Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-06-01 / 3. szám
13. oldal Magyar Végvár 1953 junius KÉSŐBB VAN,MINT GONDOLNÁNK1,.. Adanczkai:/ Mennyire tudjuk mi ezt magyarok, millió és mi IlioAiro^, szenvedőmagyarok l Az otthon bolondját jároAilágba, a "felszabadulás" zenebonájába, a kidiszifétt képek tömjénezésébe belevegyült a Feltámadt Krisztus hozsannája, az Alleluják örömhangjait azonban felváltották a géppisztoly lövések, a halálhörgés,oltárrombolás, a zalaegerszegi, a szombathelyi, a zalafalvi magyarok sirása-reszketése, a deportáltak halálmenete. 1953 ápr. 5 a Vasfüggöny mögött... 1953 április 5 Montreál, párezer kilométer távolságban a megkötözött, szenvedd' nemzetétől távol lévő'ki űzött magya csoport elhagyott hazája és fajtája iránti magasztos szeretetbŐl a Yalta-Teherán-Pottsdam által teremtett demokráciát mutatta be régi és uj kanadás magyaroknak . Egy kis képet varázsolt a montreáli magyarok elé, amely kép a maga meziteien valóságában mutatfí be a Szovjet által értelmezett és gyakorolt "demokráciát." # / Mátray Lajos "OSI HÁZ" c. müve került bemutatásra. Nem kritizálom irodalmi értékét avagy stílusát és felépítését, lehet, hogy vannak benne hibák, de mondanivalójában, eseményeiben dús, összefüggő', megrázd. Egyes jeleneteiben megrázoan súlyos,hiszen nemcsak egy kis szenvedő'nép mélységes tragédiáját mutatja be, hanem az egész keresztény világ felé hangzik jajkiáltása: EMBEREK, JÖJJETEK, SEGITSETEKl Mi már nem birjuk további Az Árpád Társadalmi Egyesü 1 et díszelőadás keretében mutatta be ezt a hazafias emigrácids darabot. A tér met teljesen megtorötték a magyarok, régiek is újak. Ott voltak az egyházi vezetők, a montreáli társadalmi egyesületek vezetői teljes számban a Szent István Magyar Otthon és a Hungária Társadalmi Egyesület kivételével,akik előttünk ismeretlen okok miatt visszautas ifották ennek az anti komm un ista darabnak támogatását. Ott voltak MSZM,BENE, MHBK, PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG, mind,mind. P.Bieleck József jezsuita atya mondatta az ünnepi beszédet. Beszéde végigszántotta megjelentek lelkén, beszédé vei előkészítette a megjelenteket az OSI HÁZ drámai jeleneteire. A nagy tapssal jutalmazott rendkívül értékes be - széd után az ÁRPÁD egyesület színjátszó csoportja vette át a szót. // Valahol Magyarországon, közei a botárhoz Zalafalván vagyunk. Egy régi, nádfedeles háfc , az OSI HÁZ egyik szobájában. George, a 20 évet Amerikában töltött árvagyerek hazatér, megnézi a demokráciát. Úgy képzelte a demokráciát ahogy az ígérték Yaitában, Teheránban és Pottsdamban.. .Mit látott valóságban George,az amerikanszki... ? Ennek a lélekitjélyéig megrendítő darabnak a szerepleje a legteljesebb mértékben megfeleltek. Igen sokszor alakitásuk a hivatásos színészek dicséretére is vállott volna. Mindegyik a legjobbat adta és a közönség többször nyilvánította tetszését viharos tapssal. Mit mondjunk az egyes szereplőkről? Korozs János döbbenetes erővel ruházta fel a magabizo amerikai kapitányt. Tatjána orosz kapitánynő^ szerepében Detre Gyuláné tökéleteset adott. Odahaza Őa magyar színjátszás egyik legnagyobb ígérete lett volna. Bödo Gyuláné a tekintetes asszony szerepében csalt könnyekét a nézők szemébe. Haldoklási jelente különösen nagyhatású volt.Mária fiatalasszony szerepében Kosa Magdolna volt igazán nagy. A zavarosban halászó és állandóan mellékutakon járó Róna Ernő AVO-s ezredes szerepét Nagymarossi István oldotta meg nagy hozzáértéssel. Szalma Péter a Vak Katona a vak koldus, de éberen figyelő magyart játszotta meg ügyesen. Az elrabolt magyar gyermek szerepében Korozs Emőke volt ügyes és kedves. Tudatosan hagytam hátra a darab egyik szereplőjét, Aranyoss Andrást, az 50 éve szolgáló magyar ispánt, parasztot, munkást megszűrnélyesitŐ Kelecsényi Bélát. Ót tényleg látni kell, hogy értékelni tudjuk kiforrott színészi játékát. E- lénk varázsolta az igazi magyart. Nem a ferde-homoru-domboru tükörben eltorzitott magyart, hanem a fajtájáért rajongó, aggódó, fajtájáért dolgozo, minden bu-báoatában résztvevő magyart. Az igazi magyartl A függöny legördült, sirt az egész néz Ötét f Otthon voltunk...ha kevés időre is. Sirtunk és örültünk, aggódtunk és reménykedtünk. Az egész nézőtér eggyé forrott a darab hatása alatt. Régi és uj kanadás nyújtotta kezét egymás felé, hogy soha többé azt el ne eressze, hanem mostantól kezdve közösen , egyetértve dolgozzanak a hazáért. Felemelő' nap volt, élménydus esemény. Paláncz LipoA az ÁRPÁD egyesület elnézte zárta be szavaival az ünnepséget. 1953 április 5, Montreál, ahol a magyarok egymásra találtak.. .Mostantol kezdve együtt menetelnek a másik Feltámadás felé... Magyarország feltámadása felé... Kéz a kézben.. .megértéssel és szeretettel... együtt. így,de csakis így lesz FELTÁMADÁS!
