Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-02-28 / 8. szám

I 1980. FEBRUÁR 28. MAGYAR ÜJSÁG 5. OLDAU Dr. Walter János: GAUDEAMUS > —< Folytatás »— HONNAN SZÁRMAZIK? ' 169. Semmi sem fogható munkásainak, az összehasonlító nyelvészeknek leleményességéhez, amellyel kimutatják, hogy miképpen beszélünk mi a régiek életéhez fűződő képekkel; miképpen vannak elrejtve főnevekben helynevek, kereszt­neveinkben a nem is sejtett köznevek, vagy mitológiai képek; viszont miképpen örökítenek ineg köznevek régi tulajdonne­veket, hely- és személyneveket, amint annak ma is ezer pél­dájával találkozunk. Nyelvészeink a legérdekesebb kérdé­sekre adnak feleletet, amikor felkutatják egy-egy szónak nem is sejtett eredetét, idegen nyelvekből való kölcsönzését, visz­­szakölcsönzését, körútját korok és nemzetek között, továbbá minden logika, sőt minden hatalom és érdek ellen való ál­­landulását. Műveiket olvasva az a gondolatunk támad, hogy valóságos hieroglifírás keletkeznék, ha beszéd közben a sza­vak kimondásakor olyan képek jelennének meg előttünk, a­­melyeket azok valamikor jelentettek. 1. VISSZAKÖLCSÖNZÖTT SZÁVÁK 170. Mindenki hallotta például vásárban a kalmárok szin­te természetdiktálta nemzetközi ojé, ojé, kiáltását. A szó e­­redet angol, Angliában hívta fel a kikiáltó a figyelmet há­romszoros oyes szóval, ami nem más, mint a francia ouir= hallani igének elferdített alakja. Tehát a kikiáltók minde­nütt olyan francia szót használnak, amelyet először- az an­golok terjesztettek, de ennél furcsább eset is van. XII. Lajos­nak 1472 október 31-i törvénye óta Tel est notre plaisir (ez a mi akaratunk) volt a francia királyok törvényszentesííő formulája,- ami egészen természetes. Az azonban már kevés­bé érthető, hogy az angol uralkodó is franciául szentesítse a törvényt, mikor szövege alá ezt írja: Le roi le veult. La reine le veu It. (A király, a királyné akarják). 171. Világszerte ismert angol formájú szó a büdzsé (budg­et) is. Eredetileg bougette — útitáska. A régi angol parla­mentben a felelős miniszter ilyen táskában vitte el bemutatni az állami kiadások jegyzékét, továbbá a számlákat és nyug­tákat. Később a tartalomnak isbougette lett a neve. Fráncia­­orszábga ilyen értelemben meat vissza, sőt később az egész világon elterjedt. Mindenki tudja, hogy a pamflet=röpirat rövid, rende­sen politikai célzattal támadó és mindig szellemes -irat. A ne­ve abból az időből való, amikor az írás nehézsége miatt ke­veset készítettek belőle: s a néhány példány érdekessége mi­att természetesen olyan gyorsan járt kézről-kézre, mintha zsinegén (par un filet) rángatták volna. Ebből a szóból ké­szítették; az angolok a pamphlet szót és ebben a jelentésében tért vissza a francia nyelvbe is. 2. HELYNEVEKBŐL KÖZFÖNEVEK ■» 172. Mikor ma panamáról, asztrakánsapkáról, seviot­­vagy szattuszövetről beszélünk, nem is gondolunk a Pana­ma-csatornára, amelynek építésénél követték el legnagyobb mértékben az első szóval jelzett bűnt. Nem gondolunk Aszt­­rakán városra, ahol a híres sapkát gyártják, a Cheviot-hegy­­re, ahol a pásztorok a szövet előállításához szükséges külön­leges juhfájt legeltetik, vagy Zaitun kínai kikötővárosra, a­­honnan a szatin-kelmét szállí tják. Az apró szemcsézetű, pu­ha tapintású bőrt kordovánnak mondjuk, mert hazája Cor­dova. A finomabb ordázatú és fényesebb szattyán (sa fián) és marokén (maroquin) hazája Marokkó és Safi. Az otkolon (francia neve eau de Cologne), a kölni víz, mert Kölnben készítik. Ez szorította ki helyéből az Aqua reginae Hungáriáé, Ungarisches