Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)
1980-07-03 / 25. szám
1980 JÚLIUS 3. MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL Koósa Mária: TÉLEN TÖRTÉNT ... A SZERZŐ KÉSZÜLŐ NOVELLAS KÖTETÉBŐL Délután fél egy van. Fagyos kéken sugárzik az ég s a kőmérő még ebben a ragyogásban is csak 19 fokot mutat. Az ekédre vagy ekédről sietők sűrű forgalmában többet kell fékezni, mint gázt adni a kocsinak. Ma magasabbra állítom a fűtést és sürgetném az előttem kaladókat. A Michigan Avenue-nél kétszer is vált a lámpa, de a teherautók és balra fordulók miatt még mindig nem sikerült átjutnom. Nézem a fázós gyalogosok szinte futó lépéseit és élvezem a kocsi duruzsoló melegét és az üvegen átmelegedett fényt. A túlsó sarkon kiskabátos, sovány férfi áll. Ügyetlenül emelgeti a kezét a forduló kocsiknak, hátha valaki felvenrié. Kis csomagot szorongat egyik kezében, s ilyen messziről is érzem, hogy fázik. Sajnálom, hogy senki nem akarja észrevenni. Az újabb lámpaváltásnál én is sorrakerülök, s úgy irányítom a kocsit, hogy közel kerüljek a járdához. Szeretném közelről látni ezt a didergő alakot, gondolom, hogy ha nem nagyon rossz kinézésű, felveszem. Nem is volt nagy szükség az elhatározásra. Közel érve látom, hogy nagyon öreg ember. Megállók, nyitom az ajtót, intek: Jöjjön, bácsi. Kicsit tétovázik, körülnéz, nem hiszi, hogy neki intek. Mögöttem nyomják a dudát a sietők, türelmetlenül mutogatok: maga, maga. Végre megindul és nehézkesen beül. — Hová megy? —* kérdem. ^ Az Eagle sarkára, <—■< mondja és csomagját két térde közé szorítja. A zacskóból egy papír tejesdoboz teteje világít. Szánalmas kis öregnek látszik. Lehet vagy 70 éves. Madár nyaka vékonyan nyúlik előre a túlságosan bő, kockás ingből, s a vékony kiskabátba kétszer is belei érne. Köszönetét mond és beszélgetni kezdünk. Újra kérdem, hová megy. Haza, »— mondja. Itt lakom az Eagle mellett. Most tejért volt a Michiganen. Olvasta, hogy ott 10 centtel olcsóbb a tej. Elment érte, de nem volt igaz. 39 centet számoltak ott is ezért a kis tejért ^ emeli fel eres, szinte megfeketedett kezével csomagját. Látom a mozdulatot és megdöbbenek: milyen ismerős ez a kéz. Nagyapám földtúró parasztkeze is éppen ilyen volt. És ilyenek voltak mind a többiek, akikre emlékezem gyermekkoromból. Az angol nyelvet éppen úgy töri, mint én. r—> Milyen nemzetiségű? kérdem. <— Hagyja majd én becsukom, intek feléje, amikor kitem ki, most 81 éves vagyok. ,—- Nem néz ki annyinak, .— nyugtatom meg és ezt nem udvariasságból mondom. Még beszél egy kicsit magáról, hogy 30 évig dolgozott egy vasöntödében, de az bezárt és hát a nyugdíj így nagyon kevés, — de már itt vagyunk a ház előtt, és észreveszi, hogy sietnék. Nagyon megköszöni mégegyszer a szívességet, én meg szeretnék vele kezet lógni, de fogja a csomagot, és nehezen nyílik az ajtó.-—Hagyja, majd én becsukom, intek feléje, amikor kinyelvén annyit jelent, hogy 'hallgass! Ezt követően mind a négyen, akárcsak a többi, nekivadult román, járni kezdték a horát. Amikor a kármentőhöz közel kerültek, Lázár Están tánc közben, halkan, hogy csak a még mindig csodálkozó Lipót hallja, románul azt kezdte dudorászni: Lipót, menj a libaólhoz Izibe, de sej, izibe, Ott vár rád már Szerén asszony Meg Birike, a Birike!” A következő pillanatban hangos csörömpöléssel zuhant le a mennyezetre felfüggesztett petróleum-lámpa, és