Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
1953 december Évezredek óta járta a tengert a hajó. Szállt éjjel és nappal, télen és nyáron, szélcsendben és viharban; vitte az életet és elmúlást, a gyönyört és a szenvedést; és kereste a Tökéletes Boldogság Arany Szigetét. Csőd álatos hajó volt. Parancsnoki hidjón a Hatalom sétált fel és alá; kormányrudját az Esz tartotta kezében; és evezőit a Remény, egy tündérszép, de vek leány énekére, a Szolgák seregei forgatták. Fedélzetén napsugár táncolt és öröm dalolt; sötét mélyéből nehéz munkák dübörgése és a szenvedések sóhajtása hallatszott. Néha, amikor elhalkult odalent a Remény biztató éneko; Zendülés támadt a gyötrött evezősök között. A Hatalom ilyenkor laküldte cselédjét, az Erőszakot, a mélybe és ez mindig elfojtotta a lázadást.Uj dalok fakadtak, vér és könnyek között, a Remény csüggedő ajakairol, és a hajó szállt tovább. Vitték a vak Reményben bízó karok, hogy megtalálja az utat az ismeretlen sziget felé. így ment ez évezredeken át. Egyszer - Karácsonynak hívják / ezota ezt a ncpot - különös lázadót szült egy mosolygós szemű anya a sötét hajófenéken. A Szivet! A Szív nem volt hangos és szilaj zendülö, hanem halkszavu és alázatos Szolga. Magához ölelte a nyomort, a Szenvedést, a Bánatot és meggyógyította őket. Szolt a tudatlanokhoz és azok bölcsebbé váltak. Jókká tét te a gonoszakat, egészségessé a betegeket, Iátokká a vakokat és élőkké a holtakat. Azt hirdette:hogy az Isten Fia G és testvérévé, Isten fiává változik mindenki, cki követi ,)t. A Remény lebcrult előtte és igy szolt: "Uram, megnyitottad szemeimet! Látom az Utat! Oh\ válts meg mindnyájunkat és vezess bennünket a sötétből a boldogság áldott országába!" Es a Hitté vált Remény öröménekének zengése közepette a hívők valamennyien elindultak Isten Fiával a napfény felé. "Ki vagy te és mit akarsz itt?" - kérdezte a Hatalom odafenn a szolid Lázadótól. "A Szív vagyok! Jöttem, hogy megváltsalak benneteket és megmutassam nektek az igazi Utat!" A Hatalom zavarodottan nézett körül. Aztán intett az Esznek, hogy jöjjön a segítségére. - Az Esz lekiáltott a kormányrúd mellől: "Annyira bölcs vegy, hogy vezetni akersz minket? Es oly erős, hogy parancsolni ckürsz valamennyiünknek?... Akkor jöjj fel a parancsnoki hidra, de egyedül, hogy beszélhessünk veled!" . , A Szív követte a parancsot. Ott állt a Hatalom és az Esz előtt és ekként felelt a kérdéseikre: "A Szeretet az én bölcseségem! Es a Szeretet az én erőm! A Szeretet a legnagyobb bölcseség és a leghatalmasabb erő, amivel az én mennyei A.tyám az embereket megajándékozta. Ha magatokba fogadjátok: megtaláljátok az egyetlen utat, melyen valóban boldoggá tehetitek e hajó minden utasát. Maradjatok továbbra is urai a parancsnoki hídnak, ahova az Isten akaratából kerültetek, de távol itsátok el magatoktól az Erőszakot, akit a sátán állított mellétek, mielőtt oefogadnátok engemet!" A Hatalom merev arcvonásai megenyhültek. Mondani akart vaí lamit, de az Esz sietve megelőzte: "Először is arra felelj, ha Isten fia vagy, hogy merre van a Tökéletes Boldogság Arany Szigete?... Keleten? - Nyugaton? - Vagy: Délen?..." A Szív sokáig hallgatott. Aztán tekintetének szolid sugarát az Esz fürkésző szemének mélyébe vetette és igy válaszolt: "Bölcs Esz! Te a Tökéletes Boldogság Arany Szigetéről beszélsz előttem, amelyről magad is tudod, hogy nincs! Évezredek óta hirdeted, hogy ezt a szigetet csakis a te kormányzásod szerint tudja megtalálni a hajó. Dajkamesének tartod a Világ teremtésekor elhangzott isteni figyelmeztetést és a későbbi, Törvényeket teremtő, isteni szavakat is, melyeket őseink hallottak és írásba foglaltak. Ezek helyett a magad erejéből alkottál egy nem létező világot istennélküli törvényekkel; és azt állítottad, hogy ottan majd mindenkit tökéletesen boldogítani fog az Arany. -l2.oldal. Magyar Végvár Ä HAJÓ
