Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-10-01 / 7. szám

Ä.oldal

1953 október

Magyar Végvár

sem jubileumon, sem semmiféle hivatalos vagy nem hivaalos eseménynél nem kívánjuk Göndör Ferencet és bolsevista táborát egy fedél alá hozni a joérzésü nemzeti magyaráfgal!

Két eset lehetséges: vagy egy követ fuj Balogh István is igazgatósága a göndörökkel, vagy pedig nincs bátorsága 32 ellenkezőjét nyíltan megmondani. Mi azonban fel kell lyissuk a szemét azoknak, akik eddig akarva vagy nem acarva szemet hunytak a Szövetség által követett irány sok *$ súlyos baklövése előtt, hogy mindazok, akik a Szövetség congrosszusán résztvesznek, egy táborba kerülnek a magyar nemzet sírásóival.

Olyan időben emeljük fel szavunkat a nemzeti magyarság ellen tervezett eme merénylet ellen, amidőn még módjában van a rendezőségnek tévedését helyesbíteni és féIre—i értéseket kizárva nyilatkoznia.

Bizonyosak vagyunk abban , hogy a Szövetség tagjai- 1 nak túlnyomó része osztja a mi felfogásunkat és ha ez igy megy tovább, egy emberként söpri el a Szövetség vezetőségéből azokat, akik Göndörrel, a marxistákkal és a társutasokkal akarnak a kongresszuson ölelkezni.

"Madarat a tolláról, 'Embert' barátjáról!'

: , Ni , a V \ lrta:Pentélei 1 _ _ i i

u —-> vigyázz!!-----i

Van Fleet tábornoknak, a 8.amerikai hadsereg volt főparancsnokának vallomása:'Az igazság Koreáról' már körülzáguldotta a világot, a felkavart hullámok lecsillapulóban > 'annak, a három nap, ameddig a csodák tartanak, elmulóban Je azt hiszem, még mindig érdekes és érdemes rá visszatérni. irdekes,mert a nyilatkozat elhangzása óta sem észlelhető j /éltozás sem az eseményekben, sem a tendenciában és érdénél, mert ha Van Fleet tábornok lelki ismeretének szava a jusxtába kiáltó marad, Amerika és az u.n.'szabad világ'sorv ;a megpecsételődött és különösen erre az esetre kell lelkünkfoe vésni e figyelmeztetés minden szavát, hogy a pusztulás o<áit utóbb ne kelljen sokat keresgélni és ne lehessen félremagyarázni.

A tábornok történelmi jelentőségű megáilapitásai hát- j bortongatack,, akár egy regény megfoghatatlan ködalakoktól terhes, titokzatos, sötét háttere:"Legyőzhettük volna az elleniéit és szétrombolhattuk volna hadseregét. Akkor a mi kormányunk magas politikája közbelépett és elrendelték; ne j tovább előre.(1951 május). Bár készek voltunk sikerünk kiaknázására és az ellenség legyőzésére, ez nem volt Washing- ' ton izándéka. ..Ahelyett, hogy támadásra kaptunk volna u^ taiitást, az idő múlásával aktivitásunkat mind inkább korlá-l tozták.. .a csapatok számát apasztották és apasztották, mig | a végén legfel jebb járörtevékenységet folytattunk.. .Mi g 1 Karcában voltam, ismét és ismét jelentkezett alkalom,hogy a vörösöket egyszer s mindenkorra legyőzzük, de a magas politika visszatartott bennünket. Az alkalom még ma is megvan, Moxwell Taylor tábornok, a 8. hadsereg uj parancsnoka ép oly könnyen megteheti, mint én tehettem volna, csak polititikusaink adjanak neki lehetőséget.. .A magas stratégia fogalmai szerint a vörösök elvesztették a háborút Koreában és ők tudják ezt, - migcsak mi, amerikaiak olyan brültek nem voltunk, hogy kiengedtük őket a csávából..."

Újra és újra hangsúlyozza, hogy 'kihajthattuk volna a vörösöket Koreából' és újra és újra visszatér a megái lapitási'a magas politika nem engedte.'

Van Fleet tábornok nyilatkozata a legsúlyosabb vádirat, amit csak súlyosbít az a körülmény, hogy lényegében hasonló körülmények és szemrehányások között távozott MacArthur is. Es még jobban, sőt a legnagyobb mértékben súlyosbítja az az önként felmerülő sejtelem, hogy a USA-ben is felütötte fejét az a söfét hatalom,amely századunk történelme során nem egyszerakadályozta meg hadseregek győzelmét és aknamunkával, hamis propagandával sir szélére vitt országokat, földrészeket. Elég csak az első világháborúra gondolni, amikor Németországban a hadsereg legnagyobb erőfeszítése közben és legjobb kilátásai előtt a háttérben, a sötétben kiadták a jelszót: Németországnak nem szabad győzni! Es ugyanez lett a titkos jelszó nálunk Magyarországon is és mindenütt a szövetségeseink hátországában.

De milyen ismerősek Van Fleet tábornoknak némely megállapításai előttünk, magyarok előtt a II.világháborúból is.'Előre és hátra tombolt a harc. Idehaza sok sajtomagyarázat erősen kritikus volt.Minek kell nekünk ily elkeseredetten harcolni egyetlen kis magaslatért?' íme, a régi gyilkos szólam változata: Minek kell nekünk magyaroknak a Don mentén harcolni??

Azután ilyeneket is mond a tábornok:"A kinai vörösek egyáltalán nem voltak olyanok, mint amilyeneknek /hirdették. ..Az igazat a kinai vörös hadseregről még sosem mondották meg...Az első hiba, amit elkövettünk Koreában és Washingtonban, a kinai vörös hadseregnek túlbecsülése volt..." Viszont a délkoreaiakrol igy nyilatkozik:"... tekintet nélkül arra, amit hallhattunk (!), a koreai katona nagyon jo katona és csodás szövetséges."Tekintet nélkül, mert ha bizony kezünkbe vesszük a baloldali lapokat ( azt a kis kettő százat!), azokból nem ezt a képet nyerjük, sem a kínaiakról, sem a szovjetről,sem a szövetségeseinkről. Csak megkell figyelni, hogyan írnak most is az arcpirito fegyverszüneti alkudozásokról, a ‘makacs öreg Rheeéről', aki más szemmel nézi hazája helyzetét és sorsát, mint new yorki bomlasztok és szuggerálók, akik oly lelkesen tudják tálalni, hogy '...a vörös kínaiak hevesen és sikeresen ostromolják a délkoreaiak hadállásait, de a UN vonalánál minden csendes.' Vagyis: a fegyverszüneti szerződés még a jövő titka, de ők máris különválasztották a szövetségest a UN-töl és olvadnak a gyönyörtől, hogy az most milyen leckét kap szemtelen makacsságáért.

Ki nem látja, hogy mi megy itt? Ki nem látja, mi megy Koreában? Ki nem érzi, hogy a sötét hatalom kiadta a jelszót: Amerikának nem szabad győzni vagy legalább is: fel kell tartoztatni, mig véglegesen nem döntöttünk, hogy nyugati vagy keleti rendszer alkalmasabb-e világhatalmunk biztosítására. /Sztálin halála óta a mérleg