Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-06-12 / 22. szám

VOI.l'MI- 70. ÉVFOLYAM NO. 22. SZÁM. 1980. JÚNIUS 12. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent Kanadában: 60 cent APÁK NAPJÁN 70 évvel ezelőtt, 1910-ben a Wasbington-állambeli Spo­kane városában Dodd Bruce John feleségének kezdeménye­zésére kezdték megülni külön az apák napját az akkor már országosan elterjedt anyák napjához hasonló módon. A gon­dolat gyorsan elterjedt nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Kanadában is. 1936-ban New York városában külön országos bizottság (hatreds Day Committee) alakult, amely évente kiválasztotta az év atyjá -t is. Ezt a címet számos kiváló férfiú nyerte el, mint például Truman S. Harry, majd Éísénhower D. Dwight az Egyesült Államok elnökei közül, MacArthur Douglas, a kiváló hadvezér és a fekete Bunche Ralph Johnson államférfiú, aki 1950-ben a Nobed-clíjat is elnyerte. Apák napja június hayának harmadik vasárnapjára e­­sik. Ezen a napon főleg az Egyesült Államok és a szomszé­dős Kanada népe hálás szívvel és ragaszkodó szeretettel kö­szönti az apákat, elsősorban természetesen az édesapákat, a­­kik az édesanyák hivatásának betöltésében a legközvetle­nebbül műköc Inek közre. A gyermekek rendszerint ajándé­kokkal is meglepik ezen a napon apjukat, ennek következ­tében az apák napja még üzleti szempontból is bizonyos je­lentőséggel bír. Az édesapa iránt megnyilvánuló tisztelet, megbecsülés és szeretet apák napján minden vonatkozású helyettesére is kiterjed. Illő tehát, hogy a mostoha- és nevelő-apákat, vala­mint az egyes vallásfelekezetek papjait, lelkipásztorait, mint lelkiatyákat külön is köszöntsük, hiszen mindannyian Isten­nek, mint Teremtő és Gondviselő Atyának hűséges szolgái, akik testi vagy lelki és szellemi létünk javára, ideiglenes vagy örök boldogságunk érdekében fáradoztak vágy fára­doznak értünk. Apák napján foglaljuk őket imáinkba és szívből kíván­juk mindnyájuknak, adjon Isten nekik erőt, egészséget, ke­gyelmet ér kitartó, megértő türelmet, hogy hivatásukat mara­déktalanul betölthessék. Ugyanakkor tegyünk Ígéretet arra is, hogy apáink örökségét, magyarságunk és kereszténysé­günk szent hagyományait, amíg élünk, híven őrizzük, s az utánunk következő nemzedékeknek is átadjuk. Ne felejtsük, hogy a magyar édesapjához hasonlóan atyjának tekinti és nevezi nemcsak vallásának felszentelt papját vagy lelkészét, (a katolikus magyar Egyháza fejét, a pápát is “szentatyá ”-nak mondja), hanem legkiváló bb világi nagyjait is apjaként becsülte: Árpád apánk, Kossuth apánk, József apánk, Horthy apánk néven emlegette. Amíg ez a hagyomány él a magyar lélekben, addig nyugodtan elmond­hatjuk a költővel: Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted, Nem vész el, ha eddig el nem veszett! » Somogyi Ferenc dr. LIBANON MINISZTERELNÖKE LEMONDOTT Június 7-én Libanon miniszterelnöke, Salim el Floss be­nyújtotta lemondását, hogy az ország egymás ellen küzdő pártjai között a béke biztosítását célzó tárgyalások sikereseb­bek legyenek. Az 54 e ves el-Hoss volt bankár kormánya jú­lius 17 én lépett hivatalba, de mivel az egymással harcoló milíciák vezetői közül senki sem foffialr benne helyet, a ki­békülés nem sikerült EI-Hoss mohamedán, ennek ellenére nem tudta megvalósítani a keresztény Sarkis Éliás elnöknek márciusban kiadott 14 pontjában foglalt célt amely az or­szág arab jellegének visszaállításán kívül Sziriá\aí “külön­leges