Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-07-01 / 4. szám
4.oldal Magyar Végvár 1953 julius nemzetirtás, tömeggyilkosság, rablás és hasonló égbekiáltó bűnök vádjával , amikor most már nemcsak a Kisántánt áll állandóan ugráskészen a trianoni határok mentén, hogy a Dunamedence "rendkivül kemény és nehezen széttörheti? magját" / Benes /, Magyarországot szétzúzzák , hanem a hatlmas Szovjetunió is? - Pedig ahogy a fajtámat ismerem, az olthatatlan, atavisztikus szabadságvágytól vezetve, a Vasfüggöny felhúzása után mindent el fog követni, hogy a rárakott mázsás rabbilincseket végleg lerázza magáról. A magyarság több, mint félévszázada teljesen egyedül, magára hagyatva vívja élet-hcjlálharcát a pánszláv imperializmussal, amely nemcsak a magyarság, de egész Europa létét pusztulással fenyegeti. És ebben az egyenlőtlen harcban a magyarság megint el fog bukni, mert az olcso babérjain szendergő, hipokrita, csak a pénzt és profitot hajszoló Nyugat közömbösen, sŐt kissé ellenségesen fogja szemlélni ezt a tragikus küzdelmet, mint ahogy 19-ben, 45-ben és legutoljára Mindszenty bíboros esetében is tette. Jól mondja a magyar közmondás:"Akit az Isten meg akar büntetni, vaksággal veri azt meg. " Úgy látszik a sok "súlyos és bölcs" tapasztalat ellenére a Nyugat sem fog eljutni a végső konklúzióig mindaddig, amig rajta is végig nem csap az Isten ostora. Akkor talán majd ráeszmél, hogy az emberiségnek sürgősen vissza kell térni az Istenhez, de nem csak papíron és külsőségekben, hanem léleikben és a hétköznapi élet minden megnyilatkozásában, hogy a Sátán föl di helytartóival, a moszkovita pánszláv imperializmussal nem lehet és nem SZABAD egyezkedni, tárgyalni, hanem mint a mérges kígyó fészkét szét kell taposni, el kel! pusztitani, hogy a világ évezredes, természetes fejlődési rendjét , amit a világháború után vak boszuból , bűnös tudatlanságból kontárkezekkel megbolygattak és összekuszáltak, vissza kell állitani. A természet, az élet nem tűr mesterséges korlátokat, nem lehet egy állapotban megmerevíteni. A statusquo nem béke, hanem az életnek merevgörcsbe torzított vonaglása. A béke nem áléit mozdulatlanság, hanem az élet természetes, egészséges, szabad fejlődésnek a biztositása. Majd ha a világ sorsát intéző vezetők megértik ezeket az alapigazságokat és istenhivő, alázatos emberek lesznek, nem pedig a Sátán megszállottái, a hatalom őrültjei és az állattá aljasodott tömegember akaratának hitvány kiszolgák lói, akkor lesz igazi béke. De addig a "hideg háború" -ra csak a halálnál is rosszabb "hideg béke" jöhet. ***************************** ^ t t t NÉPSZAVÁÉ K KÉT NAPJA. Irta: B. F ’. Az embernek vannak barátai és vannak ellenségei is. Az előbbiekkel szívesen érintkezik, az utóbbiakkal azonban csakl kényszerűségből, Ilyen kényszer-érintkezésem volt pénteken és szombaton / május 8, 9-én / az Amerikai Magyar Népszavával. E lap előszeretettel használja címében és cikkeiben a "magyar" jelzőt, de hogy ezt miért teszi, azt még eddig nem sikerült megállapítanom. Ezen újság és a mögötte meghúzódó, magát pipiskedve superintelligensnek álcázó, félmüveit és kétes társaság ugyanis gyűlöli a magyart. Nem egyszerűen gyűlöli, hanem fogvicsorgatva, az ártási szándék minden szimptomájával. És nemcsak a magyart gyűlöli, hanem a revolver-újságok ismert fogásaival minden vonalon destruál, magyar nyeljen lejáratva ezzel a magyarokat. Hogy mégis miért vettem kezembe, több mint egy esztendei mellőzés után ezt d'szellemi terméket", azt is megmagyarázom. Ki akartam puhatolni, hogy vájjon a gyűlöletnek és rontásnak milyen fegyverével dolgozik az ma. Jo, ha nemcsak barátaink megnyilatkozásait kisérjük figyelemmel, hanem ellenségeinkét is. így több a lehetőség a védekezésre. A Népszava május 8 és 9-i száma szürke hétköznapi számok, amelyekben tulajdonképpen semmi lényeges nincs és talán éppen azért érdekes a két szám tartalmának boncolása. A lap május 8-i számában Aczél Benő névvel egy cikket olvasok, amelynek cime: Hadifogság. Az egész világsajtó felháborodva nyilatkozik a kínai hadifogság szörnyűségeiről. Teszi ezt azért, mert a hazatért hadifoglyok elbeszélései nyomán a szabad népek kellő képet alkothatnak a parancs-uralmi rendszerek borzalmairól, g legminimálisabb em beri jogok aljas és szadista megcsúfolásáról. - Természetesen Aczél Benő urnák ez nem fekszikwés éppen ezért igyekszik tisztára mosni a kínaiak szennyesét. Cikkében összehord hetet-havat. Megemlíti saját első'világháborus hadifogságának élményeit / ennek valódiságát közel negyvenéves távlatból nehéz ellenőrizni / és ebből azt a következteltést vonja le, hogy a kinai fogolytartok semmivel sem rosszabbak a világ egyéb fogolytartoinál. / Meglehetősen rabulisztikus általanositás. / Nem a hadifogságot kell megjavítanunk, hanem ki kell küszöbölni a háborút, - bölcseikedik tovább, nyilván a népidemokraták békeoffenzivájához csatlakozva. Mert hiszen, ha az amerikai hadifogoly katonák rossz sorsáról van szó, - a háborúért csak Amerika lehet felelős, - legalább is s cikkből következtethetően.
