Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-03-01 / 12. szám
t. oloai KEZET A ZSEBRE, MAGYAR! Egy idő óta csúnya kis nyomtatványokat köröznek amerikai magyar körökben “Talpra magyar” címmel. Az ember azt hinné, hogy aki a magyarságot szólítja csatasorba, valami nemes, önzetlen vagy hazafias céllal teszi — de nem, ez az ember pénzt kéregét. Az ürügy : amerikai magyar napilap alapítása. Az öncsinálta lapszerkesztő, akinek ismeretlen nevét nem érdemes lenyomtatni — hiszen úgyis csak nyilvánosságra pályázik — 10, 25 és 50 dolláros részvények kibocsátását Ígéri, és kéri a magyarságot, vásároljanak részévényeiből} amelyek nem érik meg a papirost, amelyre nyomtatva vannak. Semmi kifogásunk uj napilap alakulása ellen, mert azt hisszük, hogy közéletünk gazdagodna vele. De ennek a “lapalapitásnak” bűze van, ami az égre csap. Az “alapitó” először leszedi a keresztvizet az egész amerikai sajtóról, “szégyenkezve hajtja le fejet”, azt állítja,'hogy nincs okunk dicsekedni ezzel a sajtóval,_majd magasztalja azt a leendő napilapot, amit ő akar alapítani az amerikai magyarság pénzén. Ennek az “alapitónak” valóban oka van Szégyenkezve- hajtani le fejét, mert az amit ő képvisel, csakugyan szégyenletes. Mi az amerikai magyar sajtó^ egy részének tekintve magunkat, hadd tegyünk néhány megjegyzést saját hivatásunkkal kapcsolatban. Laptársaink majd megadják a választ a maguk nevében. fipX hisszük, az amerikai magyar sajtó óriási faiadatot végzett az elmúlt fél évszázadban. Egy idegen országban magyar éjetet, magyar, szellemet és, kultúrát teremtett. Egyházak, egyletek létesülése és virágzása lehetetlen lett volna e sajtójúikul. Ez a magyar sajtó szolgálta a kis magyar közösséget és egyben a nagy amerikai demokrácia eszméit. Nehéz; időkben szószólója volt az egész világ magyarságának. Sok amerikai magyar még a betűvetés mesterségét is ezen a sajtón át tanulta meg. • Az amerikai magyar sajtó'megvédésénél.nem-, csak a magunk nevében beszélünk, hanem a zpbb tu* catnyi magyar újság nevében, amelyet ez a körlevél sárral dobált Kiváncsiak vagyunk mi a véleménye Bridgeport, Passaic, Newark, Trenton, Perth Amboy, Bethlehem, Philadelphia, Toledo, Buffalo, Pittsburgh, Akron, Cleveland, Dayton, Chicago, St. Louis, Vew York, Los Angeles más magyar újságjainak —' áogy csak néhányat említsünk. Vájjon “szégyenkezve hajtják le fejüket” a szolgálatért; amelyet az amerikai magyarságnak nyújtottak, iger. gyakran nagy anyagi álaozatok árán? ♦ Előre kell bocsátanunk, hogy szabad ország léyén, mindenki alapíthat napilapot. Ez ellen kifogás nem eshet, de aki lapalapitásra vállalkozik, annak azt saját« kockázatára "kell tennie, nem szégény magyarok zsebének rovására. Figyelmeztetésünk a hi-i •«»kény és Jóindulatú embereknek szól, akiket Tébsvenyek” vásárlásával akarnak bedüteni önző célokból. Olcsó és lelkiismeretlen játszma ez, amelynek a végén az alapitó — miután kicsiklandozta a pénzt az emberek zsebéből — ájtatos és kétszínű szemforgatással azt fogja mondani, hogy megtette a legjobbat, de sajnos a vállalkozás nem sikerült. Van valami szánalmás ebben az erőszakos tolakodásban, ahogy ez az alak feltolja magát az amerikai magyarság, szószólójának és védangyalának. Az amerikai magyarság nem ismeri a nevét — és nem is fogja megismerni. Nfem ismeri, mert sehol sem Völt, amikor építeni, dolgozni, magyar érdekeket képviselni kellett. De ott láttuk gyakran, ahol mérget lehetett fecskendezni, ahol széthúzást lehetett szítani. Még címlistája sem lenne, amelyre szétküldhetné kis kéregetői nyomtatványát, ha az amerikai magyar sajtó nem szervezi csoportokba és nem hat* ja át öntudattal a magyarságot. Láttunk mi a múltban hasonló kalandor vállalkozásokat. Láttuk amint a magyarságnak eladnak a jó ég tudja mi mindent, ami nem létezett, csak a (széllel bélelt eladó képzeletében. Ezúttal újságot akarnak eladni neki —-* újságot, amely a “szerkesztő” zsebének javára, és'a nyilvánosság teljes kizárásával fog megjelenni. . , Kötelességünk figyelmeztetni az amerikai magyarságot az ilyen kalandor vállalkozások veszélyére. A “szerkesztőnek” gumi újság való, amivel ő es néhány társa borgőzős magányukban szórakozhatnak. Az amerikai magyarság több mint fél évszázad *|latif már tanúságot tett, hogy mi a véleménye a sajgóról: a komoly, közérdeket szolgáló lapok megmaradtak, a salak pedig áthullott a rostán. Ha az alakító azjmondja, hogy “Talpra magyar” — mi csak azt mondjuk, hogy “Kezet a zsebre, magyar”.
