Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
Magyar Végvár 1953 december 14.oldal f » "MAGYARKODASV j ( Vannak, akiknek a magyar emigránsok eile- | ni izgatás az ügykörük. Szerintük az a jo' amerikai r magyar, aki egyéb tehetségeit sutbavágva gyárimunkásnak megy. Rossz amerikai magyar az, aki tehetségével veszélyeztetni meri a'tehetségtelen, gyűlölködő cikkirok, gyülésrendezők, vezérek és alvezérek közszereplési kartelljét. Vannak, akik megbocsátanak az uj bevándorlóknak kijelentve, hogy azok a "bújdosásukban már elérkeztek a Himnusz nagy sorompójához. Megbünhődték már a múltat és jövendőt." Ezek hajlandók a szel lemi értékeinket is akceptálni, feltéve, hogy nem használjuk fel azokat rosszra. Ahhoz, hogy ők a "bűnösségünket" megállapi!: sák és'azzal szemben a megbocsájtás erényét gyakorolják, nincs meg az erkölcsi mérlegelési képességük. Ha a megbocsájto JÓSÁG Hahn,Nagy Ferebc, Pfeiffer urak Írásaiból meriti a magyar emigrációt illető ismereteit, helyesebben tenné, ha inkább a gyűlöletet hirdetné. Az sem rosszabb ennél az álszent, vádolo megbocsájtásnál. A bujdosó, hazátlan, nyomorgo magyarokat egy magát jiemzetiszinnel felpántlikázott'szövetkezet évek óta üldözi. Nyomorgó családokat, kétségbeesett apákat, korán megöregedett asszonyokat, éhező gyermekeket, rokkant hősöket, tisztességben leélt életű hős katonákat, polgárokat, - fiatalokat és öregeket. Ez a mi "bününk'.' Ezt akarja’nekünk ez a farizeus szövetkezet megbocsájtani. - Előbb kellett •rolna, - most már elkéstek. - Mindenféle szirén-bugással, sürgés-forgással elkéstek. - Mi azonban majd egyszer megbocsájtunk, - mikor elég erősek leszünk ahhoz, hogy megbocsájthassunk.- A szellemi értékeink mikénti harcbavetését illetőleg pedig a Szabadság-Népszava ’’bölcs" tanácsaire nem tartunk igényt. Vannak, akik a budapesti, nagyvárosi magyar napilapokat feudálisnak tüntetik fel, mert nem közölték annak idején a falu, az előfizető családi hireit. Vájjon a budapesti csatornalap, a Népszava, közölte valamikor is a kisemberek családi híreit?! Es közlik-e a nagy amerikai demokratikus napilapok? Az AMSz "közgyűlésével" kapcsolatban leszögezik, hogy annak népet szemen-köpő klikk-rendszere demokratikus. Ezzel szemben a magyar parlament és közélet, melyben a parasztságnak számtalan kiváló , ' fia foglalt helyet, feudális volt. Nagyatádi Szabok, Sokoropátkaiak, Vass Józsefek, Serédy'Jusztiniánok, képviselők, miniszterek, tisztviselők, főtisztviselők, katonák, papok, főpapok stb. Itt kis szünetet kell tartanunk, mert Nagy Ferencnek, Pfeiffer Zoltánnak megemlítése, ezen szünet nélkül sértő lenne az értékes többiekre. Hogy ez a két tehetségtelen, gyülölet-uszito a magyar parlamentben és a Szent Jobb körmönetben helyet kaphatott, az a népképviselet végtelenségig jóindulatú tiszteletbentartásábar találja magyarázatát. Az egyik nagy "hazafi" az "Urak párbajoztak" cimmel piszkolja a magyar társadalmat.írása végén megkérdezi, hogy "hol vannak a régi párbajozc urak!?" - Válaszolunk: Itt van pl. a kedvencük Klaár Zoltán, akinek egyénileg több lovagias ügye és párbaja volt, mint Csonkamagyarországnak együttvéve. Nem azért, mert ferdén néztek reá, hanem mert a liberális magyar kormány által még a békeévekben betiltott "Társadalmunk" c. botránylapjában kizárólag családi, tehát privát ügyek kiteregetésével igyekezett kenyerét megkeresni. Sokat törjük a fejünket, hogy a szombati lapszámok Magyar Nemzetet és magyarságot becsmérlő névtelen cikkei kitől származnak? A bolsevista szuronyok "demokratikus" miniszterelnökéről igen sok mindent feltételezünk, de egyet nem. Mégpedig, hogy mint u.n. "kisgazda", az emigrációd politika sarkpontjába az osztályharcot állitsa "be. Nem morális okok miatt tartjuk ezt lehetetlennek, hanem egyszerűen azért, mert ez politikai nihilizmus lenne. A politikai törvényszerűségek alól ’/ mert ilyenek is vannak, bármennyire különösnek hangzik / még egy olyan szimpla, rosszindulatú egyéniség sem vonhatja ki magát, mint ő. Maradna még a németnevü, magyart gyűlölő, internacionális-marxista "Kávéházi Konrád." Az ő közéleti szereplése a kultúra, a szellemiség elleni gyűlöletre, frappirozo irigységre és kíméletlen osztályharcta van alapítva. Közönséges, durva, alpári tónusuksukkal már annak idején a parlamenti üléseket is megfertőzték. - Azt hiszem, nem tévedünk, mikor reá gondolunk. Vannak, akik szemelvényeket közölnek a magyar vértől csöpögő szovjet-szuronyok "demokratikus** miniszterelnökének, Nagy Ferencnek "felszabadító" beszédeiből. - Annyi magyarkodást, népieskedést, amennyit Nagy Ferenc megkockáztatott a nép félrevetése érdekében, Kun Béla vagy Rákosi Mátyás is megengedett magának. A szemelvényekből azonban a lényeget kihagyták.A beszédek elejét, amely éljenzi a nagy Sztálin generalisszimuszt és a "felszabadito" "dicső" vörös hadsereget, a közepét, mely éljenzi a "szabadságot és demokráciát" hozo bolsevista ideológiát és a végét,mely éljenzi a "bölcs Sztálin" végtelen jóságát él és félisteni minőségét. Helyettük hoznak "szemelvényeket", amelyek jól hangzanak - a többi, a kihagyottak nélkül. A "Menekült vörös Magyarország" a "Történelem margójára" is firkál egyet-mást. Pl. hogy magyar létünk egyik legszégyenteljesebb napján, az 1944 október 15-én elhangzott fegyverletételi kiáltvány örömmámort keltett az egész országban. Tehát az a lehetőség, hogy a bolsevista hordák minden akadály nélkül birtokukba vehetik az országot. "Es akkor az örömnap gyásznappá változott, mert hol volt a hadsereg, a tábornoki kar, stb., akik méltóságukat, hatalmukat kizárólag Horthynak köszönhettek?" - kérdi a szende népidemokratikus cikkíró. Es vájjon kinek köszönhette Horthy a hatalmát? - kérdem én enyelegve, aki nem vagyok népidemokrata. - Nagyon erőlködnek, hogy Horthybol keleti kényurat faragjanak. Kényurat, aki a saját zsebéből fizette zsoldos hadseregét, zsoldos tisztjeit, főtisztjeit. / Vájjon ezen alapon Rákóczi és Kossuth is hálátlan volt? / - Eme felfogást már nyilvánították egy ízben, mikor kijelentették, hogy az a kereszténygondolkodásu bizottmányi tag, aki nem hódolt be a marxistákkal köritett Nagy Ferenc - féle emigrációs diktatúrának, - hálátlan,Nagy Ferenc ur-
