Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-02-28 / 8. szám

VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 8. SZÁM. 1980. FEBRUÁR 28. KANADA EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA Bizonyára minden magyar tudja, hogy az idén lesz a gyá­szos emlékű és igazságtalan trianoni békeparancs aláírásának hatvanadik évfordulója. Eszem ágában sincs a várható meg­emlékezések megelőzése, csupán a békeparancs aláírásának néhány közvetlen — főként magyar belpolitikai és alaki — előzményére szeretném a figyelmet felhívni. Köztudomású, hogy a trianoni béke feltételeit a szövetséges és társult hatalmak csak 1920. január 15-én adták át hivatalo­san a magyar küldöttségnek, holott ezek a feltételek lényegük­ben már 1919. január 18-án, a párizsi békekonferencia ünnepé­lyes megnyitásakor készen voltak. Mi volt ennek az egész éves késésnek az oka? Hiszen Taylor a békekonferencia Legfelső Gazdasági Tanácsának Bécsben székelő bizottságával együtt, már 1919. január 9-én, Coolidge C. A., a politikai viszonyok tanulmányozására kiküldött különleges bizottság elnöke pedig 1919. január 15-én, Budapesten járt. Sajnos, ott mindkettő csak teljes felfordulást, zűrzavart talált. Világosan felismerhető volt, hogy Károlyi Mihály őszirózsás forradalmának következményei végzetesen a kommunizmus felé sodorják az országot. A szocializmustól és kommunizmustól a nyugatiak jobban féltek, mint a Habsburg-királyság esetleges visszaállításától, ezért védekezésül Magyarországot minél kisebb területre igye­keztek szorítani. Törekvésük teljesen egyezett a szomszédos államok ismert követeléseivel; megengedték tehát — főleg a lengyel—orosz ellentétek kiéleződésével párhuzamosan — a szerb, román, cseh csapatok bevonulását, és valósággal halálra rémültek, amikor a Tanácsköztársaság seregei a Felvidéken katonai sikereket értek el. A lengyelek függetlenségi harcának francia támogatásával egy időben a Tanácsköztársaságot — el­sősorban ugyancsak francia kezdeményezésre — a román ka­tonai megszállással és az úgynevezett nemzeti ellenforradalom szervezkedésének lehetővé tételével buktatták meg. Károlyi Mihály gróf kormányát és az utána következő Tanácsköztársa­ságot sosem ismerték el, következésképpen a párizsi békekon­ferenciára sem hívták meg. Mindkettőtől csak újabb és újabb területek átengedését követelték. .Időközben — 1919. június 28-án — Lengyelországgal meg­kötötték a versaillesi békét, amely a Szovjetunió közvetlen katonai segítségének igénybevételét a budapesti kormányzat számára meghiúsította. A Tanácsköztársaság “Kormányzótanácsa”, amelyet a mi­niszterek helyét betöltő népbiztosok alkottak, 1919. augusztus 1-én lemondott s az új kormány vezetésével Peidl Gyulát bízta meg. Peidl Gyula "szakszervezeti kormány”-t alakított és azon­nal tárgyalásokat kezdett az antanthatalmakkal; de közben, augusztus 3-án, a román csapatok bevonultak a magyar fővá­rosba. ' ■' 1919. augusztus 7-én — angol és olasz támogatással — Friedrich István és Csilléry András ellenforradalmi különít­ménye puccsszerűen lemondatta a Peidl-kormányt. József fő­herceg az. antant hozzájárulásával kormányzónak nyilvánította magát, és kinevezte Friedrichet miniszterelnöknek, augusztus 12-én pedig Horthy Miklós ellentengernagyot, akinek főhadi­szállása augusztus 9 óta már dunántúli Siófokon volt, a nem­zeti hadsereg fővezérévé. József kir. herceg szerepével kapcsolatban tudnunk kell, hogy IV. Károly király 1918. október 26-án, mint “homo re­­gius”-t, őt küldte Budapestre. A “homo regius” (királyi ember) az