Wasser néven ismert vizet, amelyet állítólag Erzsébet királyné, Károly Róbert özvegye és Nagy Lajos király anyja (f 1380) készített először és a­­mely nemcsak parfüm volt, hanem az általános hiedelem szerint szívet és az agyat erősítette s az egész életkedvet rend­behozta. , 173. Krimicsau a munkásoknak a munkaadók által való kizáratása a munkából; felelet a munkások által rendezett sztrájkra. így hívják, mert ezt a félelmetes fegyvert Krimi­csau szász városban használták először a munkaadók a mun­kásokkal szemben. Már a XVI. században sejtették, hogy a föld mélyébe ásva, vízforrásra kell találni. Az első kísérletek Artois gróf­ságban történtek, amelynek francia mellékneve, (artois-i) ar­­tésien. Innen az artézi kút név. 174. Az oixi department I rieot városában készítik a hadsereg számára azt a szövetet, amelynek a szövése a tűvel készített szövethez hasonlít. Innen lett tricoter= kötni, hor­golni s a szövet meg a belőle készült ruha is trikó. A ritka szövésű és fátyolnak használt tüllt (tulle) I ulleben kezdték készíteni. A fegyverre alkalmazható hegyes tőrnek, a bajonet-nek hazája a francia Bayonne. A franciák 1692-ben a turini csa­tában használták először XIV. Lájos alatt. Akkor még a pus­kacsőbe mélyesztették. A tökéletesítés mindössze abban áll, hogy a különös szerkezetet most úgy meg lehet erősíteni, hogy a lövést nem akadályozza. 3. SZEMÉLYNEVEKBŐL KÖZFÖNEVEK 175. Kevesen sejtik pl., hogy a közbeszéd mennyi kifejezé­sében rejlik olyan személynév, amelyre ma már beszédköz­ben egyáltalán nem gondolunk. Azt még csak tudjuk, hogy ct kneipolást Knelpp pap-orvosnak (szül. 1721), a pasztörizált tejet Pasteur francia természettudósnak (fi 895), a röntgene­­zést Röntgen német fizikusnak (szül. 1845) köszönhetjük, vagy hogy az Eiffel-tornyot tervező mérnökéről nevezték el. Ma még azt sem nehéz tudni, hogy a söberl-ágyat Schőber- Iék gyártják, de az már ismeretlen dolog, hagy a fukar a pénzharácsoló Fugger-csalácltól származik, hogy a priznicet első alkalmazója, Priznitz orvos után nevezték el, amint a sebekre tett vízhátlan vászonból készült bilrót-kötés Billroth Theodor (f 1894) bécsi sebésztől vette a nevét. Az tudott dolog, hogy az első világháború gyilkos szerét a feltaláló Shrapnell angol ezredestől nevezzük srapnelnek, vagy az, hogy a mannlicherfegyver Mannlicbertől vette a nevét, vagy hogy a balek (együgyű) szóban a 1860-as évek gazdag fel-trírloL-í o L^nnmrAn rác-zAnliAfA ínríácynnnL' nn Am pLp van megörökítve. A fiakker a párizsi Szent Márton-utcai háztól (hotel de St. Fiacre) vette nevét, amelyben a bérkocsi feltalálója, Sauvage Miklós lakott s amelyen Szent Fiacrius­­nak, a kertészet védőszentjének a képe volt kifüggesztve. A tonetszék I honet Mihálytól (szül. 1796. Boppardban) vette a nevét, akinek hajlított fából készült bútorai igen megnyer­ték Metternich herceg tetszését és gyártásukra szabadalmat adott. Gilles Gobei in volt a birtokosa annak a párizsi festő­műhelynek, ahol később szőnyegeket készítettek, miután XIV. Lajos 1663-ban megvette és Colbert 1667-ben műte­­rémmé alakította át. Az ott dívó kiállításban készült szőnye­geknek szintén góbién a nevük. 176. Homáíyosulóban van a makádám-utak elnevezésének az oka is. Ezeket szintén feltalálójukról, Me Adam John an­gol mérnökről (1756-1856) nevezték el. Ő készített először olyan utakat, amelyeknek anyaga lent durvábbra zúzott, fent finomabb s hengerléssel tömörített kőréteg; a hézagokat eső­vízzel lemosott zúzalék tölti ki. Rendszerét a XIX, század huszas éveiben Franciaországban alkalmazták először s oly módon készítik az utakat, hogy az alapzatot 15-20 cm ma­gas, élükre állított terméskődarabok teszik, amelyeknek a hé­zagait aprókövek töltik ki. így az alap teljesen szilárd, arnely- Iyel még a legnagyobb forgalom és legsebesebben haladó járművek sem bírnak. 