Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-11-01 / 8. szám
17.oldal Magyar Végvár 1953 november "SEREGSZEMLE" Miután az öregágyu, a "nemzetgyűlés" /'országgyűlés' csütörtököt mondtak és a vajúdó hegyek csak egérkét szültek kinos keservek közepette, Népszaváék-Szabadságék is alább adták egy kicsit és az okt.20—i "Menekült Magyarország"-ban már csak "seregszemlével" szerénykednek. Az, amit tik mondanak, csak az igazság eltakarását é: a Gombos-Göndör-Himler vonal visszavonulását - nem is méltóságteljes - fedezi. Természetesen nem állhatja meg, hogy ne rúgjon rajtunk, - de most is csak úgy jobbkézzel ve karja meg balfületövét. Ezeket mondja:"Nagy Ferencet percekig ünneplik, de ugyenolyan szivbtiljövti ovácio jut osztályrészül Pfeiffer Zoltánnak. A veterán munkásvezér,Peyei Károly és Barankovics István is a megbecsülés központjában áll. Hasztalan igyekszik a szélsőjobboldali sajtó, hiába iparkodnak a gyűlölet magvetői, az amerikai magyarság nem hagyja magát megtévesztetni." így. Igaz is! Mert az amerikai magyarság nem hagyja magát megtévesztetni a ‘Menekült Magyarország1 hangzatos szólamaival. Mert tudják a magyarok, hogy kicsoda Nagy Ferenc, Pfeiffer, Peyer és Barankovics. Majd ugyanezek pár nap múlva Nagy Ferenc születésnapján Göndörrel ültek le egy asztalhoz és ott nagyszerényen hallgatta Nagy Ferenc Göndör köszöntőjét! Igaz, az amerikai magyarságot nem lehet megtéveszteni még akkor sem, ha ez utóbbit el is hallgatja a ‘Menekült Magyarország'! Van aztán eme tudósításban egy másik, ez esetben Father Kissnek a cimére irányított rozsacsokor is. Azt Írják, hogy Father Kiss 'magatartását' figyelték. Nem biztak meg benne, tehát figyelni kellett. Végül is melégedve állapitják meg, hogy".. .percről-percre jobban és jobban olvad bele ebbe' a nagy testvéri közösségbe." Nem tudom, de nem hiszem, hogy Father Kiss otthon érezné magát a Nagy-Pfeiffer-Peyer testvéri közösségben, különösen akkor, ha az Göndörrel van körítve. Ezt megerősíteni vagy cáfolni nem az én feladatom. Azonban Népszaváék lólába nagyon ki log... és ez gyanús. " A Ml BÍBOROSUNK..." "...nem szeretjük sem a nyilas, sem a vörös gengsztereket, akik Mindszenty bíborosunkat bebörtönözték..." Ezt irja Az Ember. Hát itt, ekkora pimaszság láttára és hallatára eláll az ember lélegzete. Hát már odáig jutottunk,hogy a Mindszentyt gyalázo csatornalap a börtönben sinyltidő vét tanúról, akinek bebörtönzését és elhallgattatását ez a csatornaujság rikoltozva követelte, ma ezt írhatja,hogy nem szereti a gengsztereket, akik Mindszenty bebörtönözték! ! ! Quo usque tandem... ? De csak úgy mellékesen újra felvetem a kérdést, még pedig Fábián Bélához intézve: melyek voltak a magyar kormány által fel és kibérelt amerikai 'magyar' lapok, amelyel^ vállalkoztak arra, hogy Mindszenty kardinálist lejáratják itt Amerikában? Mert voltak ilyenek Fábián Bélaállitása sze rint! Göndör volt ebben a hadjáratban a primhegedüs, tehál Göndör a kommunista magyar kormány megfizetett ágense volt és mi ezzel itt és most nyilvánosan megvádoljuk Göndör Ferencet! Keresse 'igazát', ha tudja és meri! Es ezek után a Göndörrel spékelt Nagy-Pfeiffer-Peyer társaság merészel az amerkai magyarsághoz fordulni azzal a szemérmetlen á 11itással, hogy ők a tisztességes magyarok, hogy őket ismerjék el a magyarok, mint szellemi vezéreket! Ugyancsak ostoba, agyalágyult társaságnak nézik az amerikai magyarokat. Tényleg igaz a mondás: a buta ember elöl még a jo Isten is kitér... V.rész Fáy Zoltán ,, / ÖTÖDIK HADOSZLOP AMERIKAI EGYENRUHÁBAN. Szorul a kötél Himler Márton rablógyilkos bandájának nyaka körül. Az antiboisevista Magyarországnak egyszerre három miniszterelnöke: Bárdossy László, Imrédy Béla és Sztojay Döme állottak egy sátor előtt. Velük szemben Himler Márton állt amerikai ezredesi egyenruhában és igy kezdte beszédét: ‘Mi amerikaiak' nem piszkitjuk be kezünket háborús bűnös magyarokkal. Kiszolgáltatjuk magukat a független magyar népbiroságnak, amely Ítélkezni fog az igazság szellemében és nem úgy, mint a régi, 1945 előtti fasiszta bíróságok. Ha valamikor, úgy ezekben a pillanatokban árulta ta el Himler Márton, hogy tulajdenképen kiknek dolgozik és milyen szolgálatban áII valójában. 'Mi amerikaiak', mondta győztesen a Kun Béla első kommünjéböl Amerika földjére menekült himlervillei panamista. Grandvillet, akinek nem ismerték eredeti nevét és aki amerikai századosi uniformisban szaladgált fel és alá, az Ostende egyik 'háborús bűnös' törzsvendége ismerte fel azokból az időkből, amikor az 'amerikai kapitány' még délamerikai görlöket és exotikus zenekarokat szállított a budapesti "üldözöttek" szórakoztatására. Jo napot Grosz, köszöntötte a menjou-bajuszos fitalembert. Mit csinál kedves apja, a Grosz bácsi? Az illetőt kiszolgáltatták Péter Gábor hohérbandájának. Grosz nem szivesen emlékezett a régi törzsvendégekre. Később ti is ott ült a kihallgató sátor eltitt és -Amerika nevében - igy kezdte Imrédy kihallgatását: No,Imrédy, hány zsidót rabolt ki? Imrédy Béla, az angol pénzügyi körök által legjobban ismert és tisztelt magyar pénzügyi zseni, akit oly sokáig gyanúsítottak angol és zsidó' barátsággal, nem felelt erre a grandvillei pimaszságra. Csak Reményi-Schneller pénzügyminiszter mondotta neki bátran és határozottan: Hallja maga Grosz! En magának mint magyar állampolgárnak kegyelmes ur, de legalább is miniszter ur maradok. Grandville gondoskodott arról, hogy Reményi-Schneller Lajos is hazakerüljön a hóhérok kezére, viszont egészen az Andrássy ut 60 kapujáig 'kegyelmes urnák' szólította. Reményi-Schneller nem a 'kegyelmes' címhez ragaszkodott, csupán a tisztelethez, amely minden embernek kijár, akit még nem Ítéltek el. Himler hóhérjai gondoskodtak arról, hogy az áldó-