akkori alkotmányos gyakorlat szerint a királynak az a bizal­masa, aki politikai válság idején arra volt hivatott, hogy köz­vetlen tájékozódást szerezzen s az új kormány kinevezésére javaslatot tegyen. A király éekartsaui nyilatkozatában 1918. no­vember 13-án, “az államügyek vitelében való részvételéről” le­mondott, ezért József kir. herceg, mint “homo regius”, joggal tekinthette magát a királyt helyettesítő “kormányzó”-nak. Érdemes megemlíteni, hogy Horthy Miklós fővezérré tör­tént kinevezésével egy időben Pattantyús Ábrahám Dezső sze­gedi kormánya lemondott. Az antant nyomására a Friedrich­­kormány augusztus 15-én újjáalakult, mert a Habsburgokkal szemben engedékenyebb angol—olasz befolyással szemben a francia befolyás erősödött meg. Ez idézte elő augusztus végén József kir. herceg szerepének az antant nyomására történő tel­jes kiküszöbölését is. Horthy Miklós, mint a nemzeti hadsereg fővezére, Siófok­ról felutazott a román megszállás alatt álló Budapestre, hogy ott közvetlen tárgyalásokat folytasson a Friedrich-kormánnyal, az antanthatalmak megbízóttaival, sőt a román csapatok fő­­parancsnokával, Mardarescu tábornokkal is. 1919. november 14-én, az antant utasítására a románok ki­vonultak Budapestről, november 16-án pedig Horthy a nemzeti hadsereg élén, ugyancsak az antant hozzájárulásával, bevonult a fővárosba. Egy héttel később, november 23-án, az antant kö­vetelésére Huszár Károly elnökletével új kormány alakult, amelyet Sir George Clerk, az antant részéről hivatalosan azon­nal elismert. November 25-én, a szövetséges és társult hatalmak már meghívták Magyarországot a párizsi békekonferenciára, ahová a küldöttséget a Huszár-kormány december 20-án nevez­te ki. Vezetője Apponyi Albert gróf lett, főtitkára Praznovszky Iván volt, tagjai sorában pedig Bethlen István gróf, Lers Vil­mos, Popovics Sándor, Somsich László gróf és Teleki Pál gróf foglalt helyet. A szövetséges és társult hatalmak a béke feltételeit Párizs­ban — mint már említettük — 1920. január 15-én adták át a magyar küldöttségnek, amely minden érvet felsorakoztatott, hogy a feltételek igazságtalanságainak legalább enyhítését el­érje, fáradozása azonban — Apponyi Albert gróf három nyel­ven elmondott ragyogó beszéde után is — hiábavalónak bizo­nyult. A békekonferencia vezetősége 1920. május 4-én változtatás nélkül adta át a küldöttségnek a végleges feltételeket, amelye­ket az nem fogadott el. 1920. május 20-án, a küldöttség megbí­zatásáról lemondott. ___ MEGINT JÓ SZOMSZÉDNAK BIZONYULT A XIII. Téli Olimpia ünnepélyes megnyitásakor nt. Feli Bemard rendkívül hatásos, költői szárnyalású bevezetőjét azzal a jelszóval fejezte be: “Isten hozott, világ, mi készen vagyunk!” Coughlin Dan tudósító az idézet után nyers őszinteséggel azt jegyezte meg, hogy ez hazugság (“this is a lie”). Miért tehette Coughlin ezt az észrevételt? Azért, mert az olimpiára érkezett vendégek befogadására kicsinynek bizonyult Lake Piacid köz­vetlen szomszédságából nem lehetett a játékok színhelyére utazni. A 10 mérföldnyire levő Wilmingtonban például már dél­ben várakozott 40 ember, hogy bejusson az ünnepélyes meg­nyitóra, az autóbusz azonban nem érkezett meg. Csak 2 órakor tűnt fel az Arlo Tours egyik autóbusza, amelynek vezetője fe­jenként először 5 dollárt kért, s amikor ezt a várakozók sok­nak találták, 3 dollárért vitte be őket Lake Piacidra. A tudósító szerint ezek az utasok éppen idejében érkeztek meg a megnyi­tóra, de senki sem tudja, hogyan kerültek onnan vissza. Ugyanezen a napon a Whiteface-hegységben