Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-07-01 / 4. szám

11.oldal Magyar Végvár 1953 julius Ml ÚJSÁG? Galambos József Mi újság a magyar napilap körül? Ezt a kérdést szegezik a mellemnek személyesen is, meg levelek utján is. Az érdekl&iés nagy, bár az ügy méreteihez képest kissé nagyobb érdeklődés sem ártana» Igaz, hogy csak magamnak szer­zek több munkát, ha arra kérem a magyar testvéreket, hogy mondják el szivük szándékát. Eddig is olyan nagy a hátra­lék levelezésben, hogy szinte nem is merek ránézni» Itt szeretném a magyar testvéreket valamire megkérni» Ha nem válaszolok a levelekre azonnal, az nem jelenti azt, hogy nem törődök a levelükkel, mert minden, a napilapra vonatkozd levél megvan, éppen a napokban dolgoztam fel egy részét, hogy teljes képet nyerjek az érdeklődd magyarok elgondolásáról, terveiről, kívánságairól. Azok, akik eddig Írtak vagy ezután fognak Írni, külön listára kerülnek, még pedig azzal a céllal, hogy amikor a szervezés teljes erővel megindul, akkor máris tudjuk, hogy kire, hol és mikor lehet számítani» Azonban remélem, hogy minden magyar Testvérem megérti, hogy egyenesen fizikai lehetetlenség minden levél­re választ adni» Arra azonban gondoltam, hogy egy kinyomtatott levelet vagy kártyát küldök minden érdeklődőnek, nogy legalább igy tudjam tudomására hozni, hogy levelét megkaptam és szava nem volt egészen a pusztábakiáltonak szava» Ha valaki eddig nem próbálta, próbáljon meg 150 személyes levelet imi két hét alatt» Én megpróbáltam, azon­ban ez akkora idegproba, hogy fel kellett adnom» Így aztán csak nagyon fontos esetekben válaszolok személyesen, A munka azonban megy» Tehát mi újság? Vannak, akik lehetségesnek találják, vannak, akik igen kételkednek a lehetőségben» Azonban mind megegye­zik abban, hogy a napilap szükséges! Vannak, akik azt ajánlják, hogy induljunk el havi lappal, amelyet át lehetne alakítani havonként kétszer meg­­jelenő^ lapra, majd hetilapra és végül napilapra» Erre eszembe jut az az ember, aki a kutyafarkát darabokban vágta le, nogy ne fájjon annyira a kutyának. Ez egyrészt hosszadalmas eljárás, másrészt nem is praktikus» Az átállás az egyik formáról a másikra költséges is, meg nem is praktikus. Pl» Milyen gépet venne meg haviíapra? Ha venne, er megfe­lelne-e a hetilap szükségleteinek avagy a napilap szükségleteinek? Annyi pénz nem fog rendelkezés'e áílani, hogy váltogatni lehessen a gépeket» A nagytöbbség, 10 az 1-hez napilap mellett van» Ezt nyiltan meg is mondják, Túlsók a havilap, hetilap, a pi­ac nem tud többet felvenni. Milyen jól tudjuk mi ezt, akik próbálkozunk vele» Tehát itt mindjárt ajt, elején ki kell je­lenteni, hogy csakis NAPILAPról beszélünk és beszélhetünk» Az idő annyira rövid, hogy a havi-kétheti-hetilap skálatáncolásra nincsen idŐ. No meg aztán; vagy kell napi­lap vagy nem kell napilap? Ha nem kell, akkor sokkal okosabb azt most megtudni, mint azután, amikor egy csomó pénzt beleöltünk a vállalkozásba,MOST KELL MEGTUDNUNK, most van az ideje, A napilap életfontosságú a jöven­dő Magyarország szempontjából. Kérdés; Ér - e nekünk hazánk jövője annyit, hogy MOST hozzuk meg oz áldozatot érte és nem holnap vagya jövő évben. Az utolsó ponton vagyunk, nincsen időik kisérletezni. Hogy szükséges, azt tudjuk. A destruktiv újságírás az ur ma a magyar porondon, A destruktiv ujságirás diktálja az iramot és a destruktiv újság utján igyekeznek nyeregbe kerülni azok, akiket a tisztes magygrság egyébként látni sem akar. Nem az ajtón, hanem az ablakon keresztül másznak be az akolba, amíg mijazon töprengjünk, hogy kell-e vagy sem, lehet-e vagy sem? Nekik rendelkezésükre ál! a napilap, nekünk nincsen» Ok hangoztathatják elveiítet napon­ként, mi hetenként vagy havonként. Mi képtelenek vagyunk havanként-hetenként egyszer ellensúlyozni azt, amit ők naponkint duruzsolnak magyar fülekbe. Mit lehet tehát tenni? SZERVEZKEDNIl Most ez a legfontosabb. Mert ha csaklbeszélünk, az Írott malaszt,sem­mi más. ELEGET BESZELTÜNK, MOST A TETTEK IDEJE ÉRKEZETT EIJ Még e ho'folyamán X június ) elmegyek pár ma­­gyarlakta helyre, de Isten szent szerelmére, én nem mehetek mindenhova. Eddig is minden hozzám szalad be, egy em­ber képtelen ekkora mupkát elvégezni. SEGÍTŐTÁRSAKRA VAN SZÜKSÉG 1,Ezért olyan fontos a HELYI SZERVEZETEK, a HELYI LAPBIZOTTSAGOK felállítása. Hamarosan kimegy a magyarlakta helyekre a felszólítás, amely felszólítás a HELYI SZERVEZETEK utján kerülhet el csak a magyarokhoz. Mi nem tudhatjuk minden magyar cimét, ha tudnánk, ak­kor sem volna lehetséges posta iiján elérni, mert az rengeteg pénzbe kerülne. Ami pénz eddig bejött, azt nem hasz­náljuk erre a célra, mert az a lap megindulását biztosítaná. Tehát a propagandát a saját zsebünkből finanszírozzuk Azonban meddig bírja a zsebünk? Mi mind szegény emberek vagyunk. Egyelőre kb. 20,000 példányban küldenénk szét a felszólitást. Nem tudom eléggé hangoztatni, hogy a helyi szervezeteket mennél előbb állítsuk fel» Időközben eav pénzügyi bizottságot szervezünk meg, amelybe felkérnénk a magyar pénzügyi élet szakértőit, akik hozzáértéssel intéznék a bo­nyolult pénzügyi kérdéseket, A magamfajta ember ilyesmihez nem ért annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy zökkenés nélkül menjen a dolog. Erre azért is szükség van, mert jól tudjuk, hogy a pénzt nem tudjuk összehozni adományokból, tehát kell, hogy részvényeket bocsássunk ki kisebb és nagyobb névértekben, itt pedig már az állami törvényekkel is számolnunk kell, ami már kivül esik az én vagy barátaim szaktudásán» Az erre vonatkozó terveket később fogjuk ismertetni.(Folyt. 18.oftl

Next

/
Thumbnails
Contents