Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-08-01 / 5. szám

19ooldal

1953 augusztus

Nehéz ügy és ezt tudjak azok, akiknek a leikéből kipattant a gondolat és tudják azok is, akik a gondolat mögé sorakoznak, hogy azt diadalra vigyék. Jármomban, keltemben, levelekben, tárgyalások alkalmával látom, hogy nagyon lelkes, tüzes magyar szívvel megáldott magyarok akarják és állanak a gondolat mögött szinte imádságos lélekkel.

Sok minden gondolat foglalkoztatja ezeket az embereket és sokan vannak, akik türelmetlenül sürgetik az 'indulást.' Megy, mert menni kell, mondják, csak nem szabad a gondolatot elaludni engedni. Ebben én teljesen igazat adok. Azonbun nem szabad elfeledni azt sem,hogy rengeteg munkával, tárgyalásokkal, akadályokkal van e munka útja teletűzdelve. Nem lehet csak úgy egyik napról a másikra cilinderből előrántani a napi újságot. A tárgyalások folynak, az előkészít#munka megindult és lassan minden kerékvágásba fog zökkenni.

Vannak azonban bizonyos kérdések, amelyek hogy úgy mondjam - izgatják a kedélyeket. Nem is csodálom, én sem volnék különb. Az egyik kérdés, amely nagyon sok esetben felbukkant mars milyen lesz a lap, milyen lesz az jránya, célkitűzései? Miért gondolja szükségesnek a napilap elindítását? Nagyon egyszerűnek látszanak ezek a kérdések, azonban a felelet nem olyan egyszerű. Azt megállapíthatjuk, hogy a legkönnyebb kérdés: miért szükséges a napilap? Azonban, ha erre megadjuk a feleletet, akkor majdnem megadtuk a feleletet a többi kérdésre is.

Miért látom én és sokezer magyar szükségesnek azt, hogy napilap legyen? Azért, mert hiányt kell pótolni. A mi célunk nem lehet az, hogy a lap alapítással másokat a karjunk tönkretenni. Ez a cél magában véve nem is egész séges valami. Igaz az, hogy mi ellensúlyozni akarunk valamit és lehet az is, hogy ennek következménye esetleg az lenne, hogy vagy meggyöngitenénk vagy el is sorvasztanánk más lapokat, azonban ez lehet következmény, bármennyire is hasznos, de nem lehet cél!

A mi célunk sokkal több, sokkal magasztosabb. Mi építeni akarunk, mi ezzel a lappal kötelességet vállalnánk küzdeni a Nagy Magyarországért, megvédeni népűn két, hazánkat az igazságtalan támadásoktól, eloszlatni a felburjánzott tévedéseket, amelyek az ország sirját megásták és amely hamisítások, ferdítések eloszlatásáért még az ország hivatalos képvieloi sem harcoltak. Mi mindenben és mindenkor a magyart látnánk és keresnénk, még a magyar belpolitikát is a külpolitikával együtt a világpolitika távlatába állittanánk.

Arra törekednénk, hogy a magyarság irányításában a nemzet minden igaz értéke résztvehessen és mi nemegy bizonyos társadalmi rétegre támaszkodó kormányzást akarunk, hanem a nemzeti keresztény réteg szoroz juttatását kívánjuk és akarjuk. Mi nem akarunk megosztott, társadalmi osztályokra tagolt országot, ahol egyik osztálynak csak jogai, mig a másiknak csak kötelességei lennének, hanem mi azt akarjuk, hogy minden magyarnak egyformán legyenek jogai is, meg kötelességei is. Azonban mi tel jetudatában vagyunk annak is, hogy mindenki nem lehet teljességgel egyforma, tehát van társadalmi különbség, de nincsen társadalmi elkülönülés. Az, hogy mi a régi rendszert akarjuk visszavinni a majd felszabadulandó7 országba, nyilt hazugság. Azonban arra sem vagyunk hajlandók, hogy a nemzeti hagyományokat felrúgjuk.

Szükséges a keresztény magyar napilap különösen ma, amikor a nemzeti sajtó odahaza teljesen megszűnt, mig az itteni sajtó' legfontosabb része nem volt és ma sem hajlandó" a keresztény Magyarországért harcolni. Az í elgondolásaik egészen mások, sőt egészen nyugodtan mondhatjuk, hogy teljesen idegenek a magyar léleknek és lelkületnek. Mi nem támadd"szándékkal gondolunk a lap alapításra, inkább a jogos magyar érdekek megvédése a célunk.

Szükségünk van a lapra azért is, hogy az emigrációt összefogjuk, nehogy szétesettségében eredménytelenül elpusztuljon. A most meglevő magyar sajto/képtelen erre a feladatra, még a keresztény magyar sajtó is, bá mennyire jóindulatú is és segíteni kész. Arról pedig,hogy az u. n. másik magyar sajtó erre beállítottságánál fogva is teljesen képtelen, kár is beszélni. Ez a sajtó máris két részre vágta az emigrációt? 1. az általuk 'priuszosnak' hirdetett nemzeti emigráció, amelyet csak közönséges gazemberek és gyilkosok társaságának tartanak, 2. az u,n. 'politikai1 - 47-es - emigráció, amely állítólag százez- *5 rés számban tolong feléjük. Azok, akik magyar nemzeti szempontból ennyire vakok tudnak lenni, eleve elvesztették jogukat arra, hogy emigrációnak egységéről még csak beszél jenek is.

Tehát a magyar napilapnak lenne kötelessége ezt az űrt betölteni, harcolni a magyar igazságért és az emigrációt egészséges irányba terelni. Egyébként erre a kérdésre még bővebben kitérünk a közel jövőben.

Ez a cél, a napilap az eszköz, most még hátra van a megvalósítás. Eddig megmozdult Richmond, Woodbridge, Cleveland és még nagyon sok más helyeken folynak tárgyalások ebben az ügyben. Hamarosan sor kerül Detroitra is, ahonnét nagyon lelkes hírek jönnek.

Clevelandon, Woodbridgen máris működnek a helyi bizottságok. Clevelandon csak úgy hirtelen, minden előzetes hirdetés és propaganda nélkül egyszeri felszólításra kb. 2600 dollárt ajánlottak meg a lelkes magyarok.

Azonban sem kettŐ, sem húszezer dollárral nem lehet lapot inditani. Ahhoz nagy lelkesedés és még kitartóbb munkára van szükség, amely aeclevelandi magyaroknál nem is fog hiányozni. Újra hangsúlyozom, hogy ebbe a munkába nemcsak egyeseket vagy egyes egyleteket akarunk bevonni, hanem minden magyart, akinek szívügye a magyar ügy. Az is érthető, hogy pl. én magam nem tárgyalhatok külön-külön minden magyarral, tehát csakis jo magyar szivükre appel Iái hatok a közös munkában. Az sem lehetséges, hogy minden helyre személyesen menjek el, lehetetlen^ hogy minden hozzám befutó, a lap ügyével foglalkozó levélre sem válaszolhatok. Itt csak mun-