Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
5.oldal (i.évf.11.szám) Magyar Végvár 1954 február sereg szabadította fel'az alatta nyögő magyar népet.” Mi más? Sajtóban, parlamentben, népgyüléseken kizárólag ilyen tónusban emlékeznek meg az angol Labor Party vezetői; Azt a Magyarországot pocskolja az angol munkáspárt, - Lady Listovel pártja - amelynek ugyanez a Listowel Judit mindenkor szívesen látott vendége volt és megbecsülésben tartotta őt. amely Magyarországon a Népszava és a Nemzeti Újság is megjelenhetett, ez utóbbi helyet adva a hölgy cikkeinek is.'Ma már nincs Nemzeti Újság tisztelt N.E. barátunk, elfujta a szél, a’felszabadító’ bolseviki szél, de ez nem zavarja Márfi-Mantuano Juditot, hogy tagtársainak és elvbarátainak tekintse az angol vörösöket, akik gyalázzák azt az országot, amelyben még volt Nemzeti Újság. Meg egyéb is. Az emlitett ’szókincset" használja a Labor Party legújabb hivatalos Írásaiban is, amelyben felszólítja a budapesti vörös kormányt egypár lefogott szocialista szabadonbocsájtására. Mindszenty bíboros mártírunk persze nem fáj neki! Rákosi Mátyást a ’Horthy' diktatúra’ alatt szabadon választott ügyvéd véd£e, de ez nem zavarja az angol vörösöket abban, hog? ’fehér terrort’ emlegessenek, ha régi hazánk gyalázására alkalmuk nyílik. Ha tehát egy magyar származású egyén, aki ha pillanatnyi érdekei úgy kÍAránják, oly szívesen tetszeleg a magyar ügy bajnokaként is, tagja ennek a pártnak, akkor engedtessék meg nekünk, akik a vörösök kérlelhetetlen ellenségei vagyunk, hogy ezt a párttagságot ne tekintsük enyhítő körülménynek csakis azért, mert angol. Aztán még egyet! Nem , mintha túlságosan fontos lenne, hanem mert érdekes és főleg jellemző. Londoni magyar körökben jókat mosolyognak azon,hogy a nemes grófné felnőtt gyermeke előtt nem szabad magyarul beszélni, mert a gyerek angol. A'grófné fivére, ama bizonyos Márfi-Mantuano Tamás, most karácsony előtt lett angol állampolgár s már karácsonyra elrendelte, hogy karácsonyfagyujtásrol, a dec. 24-i szent estéről pedig többé szó ne legyen, mert ők most már angolok, tehát a gyerekeknek cipőt kellet kirakni az ajtó előtt a Father Xmas / Santa Claus / számára, mert ez az angol szokás. Mert, kedves olvasó, Márfi-Mantuano Tamás nem holmi közönséges cívis Britannicus ám, hanem valódi, tőzsgyökeres angol, aki tudja ám, hogy mi a brit regula! Tőlünk azonban senki se vegye rossz néven , ha ilyeneket hallván attól tartunk, hogy éppen olyan tőzsgyökér lesz őkelme angolnak, mint amilyen tőzsgyökér volt magyarnak. Reméljük és hőn óhajtjuk, hogy N.E. kedves olvasónk a mondottak után más szemmel nézi a "Vigyázat, mázolva” cikkünket. Higyje el, nem öröm a mi számunkra sem, ha valakit támadni kell, olyanokról pedig, akik magyar ügyben működnek'vagy szerepelnek, legszívesebben csak szépet, jót, dicsérőt szeretnénk Írni. Azt se higyje, hogy mi ’kollaboráns nak’tekintjük azoknak a kisembereknek - legyenek akár szellemi, akár kétkezi munkások -tízezreit, akik otthon lelkiismeretesen dolgoznak, verejtékeznek vagy hivatalokban ülve keresik meg a keserű mindennapit a mai gyilkos rezsim szolgálatában. Nincs közöttünk olyan őrült, aki ezért bármelyik otthon szenvedő magyar testvérére követ dobna. Mi előttünk az is teljesen közönbös, hogy ki mikor jött ki hazulról, az emigrációnak kijöveteli dátum szerinti osztályozását - amely főleg a népfrontos emigránsok kedvenc szokása - nevetséges ostobaságnak tart juk. Más, egészen más dolgok szabják meg egy magyar emigráns hovatartozandóságát, mint holmi dátumok. Ellenben egy passzív szerepet játszó, kis hivatali állást betöltő, a mindennapi kenyérért harcoló embert nem lehet és nem is szabad összetéveszteni olyanokkal, akiknek állása a rezsimmel való szoros politikai összhangot követel meg. Ilyenek közé számítanak elsősorban a rezsim külföldi követei, diplomatái. Minthogy pedig Márfi-Mantuano Tamás a Rákosi rezsimnek ajánlotta fel szolgálatait és mint a vörös kormánynak külföldi diplomatája teljesített bizalmas futárszolgálatot - többek között pl. Böhm Vilmoshoz, Kun Béla vörös "tábornokához" -, ennélfogva nem mi, hanem talán inkább az "hordoz", aki kifogásolja azt, hogy mi ezért a nevezett urat kollaboránsnak tartjuk. Az osztó igazság elve alapján elvárjuk, hogy a fentieket is közölje azokkal a kedves apácanénikkel, akik előbbi közlésére a ’fejüket hajtogatták! Figyelje csak meg, hogy fogják majd erre a közlésre amúgy igazában csóválni fejüket.-t. b-RABLÁNCOK Bolondos, fiatal, fürgén forgó lábak, elkinzott, meghajszolt, élettől elfáradt, rogyadozó térdek veszettül bokáznak. Pokolból szabadult ördögi tánchajcsár öklében ötágú korbáccsal : dirigál, hajnaltól estéig a hajsza megnem áll. Feszülő inakkal, dülledő szemekkel sóhajtva, átkozva, tehetetlen dühvei milliók táncolnak véres verejtékkel. Idegen nótáknak gyorsul a taktusa, őrjöngve szüntelen csattog a kancsuka, terajtad, honodnak hontalan koldusa. Meddig bírod szegény nemzetem a láncod
