het kapni," hogy nekik ép oly abszurd az, hogy Er­délyről vagy erdélyi kérdésről beszéljenek, mint nekünk lett volna, ha p.ö. mi Vasmegyéről vagy Zaláról beszeltünk volna, mint külön elbirálás alá eső magyar területről. Ezek a megyék nekünk Magyarország fogalmába tartoztak. Most azután jönnek "honmentőink" és felvet­nek egy különálló erdélyi problémát, melyet egy különálló, önálló erdélyi fejedelemséggel kell megoldani. Mert elvégre Erdély,'"az más, mint Ma­gyarországi' Lakosai is eszerint, úgy látszik, nem magyarok, hanem valami külön faj. Hogy erre azu­tán a románok előveszik a román szempontnak meg­felelően "kissé átjavitott" néprajzi, ethnographi­­ai s a múltban már jól bevált statisztikájukat és bemutatják a ,terület román voltát; - az már csak természetes.Es hogy ki fog győzni, az már aligha kérdéses. ' Vájjon gondölriak-e tisztelt "honmentőink" ar-' ra, hogy ha valaha is felszabadulásra kerül a sor, nemcsak Magyarország, hanem egész Európa - talán a mienknél világszempontból kissé nagyobb fontos­ságú problémáit - is meg kell majd oldani annál a kerekasztal konferenciánál, melynek ideje a sür­gős feladatokra való tekintettel ugyancsak limi­tált lesz? Gondolnak-e arra, hogy vájjon lesz-e akkor'az illetékes arrahivatottaknak elegendő i­­dejük, hogy egy ilyen valóban kisebb nagyságú és az ő szemszögükből nézve talán nem is oly fontos terület összes részletkérdéseivel behatóan fog­lalkozni? Nem fog-e nekik legegyszerűbbnek tűnni annak jelenlegi státusát meghagyni, mikor ők csak a "Dunamedence" szempontjait tekintik, melyet "Konmentőink" oly gyakran emlékükbe idéznek már má s melynek Románia" úgyis tagja'kell, hogy legyen? Eszükbe jut-e azoknak az uraknak, hogy nagy a va­­szinüség, hogy akkor ily körülmények között nem lesz Ónálló Erdélyről szó?Hanem ez az ezeréves magyar föld ismét csak román gyarmat lesz, mikor ennek jövendő sorsát illgtően már ma is civako­dunk és nem vagyunk egystges véleményen? Mások egyszerre a Délvidék problémáját kez­dik feszegetni ma, mikor ily probléma'ezeréves múltúnkban épp oly kevéssé merült fel, mint egy kárpátaljai kérdés. Külön egyesületek alakulnak

Next

/
Thumbnails
Contents