Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-11-01 / 8. szám
Magyar Végvár 1953 november 11.oldal Él iw °ÍMi£ER/M3i® lelkiválsága. Irta: ERIS Mindenki látja és,érzi, hogy a háboruvesztés 8-ik évében súlyos lelkiváIságba került a magyar emigráció. A magyar emigráció egyik legnagyobb tragédiája, hogy vezető nélkül született meg és 8 év alatt sem tudott magából vezetőt kitermelni, mert az egyéni önzés, hiúság és törtetés azt céltudatosan meghiúsította. A DP élet nélkülözéséből és nyomeruságábol fakadó kenyéririgység és összezsúfoltság, kényszer-együttélésből adódó személyi torzsalkodások és perpatvaroktól eltekintve, egyetlen emigrációnk sem volt még érzésben, felfogásban és célok tekintetében annyira egységes, mint a mene külésböl megszületett nemzeti emigráció. A nemzeti emigráció fölényes, minden nehézséget,akadályt leküzdö lelki és szellemi egységben az első komoly válságot és szakadást a 47-es Nagy Ferenc-féle politikai emigrácio idézte elő. A 47 -es politikai emigrációból megalakult Nemzeti Bizottmány - ez a minden jogalapot nélkülöző, önmagát dik tatorikusan kinevező érdekszövetkezet - rövid hatéves ál - datlan, eredménytelen, sőt a nemzeti érdekekre egyenesen ártalmas működésével bebizonyította, hogy az emigráció ve zetésére és a magyar érdekek képviseletére alkalmatlan Egyben igazolta a nemzeti emigráció zömének eleitől fogva vele szemben tanúsított tartózkodásának, bizalmatlanságának helyességét és jogosságát. De kiábrándultak belőle a NB születése körül bábáskodó, dicstelen szereplését jobb ügyhöz méltó igyekezettel támogató ide-odatáncolok, opportunisták és reálpolitikusok is. De mindjárt hozzá kell tér ni: sajnos, nem annyira, hogy eljutottak volna a végső következtetésig. Az eredmény máris látszik. A nemzeti emigráció alig heverte ki a NB okozta sérüléseket, alig kezdett hozzá, hogy sorait újból rendezve a változott viszonyoknak megfelelően folytassa nemzetmenti munkáját és a mulasztottakat pótolja, mikor a politikusok kis csoportja újabb, az előbbinél sokkal végzetesebb merén; letre szövetkezett. Azok a politikusok, akik a dinasztia-alapítás komédiájában és az 1944 okt.l5-i fegyverszüneti puccs előkészítésében tevőlegesen résztvettek, itt kint pedig a NB-t hűségesen kiszolgálták, látva a NB teljes kudarcát, uj cégér után néztek, hogy felszínen maradva továbbfolytathassák országvesztö, nemzetronto politikájukat. Rávették a nemzet és saját történelmi múltjához méltó, csendes elvonultságban élő 85 éves aggastyánt, Horthy Miklóst, hogy lemondását egyoldalúan érvénytelennek nyilvánítva álljon az emigráció élére. Ezzel nemcsak a legendás katonát és az ország negyedszázadon át volt államfőjét rángatták bele az emigrácios pártpolitika bűnös mocsarába,nemcsak az amúgy is széteső emigrációt darabolták szét még job ban, hogy most, amikor a legnagyobb szükség lenne rá,képtelen legyen minden komoly cselekvésre, hanem kirúgták azj emigráció lába alóla még megmaradt egyetlen biztos támpon tot, az alkotmányosságot és most már a végzet útjára taszították a felszabadítandó országot és nemzetet. Dr.Szemák Jenő, a m.kir.Kúria volt elnöke, a magyar országtanács és a magyer országgyűlés felsőházának a tagja az A.M. Hang f.évi aug.lO-i számában leközölt tanulmányában a biro személytelenségével adatszerűén kimutatja, hogy Horthy Miklós Magyarország kormányzói tisztségéről 1944 okt. 16-án történt lemondása érvényes ál lám jogi tény, amit az országgyűlés minden külső hatalmi beavatkozás nélkül törvénybe foglalt és a két " házelnök, mint a nemzet akaratát kihirdetett. - Itt mindjárt meg kell jegyezni, hogy a 44-es idők magyar alkotmányos szerveinek szellemi és erkölcsi függetlenségét csak azok akarják mindenáron kétségbevonni, akik a Tildy- Nagy F. féle rezsimet ily módón szeretnék a kollaborálás és mértékenfelüli kiszolgálás bűnei alól mentesíteni. A némaságra Ítélt nemzet szószólója, a magyar e“ migráci'ínindenegyes tagjának, de különösen az emigráció vezetőinek szent kötelessége, hogy nyugodt megfontoltsággal, bölcs mérséklettel, de annál nagyobb eréllyel “ és határozottsággal megvédjék és átmentsék a jövő számá• ra a mai chaotikus életből való kibontakozás egyik nélkülözhetetlen előfeltételét, az alkotmányosságot és jogfolytonosságot. A magyar emigrációnak tehát az alkotmányosság és jogfolytonosság megvédése és átmentése az egyik föfeladata, nem pedig a függő alkotmányjogi kérdések feletti áldatlan vita és meddő harc, mert azok eldöntése e”gyedül él kizárólag a felszabadított és szuverénitását visszanyert nemzet egyetemességének a joga. Az emigráció igen tekintélyes része katona. Az a katona, aki az 1944 okt. 15—i fegyverszüneti parancs ellenére a legkilátástalcnabb helyzetben is hősiesen helytállt, utolsó pillanatig védte az ezeréves magyar határt a ^ Tatárhágonál, a Főváros védelmével megakadályozta a mai szabad Europa nagy részének a lerohanását és minden '“talpalattnyi földet utolso lehelletéig védve százezrek életét mentette át a magyar jövő számára s végül is százszoros túlerő elöl kiszorult az országból. De a magyar katona helytállásának köszönhető az is, hogy a szabad világ politikai színpadán ma a magyar érdekeket nem egyedül és kizárólag a marxista, agrár-kommunista, zöldinternacionalista, titoista, szélsőségesen liberális NB képviseli. Ennek ellenére történelmünk folyamán a magyar katonát még sohasem érte annyi megaláztatás, igaztalan vád, rágalom és mell'bzés, mint most. Mégis a magyar katona emelte fel elsőnek védő és tiltakozó szavát a győztes USA hadsereg főhadiszállásán l^isbcrnaki Farkas Ferenc vezérezredes személyében. A magyer katona alkotta meg az el“sö komoly, az egész emigrációt átfogo érdekképviseleti szervét, a MHBK-t. Csak a legnagyobb sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy nem minden úgy történt, hogy ab"bol a nemzet és a magyar emigráció legtöbb hasznát lát-
