Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-02-01 / 10. szám (11. szám)

17.oldal (I.évf.11.szám)

Magyar Végvár

1954 február

maga rázza le, tehetetlenül vergődik egy idegen megszálló szuronyai s azok oltalmában szabadon garázdálkodó terrorista kormány halálos nyomása alatt.

Kinek a feladata a felszabadítás?

Szived és agyad egyszerre és egyenként adja i meg a választ: a miénk, a szabad földön élő s a felszabadítandó' hazába visszatérni akaró'magyaroké.

Nem egyeseké, nem csoportoké, valamennyiünkké. Szent jogunk és még szentebb kötelességünk ez, a gyermek kötelessége a bajbajutott édesanyával szemben.

Kinek van tehát joga a felszabadítás ügyében külhatalmakkal tárgyalásokba bocsátkozni s esetleges megállapodásokat kötni? Annak vagy azoknak, akit vagy akiket a szabad magyarok összesége ezzel szabad akaratnyilvánítás utján megbíz. A közösség akaratának demokratikus - és nem népi demokratikus! - értelemben vett kifejezése a választás, a szavazás. A szabad földön élő magyarságnak választás utján kell eldönteni, kiket o'hajt képviseletéveri megbízni . Es mivel ennek a képviseletnek a feladata az ország felszabadításának minden eszközzel való munkálása, csak egy nevet adhatunk neki: Magyar Felszabadító' Bizottság. Ezzel azt is kifejezzük, hogy ennek a - lényegében exilkormány jellegű - szervnek feladata és igy megbízatása is, hogy a felszabadítás megtörténtével megszűnik s a továbbiakra nézve már a felszabadult nemzet összeségének akarata lesz az irányadó.

Meg lehet-e valósítani a demokratikus elvek szerinti tiszta szavazást a szabad magyarság mai szétszórt állapotában? Igen. Két előfeltétele van: anyakönyvi (statisztikai) összeírás és a helyes értelemben vett választási propaganda (felvilágosító munka). Nincs, vagy csak egészen elhanyagolható számban van magyar, aki izoláltan él és semmi összeköttetést sem tart fenn a többi magyarokkal. Szinte kivétel nélkül mindnyájan érintkezünk magyar egyházi vagy világi szervekkel, egyesületekkel, körökkel, pártokkal, mozgalmakkal stb., olvasunk magyar lapo-j kát, hallgatunk magyarnyelvű rádióadásokat vagy legalább is kapcsolatban állunk olyanokkal, akik ezt megteszik. Mindenkihez eljuthat tehát a felhívás, jelentkezzék összes írásaival a Magyar Nyilvántartó Központnál, mert döntés készül a szabad földön élő magyarok egységes képviseletének megválasztása tárgyában demokratikus szavazással, amelyben minden szabad földön élő magyar résztvehet s nemzethüségből folyo kötelessége részt is venni.

Hogy ki végezze el a Magyar Nyilvántartó Központ néven az anyakönyvi összeírás s egyben statisztikai felvétel munkáját? Ha mások jobb megoldást nem találnának, indítványozom, hogy bizassék meg e mun-j kával a barcelonai magyar kolónia, amelyben békésén; együttél minden felekezetű, mindenféle gondolkozásul és mindenféle világnézetű, mindenféle foglalkozású j vagy pártállásu magyar, a legitmistáktól a köztársaságpártiig s a szociáldemokratától a hungaristákig | s egy párt, szövetség csoport stb. sincs túlsúlyban. A kolónia közakaratta.1 megválasztott feje annak papja s a melléje rendelt héttagú választmányban két kisiparos, egybankigazgato, jelenleg export-import ügynök, egy hivatásos zenész, egy vegyész, egy bőrkereskedő s egy magántisztviselő foglal helyet. Politikailag valamennyien különböző felfogásuak, de az emigrációban zajló politikai vitáktól teljesen távolállanak s megegyeznek abban, hogy a közös magyar érdeket minden fölé helyezik.

Ellenőrzés nélkül működj Ön-e a Felszabadító Bizottság? Nem. Van az emigrációs magyarságnak egy, bár csonka és erősen szétszórt alkotmányos szerve: az országgyűlés, amely tagjait még a nemzetnek öszszesége választotta meg. Ennek az alkotmányos szervinek volna feladata a Magyar Felszabadító Bizottság ellenőrzése és már a Felszabadító Bizottság megválasztásába is erkölcsi súlyának megfelelő mértékben kell befolynia. E sorok írójának az az elképzelése, hogy ez leghelyesebben plurális szavazat révén volna megvalósítható oly módon, hogy a páriáménti tagok szavazatai az összes szavazatok felével érnének fel. Teljesen azért nem kívánatos a parlamenti tagokra bízni a Felszabadító Bizottság megválasztását, mert egyrészről vita merülne fel a különböző ciklusokban megválasztottak között a többiek "alkotmány és jogszerűségét" illetőleg, másrészt pedig az emigráns parlament mindenképpen csonka, végül indokolt, hogy a szabad magyarságnak, amely a magyar felszabadító hadsereget fogja adni, minden a 18. évét betöltött férfi és a 21-ik életévét betöltött nő (-miért a megkülönböztetés? - -szerk.) érvényrejuttathassa akaratát demokratikus szavazás utján. így tehát a Magyar Felszabadító Bizottság összeállításában végeredményben az otthon megválasztott parlamenti tagok s az emigrált, a felszabadítás feladatának terhét vállaló szabad magyarság akaratának szintézise érvényesülne. Részletes javaslattal itt már helyszűke miatt sem állhatok elő, azonban nem vitás, hogy a csonka-parlament is erkölcsi súlyt jelent és hathatósan elősegítené a Felszabadító Bizottság általános elismerését .

Lehet-e anyagi alapot teremteni az igy felállítandó exilkormány működéséhez? Igen. Még pedig nem idegen helyről jövő anyagi támogatásból, amelynek rendszerint nagy ára van, hanem a.) minden kintlevő állami vagyonból, mint pl. a Kállay kormány által 1943-ban Svájcban letétbe helyezett 9 millió svájci frankból még meglevő cca 7,500.000 svfr.,

( Mi nagyon szeretnénk tudni, hogy mi történt azzal? - Szerk.) b.) a szabad magyarság önkéntes adójából, c.) a Felszabadító Bizottságnak magyar exilkormányként való elismerése s a megteremtendő magyar felszabadító hadseregnek szövetséges haderővé minősítése után a USA kormányától ellenszolgáltatás terhének vállalása nélkül kapott támogatásból. Hasonló támogatást, leginkább katonai célokra, igen sok, nálunk nagyobb nemzet is kap és elfogad.

További részletek nem férnek, nem is tartoznak a jelen irás keretébe. Szerzője minden személyi érdek vagy pártérdek nélkül az örök magyar nemzetet kívánja vele szolgálni. Nem volt sem képviselő, sem felsőházi tag, sem miniszter vagy államtitkár, sem főispán, alispán, polgármester vagy egyéb közéleti kitűnőség s nem is pályázik személyi babérokra. De mert szent meggyőződése az, hogy hogy a fentiekben vázolt alapelvek elfogadása jelentékenyen előbbre vinné a szabad magyarság ősz-