Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-06-01 / 3. szám
Magyar Végvár 1953 junius Eh, hiábavaló! MIT KELL TENNÜNK? Válasz sok kérdésre Most nem akarok a Napilap fontosságáról avagy szükségességéről beszélni. Lapunk más helyén volt erről szó. Inkább arra akarok kitétni,hogy mit kell tennünk, ha tényleg valóra akarjuk váltani a gondolatot. Mert ha nincsen komoly szándékunk megvalósítani, hacsak beszélünk róla a megvalositás akarata és szándéka nélkül, akkor kár egyetlen szót is szólni az egész ügyről. Mi komolyan vesszük a dolgot, mi nem akarunk arról beszélni,hogy lehet-e vagy sem, mert ez csak időpocsékolás minden eredmény nélkül. Arról akarok beszélni, hogy hogyan is gondoljuk a megvalósítását az eszmének? Mielőtt azonban ehhez hozzáfognék, egy eléggé gyakran felvetődő kérdést akarok tisztázni. A mi elgondolásunk szerint a napilap nem foglalkoznék napi politikával, pártpolitikával, nem egy párt, nem egy csoport lapja lenne, hanem az egész magyarságé pártra és vallásra való tekintet nélkül. Azaz a lap nem lenne sem katolikus, sem protestáns lap, hanem iránya szigorúan keresztény és magyar. A lap elkerülne minden olyan közjogi, pártpolitikai, vallási kérdést, amely a magyarságot megosztaná. Csakis az egyetemes magyarság érdekeit szolgálná maradék nélkül. A napilap össze akarja fogni a magyarságot, a hazáját, kereszténységét szerető magyarságot tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai nézetet vall, tekintet nélkül arra,hogy melyik templomban dicséri az Istent. Mi hisszük, hogy nekünk magyaroknak vannak olyan kérdéseink, amelyekben minden magyar egy. Van közös alap az együttműködésre bőségesen. Most aztán: hogyan? Azon sem kell vitatkozni, hogy anyagi alap szükséges. Ezt az anyagi alapot kell megteremtenünk. Nem könnyű dolog pénzt összeszedni. Aki próbálta, az tudja, de viszont azt is tudja,hogy ez nem lehetetlen, ha tényleg akarjuk. Az anyagi alap megteremtése a helyi szervezetek feladata lenne. El kell érnünk minden magyart, mert minden magyarnak a segítségére szükségünk van. Ezt pedig csakis a helyi szervezetek utján tudjuk megtenni. Tehát az első lépés: kiépíteni a helyi szervezeteket. Minden magyarlakta városban meg kell ezt tenni. Pár helyről máris jelentkeztek lelkes magyarok, akik felajánlották szolgálataikat. Természetesen a központ irányitaná a helyi szervezeteket és ezek a szervezetek mozgatnák az ügyet. Ha dolgos, lelkes helyi szervezetek lesznek, akkor ezek nemcsak a kezdet munkáját végzik el, hanem a lap megjelenése után átvehetik a terjesztés munkáját is. Ezeknek a helyi szervezeteknek a munkásságán fog a siker eldőlni. Ezek a szervezetek lesznek azok, amelyek felkeresik, felkutatják a magyarokat mindenütt. Azt szokták mondani, hogy a sült galamb nem reül senki szájába sem. Azt gondolom, hogy azok, akik már eleve lemondanak a sikerről, elfelednek valamit. Ezek azt mondják, hogy nem lehet megcsinálni és alátámasztják véleményüket azzal az argumentummal, hogy a múltban sem tudták megcsinálni. Azonban ezektől a jo emberektől legyen szabad megkérdezni: ki, mikor és hol próbálta meg a múltban a magyar napilap elindítását? En 25 esztendeje vagyok Amerikában, igen sokat hallottam erről a kérdésről, pro és kontra meghányták - vetették a dolgot, de gyakorlatilag eddig még nem találkoztam senki olyannal, aki azt mondta volna, hogy ö megpróbálta és nem sikerült. Minden egyes megmozdulás csak elgondolás stádiumában maradt eddig. Ha pedig igy áll a dolog, hogyan lehet pálcát törni az egész amerikai magyarságon és kijelenteni róla,hogy az amerikai magyarság nem tud és nem is akar egy magyar napilapot eltartani! Ki próbálta meg eddig? Ha mi elérünk minden magyart, csak akkor és csakis akkor fogjuk megtudni, hogy tényleg nem akar-e avagy nem is érdekli a dolog. Ezt holtbizonyosan a jelenben nem tudjuk, azonban a jelek arra mutatnak, hegy megvan a lehetőség erre, tehát ha pozitív feleletet akarunk hallani, akkor meg kell kérdeznünk Őket. De hogyan kérdezzük meg, ha nem megyünk el hozzájuk? Az a mod, hogy csak Írunk, csak kérünk és aztán várjuk a joszerencsét, már eleve magában hordja a sikertelenség halálos csiráját. Oda kell menni, meg kell kérdezni, ha úgy szükséges magyarázni kell, ha úgy szükséges, könyörögni, de zörgetni a magyer lelkek ajtaján. Avagy tényleg annyira degenerált, nemtörödö7 a magyarság? Ezt is érdemes lesz megtudni! Az is bizonyos,hogy nagy munka lesz ez és a helyi szervezetek lankadatlan munkájára lesz szükség. Ezért mondom újra, hogy a helyi szervezet a legfontosabb, sorsdöntő szervezet. Mindnyájan ott leszünk!