mintegy 1000 személy akadt el, mivel nem állt rendelkezésre elegendő jármű. A Teamsters szakszervezete egy ideig ahhoz ragaszkodott, hogy a szükséges járművek beállításáról csak amerikai közlekedési vállalatok révén lehessen gondoskodni. Amikor ez leküzdhetet­len akadályokba ütközött, a világ leghatalmasabb országát Ka­nada segítette ki, amely megint jó szomszédnak bizonyult. A Teamsters hozzájárulásának megszerzése után a rendezőség ké­résére 52 autóbusz érkezett Kanadából 18 órai hajtáshoz edzett kanadai vezetőkkel, s ezzel a további közlekedési nehézségek kiküszöbölődtek. VISSZA VÁLASZTOTTA TRUDEAUT Pár héttel ezelőtt még az ország az Egyesült Államok népé­vel együtt melegen ünnepelte Clark Joe miniszterelnököt és haladó konzervatív pártjának kormányát azért az emberi és baráti magatartásért, amellyel a hat amerikai diplomata sze­rencsés hazatérését az iráni Teheránból minden elismerést meg­érdemlő körültekintéssel lehetővé tétté, a választóit többsége azonban 9 hónapi kormányzás után mégis megvonta tőle bizal­mát és Trudeau Elliott Pierre volt miniszterelnök liberális pártját állította az ország élére. Trudeau és pártja 1968 óta most negyedszer aratott győzel­met. A választásokon 147 megbízást kapott, míg a konzervatí­vok 99-et, az új demokraták 30 at szereztek. A québeci Social Credit párt egyetlen megbízáshoz sem jutott, a volt miniszter­­elnököt azonban megint montreali kerülete küldte az ország­­gyűlésre. Három hónappal ezelőtt Trudeau még arról beszélt, hogy márciusban visszavonul a párt vezetésétől. Elhatározását csak a Clark-kormány december 13-án bekövetkezett válsága változtatta meg, amikor párthívei rábeszélték, hogy maradjon. A derék Clark Joe, aki 40 éves korával Kanada történeté­ben eddig a legfiatalabb miniszterelnök volt, általános véle­mény szerint a múlt év decemberében benyújtott magas költ­ségvetésének, az adók emelésének és az energia-árak hirtelen felszökésének köszöheti váratlan bukását. A választási küzdel­mek során pártjával együtt derekasan igyekezett helytállni, csupán azzal védekezett, hogy sem neki, sem pártjának nem volt elég ideje kormányzati rátermettségének bebizonyítására. AZ írek egyesítése Haughey J. Charles, Írország miniszterelnöke, a Fianna Fail párt évi közgyűlésén elmondott beszédében elkerülhetetlennek minősítette az írek egyesítésit. Szerinte öljött az idő, amikor leghelysebbnek látszik a britek teljes kivonulása Észak-íror­­szágból, mert annak különálló létezése nagyon mesterséges és fenntartása is erőltetett. A két szuverén hatalomnak meg kell találnia azt a módot, ahogyan a nép békéjét és biztonságát el lehet érni. Haughey véleménye szerint a leghelyesebb és leg­megnyugtatóbb az lenne, ha a brit kormány érdeklődést mu­tatna Írország egyesítése iránt. A mostani helyzet megoldása elodázhatatlanná vált s ahhoz csak politikai kezdeményezéssel lehet eljutni. A protestáns írek biztonsága és jóléte Észak-lror­­szágban, neki személy szerint, különösképpen fontos elsőbb­séget jelent. A brit kormány Haughey ír miniszterelnök felfogásával el­lentétben arra tett ígéretet, hogy mindaddig Észak-írországban Az ország élén —- március 1 óta — ekkor már a nemzet­­gyűlésen 131 szavazattal (10 ellenében) kormányzóvá, alkotmá­nyosan megválasztott Horthy Miklós és az általa március 15-én kinevezett Simonyi-Semadan Sándor miniszterelnök koncentrá­ciós kormánya állt. Ez a kormány a kül- és belpolitikai helyzet adottságainak ismeretében haladéktalanul közölte a békekon­ferenciával, hogy a békeparancsot kényszerűségből