Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-03-08 / 10. szám
MARXISTA NAGYGYŰLÉS TEHERÁNBAN Khomeini Ruhollah ayatollah kimondott rendelkezése ellenére a szélsőségesen marxista Fedayeen szervezet a teheráni egyetem sportpályájára nagygyűlést hívott össze. Az összehívást követően városszerte plakátok jelentek meg, amelyek arra kérték.a lakosságot, hogy azon ne jelenjék meg. A Fedayeen-szervezet tagjainak számát általában 6.000-re becsülték, nagygyűlésükön azonban a becslések szerint legalább 70 vagy 80 ezer ember vett részt, noha Khomeini kommunista opportunistáknak nevezte azokat, akik az izlám hívek hitével szálltak harcba. A marxisták azt hangoztatták, hogy a tömeg nagysága nem lett akkora, mint amekkorára számítottak, mert esett az eső. Az ayatollah táborához tartozók mentségül csak azt tudták lelhozni, hogy a nagygyűlés mohamedán ünnepre, szombatra esett s az embereket a kíváncsiság vitte, nem a meggyőződés. A rideg valóság a jelek szerint azt mutatja, hogy az iráni események mindinkább balra tolódnak. KHOMEINI HÁTTÉRBE SZORUL Khomeini Ruhollah ayatollah befolyása egyes megfigyelők véleménye szerint < lassan háttérbe szorul. Március 1-én már főhadiszállását is áttette Teheránból a fővárostól délre mintegy kétórai hajtási távolságban lévő Qom városába, amelybe csak rosszul épített úton lehet eljutni. A "szent” város körülbelül 100.000 főnyi lakossággal rendelkezik ugyan, de félreeső fekvése megnehezeti a mozgalom országos irányítását. j Az izlám forradalom vezetője legutóbbi felhívásában emberséges bánásmódot sürgetett a trónjától megfosztott Pahfavi Mohammed Reza sah fogságban lévő híveivel szemben. Szerinte a forradalmi törvényszékek nyilvános tárgyalásain mindenkinek megnyugtató ítéletet kell kapnia. Az ayatollahnak ebből a nyilatkozatából arra következtetnek, hogy az eddigi titkos tárgyalásokat s az azok alapján végrehajtott kivégzéseket beszüntetik. EGYESÜLTEK A marxisták teheráni tömeggyűlésével egy időben folyt le az első vidéki kivégzés a Kaspi-tenger partján Rudsar városában. A forradalmi törvényszék Taheri Monir kapitányt vonta felelősségre azért, mert, a múlt pv augusztusában Abrúlad ofájvárosban sörfüzet nyittatott a sahel Jenes tüntetőkre, akik közül 577 vesztette életét. ’ A .Kilencedik katonai parancsnok kivégzése után hirtelen .yisszarendeltpk szolgálatba annak a légi alakulatnak tagjait, amelynek volt parancsnokát, Khosrowdací Mánouche'er tábornokot csak pár héttel korábban végezték ki. A légi alakulat újjászervezésének okát nem hozták nyilvánosságra, de a kurd tartomány katonai főhadiszállásáról kiadott figyelmeztetésből sokan arra következtetnek, hogy a I légi alakulatot a kurd felkelők letörése céljából akarják harcba vetni. A kurdok ugyanis a határ mentén heves harcot vívnak az izlám forradalom” híveivel! Mahabadban az egyik laktanyát is elfoglalták. Közben Arafat Yasser, a palesztin felszabadító szervezet feje befejezte iráni körútját. Abu Dhabin keresztül Ammanba érkezett, ahol diadalittasan jelentette ki, hogy "egyesültek es hogy Izrael ellen Irán és az ő országa (Palesztina) együtt harcol. AZ IRÁNI KÉMKÖZPONT FELSZÁMOLÁSA Az Associated Press washingtoni értesülése szerint az Egyesült Államok egyik fontos kémközpontját Észak-Iránban fel kellett számolni, mert gerilla banda szállta meg. A központot hivatalos tényezők közlése szerint “barátságos erők visszafoglúlták s így sikerült megakadályozni, hogy a központban lévő titkos felszerelési tárgyak, bizonyítékok vagy ányagok ellenséges kézbe kerüljenek. Az Egyesült Államok technikusai, mielőtt a központot elhagyták, a titkos felszereléseket felrobbantották. A mintegy 20 technikus Teheránba repült. Bántódásuk nem történt. A másik fontos hírszerzési központot, amely ugyancsak Iránban működött, már a politikai zűrzavar kezdetén felszámolták. A két központ közül a