Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)
1980-01-10 / 2. szám
1980 JANUÁR 10 MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL igazán csak annak volt jó, aki már nem élt. Kurt védőügyvédje a legszebb kilátásokkal nézett az ítélet elé. Kürtőt terhelő bizonyítékok teljes hiányában felmenthetik. Kellemetlen fordulatot csak akkor vett a dolog, amikor Rosina kihallgatására került a sor. A hozzá intézett kérdések csak arra voltak jók, hogy Kürtőt fokozatosan felizgassák. i-j Groll kisasszony, viszonya volt önnek Müller úrral/ úrral ? Igen, felelte halkan. Kurt felé egy alázatos pillantást vetve. — Szerette ön Müller úrat ? »— Nem. r— Mióta volt viszonya Müller úrral?-— Terhére volt önnek Müller úr viszonya ? Szeretett volna megszabadulni tőle? Ha erre is válaszol, csak azt felelhette volna, igenis a terhére volt, és minden áldozatra kész lett volna, csak megszabadítsák tőle. A tárgyalás menete hasonló mederben folyt tovább. Kurtnak lassan felforrt a vére, és rövidesen gondoskodott arról, hogy szerelme nyilvános meghurcoltatásának véget vessen. A vádlottak padjáról felugorva, az általános megdöbbenés közepette, harsány hangon a következőket jelentette ki: Vegyék tudomásul, ha Müller úr nem véletlenül esett volna le az emeletről, magam hajítottam volna le. Méghozzá előre megfontolt szándékkal. Ezért a megjegyzéséért öt évet kapott. 21. Fejezet. Karácsony napja volt. A fogház csengőjének bántóan éles hangja átjárta az egész épületet. Az őrök sorra nyitogatták a cellákat, a rácsos ajtók bántóan nyikorogtak. A zárak csattogásától visszhangzottak a folyosók. A fegyencek egymás mellé sorakozva, egyenletes léptekkel megindultak ebédelni. Elérkezett a nagy pillanat, amire hetek óta gondosan előkészültek. Zord pofával foglaltak helyet az étkezőben egymásra sunyi pillantásokat vetve. Az asztal végéről egy papirgalacsint dugdostak a rabok egymásnak tovább. Kurtnak szólt. “Minden úlrakészen.” Az üzenet Georgtól származott. Összegyűrte, és a levesébe dobta. Megkavarta,' hogy jól átázzék, majd kikanalazta, és lenyelte. Se jobb, se roszszabb nem lett tőle a levese. Gorillapofájú szomszédja egy ideig rámeredt, majd jóízűen tele szájjal felröhögött. Csak úgy röpködtek a szájából az ételdarabok szerteszét. Az étkezés vége felé egy fegyenc a gyomrához kapva felordított, és a földre vetette jyiagát. Rövidesen egy másik is az asztal mellől: meggörbült testtel, mintha a fájdalomtól kiegyenesedni sem tudott volna. —< Az ételben méreg volt »— kiabálták. Pár pillanat múlva innen is, onnan is felordítottak, és.. rövidesen tele volt a terem jajgató emberekkel. A zűrzavarban a fogházőrök a fejüket Vesztették, és jobbra-balra kapkodtak a jajveszékeíők körül. Idegességüket azonban rövidesen a rémület váltotta fel. A hátuk mögött rájuk vetették magukat a fegyencek, és elszedték a fegyverüket. Ugyanígy jártak azok is, akik a vad ordítozásra berohantak. Ezeket már szisztematikusan vagdosták fejbe, egyiket jobbról, a másikat balról a bejáratnál. Pár percig tartott az egész, és a fegyveres ellenállást teljes siker koronázta. Egyesek a foglyul ejtett őröket azonnal levetkőztetve, magukra vették egyenruhájukat. A kijárat felé vezető összes vasajtókat azonnal lezárták, A foglyul ejtett fegyőröket maguk előtt terelve a fogház tágas udvarára jutottak, amelyet hat méter magas kőfal vett körül. Másfelé az útjuk nem volt szabad, így egérfogóba jutottak. Az épület egy ablaká oól a fogház igazgatója hangszórón keresztült próbálta elfojtani a zendülést.