Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-03-01 / 12. szám
7.oldal /i.évf, 12. szám/ Magyar Végvár 1954 március GALMAS állatkáknak szükségük van a nap vitaminnal és egyéb éltető erőkkel fűszerezett sugárzására. Éppen annyira szükségük van, mint Nógrádinak.'Mig azonban Nógrádinak az éj szálfákat kivéve a nap, év minden órájában, percében része van a sugárzásból, | ezen kis állatkáknak csak az évnek, napnak azon száj kában, mikor érzékeny testük az időjárás adottságait elviselni képes. A'reggeli sütkérezés egyúttal í erőgyűjtés a fárasztó; megerőltető napi munkára. j Ha a hangyák , felébredés után ’hatalmas álkapcsaikkal ásitozni is kezdenek’, ez még szintén nem a lustaság jele.Ezt megteszik, - bár kisebb álkapcsokkal, - a régi és ujamerikás magyarok is. Megteszik anélkül, hogy lusták lennének. ( A hangya és emberi társadalom hasonlatosságát Nógrádi Béla az alábbiakkal domborítja'ki: "Ha egy hangyának gyanús szaga van, a törzs legjobb esetben kitaszítja, rosszabb esetben megeeszi. - Egyes idegen hangyák néha hetekig ólálkodnak a törzs körül, amig felveszik annak szagát és 1 azután bevonulnak a törzsbe anélkül, hogy gyanút keltenének. így történik butaságuk folytán, hogy idegen diktátorok ülnek a'nyakukra. Mégcsak hangyáknak sem kell lenni ahhoz, hogy valaki egy hangyatársadalomban élhessen. Pokok is befurakodnak közéjük. " Mi itt is kénytelenek Aragyunk ellentmondani. Mármint az emberekkel való'összehasonlítást illetően; Ugyanis a mai ’törzsi’, állami élet, Ázsiát kivéve, a krisztusi és Krisztus utáni igazságokra van'alapitva. Ezen igazságok, - a szeretet, megértés, emberi egyenlőség stb. alapjan a’törzsek’akkcp r is befogadnak idegeneket, ha azok még nem vet-j ték át annak szagát. Teszik abban a reményben, hogy az idegen a nagya család szolidáris egyedévé válik.| Nagyon sok esetben azonban ez nem következik be.Az idegen ’hálából’ a Krisztus előtti ’igazságokat és .erkölcsöket’ igyekszik népszerűsíteni, - nem veszi észre, hogy ezzel'befogadásának alapját, okát ássa alá. Felháborodik, hogy az aláásás nem sikerült'.Nagyon sok esetben az idegen jövevény kivánja meg, hogy a törzs vegye át az ő szagát. Ha az vonakodik, menten barbárrá válik. A pókokat illető összehasonlitás Nógrádi jo1 megfigyelő képességére vet bizonyosságot. Gyermekkorunkban előszeretettel játszottuk a ’fekete, fehér - igen, nem’ elnevezésű társasjátékot. A Népszava-Szabadságék korszerűsítve még'ma is ezt teszik. Ami ’fehér’, abból ’fekete’ lesz,az ’igenből’ ’nem’. Különösen ’könnyű’ az igazság es gazság felcserélése, hiszen ’alig van különbség a kettő között’, - mindössze egy szégyenkező ”iw betű! , ! A KANADAI MAGYAROK SZIVES FIGYELMÉBE’. , Canada területén a Magyar Napilapra vonatkozó ügyeket illetőleg Bálint Kálmán-urat biztam meg, Kérem a kanadai magyar testvéreket, hogy hozzá forduljanak felvilágosításért szervezési és egyéb, a' napilapra vonatkozó ügyekben. Cime: Bálint Kálmán, 272 Spadina Ave., Toronto,Ont. Canada. ___________________________Galambos To'zsef.__________ szuper: emlékezés a sabáriára l- Régen volt...de igaz volt. Most 30 éve, hogy - fénykorát élte Szombathely egyik büszkesége: a | SZOMBATHELYI ATLÉTIKAI KLUB vagy ahogy ismeretes ivóit: a SZAK. Ki ne ismerte volna a hires kék-sárga csapatot, amely éveken át viselte a "Vidék leg- 1 jobb csapata" büszke cimet. Nem egyenkint, hanem csomóstól szedték a szombathelyi fiuk a labdarúgás borostyánját. Ha vasárnaponkint a pályára léptek a fiuk, az egész "Vazsmegye" megmozdult. Ki gyalog, ki vonaton, ki kerékpáron vagy ahogy lehetséges volt számára, megindult a szinház mögötti pályára, hogy szurkoljon vagy drukkoljon kedvenc csapatának. A Dunántúl sportrajongoi százával mentek Szombathelyre ilyen alkalmakkor. A fiatalság különösen lázban égett - egész héten erről folyt már a szó mérkőzés előtt, még inkább a mérkőzést követő héten. Akár nyertek, akár ■ vesztettek, ami azonban igen ritka eset volt. Az a vasárnap délután ott a pályán, a pálya körül, kerítésen belül és kivül, minden a mérkőzés körül forgott. Azonban a ’higgadt’ felnőttek sem voltak mentesek a láztól. Szombathelyen ilyenkor mindenki drukker volt - kivétel nélkül. Csillogtak a szemek, amikor meglátták a pályán az elegáns V.’einhadtot, a robusztus Nagyot, a bombalövéseiről hires Prémet, a nagymunkabirásu Vámost, a villámgyors Krutzlert, a válogatott ’vöirös’ Szabót, a nagytechnikáju Mészárost - becenevén Hentest - és Holzbauert és a többieket. Most van vagy 30 éve annak, hogy győzelmet győzelemre halmozva verték végig a szombathelyi fiuk egész Spanyolországot és Portugáliát. Bilbaoban játszották az első mérkőzést, mert a hires Barce- ' lona nem akarta őket fogadni. Kis csapat, mondották, nem attrakció. Majd meglátjuk...A fiuk játszottak és könnyű szerrel majd megették Bilbaot. A Barcelona is teritékre került. Holzbauer három gólja hamarosan lehütötte a forróvérű spanyolokat. Jeges viz nem csinálhatta volna hatásosabban. Na, majd az Espagnol, az akkori bajnok, - reménykedtek a torreádorok utódai, az majd megmutatja nekik*. De bizony nem mutatta meg’. Zamorra, a világ legjobb kapusa állt őrt a kapuban. Azonban a fiuk tőle sem ijedtek meg. Mészáros fejezte ki a többiek nevében szerény véleményét: Neki is hét méter a kapui Se több, se kevesebb. Nem is volt. . Az Espagnolt is két vállra fektették a fiuk. Olyan diadal volt ez, amilyent csak kevesen tudtak utánuk csinálni. De sorra véreztek el a legjobb bécsi csapatok is. A SZAK átalakult SABARIA-vaá, de a dicsőség megmaradt. A nyugati sportvégvár is-meretes lett az egész világ előtt. Szolgálatot tettek a csonkaországnak, becsületet szereztek a magyar névnek. Útjuk diadalut volt, bárhova is mentek. Régen volt, de igaz volt...Mi lett a fiukból? Ki tudja azt megmondani? Mi azonban ma is büszkén gondolunk a "vazsi" fiukra, a SZAK-ra és méltó utódjára: a SABARIA-ra. Hej, cserebogár...
