Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-09-01 / 6. szám
11 .oldal Magyar Végvá r 1953 szeptember -'-ROBERT A.TAFT Egész Amerika megrendültén vett tudomást Taft szenátor hirtelen bekövetkezett haláláról. Sokat ir tek és sokat mondtak az elhunyt szenátorral kapcsolatban - különösen halála utáni Még azt is megbocsátották neki halálában, hogy élete végéig becsületes merészelt maradni. Mi mindig nagyra becsültük Taft-et, mint áIlamférfiut és politikust, azonban mi sose felejtettük el, hogy Taft államférfiui és politikai nagysága abból nőtt ki, hogy tetőtől talpig férfi volt. Az epigonck jellemző vonása, hogy mint emberek buknak el először, aminek természetes következménye, hogy mint politikusok sem állják meg helyüket. Vagyis ahol nincs, ott ne keress. A kis kaliberű politikusok első sorban és legfőképpen erkölcsileg törpe, kisiklott embereké. Lehet, hogy pillanatnyilag a hir felkapja őket, a világ szemében 'nagyok', de mivel valóságban nagyon is kicsi- i nyék voltak, az idő, a történelem hamar lehántja róluk azj önmaguk vagy imádóik által rájuk rákot talmi dicsőséget, i Taft szenátor esetében ez nem áll. Annak oka, hogy! annyi politikai ellensége volt, nem lehetett más, mintáz j a tény, hogy erkölcsi súlyával ezeket az embereket agyannyomta, amit ezek nem birtok el. Most, - amiker már késő, leteszik az elismerés koszorúját sírjára, hiszen már nem kell félniök tőle, de nagyon szomorú és a mai körnek jellemző' vonása, hogy igazi nagyjainkat és azoknak törekvéseit minden eszközzel igyekeznek hatástalanná tenni. . Mélységesen megrendülve állunk a Szenátor sirja mellett, mert érezzük és tudjuk, hogy egy igazi embert, nagy államférfíut vesztettünk el, aki után igazán nagy ür > maradt az amerikai közéletben. Taft nem tudott szinészkedni, ami mint politikusnak! nem volt elö'nyére, de nem is akart. Nem ígért többet, mint amire reménye volt, hogy teljesíteni tudja, az igazságot kereste és azt minden erejével szolgálta is. Tényleg ! ritkaságba menő ember volt. Csak találgatni lehet, hogy j mi történt volna akkor, ha a legfontosabb állást betöltheH te volna? Úgy látszik tényleg érezzük a vesztünket, ami-i kor Trumanokat választunk, amiker a Gondviselés Taft-et t adott Amerikának. ] Nyugodjék békében! KERES ES FIGYELMEZTETES. Két kéréssel is fordulok olvasóinkhoz. Az egyik egy szükebbkerü csoportnak szól. Azoknak, akik cikkeket és értékes megfigyeléseket küldtek a szerkesztőségbe. Újra csak kérnem kell őket, hogy legyenek türelemmel. Ha a cikk nem közölhető, azt rendesen visszcküldjük. Mundent nem lehet közölni lapunk terjedelmére. Az aktuális dolgokat előbb kell hozni. A többire is rákerül a sor. A másik kérés olvasóinknak szol. Ne higyjenek kosza híreknek. Van bennünk annyi becsület, hogy ha valami baj lenne, azt Ml MONDJUK meg és nem kérünk senki suttogot, hogy a fülekbe mormogja: Baj van! Nincs baj! Igaz, anyagickbcn nem bővelkedünk, de a szomszédba sem megyünk kérni. Mi utálattal fordulunk el az ilyen alattomos emberektől, akik egy lepot csak AZZAL tudnak és AKARNAK tönkretenni, hogy ercpiritoen HAZUDNAK és mások nevében JOGTALANUL beszélnek. Egyben ez biztatás nekünk, hogy jo utón járunk. Úgy látszik nagyon érzékeny pontokat tapogatunk. FIGYELMEZTETES: Majdnem ugyanazon az utón halad, de más irányban. A NAPILAPra vonatkozolag. Kezdettől fogva hirdettem, hogy bennünket nem külső ellenség, hanem belső ellenség fenyeget. A külső ellenség képtelen megakadályozni akciónk sikerét, a belső ellenség azonban meg tudja ezt csinálni. Hogy a 'fúrók1 már munkába léptek, azt látjuk.Talán nem tudatosan, de akarva vagy nem akerva ezek az emberek azokat sogitik, akik őket a száműzetésbe kergették. Azokat segítik, akik Németországon, Ausztrián keresztül rugdosták őket, akik rágalmazták és rágalmazzák őket mind a mai napig itt is és akik az egész 1945-ös emigráciot a gyilkosok és gazemberek emigrációjának bélyegezték. Magycrck vigyázzunk! Sorainkba már is befurakodtak az árulok, ckik kislelküséget szórnak szét, akik fülekbe suttognak, hogy mit akarunk, mi a célunk, ki lesz ez,ki lesz az? Ezek vetegetik-szer ják a gyanú és gyanúsítás magvait. Az ilyesmik mindenkor termékeny talajra találnak egyeseknél. Végtelen szomorúsággal látom azt a megnemértést, egymásnak gyanús szemekkel való méregetését, ami felburjánzik a kutmérgezök munkája nyomán. Gyümölcseikről ismeritek meg Őket! Kihangsúlyoztam igen sok alkalommal, hogy a napilap nem lesz katolikus vagy református lep, henem NEMZETI ALAPON ALLO KERESZTÉNY LAP. Mi nem katolikusoknak, nem reformátusoknak, henem MAGYAROKNAK akcrunk lapot adni. Lehetséges, hogy az Úristen annyira megvert volna * bennünket szellemi vaksággal, hogy erről lemondunk és NEMZETÜNK ellenségeit vagyunk hajlcndck szolgálni? MAGYAROK! TESTVEREK, vigyázzunk. Ne feledjétek el, ha most nem sikerül a dolog, soha többé nem fog sikerülni. Mit gondolsz, ki lesz ezért felelős?
