Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-03-01 / 12. szám
19.oldal / I.évf. 12.szám / Magyar Végvár 1954 március újra elbukik a magyar ügy. Ma egyetlen meglevő szervezet sem szolgálja teljeséggel a magyar ügyet,legkevésbbé a Bizottmány, amely hosszú évek után egyszer - ma is későn - tiltakozott egy olyan dolog ‘éllen, amely ellen tiltakoznia régen kellett volna Zj én nem jóváhagyni azt akár Philadelphiában, akár 'Williamsburgben. Egy mozgékony, mindentlátő, mink dentészrevevő, mindenüttlevő becsületes magyar napilap életszükséglet még akkor is, ház az üzletileg ki nem fizetődne. Ma talán pár ezer dollár hiánya miatt olyan magyar értékek mennke veszedendőbe, amelyek semmi pénzen visszavásárolhatok nem lesznek. Soha! Gondolkodjunk ezeken. mmmmmummmmmmmmmmm HÍREK: Nyiro Józsefnek, a nagy magyar Írónak és hazafinak emlékére New Yorkban a Magyar Irodalmi Kör és az Anyák Klubja febr.14-én rendezett díszes emlékünnepet. Az ünnepi beszédet, amelyre a new yorki Szent István egyházközség Fehér Termében nagyszámú közönség előtt került a sor, Füry Lajos mondotta el. Füry, aki legutóbb a "Két Állomás között" c. regényével aratott nagy sikert, szavaiban először a két világháború közötti Magyarország,majd a megszállt Erdélyben élő magyar irók heroikus küzdelmét és munkásságát ismertette. Ezután Nyirős- nek, az írónak és embernek a magyar irodalomban "es a magyar közéletben viselt szerepéről beszélt, é Az ünnepély többi számában Bodán Margit er“délyi balladái és Nvirő egy, az Irodalmi Körnek a>jánlott szindarab részletének felolvasása, Martonfalvy Hugo drámai hatású szavalata, Baloghné Rittu Margit ritkán hallott szép énekszámai, a népszerű operaénekesnő, Carmela Gemma ári ái, Kapin Aranka és Vitárius György meglepően szép táncszámai és Pongrác*. István zongoraművésznek két gyönyörű Liszt száma arattak nagy sikert. Külön említjük meg Reviczky Kálmán, a neves magyar fényképész és filmművész felolvasását. Balogh Lajos utinaplójából, íjiajd Rónay Zoltánnak ,rMeg kell menteni őket...” c. cikkét olvasta fel. Műsor vezető dr. Somssich László volt. Kisérő szavai, amelyekben Nyirőt a nélkülözőt, a szenvedőt jellemezte igen hatásosan. Az est szép sikerrel záródott. trutttiutuimtmtuitmTiMmtmtuummmtmitittttinmmimtMtiittmmtmiiu lz amerikai magyarság mély megdöbbenéssel értesült Dr.Vincze Károly ref. esperes hirtelen haláláról. Az élete erejében lévő lelkes magyar lelkészt szívbaj ölte meg. A magyarság sokáig fogja nélkülözni. jFebruár 20-án tartotta az ABN országos gyűlését Münchenben, amelyen v.kisbarnaki Farkas is résztvett, mint elnök. Ugyanakkor ejtették meg a választást is, amelyről közelebbi számunkban hozunk hirt. Msgr. „Szabó Jo*zsef lackawanftai magyar plébánost a Pápa Őszentsége pápai prelátusi méltóságra emelte. Gratulálunk a népszerű magyar plébánosnak! dalon, tanácsaikat hajlandók vagyunk meghallgatni, közreműködésüket nagyraértékeljük, azonban, mint testületeket irányitószervül elfogadni nem vagyunk hajlandók. Előbb már megmondottuk az okot. Ezért nem fordultunk előzőleg és ezután sen akár kát., akár ref. oldalon ezekhez a testületekhe mint olyanokhoz, mert eleve elejét akarjuk venni azoknak a vitáknak, esetleg megsértődéseknek, amelye egy ilyenfajta megkeresést előbb-utóbb követnének. Az a tény pedig, hogy én katolikus pap vagyok, nem változtat semmit sem, mert én is magyar vagyok és csak az, hogy katolikus papi mivoltcm engem kizárna ebből a mozgalomból, számomra teljesen érthetetlen. Biztositok mindenkit, ha egy reformá-' tus lelkész részéről történt volna a kezdeményezés, époly lelkesedéssel dolgoznék, mint ahogy ma teszem Azt gondolom, hogy vagyunk annyira komoly emberek, hogy ezt megértsük, mert ha nem, akkor ez éppen azt bizonyítja mindennél világosabban, hogy mi járunk a jó utón. Mert, ha ez a tény máris vitákra ad okot, mi történne akkor, ha az egészet katolikus-református alapon inditottuk volna el. Vagyok annyira bátor, hogy kimondom azt,amit gondolok, még akkor is, ha egyesek nehezményezéssel is veszik tudomásul. Odahaza sok szó esett arról a bizonyos-Pannonhalma-Debrecen, között kiépítendő aranyhidrol. Nem történt meg. En nem keresem most az okokat, hogy miért nem. Egy azonban bizonyo Még'pedig az, hogy Magyarország itta meg az árát en nek, fizette a számlát. Mi most itt próbáljuk ezt meg és nem jo kezdetnek látjuk, ha az esetleges gra vamenek emlegetésével kezdenénk azt. Mi azt mondjuk hogy az egyik legyen'becsületes református, a másik becsületes katolikus, de ebben az ügyben mindkettő legyen jó magyar. Tudom azt is, hogy mindkét oldalról vannak Tamások, akik eleve elvetik ennek lehetőségét anélkül, hogy megpróbálnák azt, akik újra sértődve húzódnak vissza a magyarság nagy kárára. Mi nem tudjuk elhinni, hogy ekkora nemzeti katasztrófa után még mindig aszerint osztályozzuk a magyarokat,hogy kinek milyen a vallása? Ezeknek az embereknek halvány sejtelmük sincs a krisztusi szeretetről, a kereszténysége lényegéről, legyenek az illetők akár katolikusok, akár reformátusok, papok vagy lelkészek. A jelenlegi limitált anyagi javak sem engedték meg eddig, hogy mindenkihez személyesen fordulhattunk volna. Azonban, amikor magyarokat hivunfy a zászló alá, az'a reformátusoknak épugy szol,mint a katolikusoknak, mert mi az egyiket époly jó magyarnak tartjuk, mint a másikat. ' Igaz, a kezdeményezés a mi oldalunkról kezdődött, de hisz ott volt az alkalom akárkinek! Miért kell valamit csak azért gáncsolni, mert az egy bizonyos irányból jött? Tényleg nem jöhet jó Názáretből? A lap iránya pedig nem lehet más, mint az egész magyarságot összefogó,, átölelő, a magyarságért fáradhatatlanul dolgozó^ valami, amely szigorúan keresztény és nemzeti alapon áll.Teljesen függeti lenül, egyetlen irányítója az összmagyarság érdekeit szolgáló, előmozdító, megvalósító akarat. Ma ilyen nincs. Meg kell teremteni, mert ha nem, akkor
