Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-07-01 / 4. szám
16.oldal Magyar Végvár 1953 julius nagyobb eseménye volt. Gazdagyülések éveken át hiába követelték a megoldást, hiába születtek határozatok, amelyek a kormányt intézkedésre szolitották fel, mert senki sem mert belenyúlni lényegében két család, Lédererék és Leipzigerék, végső fokon pedig Fellnerék fészkébe. Léderer és Leipziger külön-külön olyan méretű kontingenssel rendel- ^ keztek, mint 50 mezőgazdasági szeszgyár együttvéve. Mikor vitéz Imrédy Bél« 1938~ban a parlament elé vitte a szeszkérdést, megmozdult az egész fellnerista toké és sajtó. Ledorongoltak mindenkit, aki a kérdés szociális jelentőségét merte hangoztatni. Némely lapok szerkesztősége felé ömlött a kfertellpénz s ezek bejósolták, hogy az állam milliókat fog elveszíteni az adókiesés által, ha a két "szakértő" familia kezéből kiveszik ezt a hatalmas üzletet.A kormány majdnem megbukott, a Felsőházban csaknem leszavazták Imrédy Bélát. Végre nagy nehezen létrejött a többség. A kormányzó’- aki Fellner Pál szerint szintén a jogfosztók közé tartozott - kénytelein volt szentesiteni a törvényt. Es ekkor történt a csoda, amelyre senkisem számított és amiben a kérdés szakértői sem reménykedtek. A kartellt nem kommunizálták el. A tulajdonosak akkor még svájci frankkak egyenértékű magyar pengőben kapták meg kisajáti tott üzemeik bőven felértékelt árának utolsó^ fillérjét is. A pénzügyminisztérium némely szakértői várték az államcsődöt amely Fellnerék szakértelme nélkül okvetlenül bekövetkezik. MOST JÖTT A CSODA. A szeszgyártás állami kezelésbe vétele előtt az íllami bevétel 13-14 millió pengő"volt. AI i g négy év alatt ez a bevétel 470 milliót ora emelkedett fel . Hol volt ez a többszáz milliós külömbség addig, amig Fellnerék szakértelme monopolizálta a magyar gazdasági élet egyik legfontosabb területét? Csak nem történtek adóeltitkolások, adócsalások? Csak nem forditották vesztegetési pénzekre a kartell-jövödelmeket? Annyi bizonyos, hogy a Fellner-monopolium megszűnése után a magyar állam hadosztályokat tudott felszerelni abból, ami Fellnerék, Ipipzigerék és Lédererék jövödelme volt addig. Az államilag kezelt szeszgyártás súlyos milliókká tudta támogatni a nagy népi, szociális programmot, a Zöldkeresztes egészségházak építését, a sokgyermekes családok nak juttatott ONNCSA telepeket. A csodát egy fiatal magyar ember hajtotta végre, aki bár szatmár-megyei református pap fia volt, mint egyszerű pénzügyőr kezdte pályafutását és a magyar tudásnak, hozzáértésnek, szociális érzéknek olyan ragyogó példáját mutatta, amely mellett elbújhatott a fellnerista zsákmány-kapitalizmus minden tudománya. Va I ősz i n ü I eg azért írták ezt a fiatal embert a népi demokratikus bizottmányi tagok a háborús bűnösök listájára. Kisembereknek, magyaroknak jutottak az ecetgyártási engedélyek, uj kis egszisztenciák keletkeztek, hadiroktak, hadiözvegyek jutottak kenyérhez, néha kisüzemekhez. Ez volt hát az a borzasztó jogfosztás, amely - röl Fellner Pál szonokol! Nem hisszük, hogy ez a zsákmány-kapitalizmus és elfajzott rablógazdálkodás, amely pl. épp Amerikában lehetetlen a monopóliumról szóló törvény miatt, - mégegyszer bármilyen formában feltámadhasson Magyarországon. Azonban az ilyen fellneri megnyilatkozásokra jo' felfigyelni, mert ezek mutatják azt a sötét reakciót, amely az egész világot átfogó felszabaditási akarat mögött - régi tulhatalmának és a régi jogtalanságoknak a helyreállitására, sőt rágalmakkal, hazugságokkal már idekint is ennek ideológiai megalapozására törekszik. Ha Fellner Pál vagy annak a magyarországi kapitalizmusnak egyik másik képviselője idekint a száműzetésben kinyitja a száját, az a legjobb bolsevista propaganda, mert a bolsevikiek malmára hajtja a vizet. Ez ellen pedig már idekint szót kell emelni, mert ha az otthoniak megtudják, hogy ez még mindig jogfosztottságrol beszél, akkor inkább vállalják még Rákosit is, mint - FELLNER P A#LT . Amiként nekünk nem kell a bolsevizmus, épp úgy nincs szükségünk s Fellenekre sem. A HARMADIK MAGYARORSZÁG , a szociális, szabad, keresztény és nemzeti Magyarország - él! Egyszer mér megmutatta, hogy ez és csakis ez tud a magyar népért tenni. Mi azért hiszünk ebben még akkor is, ha Fellner Pál jogfosztottnak érezi is magát. A LENGYEL HADVISELTEK Bajtársi Közössége junius 6-án és 7 én New Yorkban ünnepélyes összejövetelt rendezett, OmelyjíH^az Eszakamerikában élő menekült lebgyel politikai és katonai vezetők egyértelmüleg a pártoskodásoktól mentes kommunista ellenes harc és Lengyelország teljes felszabadítása mellett tettek nyilatkozatot. Magyar részről a MHBK kapott meghivást az ünnepélyre, amelyen küldöttséggel vett részt._________________________________________