- Aki megadja magát, nem lesz bántódása. A város katonasága avizálva lett. Válasz helyett sortüzet adtak le az ablakra, ahonnan egyszerre mindenki eltűnt. A Professzor találta ki a lázadás tervét, így hozzá fordultak. Mi a teendő, ha a kőfalon nem lehet átjutni? Hagyjanak egy kicsit gondolkozni! ^ Gyorsan gondolkozzék, mert itt döglünk meg valamennyien. Egyesek az épület ablakait tartották szemmel, mihelyt va íahol megjelent valaki, odalőttek. Egy lövésük talált, válaszul odafent vadul felordítottak. A következő pillanatban olyasmi történt, ami feleslegessé tette, hogy a Professzor a továbbiakon a fejét törje. Egy ablakból valaki kézigránátot hajított közéjük. Célozgatni az illetőnek nem volt módjában. Olyan nagy ívben j hajította le, hogy a kőfalnak esett, és ott robbant fel, olyan ! nagy rést ütve rajta, hogy a rabok keresztülbújva rajta, kijutottak a szabad világba.- Hé! i—' ordított rájuk a Professzor, amikor ahányan voltak, annyifelé szaladtak. — Együtt maradni!... | Odanézzetek! <—< kiáltott fel valaki izgatottan, és a város felé vezető útra mutatott, ahol katonasággal megrakott teherautók sorai tűntek fel. Megállni! r— vezényelt a Professzor. < Fegyver csak azoknál legyen, akik börtönőri egyenruhában vannak. Ezeknek kell körülvenni minket, mintha már elfogtak volna valamennyiünket. A teherautók elérték őket, és az egyenruhába öltözött fegyencek katonásan jelentették a leugráló tiszteknek, hogy a lázadást sikerült leverni. I isztelegtek egymásnak. A katonaság visszafordult a város felé, a fegyencek pedig a fogház irányába folytatták útjukat, míg a teherautók el nem tűntek a szemük elől. Aztán összefutottak a Professzort ölelgetve, akár a futballisták egy felszabadító gól után, és vidáman énekelve megindultak a város felé. 1 —' Civilbe kell öltöznünk. < rendelkezett a Professzor. —< így, ahogy vagyunk, rövidesen elfognak minket. Látjátok ott a város végében az egyedül álló házat? Azt kell megrohamozni. A lakókat pőrére vetköztetni, és összeszedni minden elképzelhető ruhadarabot. Amit nem használhatunk, meg kell semmisíteni. A tökfejűeknek azt is megmondom, miért. Hogy senki se tudjon a házból kimenni, és hirt adni, mi történt velük, .—• Nőket is meztelenre kell vetköztetni? érdeklődött valaki a sok közül, mert lehettek vagy ötvenen. Mindenki röhögött. .—■ Emeljék fel a kezüket, akiknek nők okozták a vesztüket! — mondotta a Professzor. Mindnyájan egyszerre lódították a levegőbe a karjukat. ,— Nem volt ez nektek még elég? A közbiztonság érdekében felszólítom a Vasfejűt, hogy laposra verje a fejét annak, aki a nőkhöz egy ujjal is hozzányúl. Megértettük egymást? Vacakolásokra nincs időnk! A katonaságot bármely pillanatban újra avizálhatják. ,—- Az mit jelent? -—- érdeklődtek, akik nem értették. Azt jelenti, tökfejűek, hogy minden pillanatban megjelenhetnek újra a teherautójukkal. A többit a leghülyébbek is elképzelhetik. Rohamra! Mint a bolondok futni kezdtek, a ház felé. Mindenkit levetkőztettek, a szekrényeket felszakították, és összeszedtek minden elképzelhető ruhadarabot. r— Elvágni a telefonvonalakat! .—■ vezényelt a Professzor, míg lázasan egy nadrágot rántott magára. Senkinek sincs telefonja. Helyes. Az egyenruhásak menjenek le kikémlelni a helyzetet! Pár percen belül már különböző ruhadarabokban szállingóztak kifelé a fegyencek. Akadt, aki egyéb híján női ruhához jutott, és fekete csipkés főkötővel a fején hagyta el a házat. A A fogház igazgatója csak akkor tudta meg, mi történt I»—( Hogy értsem? c Nincs kabátja. | >—> Akkor szegény. cc De liheg. Ez menekült valahonnan. Ide nem szoktak lihegve befutni az emberek, i— Hátha asztmás. A pap jóindulatú volt. ,—- Bízzuk ezt már a rendőrségre, >— jelentette ki a sekrestyés, és a kabátja után nyúlt. -- Addig is ügyelni kell, hogy meg ne lógjon. i— Ezt nekem mondta? — háborodott fel a pap. — Az én templomomban a szeretet ünnepén nem fognak senkit sem letartóztatni- Aki ide az Úristenhez jött, az nem megy innen a rendőrségre. Megértette? « i—• Nem. /— Penitenciáuí elmond egy Hiszekegyet! i— Nem jó vége lesz ennek. A rendőrséget is megimádkoztatja? Nem segít rajtunk az Úristen sem, ha ;ezt az embert itt elcsípik, és kitudódik, hogy nem szóltunk egy szót sem. A pap pár pillanatig gondolkozott, majd levette a köpenyét és kalapját a fogasról, s a sekrestyés kezébe nyomta. —< Adja oda az üldözöttnek, azzal a feltétellel, hogy azonnal hagyja el a templomot. A többi az Úristen dolga. “Ne ítélj, hogy meg ne Ítéltessél! Az apostolszakállas kivitte a pap dolgait, és Kurt elé fektette a padra. c Ez a magáé, ha elpucol innen. Nem tőlem kapja. Ha bajba kerül, a papra hivatkozzék. Kurt szó nélkül felvette a köpenyt, kalapot, és elhagyta a templomot. , Pár lépésnyire onnan egy kis térre jutott, ahol olyan 1 találkozásban volt része, amire a legkevésbé számított vohia. A Professzort látta viszont; tökrészegen, könnyű, nyári ruhában, egy üveg borral a kezében. Hölgyeim és uraim, —< szónokolt a körülötte állókhoz. — Karácsony van, a szeretet ünnepe. Mindenkinek meg kell kapnia belőle a maga részét. Ne spóroljunk vele. Nem kerül egy fillérbe sem . . . Kurt észrevétlenül akart eliszkolni a közeléből, de az öregúr már meglátta. <—> Oda nézzenek! Egy jó barátot vetett elém a sors, akit ezer éve nem láttam. Kurt úgy tett, mintha nem ismerné. <— Ne molesztáljon idegen embereket! reklamálta. Akkor már a megszökött raboknak híre-hamva se volt; szerteszéledtek a szélrózsa minden irányában. A közbiztonság érdekében nem lehetett már eltussolni a dolgot, tele volt a város a legsötétebb gazemberekkel, akik semmitől sein riadtak vissza. Rövidesen nyüzsögtek az utcák a rendőri-készültség vadul szirénázó autóitól. Hangszórókkal közölték a lakossággal a történteket: “A fegyencek a városi fogházból megszöktek. Egyeseknek sikerült fegyvert is szerezniük. Mindenkit a legnagyobb óvatosságra intünk. Egy -kettőt már sikerült ártalmatlanná tenni. Kérjük a továbbiakban a lakosság segítségét. Mindazokat, akik hiányos öltözetben 'vannak, azonnal fel kell jelenteni.” : > . A leadott szöveget kissé megszépítették; még egyet sem sikerült közülök elcsípniük. Azt is elhallgatták, hogy egyeseknek egyenruhát iá sikerült szerezniük. Amikor a Vasfejű áz utca forgálríiában elvegyülve arról értesült, hogy megtudtál;, sikerült átöltözködniök, bánatosan odasúgta a'társának: — A Professzor úrnak az agya jól működik, de a kivitelezéshez semmit sem ért: Ki kellett volna az összes lakókat nyírni. A járókelők jó része nyomban hazqisiéiéti Óvátóááh maga körül nézelődve, koránt sem ázzál ä szándékkal, hogy ajjgyanús egyéneket feljelentse, inkább árrá ügyeivé, messze1 elkerülje őket. ’ , * cvxnx ■ Senkinek sincs az orrára írva, van-e nála fegyver, vagy ftincs, főleg, hogy használni fogja-e, vagy nem? Yaszary Gábor: ÉDESANYÁNK — Regény o — Folytatás — Müller úrnak két emelet is soknak bizonyult. Persze, ha valaki a fejére esik, ez sok mindent érthetővé tesz. Vasárnaponként templomba járt az anyjával. Néha még gyertyát is égetett a halottjáért, hogy ! mara jón ott, ahol van, ne kisértsen az álmaiban. Néha úgy erezte, Müller úr ppnt éjfélkor a mellére ült. u .. u Nem a halottat sajnálta, csak a baleset kovetkezmenyeit Az volt a legnagyobb büntetése, hogy Rosinátol távol kellett élnie. Ezért a halottat mégegyszer agyoncsapta volna, ha teheti. T T , i Bajba került emiatt Rosina is: Georggal, Ingevei együtt Több ízben is beidézték őket a rendőrségre. Tisztázódott, hogy Müller úr utolsó tevékenységeképpen egy bottal üldözte Rosinát a lépcsőházban, aki a tök - szinten lakó barátnőjéhez menekült. -Nem valószínű, hogy Müller úr, amikor utána rohant, úgy rövidítette volna meg az útját, hogy az egyszerűség kedvéért a második emeletről a földszintre ugrott vo na. Rablógyilkosság sem jöhetett számításba. Muller ur a halálát megelőző napon egy nagyobb összeg birtokában volt, amit hiánytalanul megtaláltak a zsebében. Bosszúból sem ölhette meg senki, mert a megboldogult barátai és ismerősei nem nyújtottak erre vonatkozólag semminemű támpontot. A szívével sem volt semmi baj. A guta sem u lot leérne g. Mindezek ellenére, nem természetes úton halt meg. Valakinek a segítségét erre vonatkozólag feltétlenül igénybe kellett vennie. f Nagy szerencséje volt Kurtnak, hogy a végzetes tarsangi éjszaka előtt nem ismerte még Rosinát. Senki sem látta soha a házuk környékén, így senki sem tanúskodhatott ellene. Rosináról is fnegállapították, hogy sehová sem járt, sohasem maradt el hazáiról. Kivéve a végzetes farsangi éjszakát, de akkor is a barátnője társaságában. Georg azt állította, hogy velük együtt jötl haza, és náluk bújt el az anyja elől. míg rászánta magát, hogy felmenjen a lakásukba. Semmire sem jöttek volna rá, ha véletlenül nem akad valaki a lakók közül aki Rosina társaságában Georgon kívül még egy fiatalembert is látott. Az egyszerűség kedvéért eddig elhallgatták. Nem tudják, ki volt az illető, azóta sem látták. Látszólag elaludt a dolog. Kurt levélváltás közben tudta meg, hogy gyereke született. ‘'Pótanyámat kórházba szállították, hogy megoperálják,” — tudósította Rosina-. — ‘‘Sajnálom, mert a. rendőrségen megvédett. Mégis szerethetett, csak kicsit furcsán. Pár lépésre Ingétől lakom, aki a segítségemre van a kisgyerek gondozásában. Sejtheted, hogy Kurt lett a neve. Még mindig a stanicligyárban dolgozom. A levélnek utóirafa is volt: —< A gróf jelenleg valami miatt megint ül. Kurt könnyekig meghatódott apaságának tudatára, és nehezen tudta legyűrni a vágyát, hogy nyomban vissza ne menjen Rosinához. A pótanya az operációt nem élte túl. Kurt elérkezettnek vette az időt, hogy visszaszökjön Nyugatra. Georg gondoskodott arról, mihelyt megérkezik, munkához jusson. Egy nappal előbb érkezett, mint jelezte, amit óvintézkedésnek szánt. Bár a rendőrség Rosina levelezését privát szorgalomból ellenőrizte, nem lett volna baj, ha Kurt a levele utóiraképpen azt nem írja: “Megérkezésemet tartsátok titokban, mert nagy bajba keveredhetek Müller úr miatt. Egy téli reggelen váratlanul a városba érkezett. Annyiban váratlanul, mert csak estére várták. Rosinával csak délután találkozhatsz, -— világosította fel Georg, akinél azonnal jelentkezett, Inge fodrászhoz vitte. Neked akar szép lenni. A délelőtt folyamán Kurt végigjárta azokat a helyeket, amelyek szerelmére emlékeztették. Árrafelé is járt, ahol egyszer a kutyát vette, és az autóbuszjáratot is megnézte. A rozoga, kivénhedt kocsiknak már nyoma sem volt, így nem tartotta érdemesnek, hogy felüljön rá, ahogy ezt tervbe vette. ' A temetőben is megfordult, és felnézett egykori szobájának ablakára. Itt kezdődött el a boldogsága és a bánata is. Vajon az öregasszony lopja-e még a virágokat? Itt fekhet valahol Müller úr is. Nem volt kíváncsi a sírjára. Megfordult a vendéglőben is, ahol Rosinát, mint békeangyalt viszontlátta. Abba a helyiségbe is betért, ahol a gyászos következményű farsangi éjszakának vad verekedése lezajlott. Délutánra megindult a havazás, s egyre sűrűbben' és méltóságteljesen szállingóztak a hópelyhek. Kurt védője erélyesen tiltakozott: — Groll kisasszony tanú és nem vádlott. Erre a kérdésre nem tartozik válaszolni. Az elnök helybenhagyta. .—' Magam is szükségtelennek tartom, ,—■ jegyezte meg epésen az ügyész. <—> A tanúnak efféle vonatkozásban ídőérzéke nincs. A vádlottal ismeretségük estéjén kezdett viszonyt. Rosina két kezével eltakarta az arcát, és sírt. Kurt egy külvárosi olcsó hotelszobában várakozott Rosinára, akit Georg a kisgyefek nélkül kisért el hozzá. Hadd legyen az első találkozásuk teljesen zavartalan. A rég nem látott szerelmesek pár pillanatig megrendültén állottak szemben egymással. Kurt mintha ösztönszerűen . megérezte volna, hogy nincs sok ideje, elsőnek is a leglényegesebbet közölte Rosinával. i—> A szükséges papírjaimat magammal hoztam, hogy azonnal megesküdhessünk. . . Most menjünk a gyerekünkhöz! . . . Erre már nem került sor. Erélyes kopogás után felszakították az ajtót, és Weiber Kurtot gyilkosság v.á'dja miatt letartóztatták. Fertelmes, szélviharos időre esett a tárgyalás napja, Tovább ment volna, de a Professzor elkapta a köpenyénél, ami a kezében maradt. Ne szaladjon el! Hadd mondjam el, mi történt velem, mióta nem láttuk egymást. Ismeretlen jóemberek leitattak egy vendéglőben, mert fáztam. Utóvégre könnyű, nyári ruha van rajtam. Egy üveg bort is spendiroztak. 4 dugóját elfelejtettem kihúzatni, mert halálra idegesítettek- A r|ic(ió állandóan hiányos öltözetűekről pofázott. . . Kurt legszívesebben ott helybeú megfojtotta vőfná. 4 Adja vissza a köpenyemet! J ío . ■ r, mi • : 4 Előbb azt mondja meg, hol szerezte. Nem kéllett érte senkit agyoncsapnia? És micsoda remek, szemre húzható, széles karimájú kalapja van . . , ; . /t > A következő pillanatban egy rendőr js láthatóvá vált; a kíváncsiak csoportját széjjeltólva, a Professzor, karját megh'gla- 4 4. 44,, <—' Menjen haza, öregúr, és ne okvetetlenkedjék itt! 4 Hová? I alán az anyósomhoz? , I r— Ne kedélyeskedjék velem, mert rossz Vége lehet. ~ Csak jobb lehet! Nem értesült úiég árról, hogy a hiányos öltözetűeket el kell csípni? A barátoni ífe hallotta Kiírtra mutatott. — A köpeny az övé; nein az enyém. Nekem se kabátom, se kalapom. Levegyem talán a nadrágomat is, hogy hiányos öltözetű legyek?.,. Tessék engem Ietartóztani. » A jól megtermett, kövér rendőrt elfutotta a méreg. <— Hol lakik? rivalt rá. 1 ' Az anyósomnál, de aki odavisz, azt agyoncsapom. Az öregúr megjegyzése általános tetszést váltóit ki a köréjük csoportosulókból. A rendőr Kurthoz fordult: ov/ ' Gondoskodjék arról, hogy tökrészeg barátját hazaszállítsa. A továbbiak meghallgatását már méltóságán alúlinak tartotta, és hátat fordítva nekik, elsétált onnan. *, ■ Kurt elérkezettnek látta a pillanatot, hogy a Professzortól megszabaduljon. A köpenyét kirántva a kezéből, odébblökte. — Menjen a fenébe, és hagyjon nekem békét! Ez az! Béke kell, karjait teátrálisan széttárta, de hirtelen eszébe jutott valami. _ Ezt a túltáplált, kövér rendőrt még elintézem. Utána iramodott, a borosüvegét megforgatva a feje - körül, nyilván azzal a szándékkal, hogy fejbevágja. Közben megcsúszott, és a borosüveggel balanszírozva tartotta magát egyensúlyban, ahogy a rendőrt elérte, aki azt hitte, a borával akarja megajándékozni, udvarias gesztussal viszszautasította. A tömeg röhögését túlharsogta egy férfi: ' Hé, öregúr! Üljön be az autómba, elviszem az anyósához. T ru<^|a’ ^ kiáltott vissza a Professzor. — Vigyen hozzá. Ezzel a Sörösüveggel csapom agyon. A tömeg jól szórakozott. — Ha megengedi, uram, igyekezett a váratlan fordulatot Kurt hasznosítani - segítek az öregúr hazaszállítasaban — belekarolva a Professzorba odasúgta neki Georg címét. De az öregúr egy virágüzlet címét adta meg. Ügy látszott, elitta az eszét, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá. 22. Fejezet. Rosina egyre rosszabb lelkiállapotba került. Ha szóltak hozzá, összerázkódott. A gondolatai másutt kalandoztak. Eleinte úgy vették, Kurt sorsa miatt gyötrődik, mert más nem látszott érdekelni. Egy ízben Inge megjegyezte a férjének: — Rosina különös teremtés. Kürtőt még most is jobban szereti, mint a gyermekét. r-L Folytatjuk r-* Kurt átlag rendes öltönyhöz jutott, de kicsit bő volt. A nadrágját állandóan húzogatni kellett, hogy el ne veszítse. Kalapra és felölt őre már nem jutott. Nem lesz könnyű fel-1 tűnés nélkül Georghoz eljutnia, aki a város másik végében lakott, hogy még a mai nap folyamán átjusson az orosz zónába, ahol már nem lesz mitől tartania. Közvetlen a házfalak mellett haladva arra gondolt, ha gyanússá válna, rögtön befordul az első kapun, azt a látszatot keltve, mint aki csak pár lépésre távozott el otthonából. Arról a rendőri intézkedésről nem tudott, hogy a házak kapuit zárva kell tartani, és idegeneket nem szabad beengedni. Akkor vette észre a bajt, amikor a túloldalon valakit ütlegeltek, aki kínjában eszeveszetten ordítozott. <—> Ártatlan vagyok!... A tumultusban a következő vélemények alakultak ki: Jó lesz hazaiszkolni. A végén mindenkit összevernek. Aki a halálos ellenségével véletlenül összetalálkozik, meghal, mielőtt kimagyarázhatná magát. Kurt meggyorsítva a lépteit betért egy mellékutcába. ■—' Itt van egy, — hallotta közvetlen a háta mögött. Hátulról elkapták a karját, de egyetlen rántással kiszabadította magát, és futni kezdett. Aki mögötte volt, jobban bírta, és rövidesen elérte volna, ha Kurt meg nem botlik, aminek következtében a másik nagy ívben átzuhant rajta. Mire felvérzett arccal, és elszakadt nadrágjával feltápászkodott a földről, Kurt már eltűnt a szeme elől. Nem volt kit üldöznie, de el is ment tőle a kedve. Kurt a következő mellékutcában lihegve megállóit, hogy meggyőződjék, követik-e? Pár lépésre egy templomot i látott, és egyelőre odamenekült. Egy apostolszakállú férfi foglalatoskodott az oltár körül. Jó messze a bejárattól, a legelső padsor szélébe tér-. j delt, hogy szükség esetén ideje legyen a sekrestyén át toj vább menekülnie. A vad futástól kifulladtan kapkodva lélegzett. Az apostolszakállú észrevette, és odament.-—' Gyónni akar? ,— kérdezte, mert Kurt közvetlen egy gyóntatószék közelében lihegett. <•— Nem . . . nem . . . >—> tiltakozott. A sekrestyés mintha megnyugodott volna, továbbment. Kurt óvatosan hátrafordult, de mögötte nem volt senki. A templomban csak öregasszonyok tartózkodtak. A veszélyt a háta mögött sejtette, holott előtte volt, éppen az apostolszakállas tevékenykedett ebben az irányban, amikor a sekrestyében a papnak azt mondta: Egy gyanús alak tartózkodik a templomban. >— Mitől gyanús? r— Hiányos öltözetű.
