Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-08-01 / 5. szám

7.oldal Magyar Végvár 1953 augusztus 1919 december egyik napján szolgálati Ügyben kellett áthaladnom a ko­máromi Frigyes Főherceg lovassági laktanya udvarán. Az udvaron fegy­veres őr felügyelete mellett néhány politikai fogoly.söpörgetett, Jánoki Ferenc kisbéri asztalossegédre ismertem, amint közelükbe értem, Azon­­nyomban ő is felismert.Kissé szégyenkezve emelte gyűrött kalapját kö­szönésre.- Hát maga, mi az ördögöt csinált, Jánoki,hogy itt látom? Es még hoz­zá fegyveres őrizet alatt?- Tessék csak engem nyugodtan szembeköpni, törzs ur,mert megérdem­­lem, olyan marhaságot tettem a kommun alatt. Hát nem voltam én jó katona az olasz frontról, a Brenta völgyéből, szófogado^, becsületes em­ber az utászszázadunknál? Tetszik rám emlékezni?- Hát az igaz! De azért valamit csak tett, hogy most politikai fogoly­ként van itt s árizet alatt! - Kíváncsiskodtam tovább. Gyanú és rész­vét váltakozott bennem, hátha valami félreértés történt vele,hisz ez a fiú a fronton sohasem adott okot a panaszra,- Az kérem, úgy volt, - fogott hozzá elbeszéléséhez Jánoki, - hogy 19|8-ban, a forradalomkor hazaérkeztem. Leszereltem. Es mivel munka nem igen akadt a mesterségemben, beálltam a nemzetőrségbe. Aztán csak jöttünk-mentünk ide-oda. Egyszercsak azután 1919 március 21-én jött a hir,hogy a kommunisták átvették a hatalmat* mi most már vörös Őrség lettünk,- Na gondoltam, egyefene, hisz eddig sem voltunk valami tulfehérek, igy hát maradtam. Itt követtem el a legnagyobb ostobaságot, feddi önmagát Jánoki, - hogy miért nem léptem ki az átalakuláskor. Mig Jánoki a földet nézte, úgy beszélt, az őrszem is odacsatlakozott. Ez tárkányi parasztgyerek. Névszerinti Kántor Józsefr. Személyszer int ismerte Jánokit, hiszen szomszéd községbeliek.- Úgy május utolja felé telefon utján kirendeltek bennünket, pesti utasításra, a szomszédos Császár községbe, mert ott valami ellenforradalmi megmozdulás van készülőben. Szamueiiék máris útban vannak a falu felé autókon. Bennünket Kisbéren a parancsnokunk, - egy helybéli iszákos lócsiszár, - teherautókra rakatott. Nagyban biztatott, hogy törjük le a parasztiázadást. így kerültem Császárra. Nem sokkal később Szamueiiék is megérkeztek három autó­val. Csupa borkabátos, autószemiiveges alak jött velük. Izgatás cimén kimondották a halálos Ítéletet a katolikus pap­ra és azt azonnal végre is hajtották. Mi töltött fegyverekkel csupán arra ügyeltünk, hogy a parasztság meg ne támad hassa a pesti hóhérokat.- Az akasztás után bementem a pap konyhájába s hozzáláttam a megmaradt étel elfogyasztásához. Alig ettem pár kanál ételt, amikor belépett Szamueli s mint később megtudtam a nevét, Krausz Náthán elvtárs s Szamueli nevetve rámmutatott;- Ez teszi a legjobban! Falatozik a csuhás zsírjából! Krausz elvtárs meg is kérdezte tőlem;- Naa, ízlik, fiam, Ízlik?- Én arra azt feleltem, mondja tovább Jánoki, - hogy van itt elég még, egyenek az elvtársak is. Erre Krausz elvtárs p hüvelykujjával kifelé mutatott és azt mondta; t- En annak a csuhás disznónak a húsából ettem volna a legszívesebben. Érti, fiam?- Mikor a kommunizmusnak vége lett, az őrség feloszlott. Nem sokkal később porasztszekerek álltak meg a laká­sunk elolt. Engem kerestek, jól összekötöztek. Xtvittek Császárra. Ott a plébánia udvarán, a falu szemeláttára,kés­sel levágták a hajamat, egy bádoglapra tették és meg kellett ennem. Az imént érzett sajnálatom elpárolgott s csak annyit kérdeztem;- Nos, hát akkor most meg tudja mondani, melyik volt a jobb,a császári pap ebédje, vagy a maga haja. Jánoki lehajtotta a fejét s szinte magának mondogatta; Azt a hajevést, még élek, sohsem felejtem ell Mikor távozóban mégegyszer visszanéztem, annyit láttam, hogy Kántor kiköpött Jánoki felé és munkára szolitot­ta. Eddig Jánoki története. Ami ebből ma még érdekes számunkra, az nem más,mint felfedezni,hogy a pap akasztá­sában résztvevő7Krausz Náthán nem más,mint "Az Ember" c. kriptokommunista lap szerkesztője Amerikában, mai ne vén; GÖNDÖR FERENC. Azok számára pedig, akik még ma is akár egyházi, akár nemzeti vonalon a Krausz-Göndör Ferenccekkel és kap­csolt marxista részeikkel kísérleteznek, jusson eszükbe a császári plébánia konyhájában tett göndöri kijelentés; 'En annal$ a csuhás disznónak a húsából ettem volna a legszívesebben 11_______________________________________ Ez az én válaszom azoknak az egyházi férfiaknak,akik -hacsak Göndör nem hazudik l - vele még csak szoba is

Next

/
Thumbnails
Contents