Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-03-08 / 10. szám

MARXISTA NAGYGYŰLÉS TEHERÁNBAN Khomeini Ruhollah ayatollah kimondott rendelkezése ellenére a szélsőségesen marxista Fedayeen szervezet a te­­heráni egyetem sportpályájára nagygyűlést hívott össze. Az összehívást követően városszerte plakátok jelentek meg, a­­melyek arra kérték.a lakosságot, hogy azon ne jelenjék meg. A Fedayeen-szervezet tagjainak számát általában 6.000-re becsülték, nagygyűlésükön azonban a becslések szerint leg­alább 70 vagy 80 ezer ember vett részt, noha Khomeini kom­munista opportunistáknak nevezte azokat, akik az izlám hí­vek hitével szálltak harcba. A marxisták azt hangoztatták, hogy a tömeg nagysága nem lett akkora, mint amekkorára számítottak, mert esett az eső. Az ayatollah táborához tartozók mentségül csak azt tud­ták lelhozni, hogy a nagygyűlés mohamedán ünnepre, szom­batra esett s az embereket a kíváncsiság vitte, nem a meg­győződés. A rideg valóság a jelek szerint azt mutatja, hogy az iráni események mindinkább balra tolódnak. KHOMEINI HÁTTÉRBE SZORUL Khomeini Ruhollah ayatollah befolyása egyes meg­figyelők véleménye szerint < lassan háttérbe szorul. Már­cius 1-én már főhadiszállását is áttette Teheránból a fővá­rostól délre mintegy kétórai hajtási távolságban lévő Qom városába, amelybe csak rosszul épített úton lehet eljutni. A "szent” város körülbelül 100.000 főnyi lakossággal rendel­kezik ugyan, de félreeső fekvése megnehezeti a mozgalom országos irányítását. j Az izlám forradalom vezetője legutóbbi felhívásá­ban emberséges bánásmódot sürgetett a trónjától megfosz­tott Pahfavi Mohammed Reza sah fogságban lévő híveivel szemben. Szerinte a forradalmi törvényszékek nyilvános tár­gyalásain mindenkinek megnyugtató ítéletet kell kapnia. Az ayatollahnak ebből a nyilatkozatából arra következtetnek, hogy az eddigi titkos tárgyalásokat s az azok alapján vég­rehajtott kivégzéseket beszüntetik. EGYESÜLTEK A marxisták teheráni tömeggyűlésével egy időben folyt le az első vidéki kivégzés a Kaspi-tenger partján Rudsar városában. A forradalmi törvényszék Taheri Monir kapi­tányt vonta felelősségre azért, mert, a múlt pv augusztusá­ban Abrúlad ofájvárosban sörfüzet nyittatott a sahel Jenes tüntetőkre, akik közül 577 vesztette életét. ’ A .Kilencedik katonai parancsnok kivégzése után hir­telen .yisszarendeltpk szolgálatba annak a légi alakulatnak tagjait, amelynek volt parancsnokát, Khosrowdací Mánou­­che'er tábornokot csak pár héttel korábban végezték ki. A légi alakulat újjászervezésének okát nem hozták nyilvános­ságra, de a kurd tartomány katonai főhadiszállásáról kia­dott figyelmeztetésből sokan arra következtetnek, hogy a I légi alakulatot a kurd felkelők letörése céljából akarják harc­ba vetni. A kurdok ugyanis a határ mentén heves harcot vívnak az izlám forradalom” híveivel! Mahabadban az egyik laktanyát is elfoglalták. Közben Arafat Yasser, a palesztin felszabadító szerve­zet feje befejezte iráni körútját. Abu Dhabin keresztül Am­­manba érkezett, ahol diadalittasan jelentette ki, hogy "egye­sültek es hogy Izrael ellen Irán és az ő országa (Palesz­tina) együtt harcol. AZ IRÁNI KÉMKÖZPONT FELSZÁMOLÁSA Az Associated Press washingtoni értesülése szerint az Egyesült