Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-04-24 / 16. szám

REAGAN JELÖLTSÉGE MELLETT A nemzetiségi vezetők országos konferenciája Washing­tonban Reagan Ronald republikánus elnökjelöltsége mellett foglalt áll ást. A konferencián Grabam Dániel tábornok, a "Defense Intelligence Agency volt főnöke megállapította, hogy ha Amerika népe 10 évvel ezelőtt Reagan Rónáidra hallgatott volna, Amerika ma erős ország lenne. Nem fenne afganisztáni kérdés és Irán nem tarthatna amerikai túszo­kat. A továbbiakban a tábornok több mint 60 nemzetiségi vezető előtt kifejtette, hogy még nem késő olyan amerikaira szavazni, aki politikai állásfoglalását több mint 20 éve követ­kezetesen fenntartja; ez az amerikai: Reagan Ronald. Az egész napos konferencián Kalifornia, Connecticut, Illinois, Massachusetts, New York és Virginia nemzetiségi vezetői vettek részt, akik koordinátori vagy tanácsadói mi­nőségben a nemzetiségek választást előkészítő tevékenységé­inek gerincét alkotják. Docksai Donald, Hatch G. Orrin szenátor egyik tanács­adója, Reagan kormányzónak a nemzetiségeket különöseb­ben érdeklő belpolitikai programját ismertette, s főleg a kö­vetkező háromra hívta fel a figyelmet: / 1. A kormányzó támogatja az "otthoni betegápolás meg­hosszabbításának lehetőségé -t a Home Health Care Ex­tension Act útján, amelyet ha a Kongresszus megszavaz, le­hetővé lesz, hogy “családtagjainkról magunk gondoskod­junk a helyett, hogy ápoló intézményekbe kellene zárnunk őket. * 2. Reagan javasolja az úgynevezett "családvédelmi tör­­vény”-t, a "Family Protection Act”-ot, amely megkönnyíte­né, hogy családok bankbetétjüket növelhessék azáltal, hogy annak első 2000 $-nyi kamatja adómentes lenne. Ez ugyan­akkor a kiskereskedőknek és kisiparosoknak is könnyebbsé­get nyújtana tőkéjük növeléséhez. 3. Reagan kormányzó városújjáépítési célból közösségi csoportoknak közvetlen pénzjuttatást javasol. Jelenleg ez tel­jesen a kormány kezében van. A konferenciát követően a nemzetiségek csoportjának vezetője, Devine Donald szólalt fel és közölte, hogy Reagan valamennyi elnökjelöltet megelőzi olyan elgondolások meg­valósításának tervezésével, amelyek az amerikai nemzetisé­gek csoportjának szerepét biztosítják. Ez megerősíti Reagan elkötelezettségét a nemzetiségiekhez, mint ahogyan a nemze­tiségiekét is Reagan személyéhez. Az ésti fogadásra a vezetőség számos befolyásos vendé­get hívott meg, köztük Kemp Jack buffalói kongresszusi kép­viselőt‘ispaki a nemzetiségieknek régi hű barátja. Az ő be­széde yplt az est fénypontja. A konferenciát Ciliberti Barrie dr., a Reagan for Pre­sident Nationalities Division igazgatóságának elnöke hozta létre. Magyar részről a konferencián Brosné Karikás Cecilia országos igazgató, dr. Pulvári Károlyra'- országos magyar koordinátor, Rothla; Margit pennsyvaniai társ-koordinátor és magyar koordinátor, valamint Somogyi Lél, Ohio magyar koordinátora és az állami koordinátorok Executive Aide - je vett részt. REAGAN A MAGYAROKHOZ A magyar szabadság hagyományos ünnepén, március 13-én Reagan Ronald volt kaliforniai kormányzó, aki repub­likánus elnökjelöltségre pályázik, külön köszöntötte a ma­gyarságot. Üdvözlő szavait azzal kezdte, hogy amikor a Kongresszus Kossuth Lajos tiszteletére