kulimázos sötétség borult az ivóra. Lipót háromszor is neki verte a fejét az ajtófélfának, mire megtalálta, merre van a “ki”. Mikorra nagy nehezen kisérült az udvarra, anyán mennydörgést is túlharsogó hang ütötte meg az ijedtségtől félig megsüketült fülét: •— Vágd a bestyét! Csak a fejét! Krisztusa ne legyen a fajtájának! <— Folytatjuk r-HÁBORÚ NÉLKÜLI HARCTEREK A II . világháború befejezése után alig akadt olyan ember, akár a romhalmazzá dúlt Európában, akár Ázsiában, vagy Amerikában, aki elhitte volna: tartós békére számíthatunk, Az atombombával nagy sietve befejezett, szovjet-amerikai győzelemmel jegyzett világégés füstje fojtogatta a lelkeket s a béke olajágát is nyársnak éreztük, mélyen a szívünkbe fúródva. <— Nem adok sokat mondogatták az emberek, « két, három, öt, tíz év múlva itt olyan háború lesz, amilyen még nem Tolt. így múltak a béke évei, az előre megjósolt harmadik világháború szinte szemmellátható árnyékában. S eltelt egy negyed évszázad, majd 35 teljes év, és nem lett háború. Legalább is hivatalosan és feltűnően nem. Csak éppen a harcterek szaporodtak el olyan mértékben, hogy lassan már nem léphetünk olyan kicsit, hogy ne vérrel áztatott, el nem ismert, háborús területet érintenénk. A világ vezető hatalmai minden “krízis -nél egyszerre igénybe veszik a tárgyalóasztalokat, és így, vagy úgy rnegta| lálják r módját a megegyezés’ -nek. Mert a háborút mindj egyik léi igyekszik elkerülni, mióta atom és hydrogen bom[ búkkal szerelték fel fegyvertáraikat. A baj csak az, hogy a | tárgyalóasztaloknál nem a békéről van szó, csupán a háború elkerühséről. Ennek tulajdonítható, hogy “megúsztuk” az elmúlt >5 évet háború nélkül. De vajon beszélhetünk-e békéről, a nemzetek békés együttéléséről? Jelenleg 30 olyan “konfliktus ritkítja a föld lakóit, amely eg^ laikus szemében úgy néz ki, mint ahogyan általában eg> normális háború kinéz. Katonaság van, modern fogy verik kel felszerelve, tankok és lángszórók, bombázó repülőgépek elől riadtan menekülők és mozdulatlan holttestek. Az első és második világháborút átélteknek oly ismerősek ezek a képek, hogy erősen fegyelmeznie kell magát: el ne árulja a valóságot. Hallgatunk a tíz ázsiai, tiz afrikai, öt közép-keleti és öt latin-amerikai háborúról, mint a jólnevelt gyermekek, akik nem merik elárulni, hogy sürgős dolguk lenne az illemhelyen. Nem illik beszélni háborúról és hitetlenséggel nem szabad gyengíteni a béketárgyalások jószándékát, .—■ hangzik az intelem mindenfelől, s mi igyekszünk szótfogadni. És minden erőnkkel szeretnénk hinni a tárgyalások eredményében: a békéb en. De napról-napra nehezebb lesz ez az erőszakolt bizalom. A riasztó valóság csúfot űz reményeinkből, s próbálunk úgy úszni az árral, hogy a fejünk valahogyan kitartsuk a vízből. így akarjuk megmenteni magunkat, anélkül, hogy tudnánk: merre visz a viz sodra, arra nem gondolva, hogy a valóság elől akkor sem menekülünk, ha nem veszünk róla tudomást, vagy szorosan keresztberakjuk a lábunkat. A harcterek pedig nagyon szembetűnő szörnyű valóságok. És csak időthúzó, eredménytelen, a háborúkat nem békévé, csak általános megelégedésre: csendes tömeggyilkossággá változtató “béketárgyalások” is azok. M ilyen őszinte békevágy fűti a közép-keleti béketárgyalókat, ajnikor azt sem tudják: az araboknak, vagy a zsidóknak száltsák-e le előbb a fegyverrendelést? Ennyi őszinte