Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-08-01 / 5. szám
Magyar Végvár 9.oldal / Il.évf. 5.szán / 1954 augusztus der Béla"kegyes szavait idézi emlékezetünkbe:"nem akarok katonát látni'7" A konnunista h'azaárulok feldicsérését, a bolscvizmustól mentes magyar közélet ilyen~piszkolását röviden, de találóan nevezzük vörös szeretetnek. 1954 ápr, 21-i lapszám. írása cime:"P.ózsa Sándor Amerikában," Itt Rózsa Sándor lokötéseit, gyilkosságait a feudális rendszer bűnének" tudja be. írásából az tűnik ki, Rogy a betyár_tülajionképpen' nem is nemes és nagyszerű szivü Rozsa Sándor volt, hanem Magyarország. Ezf“a fogalmazást már több Ízben hallottuk. A tanácsköztársaság és a bolsevizmus idejében is. Az aljas'büntetteket elkövető Fegyháztöltelékeket ezen az alapon bocsájtották szabadon. Ezen'az alapö'n börtönözték be a feddhetetlen életű keresztény magyarokat . Ezt a szeretetet az egyszerűség kedvéért nevezzük lokötó szeretetnek. Úsztok István lókö't'ő rajongása ~ nagy"riadalmat okozott a Népszava - \ Szabadság berkeiben. Közérdekű" ügynek nyilvánították. Egyik iro a lókötők ílyformáh való feldicsérését hibáztatja."Ezzel egyetértünk. Kihangsúlyozva: csak ezzel és nem a tiltakozó többi Írásaival. Ugyanis a a magyarság iránti rosszindulat ezekből sem hiányzik. A" mindenbe belekotyogó"Nográdi Béla felhasználja az alkalmat, hogy Úsztok István segítségére siessen. 1954 máj.21-én "Haramiák dicsőitése"""cirmél közlikjhozzászólását. Itt a nála már"ismert rabulisztikával leszögezi, hogy betyár-romantika igenis csak ott van, ahol a'nép a fennálló törvényekkel nine's megelégedve. A passzív reziztencia ilyen helyen a törvényeket semmibevevő betyárok tiszteletében nyilvánul meg. Eme kijelentése után hátrányul és jobb kezével megvakarja bal fületövét. "Az amerikai" betyár-romantika az más, mert itt nincs"igazi haramia legenda. (Jessie Jámes-nek mo'st fognak emléket állítani első vonatrablásának a"szinhelyén. Szérk.) igazi haramia legenda csak Magyarországon és a'Balkánon van." Erre"csak azt válaszolhatjuk; hogy kevés országban'találünk olyan haramiákat, • akik nemzeti szabadságharcokban életüket kockáztatják a hazáért. A- kik egy ideálért bősként verekednek. Rózsa Sándor legendájának ez'aTLényege'és nem ä lokötéseK és' gyilkosságok. Ez a lényeg, Rogy tarthassa magát, még a gazemberségeit is megszépítette. Nógrádi Béla szeretetét a rövidség kedvéért nevezzük Tagadhatatlan, hogy Rózsa Sándor személyét a nép legendákkal vette körül. Ezen legendák születésében a középosztály is kivette a részét. Jókai, Szigligeti stb., regényei, színmüvei már maguk is cáfolják a Nógrádi féle nemzetgyalázó logikát. A legendák ismertetése kellemes olvasmány.Kellemetlen olvasmány és hazug propaganda betyárok bety’árkodásával'politikai és erkölcsi nihilizmusra törekedni, vörös eszmei áramlatot népszerűsíteni. Egyébként Rózsa Sándor betyárkodásának idejében még az egész világ a "feudalizmusban" tobzódott . Amerikában a rabszolgák felszabadítása még megsem történt. Nem csodálkoznánk túlságosan azon,' ha Úsztok István, Nógrádi Béla és társai a magyar^származású Ádámról és Éváról írnának legközelebb. Ha írásukban leszögeznék, hogy az emberiség bűnbeesését, Adám és Éva alma utáni mohósága révén, a magyar feudalizmus idézte elő. (Ez azonban csak "mese",- az egész teremtés története - Nógrádiék szerint9. Szerk.) Gondos Sándor szeretete. ■"Beregi Oszkár, amerikai szinész" cimmel, 1954 junius 4-én szerelmi ódát ir. írását ezzel kezdi:"A legnagyobb élő magyar színművészre Hollywood reátette a kezét." Mi nem kívánjuk 3eregi Oszkárt megbántani. Elismerjük, hogy szinész, - azt is elismerjük, hogy élő szinész. Ennyivel azonban meg kell elégednie. Mi ugyanis ma már nem vagyunk "feudálisak." így a színésznél a "legnagyobb" jelzőt csak akkor osztogatjuk, ha arra kimagasló tehetségével tényleg rászolgált. Semilyen 9uj arisztokráciát" el nem ismerünk. Gondos szeretetét, az egyszerűség kedvéért, nevezzük sértő elfogultságnak. Es ki nem hallott volna Himler Márton szeretetéről?9. Ennek a szeretetnek már sokan estek áldozatul, ezért ezt legtalálóbban nevezzük megsemmisítő szeretetnek. Nézzük, mit talált ki'ismét? 1954 ápr.l4-i számban, "Segélyegylet Eálja" cimmel ä következőket írja: "A magyar kivándorlókat a'magyar kormány'Fiúméba irányította. A Cunard hajózási vonalon, min*denegyes kivándorló magyar után, 24 koronát szedett'be a magyar kormány. így 26 millió koronát húztak le a magyar'kivándorlók bőréből. Stb. Mikor ezt a gyalázkodc bekezdést elolvastam, papirost és ceruzát"vettem elő. Számolni kezdtem. Hä az amerikai magyarok’ összlétszámát megszoroztam ezzel'a 24 koronával, 12 millió korona jön ki. Tehát e ’maximális’ összeg is félénél kevesebb a "nagy magyar""adatánál. A Cunard vonalat ellenben csak azok a magyarok vették igénybe, akikne hosszú szárazföldi utazásra elegendő pénzük nem volt. És csakis az első világháború előtti években. 3ár Himler Márton nem tudja, de mi tudjuk, hogy a német és francia tengeri kikötők' meglehetősén távol esnek Magyarországtól. Azon magyarok száma, akiknek a kormány megkönnyítette / tehát nem megnehezítette / az utazást, 110,000 volt. Ha ezen reális és valóságos számot megszorozzuk 24-gyel, ered-