amerikai látogatása idején vacsorát rendezett, Webster Dániel akkori külügy­miniszter kijelentette: a magyaroknak azt a kísérletét, mely­­lyel az Alsó-Duna mentén amerikai mintára akartak beren­dezkedni, az amerikaiak sohasem felejtik el . És valóban >—> folytatta Reagan , az amerikaiak emlékeznek arra, mit tet­tek és miért harcoltak a magyarok 1848/49-ben, Emlékezé­süket megújította 1936-ban a magyarok szabadságszomja, céltudatossága és önfeláldozása. Kaliforniában Reagan éve­ken át együtt ünnepelte a magyarokkal a szabadságharcok évfordulóit, ebben az évben azonban az Egyesült Államok minden magyarjához csatlakozik a magyar történelem emlí­tett korára történő emlékezésben. 1980-ban az amerikaiaknak meg kell mutatniuk azokat a jellegzetességeiket, amelyek Magyarországnak példát mu­tattak, hogy szabadok legyenek, sikert és boldogulást kíván­janak. Vissza kell az amerikaiaknak idézniük azt a szelle­met, amely 1 3 évtizeddel ezelőtt a magyarok lelkesedését tü­zelte. Vissza kell állítaniuk az amerikai mintát a Potomac, az Ohio, a Mississippi és a Colorado folyók partjain. Folytatás a harmadik oldalon *— 1980. ÁPRILIS 24. ZIMBABWE Vasárnapra virradólag igazítsuk El ore egy órával az óránkat. AZ ÖNÁLLÓSULT RHODESIA Április 17-én a 86 év óta Rhodesia néven ismert brit gyarmat Zimbabwe néven önálló, független állam lett. Az ezzel kapcsolatos ünnepségre a Salisbury egyik külvárosá­ban levő Rufaro (boldogság) néven ismert hatalmas labda­rúgópályán 30-000 ember gyűlt össze- A nemzeti független­ség jelképeként II Erzsébet királynő képviseletében Károly trónörökös Zimbabwe alkotmányának kék bőrbe kötött szö­vegét nyújtotta át Mugabe Róbert miniszterelnöknek, a volt gerilla-vezérnek» aki 7 éven keresztül harcolt a rhodesiai kor­mány ellen. A gerilla-háború eredményeként 28-000 ember vesztette életét-Károly.trónörökös mellett jelen volt az ünnepségen Car­rington brit külügyminiszter is> aki az ország új alkotmányá­nak kidolgozásával kapcsolatos, rendkívül sok nehézséggel és akadállyal járó tárgyalásokat vezette. I ermészetesen ott volt Soames lord is» aki Rhodesiának a választások idején brit gyarmati kormányzójaként működött. Smith lan volt mi­niszterelnök» aki 1 5 éven át Britanniától függetlenül vezette Rhodesia de facto önálló állami életét, az ünnepségen nem jelent meg» mert éppen az utol SÓ fehér uralom a latt álló Dél- Afrikában járt előadó körúton-Mugabe miniszterelnökön kívül az ünnepségen jelen volt Zimbabwe új államelnöke» nt- Banana Canaan volt fe­kete nacionalista vezető, aki Rhodesia fehér kormányzata i­­dején gyakran ült börtönben- Mugabe a szertartáson elmon­dott beszédében békességet kért és Ígért, mert szerinte a fe­héreket, akik tegnap elnyomták a feketéket, csak ezért nem kell őket elnyomni. A múlt hibáit el kell felejteni-A NÉVCSERE OKA Rhodesia állami önállósulásakor felvetődik a kérdés, miért volt szükség a névcserére, miért használták már az át­meneti időben is a Rhodesia névvel párhuzamosan a Zim­babwe elnevezést. Zimbabwe tulajdonképpen romváros f ort Victoriától délkeletre 1 5 mérföldnyi távolságban- A romok régi erődít­mény maradványai» amelyeket 1870-ben német régészek ta­nulmányoztak először» majd 1891-ben Bent Theodore James vezetésével brit