most, február 28-án felszámolt volt a nagyobb jelentőségű, mert ez figyelte a szovjet misszilek tevékenységét. Ez a központ Kapcan közelében működött. TANZANIA ELŐRENYOMULÁSA 1 ebruár utolsó napján a Los Angeles Times tudósítója azt a hírt közölte, hogy leli Amin ug'andai életfogytiglani elnök rendszere megbukott s a diktátori hajlamú Amin 80 tagú családjával együtt kénytelen volt Líbiába menekülni. AP-tudósítás szerint Tanzania csapatai elfoglalták Mbarara helyőrségi várost és ennek következtében Dél-Uganda majdnem teljes egészében a tanzániai benyomulok ellenőrzése alá került. Megfigyelők szerint Dél Ugandában zendülő katonák, Amin-ellenes gerillák, felfegyverkezett száműzöttek és tanzániai sorkatonák együtt harcolnak Amin katonai egyeégeivel. I anzania tagadja, hogy sorkatonasága részt vesz a küzdelemben. Amin elnök viszont beismerte, hogy Masaka városát, amely Kampalától délre 80, T anzania határától északra pedig 50 mérföldnyi távolságban van és Amirt elnök BALRA mechanizált "öngyilkos zászlóalj -ának helyőrségi városa: Tanzania csapatai és fehér zsoldosok elfoglalták. Idi Amin azzal a kéréssel fordult Kenya, Zaire, Sudan, Rwanda és Burundi kormányaihoz, beszéljék rá Nyerere Julius tanzániai elnököt, fogadja el az Afrika Egység Szervezetének békeközvetítését. SZAUD-ARÁBIA ELZÁRKÓZOTT Az iráni helyzet reménytelenné válása következtében a Carter-kormány kísérletet tett arra, hogy a Perzsa-öbölből szármázó olajszállítmányok biztonsága érdekében Szaud- Arábiában létesítsen katonai támaszpontot. Az erre vonatkozó ajánlatot Brown R. Harold honvédelmi miniszter tette meg közép-keleti látogatása során. Az ajánlatot Szau d-Arábia kormánya hidegen fogadta, így pillanatnyilag az állandó katonai jellegű támaszpont létesítése meghiúsultnak tekinthető. A Carter-kormány most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy tengerészeti erejét fokozza az Indiai-óceán terében. AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG Andreotti Giuliu miniszterelnök hosszú hetekig tartó kísérletei nem vezettek eredményre, kénytelen volt Pertini Sandro elnökkel közölni, hogy a kommunista párt közreműködésének reménye számára kilátástalan. A kommunistákkal együtt a szocialisták is megtagadták támogatásukat újabb keresztény demokrata kormánytól. Pertini Sandro elnök erre az alkotmányos hagyományoktól és szokásoktól eltérően nem a többségi pártból bízott meg más valakit új kormány megalakítására, hanem a kis köztársasági párt vezetőjét, La Maifa Ugot bízta. meg. Ha La Maifa tárgyalásai sikerrel járnak, akkor 1945 júniusa óta először kerül az élre más párt, mint a keresztény demokraták pártja. ST. LUCIA SZIGETE ÖNÁLLÓ LETT Február 28-án éjjel 12 órakor St. Lucia szigetén 10 napig tartó ünnepségek befejezéseként levonták a brit lobogót s helyette felhúzták á legújabb * független” ország zászlaját, amelyen kék mezőben arany, fekete és fehér háromszög látható. A hivatalos ünnepségeken II Erzsébet angol királynőt unokahúga, Alexandra hercegnő, Kent hercegnője képviselte. Az új állam területe 27-szer 14 mérföldnyi sziget, amelynek fő kiviteli cikke a banán. A sziget a Karib-tengerben van és 177 év óta brit fennhatóság alá tartozott, 1967-ben azonban korlátolt önállóságra tett szert. Minden ügyét maga intézte a honvédelem és a külügy kivételével. Compton John miniszterelnök megítélése szerint a sziget gazdasági helyzetének megerősödéséhez és a munkanélküliség leküzdéséhez elengedhetetlenül szükséges volt a teljes állami önállóság. A szigetország lakóinak száma 115.000. Ebből 40.000 lakik a fővárosban, Castriesben. Az ország függetlenségének első napján a kormányzati tisztviselők sztrájkolni kezdtek, mert a kormány megtagadta 1976-ban megállapított fizetésük felemelését, mivel az emelés az állam kincstárát végzetes helyzetbe sodorná. A tüntető tanítók felvonulását a rendőrség