Államok egyik fontos kémközpontját Észak-Irán­­ban fel kellett számolni, mert gerilla banda szállta meg. A központot hivatalos tényezők közlése szerint “barátságos erők visszafoglúlták s így sikerült megakadályozni, hogy a központban lévő titkos felszerelési tárgyak, bizonyítékok vagy ányagok ellenséges kézbe kerüljenek. Az Egyesült Ál­lamok technikusai, mielőtt a központot elhagyták, a titkos felszereléseket felrobbantották. A mintegy 20 technikus Te­heránba repült. Bántódásuk nem történt. A másik fontos hírszerzési központot, amely ugyancsak Iránban működött, már a politikai zűrzavar kezdetén felszámolták. A két köz­pont közül a most, február 28-án felszámolt volt a nagyobb jelentőségű, mert ez figyelte a szovjet misszilek tevékeny­ségét. Ez a központ Kapcan közelében működött. TANZANIA ELŐRENYOMULÁSA 1 ebruár utolsó napján a Los Angeles Times tudósítója azt a hírt közölte, hogy leli Amin ug'andai életfogytiglani el­nök rendszere megbukott s a diktátori hajlamú Amin 80 tagú családjával együtt kénytelen volt Líbiába menekülni. AP-tudósítás szerint Tanzania csapatai elfoglalták Mbarara helyőrségi várost és ennek következtében Dél-Uganda majd­nem teljes egészében a tanzániai benyomulok ellenőrzése alá került. Megfigyelők szerint Dél Ugandában zendülő ka­tonák, Amin-ellenes gerillák, felfegyverkezett száműzöttek és tanzániai sorkatonák együtt harcolnak Amin katonai egy­­eégeivel. I anzania tagadja, hogy sorkatonasága részt vesz a küzdelemben. Amin elnök viszont beismerte, hogy Masa­­ka városát, amely Kampalától délre 80, T anzania határától északra pedig 50 mérföldnyi távolságban van és Amirt elnök BALRA mechanizált "öngyilkos zászlóalj -ának helyőrségi városa: Tanzania csapatai és fehér zsoldosok elfoglalták. Idi Amin azzal a kéréssel fordult Kenya, Zaire, Sudan, Rwanda és Burundi kormányaihoz, beszéljék rá Nyerere Julius tanzániai elnököt, fogadja el az Afrika Egység Szer­vezetének békeközvetítését. SZAUD-ARÁBIA ELZÁRKÓZOTT Az iráni helyzet reménytelenné válása következtében a Carter-kormány kísérletet tett arra, hogy a Perzsa-öbölből szármázó olajszállítmányok biztonsága érdekében Szaud- Arábiában létesítsen katonai támaszpontot. Az erre vonat­kozó ajánlatot Brown R. Harold honvédelmi miniszter tette meg közép-keleti látogatása során. Az ajánlatot Szau d-Ará­bia kormánya hidegen fogadta, így pillanatnyilag az állan­dó katonai jellegű támaszpont létesítése meghiúsultnak te­kinthető. A Carter-kormány most azzal a gondolattal fog­lalkozik, hogy tengerészeti erejét fokozza az Indiai-óceán terében. AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG Andreotti Giuliu miniszterelnök hosszú hetekig tartó kísérletei nem vezettek eredményre, kénytelen volt Pertini Sandro elnökkel közölni, hogy a kommunista párt közremű­ködésének reménye számára kilátástalan. A kommunisták­kal együtt a szocialisták is megtagadták támogatásukat újabb keresztény demokrata kormánytól. Pertini Sandro el­nök erre az alkotmányos hagyományoktól és szokásoktól el­térően nem a többségi pártból bízott meg más valakit új kormány megalakítására, hanem a kis köztársasági párt ve­zetőjét, La Maifa Ugot bízta. meg. Ha La Maifa tárgyalásai sikerrel járnak, akkor 1945 júniusa óta először kerül