régészei: tártak fel- Bent feltevése szerinl Zimbabwe romjai helyén Salamon király aranybányái mű­ködtek s tulajdonképpen a Szentírásban is említett Qphn egyik városa volt. 1903-ben Randall Maelver Dávid brit ré­gész Bent feltevését megcáfolta, 1929-ben pedig Caton- 1 homson Gertrud ugyancsak brit régész végérvényesen be­bizonyította, hogy Zimbabwe erődítményének falai a XIV. században a helybeli bantu törzs építkezési módjának meg­felelően készültek- Sok más kutató szerint Zimbabwe a kör­nyék aranybányáinak elosztó helye volt, azért lett a város ne­ve messze földön ismertté. Abba az országba, amelyhez akkoriban a híres Zim­babwe is tartozott és Monomatapa néven volt ismeretes, a portugálok a XV- század folyamán küldtek hithirdetőket, aminek eredményeként 1629-ben a bantu király a bányásza­ti jogot a portugál királynak engedte át. 1837-ben a bantu királyságot a harcias matabele törzs foglalta el. Lobengula matabele király az ország bányászati jogát 1888-ban a dús­gazdag Rhodes John Cecil dél-afrikai gyémántbánya-tu­­lajdonosnak engedte át, s ennek alapján 1889-ben az angol király engedélyezte Rhodes “British South Africa Com­pany -ját, amely 1923-ig Rhodesia néven intézte a terület ügyeit. 1923-ban a gyarmat belügyeinek intézésére önkor­mányzatot kapott. 1933-ban Nkomo Joshua vezetésével Rho­desia Nyasalanddal lépett szövetségre. 1962-ben a nemzeti­ségi mozgalmakat eltiltották, azok azonban külföldről irányí­tott tevékenységüket tovább folytatták; a fehér telepesek vi­szont függetlenséget akartak kivívni, célt azonban nem értek, mert a brit kormány nem volt hajlandó a fekete többséget az országos ügyek intézéséből kizárni- így került sor 1965 no­vember 1 1 -én Rh odesia függetlenségének kikiáltására Smith Douglas Ion miniszterelnök vezetésével. 1970 március 2-án Rhodesia köztársaság lett» amelyet azonban az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia nem ismert el. Nkomo Joshua Mugabe Robert jelenlegi miniszterelnök­kel egytt 1976-ban Hazafias Arcvonalat létesített és gerilla­háborút kezdett, míg Smith Ian Muzorewa Abel püspökkel, nt. Sithole Jeremiah-val kötött megegyezést 1978-ban. Fe­hér-fekete átmeneti kormány alakult, országos választásokat tartottak, amelyeken a koalíció fölényesen győzelmet ara­tott, majd Muzorewa püspök elnökletével a kormány is meg­alakult- Amerika és Anglia ezt a kormányt sem ismerte el. Muzorewa püspök elf ogadta az angol kormány javaslatát, hogy új alkotmányt készítsenek elő s annak alapján legye­nek új választások. Muzorewa azért ment bele a tárgyalá­sokba, mert bízott pártjának újabb győzelmében és mert mindenképpen szerette volna mentesíteni hazáját attól a gazdasági zárlattól, amelyet Nagy-Britannia kezdeményezé­sére az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa már 1966-ban alkalmazott Rhodesia ellen. Ilyen előzmények után érthető, hogy Rhodesia népe a gyarmatosítások idejét megelőző kor emlékét őrző Zimbab­we nevet választotta a brit fennhatóságra utaló Rhodesia név helyett végre függetlenné vált országának megjelölésé­re, mint ahogy az már Muzorewa-kormány idején is történt. METODISTA LELKÉSZ AZ ELNÖKI SZÉKBEN A Zimbabwe néven állami önállóságot nyert Rhodesia első elnökévé a 44 éves Banana Canaan metodista lelkészt választották meg, aki az Egyesült Államokban végezte hit­­tudományi tanulmányait. Az új alkotmány értelmében ugyan a zimbabwei elnöknek sok politikai szerepe nincs, megvá­lasztása mégis politikai meggondolások eredményének te­kinthető, mivel ugyanabból a törzsből származik, amelyik­ből Nkomo Joshua. A Los Angeles I imes értesülése szerint Mugabe Banana megválasztásával Nkomo felé akarta kö zeíedő szándékát mutatni! Hasonló célt szolgált 1 odd Gar­field volt fehér miniszterelnök szenátorrá történt kinevezése. LIBÉRIA ELNÖKÉT MEGGYILKOLTÁK Az Egyesült Államok egyik leghűségesebb barátját, Tolbert R. Will iám libériái elnököt katonai államcsíny fo­lyamán meggyilkolták. Az államcsínyt a teljesen ismeretlen Doe K. Sámuel 28 éves őrmester szervezte meg és fiatal tisz­tek támogatásával hajtotta végre. Az államcsínyt állítólag a tábornoki kar is helyeselte- Tolbert elnököt háromszor fejbe lőtték. Az i'ij kormány politikai irányzata ugyanolyan isme­retlen, mint az államcsíny vezetője. Csak annyi bizonyos, hogy I olbert konzervatív True Whig pártjának kormány­zata ellen újabban a baloldali Progresszív Peoples Party he­ves támadásokat intézett, az utóbbi évben több tüntetést is rendezett, márciusban államcsínyt is, megkísérelt, azt azon­ban sikerült megakadályozni. 86 személyt letartóztattak, kö­zülük 50-at bizonyítékok hiányában szabadon engedtek, mi a .-többiek ellen hazaárulás rímén pert ,mr]ít; tt^k. Libériát 1847-ben alapították az Egyesült Államokból odatelepülő volt rabszolgák. I olbert elnök maga is amerikai fekete rabszolga unokája volt; nagy vagyonnal, sok föld birtokkal rendelkezett, a nagyobb üzleti vállalkozásokat cs« ládja irányította, a kormányzást' és az ipart pedig pártja mint egyetlen párt, kizárólagosan magának tartotta fenn. Ez. a párt, amelynek tagjai az 1.7 millió libériainak mintegy .3. %-át teszik ki, amerikai származású és Amerikában isko 'ázott elemekből tevődött össze., Az: ország bennszülött la kossága sárkunyhókból álló falvakban lakik. Az Egyesült Államok a legszorosabb gazdasági kapcsa atban áll Libériával. Az Amerikában székelő vállalatok nak 500 millió $ értékű beruházásuk van Libériában, amely nek alkotmánya, kormányzási rendszere teljesen azonos az Egyesült Államokéval. A városok utcáin amerikai gép ko esik közlekednek, a postaládák vörös-kék színűek. Az akro ni Firestone I ire and Rubber Co. Libériát Afrika legna­gyobb gumitermelő országává tette. Négy gyémánt- és vas­bányája közül három tulajdonképpen amerikai érdekeltség kezében van. Libéria külön nevezetessége, hogy neki van a világon a legnagyobb kereskedelmi tengerészete, noha a legtöbb hajó tulajdonosa külföldi. Ennek az a magyarázata, hogy a kül­földiek tulajdonában levő kereskedelmi hajók is Libéria nyil­vántartásába kerülhetnek s így libériái lobogó alatt járhat­nak a tengereken. KATONAI INTÉZKEDÉSEK Carter elnök április 17-én megtartott sajtóértekezletén, amelyet a távolbalátó is közvetített, újabb gazdasági meg­szorítások elrendelését jelentette be Iránnal szemben mind­addig, amíg a teheráni túszokat szabadon nem engedik. Az első lépés az iráni behozatal megtiltása lesz, amelyet tör­vényhozási intézkedés követ az Iránnal szemben fennálló követelések