jószándé: mellett vajmi keveset segít a jólneveltség. Szégyentelenülreszketünk a jövőt illetően. És ezekt a nem háború-háborúkat nem lehet lokalizálni. Mint a sak elfojtott, de el nem oltott tüzek, terjednek. Fellobbannk itt is, ott is. A legváratlanabb helyeken, a legkülönböző irmában. Ifjúsági lázadásokban, egyetemi tüntetésekben, >éke felvonulásokban, faji egyenlőség követelésekben. Virosnegyedek, katonai behívók, vagy ifjú testek égre csapód lángja jelzi: háború van. Ügyes kezek gondosan lopkodjk a távoli harcterek véres parazsát s elszórják szerte a vilgban. Nézzüka távoli és ablak unk alatt lobogó tüzeket, várjuk a tűzoltkat, vagy hogy éppenséggel maguktól kialudjanak. Ezt váuk Vietnamban, keleten és délen, s az általunk oly sürgöseielhagyott, megszínesedett városnegyedekben is. I ulajdaképpen kényelmes dolog a hallgatás, arról nem beszélve, hgy: hallgatni arany. Szívesen elismerném: nincs háboT. Csak ne félnék úgy, hogy eltalál egy golyó, felhasítják Tőrömet, vagy Iángbaborul a még sokáig bank tulajdonát Ipező otthonunk, ez óriási harctérré alakult világban. Me ilyesmi könnyen előfordul. Olyannyira, hogy már csak aoort és szórakoztató részt olvassuk az újságból, a hreknél eárjuk a rádiót vagy televíziót: ne tudjunk a harctéri jeletésekről. Ha nagm belőtték a környéket, akkor legfeljebb tovább költöznk egy városnegyeddel, dupla zárakat rakunk az ajtókra érend, törvény, biztonság után áhítozunk. Csakhogy a harcrek törvénye és rendje egészen más, mint a békében élő vrosoké, biztonságról pedig azok sem áhnadoznak, akiknetöbb, hatékonyabb fegyvere van. Harctereken az élet és hál szerencse dolga. A bé! törvényeit alkalmazzuk álhumanista módon, és megelégsink azzal, ha felemelt mutatóujjunkat meglóbáljuk egypszor a levegőben és azt mondjuk: ejnye-ejnye, ez csúnya dog, ilyet nem szabad máskor csinálni. Amikor valóban bé volt, akkor harcoltunk, és lőttünk, és lincsel tünk, most így harctérre dobódott az életünk ejnye-ejnyézünk. A bék ez nem elegendő, hogy megúsztuk a háborút. Amíg a viíban és körülöttünk nem számoljuk fel a harctereket, add nem úsztunk meg semmit. A java még csak ezután köveezik. FESZLTSÉG IRÁN ÉS IRÁK KÖZT A teheni rádió közlése szerint az iraki határ közelében levő hwaz délnyugat-iráni város utcáján, amelyet történetesenkhomeini RuhoIIah ayatollahról neveztek el, bomba robinl. Kilenc ember életét vesztette, 50 megsebesült. Ezzel hírrel kapcsolatban a teheráni rádió azt is közölte, hogy ák Nyugat-Irán egyes vidékei ellen támadást intézett, mikben tankokat és ágyúkat is használt. A támadást az irárforradalmi őrség visszaverte, a tüzelésre tüzeléssel válásit. Ebben a harcban haláleset nem történt. GYÁSZJELENTÉS Az MHBK Clevelandi Főcsoportja gyászoló lélekkel jelenti, hogy sárbogárdi v. MÉSZÖLY ELEMÉR szkv. m. kir. vezérőrnagy az MHBK világszervezet hosszú időn át központi vezetője 1980. június 26-án Philadelphiaban életének 82. esztendejében visszaadta nemes lelkét Terem tőjének. Temetése ugyanott volt június 28- án nagy részvét mellett. Drága halottunk lelki üdvéért az MHBK Clevelandi Főcsoportja július 12-én de. 10 órakor engesztelő szentmiseáldozatot mutattat be a Szent Imre magyar plébánia templomában (1860 West 22nd Street, Cleveland, Ohio). NYUGODJÉK BÉKÉBEN Á NEMZETISÉGIEK ÜNNEPE AZ IDÉN MINDEN EDDIGIT FELÜLMÚL A clevelandi városház és a megyei törvényszéki