könnyfakasztó bombákkal oszlatta fel. Néhány órával azután, hogy a kis sziget állami önállóságra tett szert, Kosygin Alexei szovjet miniszterelnök táviratilag ajánlotta fel a diplomáciai kapcsolatok kiépítését a két ország közt. FÖLDRENGÉS ALASZKÁBAN Február 28-án Alaszkában és a Kanadához tartozó Yukon területén erős hullámzó földrengés volt, amelyet a Richter-mérleg 7.5 - 8 fokúnak jelzett. Öt évvel ezelőtt, 1964 március 27-én 8.4 erejű földrengés súlyos károkat okozott és 131 személy halálával végződött. A mostani földrengés központja a denveri földtani intézet megállapítása szerint Cordovától keletre 150 mérföldnyi távolságban, Yakutattól pedig északnyugatra 120 mérföldnyi távolságban volt. Ezen a vidéken csak rendkívül szórványos népesség lakik, ezért a viszonylag erős földrengés nem okozhatott komolyabb károkat. A földrengés "ártalmatlansága” még annak is köszönhető, hogy központja a szárazföldre esett s így nem idézett elő a tengeren olyan hullámzáát, mint 1964-ben, amikor a haláleseteket valójában a “szeizmikus” hullámzás okozta. Anchorageben délelőtt 1 1 óra 27 perckor kezdett a föld rej megni. Utána a magas épületek több mint egy percig inga! doztak. Juneanban sodró mozgásként érezték a földrengést, amelyről Seward, Valdez, Cordova, Skagway városából, valamint a Vikon-területen lévő Whitehorseból is hírt adtak. A CHICAGÓI DEMOKRATA ELŐVÁLASZTÁS Chicagótén április 5-án lesz a polgármester választás, amelynek előkészítése céljából mind a republikánus, mind a demokrata jilöltek közt előválasztás folyt le. A republikánus előválasztáson Johnson Wallace beruházási pénzügyekkel foglalkozó bankár könnyen győzött ellenjelöltje, Wardingly Ray taxivezetővel szemben. Ez az eredmény előre látható volt, nem okozott meglepetést. A demokrata előválasztás eredménye ezzel szemben nagy port vert fel, mert a jelenlegi polgármester, Bilandic A. Michael, a vele szemben induló Byrne Jane asszony mögött lemaradt. Április 5-án tehát Johnson Wallace és Byrne Jane közt választhat Chicago választópolgársága. A VALLÁSSZABADSÁGRÓL A vallásszabadság kérdésével foglalkozva Miklós Imre államtitkár rámutatott, hogy ő ezen ‘ nemcsupán a liturgikus cselekményekben való szabad részvételt érti . Flangsúlyozta: "amiként az egyezmények leszögezik, az egyházak foglalkozhatnak az ifjúsággal is. A vallásoktatás fakultatív. A gyermekistentiszteletek zavartalanul folynak. A konfirmációi előkészítés normális módon történik. Az egyházak élénk sajtótevékenységet is kifejtenek . Ezeknek az állításoknak nagy része az igazság tudatos élferdítése és főleg külföldi fogyasztásra készült. Rendszeres ifjúsági munka az országban nem lehetséges, kivéve egy két "kirakatnak szánt csoportot, ideológiailag megbízható lelkipásztorok vezetésével. A vallásoktatás igénybevételéről a szülőket munkahelyeiken a pártszervek Iebeszé Iik. A konfirmációi időszak abnormálisán rövidre szabott, csupán néhány hét és résztvevőire komoly hátrányt jelent további iskoláztatásuk szempontjából. Az egyházak élénk sajtótevékenységének” jelentős részét az ideológiai agymosást célzó marxista cikkek töltik ki. De mindezek ellenére sem lehetett Miklós I inre genfi útja teljesen sikertelen. Néhány társutas ökumenikus vezető bizonyára hálás tapssal jutalmazta a magasrangú propagandista bombasztikus agitációját. Más kérdés, hogy egy valamikor szuyerén ég büszke pqp,mtjt az európai protestantizmus legkeletibb Őrtbrnyábanl hogyan fogádjá ezt az újabb csattanós nyugati pofont, amikor babiloni rabságának körülményeiről a börtönigazgátó fart szakszerű cd megnyugtató beszámolót. (R. FI.) SZELLEMI RABSZOLGÁK PÓRÁZON Bucsay Mihály budapesti teológiai professzor engedélyt kapott arra, hogy a múlt nyáron részt vegyen a Hollandiában tartott Kálvin-Világkongresszuson. Előadásának, amelyet sokszorosítva megkaptunk, ez volt a címe: * Kálvin jelenléte Magyarországon”, élő példa arra, hogy az önkényuralom mennyire hatalmában tartja alattvalóit még az országhatárokon túl is. Bucsay Mihályt, a jól felkészült történészt, a diktatúra arra használta fel, hogy szabad országban, szabad hallgatóság előtt, egyházi konf erencia keretében a kommunizmust magasztalja. A német nyelvű előadás röviden vázolja Kálvin szerepét Magyarországon és különösképpen a református egyházban. Az utolsó fejezet: "Magyarország a szocializmus és kommunizmus útján címen az 1945-78 közötti legújabb időket öleli fel. Buésay elmondja, hogy a református egyház az ébredési mozgalom képviselőin keresztül találkozik először a kommunistákkal a második világháború utolsó éveiben, amikor több embermentő akcióban útjuk összevezet. Ez volt szerinte az első alkalom, amikor egyházi emberek nem a propaganda szemüvegén keresztül, hanem igaz valóságukban ismerhették meg a kommunistákat. Bucsay professzor szerint az ébredést és misszió emberei, Bereczky püspök és közvetlen munkatársai: Victor János professzor, Péter János, a későbbi püspök, majd kül- i ügyminiszter, valamint Békefi Benő későbbi püspök, a háború utáni helyzetet az új marxista rendszer idején gyökereiben vagy “teológiai szempontból mérték fel. Bereczky püspök az ember javának szolgálatára vezető "keskeny út” mellett döntött, amit gyakorlatilag úgy értelmezett, hogy az ! egyház álljon ki a földi békéért, valamint a népek békés, civilizált, igazságos és szabad fejlődéséért úgy, ahogy azt a marxista szocializmus értelmezi. Az államosítások Bucsay szerint ^ az egyházat nehéz helyzetbe hozták, mert a földek kisajátítása keservesen érintette a kisgazdatársadalmat, amelyből a falusi presbitériumok tagjai kikerültek, a kollektivizálás azonban szerinte bármilyen fájda lm as volt is, az elengedhetetlen fejlődést jelentette. Persze, a tudós professzor arról hallgatott, hogy ma mór az erőszakos kollektivizálást a nyugati kommunista irodalom is úgy ítéli meg, mint súlyos elferdülést. Az 1956 -os forradalom <—■ Bucsay szerint súlyos erőpróba volt, amiből a kommunista rendszer megerősödötten támadt fel s az állam élére népszerű vezér (Kádár János) került. Az 1956-os erőpróbából” valóban a kommunista rendszer támadt fel, de csupán a magyar szabadságharc orosz fegyverek által történt véres Ietiprása után. “A népszerű vezér pedig sohasem, merte kipróbálni népszerűségének mértékét szabad választásokon. Nem különös ez? Bucsay sorainak olvasása közben megremeg a velő csontjainkban. Micsoda ármányos erők azok, amelyek a teológia tudományának aktív művelőjét arra kényszerítik, hogy a fehéret feketének, az éjt pedig napvilágnak mondja? Félelmetes látvány, amik’or értelmes ember, mint valami pavlovi kutya, nyájasan elvicsorítja magát, valahányszor a marxista-szocialista államhatalom feléje suhint. (R. H.) AZ ÖKUMENE MŰKÖDÉSE A nyugati keresztyén közvélemény az utóbbi hónapokban nem kis nyugtalansággal figyeli az Egyházak Világtanácsának, másszóval az Ökumenének működését. A főleg' amerikai, nyugat német és holland egyházi hozzájárulásokból működő nemzetközi szervezet rodéziai gerillákat részesít anyagi támogatásban, akik nemcsak fehér farmereket, tanítókat, misszionáriusokat gyilkolnak, hanem ma már a más véleményen lévő feketéket is. De nekünk, magyaroknak is megvannak a magunk külön agodalmai az Ökumené balra tolódásával kapcsolatban. Az elmúlt év végén a genfi ökumenikus központ, valamint a Református Világszövetség és a Lutheránus Világszövetség ottani közporti irodái közös ünnepélyes fogadást rendeztek a látogatóba jött Miklós Imre államtitkár, a budapesti Állami Egyházügyi Hivatal elnöke tiszteletére. Ennek a budapesti hivatalnak az a rendeltetése, hogy a magyarországi egyházi életet csendben felszámolja, antidemokratikus módon állítson vezetőket az egyház élére, az egyház mondanivalóit, misszióját, sajtómegnyilvánulásait, valamint a legkisebb egyházi választásokat szoros ellenőrzése alatt tartsa és a hitlerizmus gleich schal tolási politikáját kopírozva az egyházakat a marxizmus és a szovjet statusquo fenntartásának szócsövévé tegye. Sajnos, csak kevesen tudják, hogy ez a hivatal nem csupán a magyar kommunista egyházpolitika végrehajtó eszköze, hanem hogy más keleteurópai egyházügyi hivatalok mintájára köZvetlenüf Moszkva alá van rendelve szervezetileg s nem is tartozik a budapesti kormány minisztertanácsának felelősséggel, hanem, egyenesen a moszkvai Egyházügyi Hivatal szerve s az a mögött álló szovjet szervek utasításait tartozik követni. így Miklós Imre tulajdonképen nem más, mint Moszkva magyarországi egyházügyi népbiztosa. Egy ilyen súlyos szerepet betöltő funkcionárius elé gurított tehát most az Ökumené, valami egészen érthetetlen és tapintatlan módon, piros szőnyeget. Igazán nem csodálkoznánk, ha egy napon ugyanez a szőnyeg egy Arafát- vagy Idi Amin-szerű személy elé is kiterülne. (R.H.) AZ "EGYÜTTMÜKÖDÉS"-RŐL Miklós Imre a tiszteletére egybehívott genfi gyűlés élé irátot terjesztett: Az egyházakkal kapcsolatos politika néhány tapasztalata a Magyar Népköztársaságban címmel, ahogy erről a budapesti Reformátusok Lapja büszkén beszámol. Többek közt ezt írja benne: Az egyházak és az állam között 30 évvel ezelőtt kötött egyezmények segítették a hívőket abban, hogy tiszta lelkiismerettel működjenek együtt más ideológiákat vallókkal egy új, igazságosabb és emberibb társadalom felépítésében és ez lehetővé tette az egyházak számára, hogy megtalálják helyüket a korábbitól teljesen eltérő új társadalomban”. A hívőknek erről az "együttműködésről más tapasztalataik is vannak. I öbbek között az a módszer, ahogy a 30 év során sok száz lelkésszel és világival a legsúlyosabb fenyegetések keretében titkos nyilatkozatokat írattak alá e Hivatal speciális ügynökei, hogy a környezetükben elhangzott, a rendszerrel kapcsolatos legenyhébb kritikai megjegyzéseket is rendszeresen írásba foglalják és időnkénti titkos találkozókon a melléjük kijelölt ügynöknek átadják. Bizony nem “tiszta lelkiismeretiek’ végezte ezt bárki is, hanem a legszörnyűbb lelki gyötrelmek, sőt idegösszeomlások árán. . Majd így folytatja az irat: “a vallás iránti érdeklődés, miként más marxista pártoknál, úgy nálunk sem újdonság. Az állam felismerte az egyházak és a vallások társadalmi hatását. Mi mindig elismertük a vallásos tömegek társadalmi valóságát, bár nem mindig vontuk le belőle a helyes következtetést . Itt igazat mondott Miklós Imre. A "helyes következtetés helyett az állam nem egyszer Ietartózatásokkal, házkutatásokkal, megfélemlítéssel, lelkipásztorok törvénytelen elmozdításával, állásvesztésekkel és egyéb erőszakos eszközökkel reagált keresztyén emberek ama törekvésére, hogy hitüket szabadon gyakorolják. Az a sajnálkozásféleség, hogy a kommunisták nem mindig vonták le a helyes következtetést, teljesen nélkülözi a komolyságot. Hiszen jólormán nem tudunk olyan esetekről, amikor az állami szervek múltbeli helytelen intézkedéseit valamiféle jóvátétel, rehabilitálás követte volna. És arról sem hallottunk, hogy valaha is ez az Egyházügyi Hivatal az egyházi életbe beépített valamelyik besúgóját is, sokszor több évtizedes kártékony tevékenysége után csendben félreállította volna. (R.H.) A CLEVELANDI SZAVAZÁS Február 27-én megtörtént a szavazás abban a kérdésben, hogy a Muny Light eladható-e s hogy felemelhető-e a városi adó. A szokatlanul rossz időjárás következtében mindössze 109.000 szavazó élt jogával. A Muny Light eladását 38.817 szavazattal szemben 69.957 szavazó ellenezte, az adóemelést pedig 54.586 szavazattal szemben 74.402 szavazó támogatta. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. ~ KANADÁBAN. . „ 1979. MÁRCIUS 8. VOLUME 69. ÉVFOLYAM N. 10. SZÁM.