fedezésére a mór zárolt iráni bankbetétek 1 bil­lió $-os összege terhére. (Magának a tengerészeinek az In­diai-óceánon történt összevonása mintegy 1 billió $-t emész­tett fel.) Iránba ezentúl csak újságírók mehetnek ki, az elnök a­­zonban azt kérte a hírszerző szervezetektől, hogy tevékeny­ségüket Iránban, amennyire csak lehet, korlátozzák. Az elnök újból annak a reményének adott kifejezést, hogy az Egyesült Államok szövetségesei csatlakoznak a gaz­dasági megszorítások alkalmazása terén Amerikához. Ha azonban a gazdasági zárlatnak sem lesz eredménye, az elnök szerint elkerülhetetlenné válik bizonyos katonai intézkedé­sek megtétele. Ezek természetéről a honvédelmi minisztérium máris megfontoló tárgyalásokat folytat. Két elgondolás ke­rült eddig előtérben: az egyik a teljes tengerészeti zárlat, a­­mely Irán kereskedelmi életének megbénítását idézné elő, mert mind a ki-, mind a bevitelt meggátolná; a másik az irá­ni kikötők kivezető útjainak elaknásítása. Ha a gazdasági zárlat katonai intézkedésekkel történő foganatosítása sem jár eredménnyel, akkor az elölök elren­deli az élelmi- és gyógyszerek szállításának beszüntetését is, bár ennek gyakorlatilag már nem sok jelentősége lenne, mi­után a kikötői rakodómunkások nemcsak az Iránból érkező áruk kirakósát, hanem az Iránba irányított áruk berakását is megtagadták. CSAK AZ ELNÖKVÁLASZTÁS UTÁN A teheráni túszok kiadását Khomeini ayatollah egyre­­másra halogatja. Carter elnök legújabban arról értesült, hogy az ayatollah ismételten kijelentette, a túszok kiadásá­nak kérdése csak az őszi (novemberi) elnökválasztás után lesz tárgyalható. Más iráni felelős tényezők véleménye sem sokkal jobb, mert a túszok kérdése szerintük is a legjobb e­­setben csak július vagy augusztus folyamán lesz megold­ható. Bani-Saclr Abolhassan iráni elnök megállapítása szerint Carter elnök újabb megszorító intézkedései csak zavarólag hatottak a túszok kérdésének megoldására, mert növelték az iráni nép gyűlöletét az Egyesült Államok iránt. Ugyanak­kor kijelentette, a túszok hozzátartozói meglátogathatják a megszállt teheráni követség épületében őrzött túszokat, no­ha Carter elnök megtiltotta, hogy amerikai polgárok Iránba utazzanak. Közvetlenül a tilalom előtt az egyik túsz édes­anyja 1 eheránba érkezett. Az asszony ügyvédje szerint az ő látogatására Carter elnök tilalma még nem vonatkozott. EURÓPAI CSATLAKOZÁSOK Portugália április 17-én minden kereskedelmi kapcsola­tot megszüntetett Iránnal- Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az olajban szűkö lködő ország többé nem vesz át olajat Irán­tól, holott szükségletének jelentős részét onnan fedezte. A múlt évben Portugália olajszükségletének 21 százak -kát I- ránból hozta be. 1978 -ban Portugália 131 millió $-1 fizetett Iránnak, ezzel szemben kivitele ugyanoda csupán 2.7 millió $-t tett ki. Portugália a NA TO-nak tagja, de a Közös Piac­nak nem- Az Egyesült Államokhoz való csatlakozása várat­lanul történt, mert egy Nttel azelőtt a Közös Piac országai­nak együttes fellépéséhez még nem csatlakozott, amikor azők arra utasították teheráni követeiket, hogy követeljék az ame­rikai túszok haladéktalan elbocsájtását. Az európai Közös Piac országai, az európai parlament sürgetésére azt fontolgatják, hogy Iránnal a diplomáciai káp­­ssolatot is megszakítják. Az európai csatlakozások mindenesetre nyomatékosab­­akká teszik az Egyesüli Államok gazdasági megszorításait. v-Uomeini Ruhoilah ayatowah ugyanis azzal a megjegyzéssel atézte el azokat, hogy üres dobpergetésnél nem jelentenek bbet. Baúi-Sadr. viszont fölényesen azt a kijelentést koc­káztatta meg, hogy Irán nagyjából önellátó ország, az E­­»yesüit Államokhoz csatlakozó országokat pedig azzal fe­nyegette meg, hogy Irán beszünteti azokba az olaj további szállítását. A SZOVJET MEGINT TÁMAD AFGANISZTÁNBAN A francia hírügynökség értesülése szerint a szovjet meg­­• 'álló csapatok Kelet-Afganisztánban újabb támadást in­tézték a felkelők ellen. Páncélos gépkocsikkal és helikopte­rekkel nyomultak előre, miközben sok gyermeket és nőt is elpusztítottak, 65 felkelőt halálosan megsebesítettek. Azok, akik a támadást túlélték, a Nangarhar tartomány fővárosá­tól. Jalalabadtól keletre mintegy 12 mérföldnyire levő bar­langokba menekültek- T ámadás közben az oroszoknak is je­lentős veszteségeik voltak, a halottak és a ^sebesültek száma azonban nem volt megállapítható, mert azokat az oroszok helikoptereken elszállították. Az AP tudósítója a pakisztáni Peshawarban arról érte­sült, hogy a szovjet támadás már 8 nappal korábban kezdő­dött, célja pedig főleg az volt, hogy a felkelők utánpótlási vo­nalait elvágják. A legújabb szovjet támadás veszteségeiről az amerikai külügyminisztériumnak nincsenek adatai, Car­ter III Hodding becslése szerint a szovjet csapatok vesztesé­ge a múlt év decemberétől 8000 főre tehető. Pakisztánba a­­zóta mintegy 700.000 afgán menekült át. ÖRMÉNY MERÉNYLET Rómában ismeretlen örmények újabb merényletet követ­tek el török diplomata ellen. Ezúttal l urel Vecdi vatikáni tö­rök követet szemelték ki. Amint a követ otthonából hivatalá­ba hajtatott, három fegyveres férfi tüzet nyitottak rá. A köve­tet két találat érte: az egyik jobb karján, a másik mellén se­­sítette meg, de egyik sem okozott súlyosabb sérülést. A követ egyik testőrének arcába fúródott a iövedék: állapota válsá­gos. A gépkocsi vezetőjét s a követ másik testőrét nem érte találat. Névtelen telefonáló azt közölte az egyik hírügynök­séggel, hogy a merényletet az örmény nepgyilkosság meg­­bosszulói” követték el-I urel elődje, Carim I aha vatikáni török követ ellen 1977 júniusában ugyancsak örmény terroristák követtek el merényletet, amelynek következtében Carim életét vesztette. Az Örményország felszabadításáért küzdő titkos örmény hadsereg néven ismert csoport az utóbbi négy hónap folya­mán három ízben helyezett el bombát repülőtársaság irodái­ba. Az örmény terroristák az utóbbi években 7 török diplo­mata ellen követtek el halálos kimenetelű merényletet: egyet a kaliforniai Los Angelesben, egyet a libanoni Beirutban, ötöt pedig Európa különböző városaiban. A merényletek oka állítólag Törökország örményellenes politikájának megtorlása. A törökök ezt a politikát vagy a­­hogyan az örmény terroristák mondják, népgyilkosságot 1890 és 1920 közt folytatták, jlletve hajtották végre. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 16. SZÁM EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent »— Kanadában: 60 cent

Next

/
Thumbnails
Contents