épület közt levő mali területén július 7-től 10-ig tervezett nemzetiségi ünnepségeken előrelá thatólag 250.000 ember vesz részt. Az ünnepségeket Cleveland városa, a WZAK-FM, a WJKW-TV, a clevelandi zenészek szövetsége és a nemzetiségi szolgálat központja rendezi. Az ünnepségek július 7-én délelőtt 1 I órakor kezdődnek és naponta délelőtt 1 1-től este 8-ig tartanak. A nemzetiségi ételek, művészeti és iparművészeti alkotások sokfélesége, valamint 36 nemzetiségi zenekar játéka bőséges alkalmat nyújt annak a gazdag művelődési változatosságnak megfigyelésére s értékelésére, amely Cleveland városát jellemzi. Július 7-től 10-ig menjünk a belvárosba, hogy Clevele- IancI városának front porch -án találkozhassunk legközvetlenebb szomszédainkkal. KERÉKPÁROSOK Az alkonyi sötétségben szembentalálkozik két kerékpáros. Szerencsére utolsó pillanatban észreveszik egymást és megállnak. Az ijedségtől eláll a lélegzetük és amikor kissé magukhoz térnek, az egyik megszólal: Igazán, legalább maga kivilágíthatta volna biciklijét, ha már én elfelejtettem! Erre a másik hangos hahotába fog és azt mondja: >—> Azt hiszem, az őrangyal vigyázott reánk. Rendszerint megóvja a gyerekeket és bolondokat! Vajon mi melyik csoporthoz tartozunk? KEGYELET A szenvedélyes játékosokat rendszerint semmi sem zavarja játékukban. Most azonban kénytelenek egy percre megállni játékukban, mert a másik teremből berohan egy kártyás és azt mondja: —' Barátaim! Képzeljétek, a Bartát megütötte a guta! Már telefonáltam a rendőrségre és jönnek érte a halottaskocsival. A játékosok előbb nem szólnak egy szót sem, mindegyik szorítja kezében a lapokat, végül Romacsek megszólal: —' Javasolom, hogy tiszteljük meg az elhúnyt Barta emlékét azzal, hogy a megkezdett játékot állva fejezzük be!' MAGÁNY Idézet egy modern üdülő prospektusából: A mi fürdőnk a legmegfelelőbb mindazok számára, akik csendre és egyedüllétre vágynak. Magányt keresők tízezrei keresik fel üdülőnket a világ minden tájáról ”. HALLGASSA A SZABAD VILÁG LEGNAGYOBB MAGYAR RÁDIÓMŰSORÁT Az NBN 106 FM-SCA Rádióállomáson UJ műsor van minden vasárnap este 6 és 7 között -JULIUS 20-TÓL! Műsorvezető: GOMBÁS ISTVÁN Főmüsorszám: ZENÉS ÜZENETEK Ha meg akarja lepni barátait, szeretett hozzátartozóit, vagy örömet akar szerezni kedvesének, küldjön egy szép nótaszámot a rádió hullámhosszán. Érdeklődjék levélben, vagy telefonon: NBN RADIO ^ (216) 521-7617. Postai cím: 1518 Ridgewood Avenue, Lakewood, Ohio 44107, vitéz Nagy Lajos: CSAK A FEJÉT, SZÉKELY! ... Fegyvert é vitézt éneklek ... Vergilius — Folytat ás * | Lázár Están még néhány vigasztaló szót intézett a halálra rémült Birikéhez: r— Minden hamisság nélkül fehér ruhában mehetsz az oltár elé, ha ugyan lesz valaki, aki oda visz. Most pedig gyorsan bújj el a libaól mellett a gazban. Mindjárt jövök érted. Birike elbújt, Lázár Están pedig a kúthoz sietett. A másvilágra segített románt gyorsan beeresztette a kútba, mert a pincegádor lejárója körül egy csomó oláh kezdett gyülekezni és hangoskodni, a kocsma udvarra nyíló ajtajában pedig Lipót termetes oldalbordája, aki Szerén névre figyelmezett, hangosan kezdett Birike után érdeklődni: _< Hol vagy, te világ lustája? Ha meghalok, téged választalak halálnak, te rusnya teremtés. Hozzad már a vizet I alán még tovább is siránkozott volna, ha három román egyszerre közre nem kapja s érdeklődésének kézzel fogható jeleit nem adja..Szerén tésasszony azonban, ha zsidó volt is, Székelyföldön született, nem ijedt meg néhány romántól. Párnás tenyerével olyan pofont kent le az egyiknek, hogy az bukfencet vetett és beszédült a kocsma ajtaján. A másik kettőt meg galléron ragadta és könnyedén neki vágta őket a vadkörtefa törzsének. Olt aztán mindkettő úgy elnyúlt, mint- y ha semmi sem történt volna, 'a kút felé indult, hogy Birike hosszas elmaradásának okát kiderítse. Még a lába is meggyökerezett, 1 amikor a zegzugosan cikkázó villám fényénél megpillantotta a fehér harisnyás székelyt, Lázár Estánt, akit jól ismert, mert vásárkor ugyancsak bele szokott nézni a pohár fenekébe. Az oláhoktól nem ijedt meg. Azokat elintézte. A székely azonban ilyen sötétben s ebben a románra fordult világban, határozottan megrémítette. Aztán asszonyi ésszel rögvest arra gondolt, hogy itt valami suskus van készülőben. Nem sokat tanakodhatott, mert Lázár Están alig hallhatóan máris ráköszönt: _w sten jó estvét, tésasszony! Én volnék az a Lázár Están, aki az Ilona-napi vásár alkalmával adós maradt hat butáira árával. Szeretném kiegyenlíteni adóságomat. Oszt Lipóttal is szeretnék szót váltani. Izenetet hoztam számára. Ne féljen, tésasszony, nem járok én rosszban. Birikét is megvigyáztam. Ö jó helyen van. Hogy mit akarok Lipóttal? Az kettőnk dolga. Megmondanám én az okot tésasszonynak is, de hát, tetszik tudni, nálunk a banyák azt szokták mondani, hogy aki asszonyra bízzg titkát, magi ási meg a sírját. No, siessen hát be és amilyen gyorsan csak tudja, hívja ide Lipót ténsurat. De ha a románoknak szól kigyelmed, van egy skatulya masinám, és meresztem házukra a veres kakast. Szerén asszony elsietett és pillanatok múlva Lipót már olt swsorázott Lázár Estánnal a vadkörtefa takarása alatt, ahol a földön egymást túllicitálva horkoltak a Szerén aszszony párnás kezeivel oda utalványozott holtrészeg románok. Krizbai őrsvezető úr izenetét hozom -— kezdte mondókáját Lázár. Ismered Gyimesbikkről. Igen? Izeni. hogy | igyekezz szerezni egypár oláh gúnyát. Nem lesz nehéz, mert j kocsmádban úgy fekszenek, mint a hótt birgék. Benúzod a szobába ükét, oszt ha mezítelenek, usgyi, ki az ablakon Érted? Székely zsidó vagy, nem pólisi. Oszt el ne felead, hogy ! már napok óta nem szívtam trafikát. A bikkfalevéltől olyan a szám belseje, mintha csalánnal vertek volna beler í Iát emberelj meg egy paklival. Nem maradok adósod, mint a butéliák árával. Azt is megfizetem . . . No ne spekulálj, hanem lódulj. Eláll az eső, oszt kitisztul, és akkor megesznek bennünket az oláhok. , Lipót jarmulkája alá vakart, és magában morfondírozva besietett kocsmájába az eszeveszetten dajnározó oláhok közé. Lázár Están meg elővette kénes masináját, nadrágja ulepén végighúzta, s a fellobbanó gyufafénnyel belevilágított a sötétbe. Amire Lipót előkerült, Krizbai is ott volt a vadkörtefa alatt. — Jó estét, vagy talán már jó reggelt köszöntötte Krizbai tréfásan Lipótot, akinek úgy vacogott a foga. mintha karácsony éjszakáját mezítelenül töltötte volna a hóban. _ Mi van a fiaddal, Mózsival? — kérdezte Krizbai Li póttól. TIT i . , — Nem tudom, — mondta, vagy inkább nyögte I ,ipot. r—> Tiranából írt vagy bet bete, azóta pem tudunk róla. A po zsonyi csendőrkerülettől vezényelték Albániába. (Mózsi 1922-ben Egerben szolgált, mint m. kir. csendőr törzsőrsmester és az egyik tanú volt, amikor e sorok írója csendőri esküjét letette. A másik tanú Megay hadapród őrmester volt, aki idővel őrnagy lett.) _ Nem hallottál valamit Kurbélya kapitány úrról f — érdeklődött Krizbai. _ Annyit hallottam a románoktól. — felelte Lipót, >— Dirlea őrnagy, a gyimesbükki Dirlea fia, igen megkínoztatta. Talpát verette. Oszt félhóttan vitték valahová a Regátba. Itt a batyu a román egyenruhákkal —< mutatott Lipót a Iába előtt pokrócba csavart csomagra. »—< Van benne gyula és dohány is. De most már megyek, mert meg ezek a lészeg barmok megcsúfítják Szerénkémet. Mielőtt sarkon fordult, összekulcsolt kézzel kérte Krizbait, hogy valami kalamajkát ne csináljon.- Mert hát most van egy kis üzletem. Három vásáron se csináltam annyi hasznot, mint az alattt a pár nap alatt, a,mióta oláh katonák a vendégeim. Istenem a tanúm, hogy é- Ietemben most Iátok először fizető oláht. És még azt sem mondta, bikkmakk, belebújt az éji sötétségbe. Belülről, a kocsmából, a dáridózó románok lármáján át süvített Szerén asszony segítséget kérő jajgatása. — Ó, Jehova, r- kiabálta Lipót valahonnan a sötétből, már a feleségemet mellesztik. Talán egy félóra vagy még annyi sem telt el, amióta Lipót kirángatta feleségét a megvadult román katonák közül, amikor négy román tüzér sérült be a kocsma ajtaján. Italt kértek. Amikor aztán az egyik fizetni akart, Lipót ereiben még a vér is megkövesedett, mert a fizető tüzér nem volt más mint Krizbai őrsvezető, akinek háta megett szorosan Lázár Están állott ugyancsak oláh katonává átváltozottan. Krizbai jobb kezének mutatóujját szája elé tette, ami minden náció száll, és megvárom, amíg kinyitja a kertkaput. N ézem a Ford gyár kormától szinte felismerhetetlenné piszkolódott kis házat. Még a kerítés is olyan, mintha faszénből faragták volna. Nem ismerem Bulgáriát. Nekem a bulgárok a pestkörnyéki bulgárkertészeteket jélentik. Harmatos saláta fejeket, piros gyöngyretkeket, korai paprikát, cérnavékony hagymagsomókat. Sírni tudnék ettől a piszkos feketeségtől, fullasztó, gázos füsttől. És szeretnék sírni a kis öreg bulgárért, akit így becsapott az élet és a fűszeres hirdetése. I íz centért elgyalogolt ebben a hidegben és azt sem kapta meg. És én nem nyomhatok a markába tíz centet, hogy itt van, bácsika, ne búsúljon. Mi az a tíz cent? Mert 81 év becsülete nyomja föld felé. I íz cent számára még ma is érték. Verejték, megfeszült s roggyant térdek, félnapi MUNKA emléke kiséri a 10 centben. Á munka pedig becsület s az érte kapott pénz még ha ! 0 cent is: ÉRTÉK. A Jeffersonon nagy csoportban mennek át az ADC állami segélyen élő anyák ’ a sarki étkezdébe, ebédelni. Fekete hajukon táncot jár a hideg lény, festeti szemhéjuk a- Iatt vidáman csillog a szemük és nevegélve lökdösődnek be a gőzt csapó ajtón. Majd három óra felé újra megjelennek, jólíakottan, átmelegedve és várják a gyermekeket az iskolából. A kis öregre gondolok. Agyonfagyott, esetlenül felemelt kezére, a tízcentes nyomorúságra, és keserű szívvel gondolok a Törvényre, amely észre sem veszi a csendes, filléres, egész élet megfeszített munkájával szerzett nyomorúságot. Az Eagle sarkán naponta lelassítom a kocsim. Szeretettel nézem a gyárpiszkolta, öreg kis házat, s fekete kerítése mögé drágakövekkel kirakott kertet álmodom: smaragd paprikákat, rubint retkeket, opál salátákat, gyémánt harmattól csillogókat.