177. A méhész, mikor zirzon-hast akar venni, nem is gon­dol a sziléziai Dzierzon János kát. plébánosra (f 1906), aki az európai méhészet megteremtője. Vagy ki hinné, hogy a börzét (fr. la boure) Van der Burse brüggei kereskedőről ne­vezték el, akinek a házában a XVI. századi brüggei keres­kedők összejöveteleiket és megbeszéléseiket tartották. Min­denki tudja, hogy mit jelent mást bojkottálni, de kevesen tudják, hogy Boycott János zsar ríok kapitányt (f 1897) bün­tették a munkások először azzal, hogy semmit sem dolgoztak neki. A pék mgtagadta tőle a kenyeret, a mosónő nem adott neki fehérruhát, a földművesek felmondták a szolgálatot s végre kénytelen volt földbirtokát elhagyni. A XVIll. század végén Lynch János volt az a délkaroíinai gyarmatos, akire a mocsarak sűrűségeiben rejtőző gonosztevők megbüntetését bízták. A kétségtelen gonosztevőt elfogatása után elitélte s az ítéletet rendesen felakasztás formájában a nép hajtotta végre. Emiatt nevezik a népbosszú alapján végrehajtott rög­töni büntetést ma rendesen Iincselésnek. EURÓPAI SZEMMEL í \ Az európaiak általában nem értik meg Amerikát. Bí­rálják, de nem tudnak semmilyen elfogadható tanácsot adni. Az egyik osztrák újságban Hubert EJeichtlbauer azt írja, hogy csodálja Jimmy Carter elnököt, hogy megváltoztatta véleményét az oroszok felöl azért, mert bevonultak páncélo­saikkal Kabul és Kandabahr irányába. Kérdezi az osztrák tudósító, vajon minden amerikai elnöknek a saját kárán kell újra és újra megtanulnia azt a tényt, amit elődeinél látott és amit magából az, újságból is könnyén megtanulhatott volna? Az u.n. “koexisztendw” és- a*.feszültség enyhítése a szovjet stratégiában annyit jelent, hogy1 békés eszközökkel mindig jobban és jobban megerősíti befolyását. Ök soha nem titkol­ok, mindenkor a legszebb (természetesen bombasztikusán idealizált) pártpolitikai módon beismerték. Egy percig sem hallgatták el á feszültségi politika első napjától kezdve és be is bizonyították, hogy mindennek az ő céljaik szerint és nem másképpen, kell történnie. . i 1973-ban Moszkva, mindenütt, ahol csak lehetséges volt, útjában állt Amerikának abban, hogy megakadályozza az új közel-keleti háborút. 1975-76-ban azután kubai segédcsapa­tokat küldtek Angolába, 1977-78-ban EEtiópiába. 1978-ban orosz fegyvertömegeket küldtek Vietnámba és 1979-ben elá­rasztották Kambodzsát. 1979-ben déljemeni csapatok, ame­lyéket szovjet és kubai “tanácsadók” képeztek ki, bevonul­tak Észak-Jemenbe. Moszkva 1978-79-ben mindent megtett, hogy az izrael-egyiptomi kiegyezést megakadályozza. Az elmúlt tíz év alatt az Egyesült Államok haderejét 1.4 millióval két millióra csökkentették, míg a szovjet haderejét 0.4 millióról összesen 3.7 milióra építette fel.. A vörös flotta egykor egy jobb katonai halászegyletnek számíthatott. Ma már szembeszállhat minden világtengeren az amerikaiakkal és túlszárnyalta számarányban tengeralatt­járóit is. Az 1972-ben az oroszok és amerikaiak között létrejött megállapodás a tudományos és technikai együttműködés kérdésében, az amerikai komputer és elektrotechnika milliár­dos értékeit szolgáltatta ki a Szovjetnek és módot adott arra, hogy gazdasági értékeit katonailag mesterien kihasználják. Ezek tények és Jimmy Carter ma már belátja ezt. Végre arra a következtetésre jutott, hogy eddigi fejtetőre állított kül­politikája alapjában téves. Az amerikai elnök ellenzője ma már a nemzetközi fegyverkereskedelemnek és az atomener­gia kiterjesztésének. Most sok államot támogat fegyverekkel, sőt még Kínát is ellátja hadianyaggal és talán még nukleár­­transfer sem lehetetlen. Vissza akarta vonni a 41.000 amerikai katonát Dél-Ko­­reából, de ma már erről hallani sem akar. A katonai budge­­tet öttől hét milliárd dollárral le kívánta csökkenteni, de most még emelni kívánja. És így tovább. Tipikus amerikai naivitással rájött erre de későn. Az európaiak azonban jól tudták elejétől fogva a Szovjet szán­dékát és azt is tudták, hogy muszáj nekik ellenállni, mert keresztülviszik akaratukat. Az európaiak jól ismerték a Szovjet céljait, mégis sokan a sújtó emberei közül éppen olyan naivul írtak, mint az ame­rikaiak. És most írja az európai tudósító, — az afgán esemé­nyek után — kinyílt az emberekcsípája, de a legtöbb nyugat­európai ország még mindig nem ilyen határozott a kérdés­ben, mint Amerika. Tiszteletreméltó kivétel Anglia. Az amerikaiak naivak, de vajon milyenek azok az euró­paiak, akik világosan látták előre mi történik és mégsem tud­ták levonni a következtetést? Ez, valóban fogas kérdés! 1 ETELE HUN KIRÁLYRÓL Görög császár, nagy hatalmas, Szeretnéd hogy nyugton alhass! Mert minek a bíbor, bársony? r— Két annyit ülsz paripádon, r-> S birodalmad síkja, halma? >— Idegen ló nyerít rajta, Arany, ezüst sarcba mégyenl Nagy a romlás, hát a szégyen? Ki így bánik a császárral, Akkor nyomván, mikor kárt vall, Cselvetésben eszén túl-jár, S kardján annyi vér pirúl már: Etele, a hun király az. Akit ösmér, fél a száraz; Mert mikép a nádat a szél: Népeket hajt meg, ha felkél. Összetűzni véle káros .., Görög udvar mást határoz; Hogy a világ félelmére, Kard helyett, a gyilkot mérje. Hogy kitől fut a csatában: Mellé csússzék sátorában, S őt, kinek öl pillantása, Álmában átverve lássa. Szerencsére! mig ezt főzik: Egy hun-ember bevetődik; _ Ki jár világ-Iátni messzi, Nosza le kell kenyerezni! Könnyen rááll, nem kell sok szó, S görög ésszel még az a jó, Hogy nem-is vesz dijt előre, Szabadkozván inkább tőle. Görög és hun együtt négyen; Uta kelnek hevenyében: Kalaúzal a hun szolgál Ösmeretlen tájékoknál; Nevök: Ételhez követség: Céljok: hogy őt elveszessék; Pénz- vagy csellel csak megejtik ... Célhoz vezet valamellyik! S mennek, mennek éjjel, nappal, Küzdve széllel, vízzel, vaddal; Járnak bércen, szikes háton, Ekevastól szűz rónákon. Látnak szilaj ménest, nyájat S vándor népet, mely a tájat Hol elhagyja, hol megszállja ... Se törvénye, se királya! v, S táborához hogy jutának Világdúló hun királynak: Meghökkennek népe számán"... S áll előttök ritka látvány: Zöld gyepen sok tarka sátor, Ott verseny, itt áldomás, tor, S míg dal zeng az ősek nyelvén: Lobog a tűz, robog a mén! S eléjök sok főhun nyargal, <-> r-. Telve a szem bősz haraggal. “Kihez jöttök?” “Eteléhez . ..!” “És mi jóért?” >— “Ő ha kérdez.. Felrivalnak Edék s mások: “Ha még-is megmondanátok. ..!’’ “EjhT a fővel kell beszélnünk, A íábbad hát nem beszélünk!” “Ha nem szóltok, szólunk hát mi: Uratok küld boszút állni... Hogy kit futtok a csatában: Átverjétek sátorában! Ezért jöttök, erre hoztok Színaranyban ötven fontot; —­­Csak körűi te! ,—- gúnnyal szólnak, <—> Módotok lesz benne holnap!” Este lett s az éj beálla. Görögöknek nincsen álma! Búslakodnak, tépelődnek: A hun áruiá el őket... ? Vagy varázslást űzve, máski Szemeikből olvasá ki: Mit terveztek? mit akartak? S célját tőrnek és aranynak! Nem javalja semmi, semmi, Etelével szembe’ lenni! Sőt amelyik arra képzel, Küzd halálos rettegéssel; Míg hát tart az éjszakába’: Esze nélkül kap lovára A görög, s megy fékeresztve, Megdöbbenvén zajra, neszre. S mit használ, hogy gyors lövök vart! Gyorsabb hun nép zúg nyomokban! Szóval érvén, mond a hadnagy: ‘Nem jól mentek!’ (Semmi csak hagyj!) Rendesebb lesz ha megálltok!’ (Meg kell állnunk, nem bocsáttok ... I Erre, erre ... I vissza köztünk!’ (Jól tudjuk már, hogy elvesztünk!) Ha kell, reggel elmehettek! De most sátort ütünk nektek! Hozunk vad bőrt éjszakára, Halat, barmot vacsorára; Mert ugyan mit mondanának. Hogy csúfjára a világnak. Éhen, szomjan elmenének Vendégei Etelének?!” Vörösmarty: A BÚVÁR KUND I úl a mezőn, túl a hazán, S a part fölött, a nagy Dunán Ki népe zajlik ott? Föl, Endre, Béla, föl, magyar! Ellenhad az, mely vészt akar, Ellenség zajlik ott. Ö az, ki partidon halad És száz hajót és száz hadat Hoz, hó, hon, ellened, A gőgös Henrik az, ki rád Hoz háborút, és hoz halált, S bízik, hogy eltemet. Föl, Endre, Béla, föl, magyar! Pozsonyhoz kell a férfikar: A vitt Pozsony remeg. i—> S melyik magyar nem megy, ha kell? Utánok a hon puszta hely: Mind harcon termenek. De a király bús s Béla szól: “Csaták miatt ha nyughatol, Ó, ifjú szép hazánk, Teremt-e Isten több magyart, Míg a világ, míg napja tart, Ha mink is elfogyánk?” S fellázad a bú, a harag Búsult szívekben háborog, Mint tenger és vihar; Még inkáb vért, hadat kiált S hírért, hajáért száz halált Kész halni a magyar. . F . • ' “ B ■ ■ . ■ . ■ Csak barna Kund nem háborog; De bátor szíve feldobog, Mint hegyben a tűzár; Halld, Béla, majd ha éj jövend S a part fölé száll néma csend, Ott Kund egy szóra vár.’’ Csekély a szó, köz a vitéz, De úgy van mondva, oly merész, Hogy nem lehet hazúg. Hős Béla parthoz tart legott, Hol vészben a megtsapdosott Dunának árja zúg, ( tótó"vs;::?ü,v.íi ‘ un- r,.s.;.p, ‘ r úmum:’ Járása, mint a rémeké, ’ - < Éjfélig le s fölfelé ti p. Dobog magányosan; .. mo S még semmi hang, még semmi jel: Kund ném jő, távol és közel ■■■>•:■. -A puszta szél rohan. ' '■ 1 -’i' u:w •"i'jv íc Ki az, ki a Víz ázömyekiiit A förgetegre föltekint S meg habba öltözik? Ki vágy te, aki jársz alatt S ijeszted a fütó halat. Mely mélyeken lakik? — Vésztűzben néha vízen át Henriknek látni táborát, S Pozsony kivillanik; / S ím, a Dunából szírt gyanánt Egy ember, kit mély árja hányt, Sötéten felbukik. “Hah, Kund, te vagy?” — s még nem hiszi; “Hah, ember,” ^ őt így kérdezi: “Mi dolgod ott alant?” “Hej, Béla, víz hulláimban, Míg rajta zúgó vész rohan, Jó lenni ott alant.” Szól Kund r- és ő az: ^ Nézz oda. Hol Henrik felriadt hada Tolong a víz iránt! Nézd, táborában mint remeg: Hajóit e kar fúrta meg; Hadd vesszen, aki bánt. ’ S villám füzénél Béla néz, Túlparton minden habba vész: A zászlók hullanak, Özön fut rajtok el vadon, És száz hajón, és száz hadon Hullámok omlanak. Kund hol van? Félreköltözött, De olyat százezer között Hős Béla feltalál. S túl a mezőn, túl a hazán Fut, búsong Henrik vert hadán, S Pozsony végvára áll. (1829) GYANÚ Bíró: Hogy jött rá arra, hogy ezek az emberek tolvajok? Tanú: Először azt gondoltam, hogy rakodó munkások, de amikor észrevettem milyen gyorsan dolgoznak, gyana­kodni kezdtem és azért hívtam fel a rendőrséget! ATTÓL FÜGG ... A férj éhesen érkezik haza a munkából: /—< Éhes és fáradt vagyok. Mi lesz az ebéd, szívem? Attól függ, melyik konzervet tudom kinyitni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents