Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-05-01 / 17. szám

1980. MÁJUS 1

MAGYAR ÚJSÁG

5. OLDAL,

Utazásunk nyolcadik napjának éjjelen szakadó esőken értünk be Kurszkba. A ruszkik mintha megérezték volna, hogy új társaság kerül terítékre, végig bombázták brekegő jrepülőikkel szerelvényünket. Nagy kár nem esett, mert csak a konyhát szállító vagon kapott találatot.

Déltájb an féllábszárig érő sártengerben értünk a németek óriási repülőtere felett levő bozótoshoz, ami “Kurszki erdő ’ néven került be a tragikus sorsú 2. honvéd hadseregünk történetébe. Timosenko orosz marsall elhagyott állásaiba rendezkedtünk be pár napi pihenőre, hogy a hosszú utazás alatt elpuhult csontjainkat egy kis reggeli csuklózással és fegyelmező fegyverfogásokkal felfrissítsük. Érkezésünket követő másnap befutottak a vöröskereszttel ellátott egészségügyiek, akiket a baka nyelv dögészeknek titulált, és kezdetét vette a mindenféle betegségek elleni oltás, mint mondottuk akkor: hasba, farba, karba, amiktől úgy elfeküdt a jó nép, hogy még a valódi csepeli Weisz Manfréd-féle húskönzerből készített ebéd-vacsora sem kellett senkinek. Negyedik nap megérkezett a hadosztály vonat. Már postát is hoztak, amit Őreiben vételeztek fel. A sokféle oltástól elfeküdt társaság úgy lelé- Iénkült, mintha sohasem lett volna baja. Földieket kerestek a vonat legénysége között. Ott futottam össze Jaross Andor hadnagy úrral, aki a Hadosztálynál csapatcsendőr tiszt volt és Bendegúz főhadnagy urat kereste. Nem sok idő múltán e- Iőkeriilt a keresett és boldogan közölte velem, hogy a ténylegesítési kérelmét elfogadták, odahaza már megjelent a Honvédségi Közlönyben. Ha Isten segít, és haza kerülök ép bőrrel és erre alkalom adódik, rögvest jelentkezem csendőrtiszti j tanfolyamra, mondta és meghívott a sátorszállásra egy nyelet 1 rumosfeketére.

■ Még aznap este hideg vacsorát osztottak szakácsaink és ; rumot. Kasaják, az első világháborút megjárt szakaszvezető,

; rázörgött a mindig reszkető kezű szakácsok egyikére mondván, hogy mérje meg jól a rumporciót, hogy dalolva állhasí son Szent Péter elibe, mert hogy egynehányan oda állunk,

| az már olyan igaz, ahogyan én szájon váglak, ha felét vissza' csurdítod a rumporciómnak.

Csillagtalan, degeszsötét éjszaka szakadt ránk, csupán a német repülőtér fényszóróinak sugárkévéi cifrázták a légteret, amikor parancs jött: indulásra felkészülni. Századonként felállni a kijelölt gyülekező helyeken. Pofa be, cigaretta, pipa lábhoz!”

Bendegúz főhadnagy úr minket, a géppuskás szakaszt, igazgatta, amikor Kasaják, az öreg szaki elébeállt kemény j vigyázz-ban és kérte, hogy a főhadnagy úr engedné meg, ha í belépünk a táncba, mellette maradhasson, mivel hogy a ] géppuskások igenest megszerették, s őt kérték meg, a “vigyázással mivel, hogy neki tapasztalása van a digó frontról, a nehézség esne beléjük, mivel hogy 'megeszik a macskát is!

Hatalmas leponyvázott gépkocsik jöttek alig pislogó elő- Iámpáikkal. Németek voltak! Egy német tiszt jött velük, aki j a mi tisztjeinkkel beleolvadt a sötétségbe. A berakodás gyor! san ment s amire észbe kaptunk, hogy mi is lesz velünk, már vitt bennünket a nagy ismeretlen felé. Hogy meddig mentünk? Fogalmunk sem volt róla. A fiatalabb bajtársaink Szunyókáltak, az öregebbje egymásközt pusmogott. A gépkocsi! vezető bevágta a féket, valamennyien a kocsi padlóján talál|tuk magunkat. Mófkor. a nép az Eget lehúzta volna mérgé- Ten, most a halál pitvarának küszöbén, senki sem merte bántani az égieket.

»— Leszállni! szólt be valaki a kocsiba. Leugráltunk.

Gyorsan rendeződtek az alakulatok és oszlopegyesével megindultunk azzal a szigorú meghagyással, hogy a sorból 'jobb ra, vagy balra ne lépjen ki senki, mert orosz aknák van! nak telepítve, amiket most kezdenek felszedni árkászaink. Messze tőlünk Keletre, vékony rózsaszínű szalag jelezte a reggel jöttét. Horhosokba be, majd ki és így ment ez órákig. <Már teljesen megvirradt, amikor az egyik horhosból ki. akar- 1 tunk mászni, oldalról tüzet kaptunk. Aknával lőtt az Iván!

Csatárlánc! Feküdj! (Ez utóbbi parancs felesi eges volt, mert úgy hasalt mindegyikünk, mintha bele akarnánk bújni a földbe.) Egy fogatolt tábori tüzérüteg vágtatott el tőlünk balra eső emelkedés irányába. >—« Földiek, kassai tüzérek — mondta a 'mellettem hasaló Kusnyir karp. tizedes, aki Kassára való. Seres őrmester a fiatalokat ugratta széjjel, mert öszszebújtak, mint a héját jelző kollós csirkéi. Mindenféle színű rakéták hosszú fénycsíkot húzva szálltak lejünk felett. Az orosz aknák robbanása, a kassai tüzéreink ágyúinak dörgése összekeveredett géppuskáink sorozattüzének lármájával.

Benne voltunk a háborúban, amit katona nyelven tűzkéresztség”-nek hívnak.

Jelentő futó jött a zászlóaljtól. Századparancsnokunk Bendegúz főhadnagy urat egy szakasz erővel és két géppuskával tőlünk jobbra elterülő bokros cserjéshez küldte azzal a paranccsal, hogy onnan fogja oldalazó tűz alá az orosz aknavetőket, akiket saját tüzérségünk sem tudott jól álcázott állásaikból kiemelni. Hogy mennyi idő múltán <— ki számolja a harctéren az időt? < orosz aknavetők hirtelen elhallgattak. Hajrá, előre! Egy szemhúnyásnyi idő alatt elértük Bendegúz főhadnagy úrék tüzelőállását. Hajrá! Előre! Tovább futottunk a menekülő földszínű alakok után, Razdorkszkaja égő házai között, ahol kézitusára került a sor az eszeveszetten védekező oroszokkal.

Mint az életben mindennek, ennek a küzdelemnek is vége lett. Tábori csendőreink a romos házakban meghúzódó oroszokat, munkaszolgálatosaink a halottakat szedték össze, akik között ott feküdtek szépen, mindenkivel megbékélten Terebessy B. Bendek főhadnagy úr és a digófrontot megtapasztalt Kasaják Mihály tart. szakaszvezető, odahaza első béres a Hatvani Deutschok nagygombosi uradalmában.

Közben megérkezett v. Jórend m. kir. csendőrezredes úr is törzsével és a tábori csendőreinek hozott erősítéssel. Jelentkeztem nála. (Éveken keresztül ismertük egymást Szombathelyről, ahol ő az Öpk. iskola parancsnokának volt a segédtisztje) Jelentettem neki Terebessy főhadnagy úr halálát, aki minden áron csendőr, m. kir. csendőrtiszt akart lenni. Szeretnék kérni egy, vagy két szál kakas tollat valamelyik csendőr bajtárstól, hogy voh parancsnokom zubbonyára tehetném, mielőtt elföldelik, hogy élete vágya legalább halálában teljesüljön.

Már kint ültem Kolibelkán a Don partján, amikor egy augusztusi napon zászlóalj-parancsba jött, hogy Terebessy B. Benedek, azaz Bendegúz főhadnagy úr a Kormányzó úr legmagasabb elismeréseként megkapta a Magyar Lovag Keresztet!

NYAKATEKERT OKOSKODÁS

Ghotzbzadeh Sadegh iráni külügyminiszter április 24-én széles körű sajtóértekezleten foglalkozott az európai Közös Piac országainak állásfoglalásával. Nyakatokért okoskodással minden baj és ellentét okaként az Egyesült Államokban uralkodó nagy belpolitikai válságot jelölte meg. Szerinte az a tény, hogy az Egyesült Államok európai szövetségesei Washington támogatása mellett döntöttek, csak azt mutatja, hogy az egész világot mennyire befolyásolja az amerikai belpolitika.

Amikor megkérdezték tőle, lehetséges-e, hogy a Nyugattól való elszigetelés következtében Irán közeledik a Szovjetunióhoz, Ghotbzacíeh azt válaszolta: az irániak minden lehetőt elkövetnek, hogy függetlenségüket megtartsák, de ha az egész Nyugat azt akarja, hogy Irán kizárólag a túszok kérdése miatt teljesen a Kelettől függjön, kétségtelen, hogy az irániak nem lesznek hajlandók éhen halni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Irán inkább eladja magát a kommunizmusnak, minthogy a nemzetközi jog és 50 túsz egyéni és emberi szabadságjoga ellen majdnem hat hónapon ál elkövetett jogtalanságát belátná.

Nyakatekert okoskodásával azt állította, hogy a teherán amerikai követségen őrzött túszok miatt világszerte észlelhető izgalmat csak az amerikai újságírók tudósításai keltették, ezért kellett őket az országból megint kitiltani.

Ha Amerika elaknásítja a Perzsa-öbölből kivezető iráni utakat, az iráni külügyminiszter szerint ez arra kényszeríti Iránt, hogy ő is akn.ásítson és a Perzsa-öböl minden országának olajkivitelét meggátolja.

Arra a kérdésre, vajon várható-e május 17-ig. az. európai Körös Piac határidejéig a teheráni 50 túsz elengedése, Ghotbzídeh egyszerűen azt válaszolta: * Nem . Végezetül kije- Ienette, nagyon valószínű, hogy ä túszok hozzátartozóinak látogatását továbbra is megengedik; aztán hozzátette, nem tud';a, miért nem engedi meg ugyanezt az amerikai kormány.

AZ IRÁNIAK CSÖKÖNYÖSSÉGE

Az európai Közös Piac országainak és több más országnak május 17-ig kitolt határidejével kapcsolatban újra megnyilatkozott az irániak csökönyössége. Beheshti Mohammed ayatollah, az iráni igazságügyminisztérium feje, aki a hatalom birtokában levő forradalmi tanácsnak is tagja, kétségbe vonta, hogy Irán teljesíti május 17-ig az amerikai túszok kiadására vonatkozó kívánságot, mert ‘ több időre van szükség Ezzel szemben Bani-Sadr Abolhassan iráni elnök az Európa 1 rádióadásában francia nyelven közvetített interjújában azt a kijelentést tette, Irán nem foglalkozik azzal a tervvel; hogy Európával megszakítja kötelékeit a vele. szemben alkalmazott európai szankciók miatt. Áz elnök nyilatkozata azonban az irániak csökönyösségén semmit sem: változtat. Bani-Sadr kijelentéseivel szemben a forradalmi tanács már többször másként döntött, mert ő Irálynak csak név-, leges feje.

Khomeini RuhoIIah ayatollah intézkedéseit sem foganatosítják feltétlenül. Erre legjobb példa az iráni Pars hírügynökségnek az a közlése, amely Rasht városában, a Gillan, egyetemen kirobbant verekedés az izlám fundamentalita és a baloldali elemek között. Az utóbbiak Khomeini rendelkezése ellen tiltakoztak, amellyel az egyetemi oktatást akarta megtisztítani az izlámellenes eszméktől. A verekedés következtében hatan életüket vesztették. ;

A SZOVJET TÖMB ORSZÁGAI

Az európai Közös Piac országainak külügyminiszteri állásfoglalásáról beszámoló hírrel egy időben a nyúgat-németországi Bonnból az AP arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy a szovjet tömb országai komoly előkészületeket tesznek Irán megsegítésére, ha az Egyesült Államok gazdasági megszorításaihoz több ország csatlakozik. Az az iráni kereske delmi küldöttség, amely a közelmúltban Prágában járt, Kelet- Berlinbe repült, hogy ott folytasson előkészítő tárgyalásokat. Varsóba rövidesen ugyanilyen iráni küldöttség érkezik ha>sonló céllal.

Salimi Reza, az iráni közgazdasági ügyek minisztere máris nyilatkozatában közölte, hogy abban az esetben, ha az Egyesült Államok elzárja á Perzsa-öbölből kivezető tengeri utal, Oroszország engedélyt ad útjainak szabad használatára. Irán a közelmúltban az olajárakkal kapcsolatos vita következtében beszüntette ugyan az olajszállítást a Szovjetunióba, a megbeszélések azonban újra megkezdődtek a nehézségek kiküszöbölése céljából.

Salimi Reza nyilatkozatában azt is közölte, hogy Irán a szovjet tömb országaiból és azokból a nyugat-európai országokból szerzi be a gyógy- és élelmiszerszükségletét, amelyek nem csatlakoznak az Egyesült Államok zárlatához.

A KOPTOK TILTAKOZÁSA KAIRÓBAN

Shenauda “pápa”, az egyiptomi kopt ortodox keresztény egyház érsekeivel és püspökeivel együtt húsvétkor mellőzte a hagyományos éjféli mise bemutatását Kairóban. Az egyház vezetői a Kairótól északnyugatra 65 mérföldnyi távolságban levő sivatagi kolostorban gyűltek össze, hogy a szokásos húsvéti szertartásokat elvégezzék. A kopt keresztények főpásztorai így tiltakoztak a kormány elnéző magatartása ellen, amellyel a keresztény és mohamedán vallásúak között az utóbbi időben észlelhető feszültséget a mohamedánok javára kezelik. A koptok állítása szerint az elmúlt év folyamán az ország különböző részeiben hat kopt templomot felégettek, kettő ellen pedig Alexandriában bombamerényletet követtek el. Keresztény és mohamedán vallású egyetemi hallgatók közt ismételten összeütközésekre került sor. A kopt egyház ezek ügyének kivizsgálását,az országgyűléstől kérte.

A koptok számát 6 millióra becsülik, az ország lakosságának tehát hetedrészét teszik ki, ezért egyházi vezetőik tiltakozása a kormányt kellemetlenül érintette.. A koptok E- gyiptomban önkormányzattal rendelkező szektát alkotnak; monofizita eretnek keresztény vallásukat a mohamedánok 14 évszázad óta tartó uralma ellenére híven őrzik, kairói főpásztorukat, akinek fennhatósága alá tartóznak az abessziniai kopt ortodox keresztényeik is, pápának nevezik. Vannak kopt katolikusok is, akik a római katolikus egyház hívei, a római katolikusoktól csak lényegtelen szertartási külsőségekben térnek el.

Hámory Várnagy Dalma:

VIZIÖ

(Az érdél yi ügy fáradhatatlan harcosának, 1. Dombrády Dóra írónőnek ajánlom)

Házunk, ott állt a dernai hegyek alatt Télen őzek döcögtek hozzánk éhesen. Kertünkhöz közel, a völgyben szomorködó Feneketlen tónak fekete vízében Érett, karcsú nádak zúgtak rejtelmesen

Életemben először ottan láttam én Szülőtvénítő gondráncokat, mikor Édesapám súgta, mégis meghallottam;

<— Magyar itt nem éli túl az oláhokat!

Anyácskám fejtvesztve a temetőbe ment, Futórózsa gyomlálta aranyhaját,

Miközben a sírról hazai rögöt szedett,

Békén nyugvó öcséim csontjai felett.

Fekete bivalyoktól vont szekerekkel Mentettük a nélkülözhetetlent, s magunk. Ruhaszárító kötéllel rabbá téve,

Az első székért követte két szamarunk.

Mezőtelegden szerelvényre leltünk.

Apám térdre hullt, hogy idáig vagyunk, Hol siralmas, vert seregként összeverődtek Otthonukból kivert, büszke magyarjaink

Hírek jöttek velük. A házunk fején már Nincs kalap; csupaszok a jó falak.

Apám ünnepi kedvtelését, a méheket, is Felfalta a tűz, az oláh hordák miatt.

Bénult ajakkal, hitetlen gyermekszemmel Vizsgáltam a feldúlt erdélyi hírhozókat,

S a szükségtanya vackában békességben Abrakoló többfajtájú állatokat.

Mint leszakított végtag, testét keresve,

Ment a szerelvény az ország szívét lesve Északnyugatnak. S a szörnyű kényszerágyon Erdélyb en jártam. Hazavitt az álom . . .

Házunk, ott állt a dernai hegyek alatt.

Télen őzek döcögtek hozzánk éhesen. Kertünkhöz közel, a völgyben szomorkodó Feneketlen tónak fekete vízében, -V ,

Érett, karcsú nádak zúgtak rejtelmesen.

Bereltyóújfalú —< Biharugra,

KUBÁBÓL FLORIDÁBA MENEKÜLNEK

, _ . -.urpy .hí " ; -..mir-,-..J VúF/.i :, >;■ ó I

Április 22-én kisehb-nagyobb csónakokon és hajókon IjE 200 kubai menekült indult el Havannától mintegy 20 mérföldnyire levő Mariéi kikötőjéből Florida felé. Közülük I 38 mag is érkezett Key West kikötőjébe. A 59 láb, hosszú, ha-u Iászcsónakot Marrero Jorge kapitány vezette, aki elmondta, hogy testvérét, sógornőjét és azok gyermekeit is elengedték vele, holott azok nem tartózkodtak a perui követségeit!/Értesülése szerint Mariéi 'kikötőjében további 25 csónak készük a kubai partok elhá gyására. “ ■ ; u '

A külügyminisztérium az érdekeltek figyelmét nyomán, tékosan felhívta arra a körülményre, hogy a menekültek amerikai partokra szállítása ellenkezik a bevándorlási jogszabályokkal, amelyeknek megsértése 5 évi elzárást és 2000 $ pénzbírság kiszabását vonhatja maga után. Ez a figyelmeztetés hiábavalónak bizonyult. A floridai Key West kikötőjébe újabb 500 kubai menekült érkezett. A kubai menekültek száma velük már mintegy 1500-ra emelkedett. Rodriguez Larry közbiztonsági igazató értesülése szerint azonban ezernyi csónak hagyta el a kubai partokat s a rajtuk menekülő kubaiak száma talán 14.000 is lehet.

A megérkező menekültek marokszámra adták a pénzt a csónakok, hajók kapitányainak hozzátartozóik áthozatal.! díja fejében.

A costa-ricai San Jose repülőterére április 24-ről 25-re viarradó éjjel Havannából váratlanul repülő érkezett, amelyen 107 kubai menekült tartózkodott A kubai kormány nem adott magyarázatot, miért engedte ki a repülőn a menekülteket annak ellenére, hogy április 18-án az előtte két nappal megkezdett szállítást beszüntette.

SZIGETI JÓZSEF

a híres negyvennyolcas színész írja meg a követkelő jellemző történetet;

A Kerepesi-út sarkán álltak az öreg Szentpéterivel, akird Petőfi is megemlékezett 1848 januáriusában. Ott vonult <í , előttük Windisch—Graetz serege, amint nagy diadallal bemasírozott az elfoglalt fővárosba. Szentpéteri egyre do hobott. .öl;

m Micsoda gyászos ármádia! Miféle rongyos katonák! Ezek akarnak a mi honvédeinkkel szembeszállni? Ez a ringy-rongy nép!

— De bátyám, szólt Szigeti, olyan az mind, mintha most vették volna ki a skatulyából.

— Elhallgass, rivallt rá az öreg színész <— mert mindjárt hátba teremtelek!

Egy szép tavaszi napon megint ott álltak a Kerepesiúton. Akkor már a honvédsereg viharvert csapatai vonultak el előttük. A nemeslelkű, jó Szentpéteri bátya villogó szemmel nézte az elvonuló honvédeket és lelkesedve mondogatta :

— Jaj, de szép fiúk! Ej, be finom legények! Csupa dalia! Milyen pompásan feszül rajtuk az a gyönyörű uniformis! Jaj, be szép egy hadsereg!

Szigeti megint beleszólt rajongó beszédébe:

Hiszen dicső sereg ez, bátyám, ^ mondotta ^ de ami a ruhájukat illeti rongyosabbak ezek az osztrákoknál.

Az öreg erre nem felelt semmit, hanem szótlanul hátbavágta. Alaposan hátbavágta. Aztán lelkesedett tovább.

i

v. Nagy Lajos:

FŐHADNAGY UR BENDEGÚZ

Nem a generálisok, nem a mindenkori szelek irányában helyezkedő politikusok, hanem a nép szürke fiai a hősök, akik hazájukért meghozzák a legnagyobbat, az életáldozatot . . . I onbey

1942 tavaszán, amikor a 2. számú m. kir. honvéd hadsereget a németek kívánságára mozgósították, hogy messze oroszországban, a Don mellett átvegye a folyam-megfigyelő szolgálatot, a miskolci Görgey Artúr nevét viselő 15. honvéd gyalogezredet is hadilétszámra emelték. Behívták a tartalékosokat, tiszteket, legénységi állományúakat egyaránt.

így került századunkhoz 1 erebessy Bendegúz Benedek főhadnagy úr az Abauj megyei Forróencsről.

Utbaindulásunk előtti hetekben megmászluk a diósgyőri,, majd a Szent Anna templom mögötti hepehupás terepet, hogy a tartalékban elpuhult öregcsontok felfrissülve induljanak el, oda, ahol nem kimagasló jegenye vagy gyárkémény, hanem élő emberek, az ellenség lesz a célpont, akik vissza is lőnek, nem úgy, mint az ártatlan jegenyefák.

Pihenők alkalmával, amikor tiszt uraink körülállták a j gyakorlatot vezető parancsnokunkat, Bendegúz főhadnagy úr közénk ült az akkor még dercés fűre (április derekán jártunk) és vidám abauji tréfákkal derítette jókedvre az aszszonyt, otthont és főleg a füstölt sódart sirató öreg csatárokat.

A főhadnagy úr hamar összemelegedett velem, amikor i megtudta, hogy a m. kir. csendőrségnél szolgáltam és onnét I saját kérelmemre jöttem vissza régi ezredünkhöz Miskolcra, j Vasárnaponként, ha nem volt valamelyikünk szolgálatban, | nagy sétákat tettünk az Avason, amikor is elmesélgettük, egymásnak életünk eddigi történeteit, amik dacára a rend-j fokozati különbségnek, barátokká kovácsolt bennünket, mely, mindaddig tartott, amíg egy orosz akna pontot nem tett ba- j rátságunkra.

Bendegúz főhadnagy úr apai nagyapja m. kir. csendőr járásmester volt még a ferenejózsefi időkben a felsőmagyarországi Metzenzéken. Anyai ágon közeli rokona v. Zirczi m. kir. csendőr alezredes és Haraszthy csendőr őrnagy uraknak. Minden vágya, hogy csendőrtiszt lehessen. Sajnos, ezideig , nem sikerült, mert túlnagy volt a jelentkezők száma s így ő ^ is, mint sok társa, kihullott a rostán. Erdőmérnöki diplomát j szerzett Sopronban. Ezzel sem ment semmire, mert ez a pá- | Iya is, mint a többi, túlzsúfolt volt a trianoni bilincsekben ver- j gődő szerencsétlen hazánkban Megjárta a Felvidéket, Kár- j pátalját, Erdélyt, délen Zomborban az utcai csetepatékban , egy csetnik golyójától könnyebben megsebesült.Ezideig. ha nem teljesített katonai szolgálatot, szülei kis birtokán gazdálkodott és malomellenőrösködött némi kis fizetésért, de — emelte fel ilyenkor hangját, addig nem nyugszom, amíg fejemre tehetem a tollas kalapot. Most tartalékosokat is átmi-1 nősítenek hivatásos tisztekké. Beadtam a kérvényemet. Remélem, sikerülni fog.

Jókat derültem, amikor elmesélte, hogy miként ragadt rá a Bendegúz neve. Hát az úgy történt, mondta maga is jót nevétve —, hogy egy szilvaszagú szeptemberi napon, amikor j világra jöttem, drága jó, édesanyám, aki buzgó katolikus lévén, a római religio szerint akart keresztvíz alá tartani. Apám Debrecen felé fordulva énekelte az örökszép zsoltárokat. Jó apám, aki rajongásig szerette édesanyámat, hümmögölt, berzenkedett, de végül i? kötélnek állt és Pohánka sógor a keresztapajelölt és felesége, Czimer ángyom a keresztanyaje- ( lölt elvittek Bene tisztelendő úrhoz, aki az okkupációs időkben a tizes honvédek tábori papja volt s mikor meghallotta, j hogy a keresztapa jelölt Bendegúz névre akar kereszteltelni, a pár szál haja is az égnek állt és az egész társaságot azzal zavarta ki a parókiáról, hogy keressenek más nevet, hiszen! a kalendáriumban van egy zsákravaló név, de ő pogány nevet nem hagy az újszülöttnek adatni.

Ha nincs egyesség, akkor megyünk a Juhász nagytisz-. teletés úrhoz. Ö bizonyára talál a kalendáriumában Bendeguzt, hiszen a múlt vasárnap is arról beszélt a Gazdakörben.

Mielőtt a tálunk másik végében rezideáló tiszteletes úrhoz értek volna, betértek Weinstock Szruel kocsmájába, ahol megittak egy fütyülő törkölyt, s mivel én is megkívánhattam, mert úgy kezdtem bőgni, mint akit nyúznak, hát Pohánka sógor törkölyös rongyot nyomott a számba. Nem lett semmi bajom, mivel Szruel hamarabb megkeresztelte a pálinkáját, mint engem Juhász nagy tiszteletű‘úr, és hogy drága jó anyám se szenvedjen rövidséget, Bendegúz név után odaragasztották a katolikusán hangzó Benedek nevet is.

v. Ziczy alezredes urat ismerem —< kezdtem el, amikor Bendegúz főhadnagy úr abbahagyta névadó történetének érdekes előadását, ,— Gödöllőn volt különítmény parancsnokom. Gyönyörűen dekorált tiszt, kemény katona. Haraszthy százados úr Keszthelyen volt szárnyparancsnok, amikor én mint a szombathelyi 3. Nyomozó Alosztály helyszíneője egy gyilkossági ügyben Keszthelyen jártam. így beszélgettünk a múltról, és tervezgettük a jövőt, amikor is egy május végei/ napon, amikor a méhek részegen az akácvirágból zsákmányolt nektár illatától, hulltak alá a földre, és a tavasz csodálatosan szép virág köntösébe öltöztette az Avas aljai Miskolcot, parancs jött a berakodásra. A Gömörin pakoltunk s onnét tolatták át a szerelvényünket a I iszai-pályaudvarra. Intézői bajuszt viselő miniszterelnökünk búcsúztatott bennünket mondván, hogy a “magyarság szent háborújába küldelek benneteket... a Haza elvárja tőletek, hogy méltók legyetek hős apáitokhoz, és megvédjétek népünket az ázsiai barbár hordák ellen.

Kürtösök imához fújtak.

A lelkészek karja áldásra emelkedett. Az erős katonai kordon mögül felhangzott a hozzátartozók keserves sírása, s közben a nagy fekete gőzös megindult velünk messze-messze idegenbe, Nagy Oroszország felé. J alán Zsolcánál tartottunk, amikor az első vagonok felől, ahol többségben a fiatal ténylegesek voltak, nóta vert be a nyitott kocsiajtón:

Az én kis galambom kiment az erdőbe,

Szedi az ibolyát rózsás kötőjébe.

Szedi az ibolyát, sírva tekint fel az égre.

Jaj, Istenem, a kedvesem viszik a harctérre! . . .

Futott velünk a nagy fekete gőzös. Hegyek után síkság, irdatlan erdők váltották egymást. Dünnaburg, Witebszk, Szmolenszk, Orel. Rombadöntött városok kiégett házaikkal, felrobbantott hidak, feltépett vasúti sínek, a háború, szörnylovasainak nyoma mindenütt. í