hajlandó aláírni. A nemzetgyűlés külön felhatalmazásával Bénáid Ágos­ton népjóléti minisztert és társát bízta meg a kényszerbéke aláírásával, ami 1920. június 4-én, a versaillesi Trianon-palotá­­ban meg is történt. Az aláírás időpontjában az ország minden templomának harangját meghúzták; néhány percre minden gyárban, műhely­ben, irodában megállt a munka, s az utcákon a forgalom. A zászlókat félárbócra vonták. Sírt az egész ország. Vigaszul nem maradt más számára, csak az aláírás helyének neve, Trianon, marad, amíg ezt az ottani lakosság többsége kívánja. A több­séget a katolikusokat kétszeresen kitevő protestánsok képvi­selik, akikről az a feltevés, hogy az Írországgal való egyesítés gondolatát elutasítják. Haughey meggyőződéses köztársasági. Tíz évvel ezelőtt azért kellett az ír kormányból kiválnia, mert azzal vádolták, hogy az ír hadsereg néven ismert észak-írországi terrorista szer­vezeteknek fégyvereket szállító tevékenységben részes volt. Most is hangsúlyozta, hogy az ír kormány s közvetlen elődje, Lynch John is mindenkor az északi és déli írországi területek egyesítésének híve volt. AFGÁN FELKELŐK SIKERE Karachi város "Jang” című napilapjának közlése szerint a mohamedán afgán felkelők tíz napig tartó küzdelem során visszafoglalták Faizbad repülőterét, lelőttek két szovjet vadász­gépet, megsemmisítettek négy helikoptert és 17 tankot, puská­kat, géppuskákat, lőszert zsákmányoltak és 15 szovjet foglyot ejtettek. A harc közben 200 szovjet katona és 50 felkelő esett el. Faizabad a Badakhshan-tartományban van, ahol a felkelők a leghevesebb ellenállást fejtették ki a szovjet és az afganisz­táni kormánycsapatokkal szemben. A felkelők ellenállásának teljes felszámolásához a szovjet­nek — becslések szerint — legalább további 40.000 szovjet megszállóra lenne szüksége. FEGYVEREK AZ AFGÁN FELKELŐKNEK A nemzetbiztonsági tanács különleges bizottsága a New York Times értesülése szerint megszerezte Carter elnök hozzá­járulását ahhoz, högy a CIA közvetítésével könnyű gyalogsági fegyvereket szállíthasson az afgán felkelők egyes csoportjainak. A (január derekán megindított fegyverszállítmányok főként szovjet gyártmányú lőfegyvereket, köztük Kalashnikov-léle AK- 47 önműködő puskákat tartalmaznak. Tisztázatlan, hogy ezeket a fegyvereket a szovjet tömbben vagy Kínáb •’ evártották-e s az sem állapítható meg, hogy egyiptomi raktárakból kerültek-e ki. A szállítmáriyok állítólag Pakisztánon keresztül jutottak a felkelőkhöz. A szovjet propaganda szervei Kínát és az Egyesült Államo­kat már az afganisztáni kommunista- hatalonjiátvétel óta ázZal vádolják, hogy a kommunistaellenes erőket fegyverekkel látják »el. A CIA szerepéről január második hete óta súgdolóztak Washingtonban. r. Február 15-én, a beavatottakra szovjet megszálló csapatok veszteségét mintegy 3000 főre becsülték. Szerintük Kabul kül­városaiban éjjeli harcok folytak. Heves összetűzésekre került sor délen Kandahar, nyugaton Herat és keleten Jalalabad kör­nyékén is. A szovjetnek az a harceljárása, hogy támadás előtt az afgán felkelők állásait megbombázza, napalmmal árasztja el és rakétákkal lövi, általában sikerrel jár, a felkelők rajtaütései­vel szemben azonban az orosz csapatok tehetetlenek, mert a felkelők a rajtaütések végrehajtása után hirtelen elvonulnak. BALOLDALI ZENDÜLÉS A törökországi Izmir városában fegyveres baloldaliak a rajtaütés-elmenekülés harci módszerének alkalmazásával leg­alább három rendőrt meggyilkoltak, ötöt pedig megsebesítettek. Az utóbbiak közül három komolyabb sérüléseket szenvedett. A