kapcsolatot akart létesíteni, az amerikai támogatásban részesülő és Camp Davidben kialakított béketervet pedig elvetette. El-Hoss kormánya a közbiztonság helyreállítására és a polgárháború foFamán okozott károk jerváté tel ere tőre-,| kérjélt, a harcias libanoni pártokkal : zeniben azonban fára dozása eredménytelen maradt, mert Libanon minden párt­ja jói felszerelt külön hadsereggel rendelkezik. A mohame­dánok és keresztények, mint emlékezetes, 1976-ben, 1976- han polgárháborút folytattak és azóta is több csatát vívtak egymással. Sarkis elnök nehezen talál olyan politikust, aki aki el-Hossnál nagyobb sikert tud majd elérni. KHOMEINI CARTERT IS BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTANÁ Június 4-én az Amerika Irán-ellenes bűnei -nek meg­állapítása céljából f eheránba összehívott nemzetközi kon­ferenciával kapcsolatosan Khomeini Ruhollah ayatollah ki­jelentette, hogy Carter elnököt is bíróság elé kellene állítani azokért az intézkedésekért, amelyekkel ismételten beavatko­zott Irán ügyeibe. Bani-Sadr Aboldassan az elnöki lilái om ellenére I eho­­ránba érkezett küldöttség -nek azt mondta, szeretni. ba az. Egyesült Államok kormánya hivatalosan elismert bizott­mányt küldene ki a konferenciára, amely az Irán ellen elkö­vetett amerikai bűnök bebizonyítására hivatott. Clark Ramsey volt amerikai igazságügy miniszter (attor­ney general) kijelentése szerint Báni- Sadr iráni elnök javas­latának felmérhetetlenül fontosságot kell tulajdonítani. A gondolatot a maga részéről a legteljesebb mértékben támo­gatja. A megszállott Khomeini viszont külön hangsúlyozta, hogy Amerika, a Szovjetunió vagy bárki más beavatkozása a legkisebb mértékben sem befolyásolja az irániak akaratát. Az irániak senkitől sem félnek. Függetlenségüket akkor is megőrzik, ha fejlődésük előző fokára kényszerülnek Vissza­térni és szamárháton kell közlekedniük. Ha Carter nem avat­kozott be Irán sorsának intézésébe, ha az Egyesült Államok kormánya semmit sem tett Irán végzetének felidézése ér­dekében és ha követsége úgy működött, ahogy követségnek kellett volna, akkor miért nem engedte meg, hogy a kivizs­gálásra követség menjen Teheránba, tette fel a kérdést az ayatollah, >— miért fél a kivizsgálástól? Carter Hoclding, az igazságügyminisztérium szóvivője találóan minősítette mindezt propaganda cirkusz -nak, mert az Egyesült Nemzetek részéről kiküldött Daoudy Adib már­is azzal a jelentéssel tért vissza Teheránból, hogy az Egye sült Nemzetek újból kiküldött bizottsága sem kapna enge délyt arra, hogy az 53 amerikai túszt meglátogassa. Mint em Iékezetes, az első bizottság, amelyet az Egyesült Nemzetek főtitkára márciusban küldött Iránba, kénytelen volt munká­ját felfüggeszteni és eredménytelenül visszatérni, mert az i­­ráni forradalmi kormány nem tette számára lehetővé, hogy a túszonként fogságban tartott amerikai diplomatákat felke­resse. Muskie S. Edmund külügyminiszter időközben hang­súlyozta, hogy a Teheránba elnöki tilalom ellenére elmenő Klark-féle “küldöttség mögött az amerikai kormány “sem titokban, sem nyíltan nem állt , ennek ellenére az utazás eredményétől függően meggondolja, hogy a küldöttség tagjai ellen emelhető vádat megtegye-e. AFGANISZTÁNBAN SOROZNI AKARNAK Afganisztán sorkatonasága rendes körülmények közt 80 ezer emberből szokott állni, ez a létszám azonban az orosz megszállás óta felénél is kevesebbre csökkent. A szovjet tá­mogatásában részesülő arganisztáni kormány a hiányt most sorozás elrendeléével akarja pótolni, a sorozás azonban ko­moly nehézségekbe ütközik, mert a hazafias afgán ifjúság minden rendelkezésére álló eszközzel gátolja a sorozásra vo­natkozó intézkedések végrehajtását. Az ellenállás különösen április óta fokozódik. Kabulban ugyanis akkor kelt fel tilta­kozásul a szovjet katonai megszállás ellen az egyetemi és főiskolai ifjúság. Az afganisztáni szovjet megszállás ellen az Amerika “bűnei’ -t megállapító konferencián is tiltakoztak. Amikor a szovjet kiküldött, Sergev Evgeny azt kezdte magyarázni, miért szállta meg a Szovjetunió katonailag Afganisztánt, a hallgatóság közbekiáltásokkal tiltakozott Sergev fel szólalása ellen. A feszültséget csak Ghotbzadeh Sadegh iráni kü 1 ügy­miniszternek sikerült megszüntetnie. Ghotbzadeh ugyanis Shahi Ágba pakisztáni külügyminiszterrel és Chatti Flabib tunisiai diplomatával együtt tagja annak a bizottságnak, a­­melyet a mohamedán országok konferenciája küldött ki, hogy az afganisztáni vita megoldására kivezető utat keressen A bizottság J eheránban ült össze és rövidesen felkereisi a szovjet hatóságokat Moszkvában, az afganisztán bábkor­mányt Kabulban és tárgyalni szándékozik az arab leikelők vezetőivel is. Az előbb említett sorozás végrehajtását nagy mértékben akadályozza az a tény, hogy Afganisztán területének igen jelentős része a felkelők ellenőrzése alatt áll. SÚLYOS SZOVJET VESZTESÉGEK A francia hírügynökség értesülése szerint a megszálló szovjet csapatok állandóan súlyos veszteségeket szenvednek Af ganisztánban. A kabuli kórházak állítólag tele vannak szovjet sebesültekkel, mert azok közül csak a súlyosabban megsebesülteket szállítják vissza a Szovjetunióba. A sebe­sülteket szállító repülőgépek forgalma megélénkült. A Hez­­bi fiami felkelő csoport közleménye több mint 1000 orosz és kormánytámogató afgán katona haláláról és megsebesü­léséről számolt be. A megszálló szovjet csapatok utánpótlá­sa állandóan folyamaiban van. Létszámukat most már 85 efcer főre becsülik. A szovjet katonák szállítása a nagy mé­retű “Antonov.22” repülőgépeken történik, amelyeknek for­galma az utóbbi két bét folyamán ugyancsak megnövekedett. A szovjet csapatok újabban a hegyi csatákra jobban használható tankokat vetettek be a korábban alkalmazott ne­héz tankok helyett, előrenyomulásuk azonban rendkívül las­san megy. mert a felkelők azokat a területeket, amelyeket az oroszok elhagynak, azonnal birtokukba veszik. A szovjet csapatok május hó folyamán négy nagypD üti-;.; zeret vívtak a felkelőkkel Kunar, Gazni, Bessud és Párwan vidékén, de fölényüket sehol sem tudták állandósítani. Az afgán kormánycsapatok tágjai közt a szökés annyira általános, hogy a tisztek esténként Iefegyverzik a^Jegértysé­­get. A sorozás élői a fiatalok setégestői szöknek át Pakisz­tánba vagy Iránba. A felkelők fegyverzete az utóbbi időben lényegesen javult, most már géppuskákkal, mozsarakkal és tankelhárító rakétakilövőkkel is rendelkeznek.- Ilyen körül­mények közt meglepő, hogy a súlyos szovjet veszteségek és tömeges afgán szökések ellenére a kábuli kormány a na­gyobb afganisztán városok és a repülőterek ellenőrzését még mindig kézben tudja tartani. ERŐSÍTIK AZ EURÓPAI SZOVJET HADERŐT A múlt év októberében Kelet-Németország megalakulá­sának 50. évfordulóján, ,Brezhnev I. Leprád szovjet elnök nagy ünnepélyességgel jelentette be, hogy a Szovjetunió 20 ezer főnyi katonaságot és 1000 tankol von ki Kelet-Német­­országból. A Szovjetunió Brezhnev Ígéretét valóra váltotta. A szovjet megszálló csapatok kivonása befejeződött. Ez a tény komoly aggodalmat keltett, mert a NA I O-országok nem tartották szükségesnek haderejük tervezett fokozását. Az amerikai hírszerző szervek hivatalos jelentése azonban most váratlanul megváltoztatta a. helyzetet. E szerint ugyan­is a kelet-németörszági szovjet csapatok kivonásának befe­jeztével megkezdődött a visszamaradt európai haderő felerő­sítése, amely 30.000 főnyi katonaság, 1000 tüzérségi üteg és 1200 tank, illetőleg személyszállító páncélos gépkocsi ki­rendelése alakjában történik meg Kelet-Németország, Len­gyelország és Csehszlovákia területén 26 hadosztályra. (A New York Times erre vonatkozó híradásában a magyaror­szági szovjet csapatokról nem történik említés, más forrá­sokból eredő értesülések szerint azonban a Magyarország déli részén öszevont magyar katonai alakulatok mögött u­­gyancsak nagyobb szovjet katonai erők zárkóztak fel). Az európai szovjet haderő növelése most meggyőzte a NATO országait fegyverkezésük fokozásának helyességéről, mert kétségtelenné vált előttük, hogy a Szovjetunió a széles körben nyilvánosságra hozott csapatkivonás leple alatt foly­tatja európai haderejének megerősitését. KÜLÖNÖS TÁMADÁS Június 4-én a Fülöp-szigeteken levő Cabanatua város­házát 1 5 katonai egyenruhába öltözött álarcos csapat rohan­ta meg. Perez Honorato polgármester csak úgy tudott elme­nekülni, hogy emeleti hivatalának ablakából kiugrott. A tá­madók állítólag meg akarták ölni. A polgármester, aki janu­árban keserű választási küzdelem után került hivatalába és a támadás során srapnelszilánktól megsebesült, Marcos E. Ferdinand elnöknél feljelentést tett Joson Eduardo ellen, aki Nueva Ecija tartomány kormányzója és Fontamba Miguel ezredes ellen, aki a tartományi rendfenntartó alakulatok pa­rancsnoka. Perez azt állította, hogy 25 másik személlyel e­­gyütt ezek felelősek azért a támadásért, amelynek végső cél­ja az o meggyilkolása yolt. A támadók kézigránátokkal és ■ önműködő fegyverekkel rohanták meg a városházat, ame­lyet a szomszédságában levő épületekkel és házakkal együtt leégettek. A katonai hatóságok a különös támadást először :i kommunista zendüiőknek tulajdonították, később azonban a támadó csoport egyik tagja, aki kiszolgált katona, azt val­lotta, hogy 1300 $-nak megfelelő összeget kínáltak s Ígértek neki, ba a támadásban rész vesf. Marcos elnök június 7-én a különös támadás ügyében vizsgálatot rendelt el. Egyelőre azt kell megállapítani, hogy a támadás gondolata kitől származik. A kérdés politikai vo­natkozáson is túlmenően komoly, mert a különös támadás folyamán 9 ember meghalt, tucatnyinál több pedig megse­besült. Az anyagi kár megállapítása még meg sem történt. AZ ELLENZÉKIEK BÖRTÖNBEN ÜLNEK VAGY REJTŐZKÖDNEK A Washington Post értesülése szerint Dél-Koreában a május 17-én hatalomra jutott katonai kormányzat intézkedé­sei következtében több mint I 50 ellenzéki börtönbe került, további több mint 400 pedig az ország legkülönbözőbb ré­szeiben rejtőzködik, hogy bebörtönzését valahogy elkerülje. A letartóztatottak legtöbbje pap, protestáns lelkész, ügyvéd, egyetemi és főiskolai tanár vagy hallgató. Sokan már koráb­ban fogságban voltak, csak a katonai hatalom átvételt meg­előző liberalizáció idején kerültek szabadlábra. A letartóz­tatottak családtagjai szerint a helyzet sokkal rosszabb, - a meggyilkolt Park Cbung Hee elnök uralma idején volt, mert akkor a letartóztatottak hozzátartozóit legalább értesí­tették, sőt gyakori látogatást is lehetővé tettek. TÁMADÁS RÖMÁBAN AZ IRAKI KÖVETSÉG ELLEN Június 4-én két arabul beszelő fegyveres férfi csak úgy besétált Rómában az iraki követségre, ahol “Elljen Khomei­ni! kiáltással tüzet nyitott a követség tisztviselőire, akik kö­zül egy meghalt, egy fjedig megsebesült. A távozó terroris­tákat a követség őrei lűz alá vették. Az egyik megsebesült ás fogságba került, a m ik elmenekült. A sebesült irákinak /aíjotta magát. Á rendőrség ieticvéáe szerint az elmenekült error!sla is iráki lehetett. Arra egyelőre nincs magyarázat, hogy a támadók miért éltették éppen az iráni Khomeinit? Az iráki terroristák az Iraq s Mujabedeem Islam né­ven ismert szervezet tagjai voltak, mert a libanoni Beirutban az egyik lapszerkesztőségnek névtelenül telefonáló szerint a római tett elkövetéséért az előbbi szervezet vá Halj a a fele­­őséget. A terroristák a tüzelésen kívül időzített bombát is elhe­lyeztek az iráki követségen. A bombát a rendőrségnek az i­­dőzítést csupán három perccel megelőzően sikerült ártalmat­lanná tennie. A rendőrség véleménye szerint a bomba olyan erős volt, hogy az épület egész tömbjét le tudta volna rom­bolni. A merénylet magyarázatául a római tudósítás arra hi­vatkozik, hogy Irák és Irán közt határvita folyik, amelyben Khomeini, aki síita mohamedán felekezet papja, Irák síita vallású többséghez fellebbezett, amely a szűnni szektához tartozó és hatalmon levő szocialistáknak ellenzéke. ANYJA NEM ENGEDI Az indiai Uttar Pradesh állam újonnan választott állami képviselőinek igen tekintélyes száma Gandhi Sanjayt, Gand­hi Indira miniszterelnök fiát szerette volna az állam élére ál­lítani. Uttar Pradesh lakosainak száma 96 millió és terüle­te is nagyobb, mint sok országé. Amikor a laptudósítók az ál­lami törvényhozók szándékáról értesültek, azonn d megkér­dezték a miniszterelnöknőt, mit szól a fiával kapcsolatos terv­hez. Gandhi asszony a leghatározottabban kijelentette, hogy arról szó sem lehet, mert fiát éppen csak most választották meg a parlament tagjának, neki tehát elsősorban a parla­menttel szemben Van kötelezettsége. A SZABADSÁGSZOBOR MEGBOMBÁZÁSA UTÁN Június 3-án este 55 perccel 7 óra után a Liberty-szige­­ten álló Szabadságszobor alján levő múzeumban bomba feltehetően valamilyen dinamit-szerkezet —< robbant, amely a 94 éves szobor alapzatában szerkezeti kárt nem okozott, de magában a múzeumban jelentős rongálódást idézett elő. Emberi élet nem forgott veszélyben, mert a robbanás az u­­tolsó látogató csoport távozása után körülbelül egy órával történt. A Liberty-szigetet egyelőre a látogatók elől lezárták, hogy a nyomozás zavartalanul folybassék. A bombázás megtörténte után pár órával a rendőrség és a hírközlő szervek névtelen telefonhívásokat kaptak. Ezek a hívások öt különböző szervezetnek tulajdonították a tett el­követését. Az első a zsidó védelmi ligát, a második a jobbol­dali Castro-ellenes alvilági szervezetet, a harmadik az újná­ci országos szocialista mozgalom pártját, a negyedik a Puer­to Rico függetlenségéért küzdő terroristákat, az ötödik a pa­­lesztinai felszabadító szervezetet nevezte meg. A rendőrségi nyomozás folyik, más eredményt azonban lapunk zártáig nem sikerült elérni, mint hogy megállapította, hogy az öt gyanúsított közül kettő a bombázás végrehajtása szempont­jából nem jöhet számításba.

Next

/
Thumbnails
Contents