az élre más párt, mint a keresztény demokraták pártja. ST. LUCIA SZIGETE ÖNÁLLÓ LETT Február 28-án éjjel 12 órakor St. Lucia szigetén 10 napig tartó ünnepségek befejezéseként levonták a brit lo­bogót s helyette felhúzták á legújabb * független” ország zászlaját, amelyen kék mezőben arany, fekete és fehér há­romszög látható. A hivatalos ünnepségeken II Erzsébet an­gol királynőt unokahúga, Alexandra hercegnő, Kent her­cegnője képviselte. Az új állam területe 27-szer 14 mérföld­nyi sziget, amelynek fő kiviteli cikke a banán. A sziget a Karib-tengerben van és 177 év óta brit fennhatóság alá tar­tozott, 1967-ben azonban korlátolt önállóságra tett szert. Minden ügyét maga intézte a honvédelem és a külügy kivé­telével. Compton John miniszterelnök megítélése szerint a sziget gazdasági helyzetének megerősödéséhez és a munka­­nélküliség leküzdéséhez elengedhetetlenül szükséges volt a teljes állami önállóság. A szigetország lakóinak száma 115.000. Ebből 40.000 lakik a fővárosban, Castriesben. Az ország függetlenségének első napján a kormányzati tisztviselők sztrájkolni kezdtek, mert a kormány megtagadta 1976-ban megállapított fizetésük felemelését, mivel az eme­lés az állam kincstárát végzetes helyzetbe sodorná. A tün­tető tanítók felvonulását a rendőrség könnyfakasztó bombák­kal oszlatta fel. Néhány órával azután, hogy a kis sziget állami önál­lóságra tett szert, Kosygin Alexei szovjet miniszterelnök tá­viratilag ajánlotta fel a diplomáciai kapcsolatok kiépítését a két ország közt. FÖLDRENGÉS ALASZKÁBAN Február 28-án Alaszkában és a Kanadához tartozó Yukon területén erős hullámzó földrengés volt, amelyet a Richter-mérleg 7.5 - 8 fokúnak jelzett. Öt évvel ezelőtt, 1964 március 27-én 8.4 erejű földrengés súlyos károkat okozott és 131 személy halálával végződött. A mostani földrengés központja a denveri földtani intézet megállapítása szerint Cordovától keletre 150 mérföldnyi távolságban, Yakutattól pedig északnyugatra 120 mérföldnyi távolságban volt. Ezen a vidéken csak rendkívül szórványos népesség lakik, ezért a viszonylag erős földrengés nem okozhatott komolyabb káro­kat. A földrengés "ártalmatlansága” még annak is köszön­hető, hogy központja a szárazföldre esett s így nem idézett elő a tengeren olyan hullámzáát, mint 1964-ben, amikor a haláleseteket valójában a “szeizmikus” hullámzás okozta. Anchorageben délelőtt 1 1 óra 27 perckor kezdett a föld re­­j megni. Utána a magas épületek több mint egy percig inga­­! doztak. Juneanban sodró mozgásként érezték a földrengést, amelyről Seward, Valdez, Cordova, Skagway városából, valamint a Vikon-területen lévő Whitehorseból is hírt adtak. A CHICAGÓI DEMOKRATA ELŐVÁLASZTÁS Chicagótén április 5-án lesz a polgármester választás, amelynek előkészítése céljából mind a republikánus, mind a demokrata jilöltek közt előválasztás folyt le. A republiká­nus előválasztáson Johnson Wallace beruházási pénzügyek­kel foglalkozó bankár könnyen győzött ellenjelöltje, War­­dingly Ray taxivezetővel szemben. Ez az eredmény előre látható volt, nem okozott meglepetést. A demokrata elővá­lasztás eredménye ezzel szemben nagy port vert fel, mert a jelenlegi polgármester, Bilandic A. Michael, a vele szem­ben induló Byrne Jane asszony mögött lemaradt. Április 5-án tehát Johnson Wallace és Byrne Jane közt választhat Chicago választópolgársága. A VALLÁSSZABADSÁGRÓL A vallásszabadság kérdésével foglalkozva Miklós Imre államtitkár rámutatott, hogy ő ezen ‘ nemcsupán a liturgikus cselekményekben való szabad részvételt érti . Flangsúlyoz­­ta: "amiként az egyezmények leszögezik, az egyházak fog­lalkozhatnak az ifjúsággal is. A vallásoktatás fakultatív. A gyermekistentiszteletek zavartalanul folynak. A konfirmá­ciói előkészítés normális módon történik. Az egyházak élénk sajtótevékenységet is kifejtenek . Ezeknek az állításoknak nagy része az igazság tudatos élferdítése és főleg külföldi fogyasztásra készült. Rendszeres ifjúsági munka az országban nem lehetséges, kivéve egy két "kirakatnak szánt csoportot, ideológiailag megbízható lelki­­pásztorok vezetésével. A vallásoktatás igénybevételéről a szülőket munkahelyeiken a pártszervek Iebeszé Iik. A kon­firmációi időszak abnormálisán rövidre szabott, csupán né­hány hét és résztvevőire komoly hátrányt jelent további is­koláztatásuk szempontjából. Az egyházak élénk sajtótevé­kenységének” jelentős részét az ideológiai agymosást célzó marxista cikkek töltik ki. De mindezek ellenére sem lehetett Miklós I inre genfi útja teljesen sikertelen. Néhány társutas ökumenikus vezető bizonyára hálás tapssal jutalmazta a magasrangú propa­gandista bombasztikus agitációját. Más kérdés, hogy egy valamikor szuyerén ég büszke pqp,mtjt az európai protestan­tizmus legkeletibb Őrtbrnyábanl hogyan fogádjá ezt az újabb csattanós nyugati pofont, amikor babiloni rabságának kö­rülményeiről a börtönigazgátó fart szakszerű cd megnyugtató beszámolót. (R. FI.) SZELLEMI RABSZOLGÁK PÓRÁZON Bucsay Mihály budapesti teológiai professzor enge­délyt kapott arra, hogy a múlt nyáron részt vegyen a Hol­landiában tartott Kálvin-Világkongresszuson. Előadásának, amelyet sokszorosítva megkaptunk, ez volt a címe: * Kálvin jelenléte Magyarországon”, élő példa arra, hogy az önkény­uralom mennyire hatalmában tartja alattvalóit még az or­szághatárokon túl is. Bucsay Mihályt, a jól felkészült tör­ténészt, a diktatúra arra használta fel, hogy szabad ország­ban, szabad hallgatóság előtt, egyházi konf erencia kereté­ben a kommunizmust magasztalja. A német nyelvű előadás röviden vázolja Kálvin szere­pét Magyarországon és különösképpen a református egy­házban. Az utolsó fejezet: "Magyarország a szocializmus és kommunizmus útján címen az 1945-78 közötti legújabb időket öleli fel. Buésay elmondja, hogy a református egyház az ébre­­dési mozgalom képviselőin keresztül találkozik először a kommunistákkal a második világháború utolsó éveiben, a­­mikor több embermentő akcióban útjuk összevezet. Ez volt szerinte az első alkalom, amikor egyházi emberek nem a propaganda szemüvegén keresztül, hanem igaz valóságuk­ban ismerhették meg a kommunistákat. Bucsay professzor szerint az ébredést és misszió em­berei, Bereczky püspök és közvetlen munkatársai: Victor János professzor, Péter János, a későbbi püspök, majd kül- i ügyminiszter, valamint Békefi Benő későbbi püspök, a há­ború utáni helyzetet az új marxista rendszer idején gyöke­reiben vagy “teológiai szempontból mérték fel. Bereczky püspök az ember javának szolgálatára vezető "keskeny út” mellett döntött, amit gyakorlatilag úgy értelmezett, hogy az ! egyház álljon ki a földi békéért, valamint a népek békés, civilizált, igazságos és szabad fejlődéséért úgy, ahogy azt a marxista szocializmus értelmezi. Az államosítások Bucsay szerint ^ az egyházat ne­héz helyzetbe hozták, mert a földek kisajátítása keservesen érintette a kisgazdatársadalmat, amelyből a falusi presbité­riumok tagjai kikerültek, a kollektivizálás azonban sze­rinte bármilyen fájda lm as volt is, az elengedhetetlen fej­lődést jelentette. Persze, a tudós professzor arról hallgatott, hogy ma mór az erőszakos kollektivizálást a nyugati kom­munista irodalom is úgy ítéli meg, mint súlyos elferdülést. Az 1956 -os forradalom <—■ Bucsay szerint súlyos erő­próba volt, amiből a kommunista rendszer megerősödötten támadt fel s az állam élére népszerű vezér (Kádár János) került. Az 1956-os erőpróbából” valóban a kommunista rend­szer támadt fel, de csupán a magyar szabadságharc orosz fegyverek által történt véres Ietiprása után. “A népszerű vezér pedig sohasem, merte kipróbálni népszerűségének mértékét szabad választásokon. Nem különös ez? Bucsay sorainak olvasása közben megremeg a velő csontjainkban. Micsoda ármányos erők azok, amelyek a teo­lógia tudományának aktív művelőjét arra kényszerítik, hogy a fehéret feketének, az éjt pedig napvilágnak mondja? Fé­lelmetes látvány, amik’or értelmes ember, mint valami pav­lovi kutya, nyájasan elvicsorítja magát, valahányszor a mar­xista-szocialista államhatalom feléje suhint. (R. H.) AZ ÖKUMENE MŰKÖDÉSE A nyugati keresztyén közvélemény az utóbbi hónapok­ban nem kis nyugtalansággal figyeli az Egyházak Világta­nácsának, másszóval az Ökumenének működését. A főleg' amerikai, nyugat német és holland egyházi hozzájárulások­ból működő nemzetközi szervezet rodéziai gerillákat részesít anyagi támogatásban, akik nemcsak fehér farmereket, taní­tókat, misszionáriusokat gyilkolnak, hanem ma már a más véleményen lévő feketéket is. De nekünk, magyaroknak is megvannak a magunk külön agodalmai az Ökumené balra tolódásával kapcsolat­ban. Az elmúlt év végén a genfi ökumenikus központ, va­lamint a Református Világszövetség és a Lutheránus Világ­­szövetség ottani közporti irodái közös ünnepélyes fogadást rendeztek a látogatóba jött Miklós Imre államtitkár, a bu­dapesti Állami Egyházügyi Hivatal elnöke tiszteletére. En­nek a budapesti hivatalnak az a rendeltetése, hogy a ma­gyarországi egyházi életet csendben felszámolja, antidemok­ratikus módon állítson vezetőket az egyház élére, az egyház mondanivalóit, misszióját, sajtómegnyilvánulásait, valamint a legkisebb egyházi választásokat szoros ellenőrzése alatt tartsa és a hitlerizmus gleich schal tolási politikáját kopírozva az egyházakat a marxizmus és a szovjet statusquo fenntar­tásának szócsövévé tegye. Sajnos, csak kevesen tudják, hogy ez a hivatal nem csupán a magyar kommunista egyházpolitika végrehajtó eszköze, hanem hogy más keleteurópai egyházügyi hivata­lok mintájára köZvetlenüf Moszkva alá van rendelve szerve­zetileg s nem is tartozik a budapesti kormány minisztertaná­csának felelősséggel, hanem, egyenesen a moszkvai Egyház­ügyi Hivatal szerve s az a mögött álló szovjet szervek utasí­tásait tartozik követni. így Miklós Imre tulajdonképen nem más, mint Moszkva magyarországi egyházügyi népbiztosa. Egy ilyen súlyos szerepet betöltő funkcionárius elé gurított tehát most az Ökumené, valami egészen érthetetlen és ta­pintatlan módon, piros szőnyeget. Igazán nem csodálkoz­nánk, ha egy napon ugyanez a szőnyeg egy Arafát- vagy Idi Amin-szerű személy elé is kiterülne. (R.H.) AZ "EGYÜTTMÜKÖDÉS"-RŐL Miklós Imre a tiszteletére egybehívott genfi gyűlés élé irátot terjesztett: Az egyházakkal kapcsolatos politika né­hány tapasztalata a Magyar Népköztársaságban címmel, ahogy erről a budapesti Reformátusok Lapja büszkén be­számol. Többek közt ezt írja benne: Az egyházak és az állam között 30 évvel ezelőtt kötött egyezmények segítették a hívő­ket abban, hogy tiszta lelkiismerettel működjenek együtt más ideológiákat vallókkal egy új, igazságosabb és embe­ribb társadalom felépítésében és ez lehetővé tette az egy­házak számára, hogy megtalálják helyüket a korábbitól tel­jesen eltérő új társadalomban”. A hívőknek erről az "együttműködésről más tapasz­talataik is vannak. I öbbek között az a módszer, ahogy a 30 év során sok száz lelkésszel és világival a legsúlyosabb fenyegetések keretében titkos nyilatkozatokat írattak alá e Hivatal speciális ügynökei, hogy a környezetükben elhang­zott, a rendszerrel kapcsolatos legenyhébb kritikai megjegy­zéseket is rendszeresen írásba foglalják és időnkénti titkos találkozókon a melléjük kijelölt ügynöknek átadják. Bizony nem “tiszta lelkiismeretiek’ végezte ezt bárki is, hanem a legszörnyűbb lelki gyötrelmek, sőt idegösszeomlások árán. . Majd így folytatja az irat: “a vallás iránti érdeklődés, miként más marxista pártoknál, úgy nálunk sem újdonság. Az állam felismerte az egyházak és a vallások társadalmi hatását. Mi mindig elismertük a vallásos tömegek társadal­mi valóságát, bár nem mindig vontuk le belőle a helyes következtetést . Itt igazat mondott Miklós Imre. A "helyes következtetés helyett az állam nem egyszer Ietartózatások­­kal, házkutatásokkal, megfélemlítéssel, lelkipásztorok tör­vénytelen elmozdításával, állásvesztésekkel és egyéb erősza­kos eszközökkel reagált keresztyén emberek ama törekvésé­re, hogy hitüket szabadon gyakorolják. Az a sajnálkozás­­féleség, hogy a kommunisták nem mindig vonták le a helyes következtetést, teljesen nélkülözi a komolyságot. Hiszen jó­­lormán nem tudunk olyan esetekről, amikor az állami szer­vek múltbeli helytelen intézkedéseit valamiféle jóvátétel, rehabilitálás követte volna. És arról sem hallottunk, hogy valaha is ez az Egyházügyi Hivatal az egyházi életbe be­épített valamelyik besúgóját is, sokszor több évtizedes kár­tékony tevékenysége után csendben félreállította volna. (R.H.) A CLEVELANDI SZAVAZÁS Február 27-én megtörtént a szavazás abban a kérdés­ben, hogy a Muny Light eladható-e s hogy felemelhető-e a városi adó. A szokatlanul rossz időjárás következtében mind­össze 109.000 szavazó élt jogával. A Muny Light eladását 38.817 szavazattal szemben 69.957 szavazó ellenezte, az adóemelést pedig 54.586 szavazattal szemben 74.402 sza­vazó támogatta. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. ~ KANADÁBAN. . „ 1979. MÁRCIUS 8. VOLUME 69. ÉVFOLYAM N. 10. SZÁM.

Next

/
Thumbnails
Contents