baloldaliak és a rendőrök tűzharcá közben 12 másik személy is megsebesült. A rendőrségnek sikerült a zendülést elnyomni, de csak a rendőrségi helikopterek fedezetével teherautókon a helyszínre siető katonaság segítségével. Legalább 226 baloldali zendülőt letartóztattak. Cengeili Nazmi kormányzó abban a vá­rosrészben, ahol a zendülés kitört, 24 órás közlekedési tilalmat rendelt el. A NATO-támaszponton tartózkodó mintegy 2000 amerikait arra utasították, hogy az épületeket ne hagyják el. A házkutatások során a biztonsági egységek nagy mennyiségű puskát, pisztolyt, robbanószert és tiltott baloldali röpiratot találtak. A zendülés a rendőrség és a baloldaliak közt hetedik napja folyó szórványos összetűzések folytatásaként tört ki, miután a rendőrség megrohamozta annak az állami kezelésben levő gyár­nak az épületét, melyet szélső baloldali munkások szálltak meg tiltakozásul 11.000 munkás elbocsájtása ellen. Az elbocsájtáso­­kat a három hónap óta hatalmon levő Demirel Suleyman mi­amely “három nem”-et jelent. Csak a hit és remény élt minden magyar lelkében, hogy az igazság hamarosan győz. Senki sem gondolta, képzelte, hogy 60 évvel később a Kárpátok medencé­jének csodálatos földrajzi egységében a helyzet még mindig változatlan az lesz, amit a trianoni békeparancs erőszakkal idé­zett elő. Arról, hogy a magyarság, sőt az egész Kárpát-medence és a keresztény Európa mit, miért és hogyan vesztett 60 évvel ez­előtt, most még ne beszéljünk, egyszerűen csak emlékezzünk Trianonra és Papp-Váry Elemérné szavaival rendületlenül hir­dessük, valljuk: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni, örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Somogyi Ferenc dr. niszterelnök kormánya által kinevezett új gyárigazgatóság foga­natosította. A régi vezetők leváltása azért vált szükségessé, mert a régi baloldali nézeteket vallott és a radikális baloldali munkásszövetséggel működött együtt. ALTISZTEK TÜNTETÉSE TEHERÁNBAN Az iráni hadsereg és légierő mintegy 3000 altisztje utcai tüntető felvonulást rendezett. Jelszavak hangoztatása közben az elégedetlenkedők az elé a kórház elé vonultak, amelyikben Khomeini Ruhollah lábadozik. A kórház környékén megkívánt csend megzavarásával karban azt kiabálták: Allah nagy! Kho­meini a mi vezérünk! A felvonulást megelőzően az altisztek a teheráni egyetem imaháza előtt egy hétig tartó ülősztrájkot tartottak. Azt követel­ték, hogy hat társukat, akiket a legutóbbi tisztogatás során a hadseregből eltávolítottak, újból vegyék vissza. Tüntetés köz­ben halált kiáltottak a parancsnokló tisztekre. Egyesek ázt hangoztatták, hogy a hadsereg forradalma még csak most kez­dődik, s hogy ők lesznek annak mesterei. Az utcai tüntetés körülbelül két óra hosszat tartott s annak ellenére történt, hogy Bani-Sadr Abolhassan elnök ígéretet tett az altisztek panaszának orvoslására. GYŐZÖTT AZ AMERIKAI HOKI-CSAPAT Február 22-én az Egyesült Államok jéghoki-csapata a világ legjobb jéghoki-csapatával, az orosszal került mérkőzésre. A hoki-versenyek arany érem jutalmát 1956 óta I960 kivételével minden évben az orosz csapat nyerte, ezért óriási eredmény­ként könyvelhető el, hogy most az amerikai csapat győzött 4:3 arányban. 