Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-01-01 / 10. szám
16.oldal Magyar Végvár 1954 január Kedves Szerkesztő Ur! A Magyar Végvárban olvastam ”A^magyar emigráció lelki válsága" cirnü tanulmányt. Őszintén megvallom, az első részét tárgyi szempontból nem értem, mert a politikai csoportok munkájáról nem tudok véleményt alkotni s úgy gondolom ezt ’egyelőre’ a felnőttekre kell bizni. Annál jobban elszorul a szivem, mikor tovább olvasom:"...hogy emigrációnk fiatalsága nagy részben már elveszett." Szólni szeretnék, szeretnél! megmondani, hogy nem vesztünk el, hogy élünk. Múltkor az aradi vértanuk ünnepén hallgattam meg egy be ssédet, ahol szintén minket kerestek, a fiatalságot Mozdulatlanul ültem helyemen legalább tiz-tizenöt fiatal társaságában, de szerettem volna odakiáltani :"Itt vagyunk, jó helyen kerestek minket - csak éppen - nem vesztek észre’. S most, mikor e sorokat olvasom, ugyanez az érzésem. Nem felelni akarok, de a fiatalság és az idősebbek részére is hiba, hogy nem ismerjük egymást. Az idősebb generációt látjuk. Dolgoznak a hazáért, a mi jövőnkért. Szeretném, ha most én is megmondhatnám, hol vagyunk mi, fiatalok és egészen fiatalok. Mit is csinálunk? Emigrációnk fiatalságának ma igen meg kell feszi tenie erejét, hogy megállhassa a helyét. Mi 8-9 órás munka után ott ülünk az esti iskolákban és a ki ejtésről ismerjük meg egymást:"Te is magyar vagy?" Fáradtságot nem ismerve tanulunk, mert mérnökök,orvosok, tanítók akarunk lenni - ha lehet - és lehet’. Ki akarunk kerülni a fizikai munka testi lekötöttségéből, amiből - sajnos - az idősek már nem tudnak könnyen kijutni. Ezért kell nekünk törekedni, ki kell tűnnünk a többi fiatal közül - mert ránk még nagy szükség lesz’. Arról sem szabad megfeledkezni, ha az ifjúságról beszélünk, hogy a fiatalok Németországban, Ausztriában a lágerekben magyar iskolába jártak. Voltak kö zcpiskolák is s a fiatalok érettségivel indultak az életnek. Ez azoknak a nevelőknek köszönhető, akik a "menekülés országutján" is elsősorban ránk, a fiatalokra gondoltak. A tanitás mellett még cserkészet re, kongregációra is volt idő. A nagyobb fiuk, lány foglalkoztak a kisebbekkel. Dolgoztak a konyhán is, hogy az iskola élhessen. A nagyobb iskolák közül ki váltak a passaui,osterodci, niederaudorfi. En is ilyen iskolában tanultam és tudom, mit jelent ez részemre. Általános ismereteket, látókört. A nemzetünkért aggódás pillanatában nem szabad annyira sötéten látni, elkeseredni. Nem s,zabad rólunk megfeledkezni. Bizni kell bennünk. Es azok a fiuk és lények, akik ezekben a magyar iskolákban tanultak, aJ zok azt is tudják, hogy kereszténység nélkül nem születik újjá ez a világ. S a magyar nemzet csak úgy marad meg, ha mi ápoljuk drága nyelvünket. Arra törekszünk, hogy a világ megismerjen bennünket. ' Az ifjúság azáltal, hogy tanul, ezt a célt szolgálja. Es ez a/ fiatalság becsüli a nemzetet, melynek gyermeke. En még nem olvastam, nem hallottam ma; gyar-ocsárlo" szót ettől a fiatalságtól, mely az i említett iskolákban tanult. Mindig voltak és ma is ; vannak olyan nevelők, akik segitik az ifjúságot,a- i kik nemcsak bírálnak, de leülnek közénk, tanítanak, ! nevelnek minket: hitre Istenben, nemzetünk jövőjéj ben és magunkban. A magyar ifjúsággal kapcsolatban nagjon nehéz -összehasonlítani a francia nép sorsát. Ok elszakadtak a hittől, az Istentől s a mai tragédiájuk | ennek következménye. Mi viszont ezeréves keresztény nemzetnek gyermekei vagyunk, mely soha el nem szakadt az Istentől. S minket ebben a szellemben neveltek az iskoláinkban s itt erősödött meg a cserkészet is. Nézzük csak tovább nyitott szemekkel ifjúságunkat. Táncolni járunk - vetik szemünkre. Igen, járunk. Sőt autónk is van! Azon is futkosunk. Nekünk nem volt gyermekkorunk. Mi mindannyian felnőttek lettünk a lágerek nyomorában. De nem lebzselünk, segítünk szüleinken. Van kis bankbetétünk, -sőt sok 25 évesnek üzeme, háza! Ott vagyunk a kul| turális előadásokon, olyanokon, melyeket a felnőt-tek rendeznek. Csak politikához nem értünk - egyelőre . A magyar ügyért hozunk áldozatot. Az első hivő' szóra ott állunk a magyar gyermek mellett, hogy amit mi megtanultunk, át is adjuk. Tanítjuk írni, olvasni. Tanítjuk arra a magyar szellemre, amit mi hoztunk magunkkal,. A magyar szülők látják ezt a munkát, elismerik. Ok híznak a magyar ifjúságban! Mi nem feledtük el Tompa Mihály "A madár fiaihoz" c. versét. i En azt hiszem, ha mindezt figyelembe vesszük, -akkor az érem másik oldalára bizakodással lehet felírni a magyar ifjúság erőfeszítését is a magyar jövőért. Most csak az a kérdés, abban a munkában, amit mi fiatalok végzünk a nehezen fenntartott- szombati iskolákban magunkért és a magyar gyermeak kért - akarnak-e'segíteni? ' Nagyon örülnék, ha tudnám, hogy e néhány gon- dolattal én is hozzájárultam az ifjúság megismertetéséhez - úgy - mint azt mi, fiatalok - látjuk. Őszinte megbecsüléssel, Cleveland, 1953 nov. 18. Rozsa Mária A tavasz üdesége, uj élet fakadása cseng ki a sorokból. Az öregek nevében: Köszönjük, Mária! imtnmimimnmtmtmmmmmmjmMtttnntmmntnmmnnmtnTnmummn Kedves Szerkesztő Ur: A Kominform többek között a bolsevista propaganda számára a következő utasításokat adta:
