Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
19.oldal Magyar Végvár 1953 december ITTaIZ iiamiv %i n A nagyhangon hirdetett, de gyászos kudarccal végződött "Lélekvizsgálo Országos Amerikai Magyar Kongresszus” sirfájául. •SHHHHHHHHf Az amerikai magyarság történetében páratlanul áll a nagy garral, dérrel-durral és még nagyobb dobszoval behirdetett "Országos Kongresszusj'.’ története. Hogy a mindég kész, hazafias magyarság miért tüntetett oly feltűnő mordon távolmaradásával ezen összejövetel ellen, vissza kell mennünk pár évre. Azért is szükséges ez, mert még a ’magyar* bolsik is tőkét akarnak ebből a blamázsból csinálni és azt hirdetik, hogy majdnem az ő érdemük hogy ez a kongresszus nem sikerült. Hogy mekkorát tévednek, azt még maguk sem tudják. A szülőhazájától elszakadt amerikai magyarság évtizedek óta hűen országszerte minden al kálómmal szeretettel , hálával ünnepelte Kossuth Lajos amerikai szereplésének, valamint az 1848-49-es Magyar Szabadságharc emlékét. Micsoda csodás, istenadta alkalom lett volna nemcsak a részünkre, hanem a kommunizmus elől idemenekült száműzött magyarok részére is - bár ezeket a NB és Nagy & Co. csakis mint gyilkosokat emlegeti - Kossuth Lajo i Amerikába érkezésének százéves évfordulója! Más országok ideszakadt polgárai irigy szemekkel várták, hogy milyen országos, világra-szolő ünnepségek keretében, kiváló' amerikai világi és egyházi, valamint katonai személyek védnöksége és személyes résztvevésével fog juk az Egyesült Államokat és polgárait Magyarország felszabaditása érdekében felsorakoztatni. Az Amerikai Magyar Szövetségnek 1947-ben Ligonierben tartott országgyűlésén tervbe vették, hogy a százéves évfordulói ünnepségek levezetésére egy 1848 tagból álló országos bizottságot szerveznek fejenkint 10 doilláros tagdijjal azon megokolással, hogy a tagsági dijakból befolyó 18480 dollár az országszerte rendezendő Kossuth ünnepségekkel járó kiadások fedezésére fog szolgálni. Az amerika i magyar sajtó' készséggel közölte és támogatta Balogh E.Istvánnak ezen ünnepségek egyetemes lerendezése érdekében irt nem 1848, hanem Ezertagu Bizottságba való felszólításait, a tiz dolláros tagdíjjal Hónapokon keresztül megszakítás nélkül jöttek a felszólítások s a már belépett és 10 dollárt befizetet ezres-bizottsági tagok türelemmel várták ezen bizotit ságnak nagyobb magyarlakta városonkénti összehívását egy országos, egyöntetű Programm kidolgozása.va lamint kiváló amerikai vezetőknek védnökségre való' felkérése stb., érdekében. Ugyancsak a Szövetség new yorki osztálya nak a Hunter College-ban tartott 1948 március 15-i ünnepélyén a Szövetség egy másik matadora, az orszá gos Kossuth ünnepségekkel járó kiadások fedezésére a Szövetség két dolláros rendes évi tagság-jegyeket 100. 50 s 25 dolláros árak mellett árverezte el. Nemcsoda, hogy az egybegyülí hazafias közönség közönség köréből a jegyeket árverező Márk Béla felé "Mi ez, hazafias ünnepély vagy árverés?" felkiáltások hangzottak el. Közben az idő múlt, azonban Balogh E.István központi titkár semmi lépést nem tett az ezres-bizottság összehívására. Hosszas várakozás után a 10 dcllárt befizetett bizottsági tagok zúgolódni kezdtek, ennek hire bizonyára eljutott Balogh E.István füleihez is, mire az amerikai magyar sajtó utján tudatta, hogy egy-két héten belül nyilvánosan fogja közölni az ezres-bizottságba belépettek névsorát. E hir hallatára a kedélyek kissé lecsillapodtak, azonban a beigért és várva-várt ezres-bizottsági névsor helyett újabb ukázt bocsátott ki a központi titkár, tudomására adván a már belépetteknek, hogy a 10 dolláros tagságidijat felemelte 25 dollárra s felszólította a már belépett bizottsági tagokat, hogy küldjenek be neki koponyánkint 15 dollárt. A magyar ügyek és a Magyarhon itteni ellenségei bizonyára örömmel nézték a központi titkár eme furcsa manőverezéseit és siettek neki az országos Kossuth ünnepélyek magasztos voltát az amerikai közvélemény előtt tőlük telhetőleg lealacsonyítani. Ugyanis a W0R és mellékállomásai 1951 április 12-én este 9 órai kezdettel "Mr.President" c, alatt egy 30 percig tartó darabot adtak elő. A jelenet állitolag 1851-ben történt Kossuthnak az ország akkori beteg elnökénél, Filmore-nál, tett washingtoni látogatása alkalmából. A bemondó szerint a szöveget J.Hemingway irta, Fiimore elnököt Edward Arnold játszotta. A leadott darab szerint Kossuth látogatását megelőzőleg, valamint az követve, az elnök és Dániel Webster, akkori külügyminiszter között folytatott magán-beszélgetés során Fiimore elnök Kossuth személyét és szereplését illetőleg igen lealacsonyitó szavakkal jellemezte. Az egész leadásból kiérzett, Kossuth személyén keresztül, a Magyarhon ellen irányuló aljas és piszkos támadás. Ezt több ezer magyar hallotta, bizonyára Balogh E.István központi titkár is, azonban meg vagyunk győződve, hogy semmi megtotlo' vagy helyreigazitást követelő lépést ezen aljas és hazug támadás ellen , mely többszázezer amerikai fülehallatára lett világgá kürtölve, nem tett. A New Yorkon megtartott országos konvención, mely görög-tüz és nagy cocktail party, valamint - mesébe illő , nagy Kossuth ünnepségek terveinek leadása, igy Kossuth felvonulásának a Broadway-n való megismétlése stb, között folyt le, természetesen az ezres-bizottságról s az országos Kossuth ünnepségeknek egyetemes lerendezéséről egy szó sem- esett. Ilyen körülmények között indult meg városonként- a Százéves Kossuth Ünnepség! New York, Philadelphia, Chicago, Trenton stb. magyarlakta városokban. Mindenütt a helybeli egyházak, egyletek, magánosok sajátjukból fedezték a kiadásokat és ugyancsak a nagyhangon beigért egyetemes központi irányitás