1960-ban az amerikai csapat 3:2 arányban győzött az orosz csapat felett. Az amerikai győzelemhez szükséges döntő gól Craig Jimnek köszönhető. .Az amerikai csapat győzelme világszerte meglepetést és — főként a szabad országokban, elsősorban az Egyesült Állá­­mokban — leírhatatalan örömet keltett. Carter elnök távbeszé­lőn gratulált Brooks Herb edzőnek és február 25-re az egész csapatot ebédre hívta meg a Fehér Házba. Meghívását később az amerikai olimpiai részleg minden tagjára is kiterjesztette. A részleg tagjait Plattsburghben a légierő repülőgépei veszik fel, hogy Washingtonba szállítsák őket. Érdemes megjegyezni. a február 22-i győzelem njég nem volt végleges, mert az amerikai csapatnak 23-án a finn, a szovjet csapatnak pedig ugyanakkor a svéd csapattal kellett játszania. Az .aranyérem, odaítélése tehát február 22-én még «at­tól függött, hogy a? amerikai csapat legyozi-e a finn csapatot. A játék elvesztése esetén az orosz—svéd mérkőzés győztesét, illette volna meg az aranyérem. Február 23-án az amerikai csa­pat 4:2 arányban megverte a finn hoki-csapatot, így megnyerte az aranyérmet. A MAGYAROK SZEREPE A XIII. Téli Olimpia magyar szereplői közül a legnagyobb sikert a jégtáncos korcsolyázó pár — Sallay András és Regőczy Krisztina érte el. A magyar pár kimagasló teljesítményével a közönség soraiban rendkívül rokonszenves és meleg ünneplést, hosszan tartó tapsot váltott ki. Általában az volt a vélemény, hogy az arany érmet inkább a magyarok érdemelték volna meg, mint az oroszok. Lebovitz Hal, a clevelandi Plain Dealer sportrovatának szer­kesztője megfigyelte, hogy a magyarok lelkes ünneplése közben az orosz nézők közül egyetlenegy sem tapsolt; valamennyi meg­kövesedett arccal, ölhetett kézzel, némán ült helyén. Lebovitz azt is észrevette, hogy az oroszok magatartása ugyanilyen volt, amikor a figurális páros-korcsolyázás amerikai .versenyzőit Franks Sherylt és Botticelli Michaelt a közönség felállással ünnepelte. Talán nem is egészen alaptalan az a feltevés, hogy Sallay András és Regőczy Krisztina azért nem kapta meg az arany­érmet, mert a “nagy” szovjettel szemben kerültek volna első helyre. MINDEN HATODIK AMERIKAI A múlt év novemberében készült statisztikai adatok sze­rint több mint 35 millió egyén (minden hatodik amerikai) része­sül társadalombiztosítási (Social Security) juttatásban, mint nyugdíjas, munkaképtelen, vagy juttatásban részesítésre jogo­sult családtag. A számukra kiutalt összeg havonta több mint 9 billió dollár. A 65-nél idősebbek száma 23.2 millió, a 62—-64 éveseké 3.5 millió. 62 éven alul 8.4 millió részesül társadalom­­biztosítási juttatásban. Ezek közül 4.7 millió nyugdíjas gyerme­ke, 2.3 millió munkaképtelenné vált munkás, 1.4 millió pedig özvegy, 18 éven aluli gyermek vagy más jogosult túlélő. A juttatásban részesülők közel 38%-a eltartott és túlélő személy. A feleségek, özvegyek és gyermekek száma 13.2 millió azokkal a szülőkkel együtt, akiket dolgozó gyermekük után il let meg a juttatás. Saját jogán 18.9 millió nyugdíjas és 2.9 mi lió munkaképtelen részesül támogatásban. Az előbbiek havi járandósága átlagosan 294 dollár, az utóbbiaké 322 dollár. A legmagasabb havi járandóság egy személy részére 572 dollár, házaspár részére 858 dollár. Külföldre havonta több mint 300.000 személynek több mint 60 millió dollárt küldenek ki. Ezek közül 50.000 Mexikóban, 46.000 Kanadában, 42.000 Olaszországban, 35.000 a Fülöp-szige­­teken, 17.000 Nyugat-Németországban, másik 17.000 Görögor­szágban, 13.000 Nagy-Britanniában, közel 7000—700Q Izraelben, Írországban és Spanyolországban, 6000 Portugáljában, 5300 Norvégiában, 4600 Jugoszláviában, 4500 Franciaországban, 4200 Svédországban, 3500—3500 pedig Japánban és Lengyelország­ban lakik. 4 4 EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent Kanadában: 60 cent

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents