Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-12-20 / 48. szám

VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 48. SZÁM. 1979. DECEMBER 20. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Ct NYISZTOR ZOLTÁN HALÁLA Mi, akik az idősebb nemzedékhez tartozunk és kenye­rünk javát még otthon fogyasztottuk el, már gyermek-, de legalább is ifjúkorunkban megszoktuk, hogy Nyisztor Zoltán írásait szinte napról napra olvassuk, őszinte véleményét a legújabb eseményekről idejében megtudjuk. I alán minden túlzás nélkül azt is mondhatnánk, hogy mint idegeneknek az idegenben, ő jelentette számunkra a keresztény és magyar nemzeti szemléletünk folyamatosságának megszemélyesíté­sét. Halál a már csak ezért is pótolhatatlan veszteség Hiva­tását senki sem tudja betölteni. Ez a hivatás és az annak szolgálatában végzett írói tevékenység ugyanis a keresztény és nemzeti magyar élet szörnyűséges küzdelmeinek Iegvál­­ságosabb korszakában ébredt fel és bontakozott ki egész i­­rodal omtörténetünk folyamán páratlanul álló, teljesen egyéni tehetséggel. Nem vitás, hogy ízig -vérig s a szó legnemesebb értelmébe vett újságíró volt, és maradt mindhalálig, mindig a legújabb eseményekről tájékoztatta olvasóit, de ugyanúgy pap is volt és maradt; meggyőződését, hitét sohasem rejtette véka alá, véleményét mindig, sokszor vakmerő nyíltsággal kimondta. Tollheggyel 'agy másként következetesen rá­mutatott az emberi fogyatékosságokra, hibákra és mulasztá­sokra, A hivatott újságíróval egybeforrt benne a felszen­telt pap, akinek átvitt értelemben vett igazi szószék -e az újság, a folyóirat és a könyv lett és aki legélethűbb elbeszé­léseiben, leírásaiban',' politikai megnyilatkozásaiban is igét hirdetett, krisztusi erkölcsre tanított. Nyisztor Zoltán 1893-ban, Debrecenben született, gyermek- és ifjúkori éveit azonban az ezeréves Ma gyaror­­szág határszéli vármegyéiben. Máramarosban, Ungban, Be­­regbein élte át. Aztán Szatmárba került, a szociális feszült­ségek egyik magyar gócába, ahol papi hivatását is kapta. Ki­váló tehetségével a római Collegium Germano-Hungari­­cumba és az innsbrucki egyetemre került. Áldozópappá tőr­­térit felszentelése utánírögtön teológiai tanár lett a szatmári szemináriumban. Ekk or kezdett írogatni. Hamarosan rájött, hogy a sajtó papi küldetésének betöltésére sokkal nagyobb lehetőséget biztosít, jmint akár a szószék, akár a tanszék. Katolikus (det cínrfnel folyóiratot indított. Az 1920-as é­­vékben a Gellért hegyi sziklakápolna lelkésze lett, így a fő­városba került, irodalmi vonatkozáséi kapcsolatokra tett szert. Eleinte kimondottan az egyházi szakirodalom tehetséges mű­velőiéként” tűnt fél. A magyarországi szektákról, a konners­­reuthi Neumann I éré/ stigmáiról írt. Aztán Papini Gio­vanni híres Góg -ját I ordította magyarra, sőt ennek hatá­sa alatt kiadta Magyar Góg című saját alkotását is. P. Bangha Béla jezsuita tartományfőnök 1928-ban Czapik Gyula (később veszprémi püspök, majd egri érsek) utódjaként őt bízta meg a Magyar Kultúra szerkesztésé­vel. Bangha Béla vele együtt szerkesztette és adta ki 4 hatal­mas kötetben a magyar Katolikus Lexikon -t is. Közben Nyisztor Zoltán Fáulhaber bíboros és Orsenigo Caesaré mű­vei nek pompás fordításával gazdagította irodalmunkat. So­kat utazott Dél-Amerikában, a Balkánon, majd Kínában. Úti élményeiről külcn-külön kötetekben számolt be. A Fel­hőkarcolók, őserdők és hazátlanok , a Balkáni képeskönyv” és a * Mandarinok, kulik, misszionáricsok szemléletes útle­írásai nemcsak ismeretlen világot tártak fel olvasói előtt, ha­nem sajátos íróművészetének is osztatlan elismerést bizto­sítottak. , Nyisztor Zoltán már nemcsak a Magyar Kultúra I oll- Keggyeí című rovatában nyilvánította éles meglátásain ala­puló különvéleményét, mert a "Nemzeti Újság -nak és az ‘‘Új Nemzedék -nek is állandó főmunkatársa lett. Cikkeit mindig a legnagyobb érdeklődéssel várták és olvasták. írá­­•sai az “Egyházi Lapok hasábjain is rendszeresen megjelen­tek. Apostolkodó munkásságát azonban nemcsak írásain ke­resztül végezte. Az “Actio Catholica” keretében az egész országáé- bejárta. A templomokban szentbeszédeket mon­dott, a gyűléseken előadásokat tartott, amelyek mind-mind hatásosak, rendkívül tanulságosak és iránymutatók voltak. A második világháború végén orosz fogságba esett, a­­honnan azonban sikerült megszöknie. Miután Rómában az akkori vatikáni államtitkár, a későbbi VI. Pál nem tudott biztonságáról és alkalmazásáról gondoskodni, kiment Co­­lombiába s ott a félig vadon, őserdőben élő indiók (indiánok) misszionárius papja lett. Ekkoriban jelent meg két könyve Bogotában spanyolul: az egyik Extranjero en la casa cural és a másik En las garras del espionaje russo címmel. Ős­­erdei élményeiről a Dzsungel indiói címmel a közelmúlt­ban megjelent kötetében emlékezett meg. Colombiából később Venezuelába költözött át, ahol a magyarok lelkészeként működött, aztán visszatért Európába. Előbb Németországban, aztán véglegesen Rómában telepe­dett meg. Az örök városból küldte szét színes “tudósítás -ait mindig érdekes és időszerű írásait a magyar emigráció lap­jainak. Sok lapnak állandó munkatársa volt, de sok más lap, a Magyar Újság is gyakran közölte cikkeit, amelyeknek száma szerény becslés szerint is legalább félezerre tehető. Könyvei közül külön ki kell emelnünk az emigrációban megjelent Vallomás magamról és kortársaimról című mű­vét, amely második kiadásban is forgalomba került, ennek folytatását, amelynek címe: Ami a Vallomásból kimaradt , végül, de nem utolsósorban a bogotai emlékeiről szóló “Ide­gen az idegenben címűt, amelyet azzal fejezett be, hogy a­­mikor Las Cruces plébániájáról távoznia kellett és felette meghasadtak az esőfelhők s diadalmas fénnyel tört elő a Nap”, Petőfi jutott eszébe: Ragyogtak rám a csillagok, nem tudták, hogy árva vagyok!” Nyisztor halála nemcsak arra figyelmeztet bennünket, hogy egyszer mindennek vége lesz, hanem arra is, hogy min-AZ AZERBAJDZSÁNI ELLENÁLLÁS December 6-án Tabrizban, Azerbajdzsán székvárosá­ban a török egyetemi hallgatók birtokukba vették a kor­mányzó székházát, és nem engedték meg, hogy Gharavi Nu­­recldin főkormányzó hivatalába bemenjen. Amikor a főkor­mányzó kísérletet tett a székház visszaszerzésére, Shariat- Madari Kazem Mohammad ayatollah éles ellenzésével ta­lálta magát szemben. Shariat-Madari szerint Charavi fő­kormányzó lépése megszegte a Khomeinivel kötött megegye­zést. és kijelentette, hogy a következményekért nem vt diaihat felelősséget.Khomeinit pedig a kurdok küzdelmére emlékez­tette, amelyet azok önkormányzatuk megszerzése érdekében folytatnak az iráni hatóságokkal. Azerbajdzsán lakossága török nemzetiségű. A török lázadók, akikhez az iráni haderő számos tagja is csatlako­zott, megszállták a tabrizi rádió és távolbalátó leállóját és a repülőteret. A török zendülők 5 amerikai gyártmányú jet vadászgépe keringett a város felett, hogy ezzel is mutassák erejüket a teheráni központi kormánnyal szemben. Decem­ber 7-én a repülőtéren nem engedték Ieszállni azt a két re­pülőt sem, amelyeken Khomeini forradalmi gárdájának tag­jai érkeztek Teheránból Tabrizba. TÁMADÁS SHARIAT-MADARI HÁZA ELLEN A tabrizi török nemzetiségűek zendülésén ek napján (fura városában Khomeini ayatollah hívei megrohanták Shariat-Madari ayatollah házát. Az ebből támadt összetűzés közben Shariat-Madari egyik testőrét és egyik hívét agyon­lőtték, másik nyolc hívét pedig megsebesítették. A támadást Shariat-Madari híveinek sikerült visszaverniük. Az ayatol­lah házának kis udvarát azóta fegyveresek tartják megszáll­tán, a ház ajtai előtt pedig őröket állítottak lel. Khomeini Ruhollah ayatollah a támadás után felkeres­te otthonában Shariat-Madari ayatollaht, hogy személyesen fejezze ki a támadás miatt őszinte sajnálkozását. Shariat- Madari környezetében úgy tudják, az utóbbi 30 éven át ez volt Khomeini második látogatása Shariat- Madari otthoná­ban. Khomeini a látogatás után tett nyilatkozatában arra szólította fel az ország lakóit, hogy ne egymásközt vitatkoz-­­zanak, hanem fordítsák minden figyelmüket az egyetlen el­lenség fele, mert vallási kötelességük és nemzeti felelősségük az Egyesült Államokkal szemben az egységes kiállás. AZ IRNIAK TÜNTETÉSE TEXASBAN San Antonio városházának lépcsőin december 12-én 1 o-20 iráni diák tüntetett, mivel sahellenes felvonulásukat az elletékes hatóságok nem engedélyezték. A tüntetés tulajdon­keppen már előző nap kezdődött, amikor az iráni diákok éh­ségsztrájkba kezdtek és sahellenes plakátokat függesztettek ki. A rendőrség, mielőtt még tettlegességre kerülhetett volna sor, a tüntetőket elkergette, 5 sikongó, ordítozó iránit pedig őrizetbe vett. A letartóztatottak, amíg a városházán keresz­tül az épület mögött levő rendőrautókba tuszkolták őket, Khomeinit éltették, akinek képét más sahellenes plakátokkal együtt mintegy 200 főnyi csoport megsemmisítette. Az ellen­tüntetőket Kyle Steve 32 éves volt tengerészeti gyalogos ve­zette, akinek testveröccse, a 26 éves Kyle John tengerészeti gyalogos a teheráni túszok között van. A SAH URALKODÁSÁNAK UTOLSÓ NAPPJAIRÓL A párizsi L Express több más európai időszaki lep­­pal egy időben kivonatokat közölt a sah készülő emlékira­taiból., A sah uralkodásának legutolsó idejéről érthető kese­rűséggel emlékezik meg, miközben eddig ismeretlen tényeket közöl. Amerikai vonatkozásban őszintén elmondja például, hogy a múlt év őszének és telének legválságosabb hónapjai­ban, amikor már ezrek és ezrek tüntettek, az amerikai követ a brit követtel együtt még mindig liberálisabb politika köve­tését ajánlotta, ami csak a végzet -hez vezethetett. Keserű­­en jegyzi meg, hogy ugyanakkor egyes amerikai kiküldöttek erélyesség’ -et sürgettek. Azt a vádat,a mely szerint a SA­VAK titkos rendőrség a politikai ellenzék tagjainak ezreit börtönözte volna be, a sah tagadja. A sah lemondásában Huyser Robert tábornoknak volt legdöntőbb szerepe. Huyser akkor az Egyesült Államok eu­rópai haderejének helyettes parancsnoka volt, Nyugat-Né­­metországból repült Teheránba, ahol Sullivan William kö­vettel együtt találkozott a sahhal. Mindkét amerikai tudta den út Rómába vezet, ahol a vatikáni temetőben a kalandos, hányatott életű, kiváló pap-író, a világjáró árva magyar is örök nyugalomra térhetett. Az örök világosság fényeskedjék neki! már a sah távozásának napját és óráját. A külügyminisztérium szerint Huyser tábornok azért ment Iránba, hogy a katonaság vezetőit Bakhtiar Shahpour miniszterelnök támogatására bírja. Bakhtiar a saht élesen bí­rálta, de a sah utolsó kisé rletként mégis -kinevezte miniszter­­elnökké. A sah szerint Huyser tábornok az egyik iráni tábornok­nak azt mondta, hogy dobják ki az országból a királyt, mint egy döglött egeret. Eluyser tábornok jelenleg a Military Airlift Command parancsnoka a légierők illinoisi Scott támaszpontján. A sah nyilatkozatával kapcsolatban egyelőre nem óhajtott nyilat­kozni. A GERILLÁKAT TOVÁBBRA IS BOMBÁZZÁK Muzorewa Abel püspök, Zimbabwe (Rhodesia) minisz­terelnöke Londonban a gerillák vezetőivel és a brit külügy­miniszterrel már a fegyverszünet feltételeiről és az új válasz­tások kitűzéséről folytatott megbeszéléseket, a zimbabwei légierők azonban ennek ellenére továbbra is bombázzák az úgynevezett nemzeti arcvonal gerilláinak támaszpontjait mind Zambiában, mind Mozambiqeben. December 9-én a Londonban 13 hete folyó tárgyalások kezdete óta már a ha­todik, hetedik és nyolcadik légitámadást hajtották végre. Meg nem erősített híradás szerint a mozambiquei támadás­ban Zimbabwe szárazföldi csapatai is részt vettek. A bom­bázásokat a hírmagyarázók azzal indokolják, hogy mindkét fél igyekszik erejét fokozni addig, amíg a brit kormányzó át nem veszi a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának irá­nyítását. A megállapodás értelmében a zimbabwei hadse­reg 12.000 katonája is, meg a hazafias arcvonal belföldön tartózkodó és becslés szerint 15 ezer gerillája is a kijelölt tá­maszpontokon köteles maradni. A gerillák' mindéül elkövet­nek, hogy a határokon kívül állomásozó egységeiket még a a nagy esőzések és az ezekkel járó áradások előtt hazajut­tassák. A zimbabwei, sorkatonaság a bombázásokkal ezt i­­ügyekszik megakadályozni. A fegyverszüneti feltételek betartását 1200 főnyi brit haderő ellenőrzi. A SAH NŐVÉRÉNEK FIÁT MEGÖLTÉK Párizsban ismeretlen tettes kétszer fejbe lőtte a 34 éves Chafik Mustaphát , a sah ike i nővéré nek, Asl rraf hercegnő­nek fiát. Chafik édesanyjával lakott együtt. Éppen hazafelé tartott a R ue de la Villa Dupont-on gyalogosan a közeli fű­szerestől némi élelmiszerrel, amikor egy motorkerékpáros sisakot viselő, 25-30 év körüli nyomába szegődött, pisztolyt rántott és hátulról fejbelőtte a gyanútlan Chafikot. Amikor Chafik elesett, a merénylő még egyszer fejbe lőtte, aztán nyugodt lépésekkel elmerült a közeli Rue Pergolese ember­­forgatagában. Chafik Must apha Ashraf hercegnő második házasságálról szülletett. Édesapja egyiptomi volt és két évvel ezelőtt halt meg. Chafik a forradalom kitöréséig az iráni tengerészet tisztje és égik 14 siklóból álló egységnek parancsnoka volt ú Perzsa-öböl vizein. A forradalom kitörésekor elfogatási parancsot adtak ki ellene, ő azonban az egyik siklóhajón el­szökött, majd Párizsban lakó édesanyjához költözött. Felesé­ge, egyik volt iráni miniszterelnök leánya, gyermekeivel együtt valahol az Egyesült Államok nyugati partjain lakik. TERÉZ ANYA Az idei Nobel-díjak nyertesei december 10-én Norvég­ország fővárosában, Oslóban vették át ünnepélyes keretek közt a nekik odaítélt összegekről kiállított csekket, az arany érmet és díj odaítéléséről szóló díszoklevelet. All nyertes közül a közvélemény a legnagyobb érdeklődéssel 1 eréz A- nya felé fordult, aki az idei béke-díjat kapta meg. A 69 éves római katolikus apáca, Calcutta nyomortanyáinak szentje, a 192.000 $-ról kiállított csekket a szegények, betegek és a nem kívánt gyermekek nevében vette át. Ehhez az összeghez járult még a norvég nép 70.000 $-os díja és az a 6000 $, a­­melyet a hagyományos békedíj-vacsora megrendezésére for­dítottak volna. A vacsora Teréz Anya kérésére maradt el. Az ünnepségen Teréz Anya Assisi Szent Ferenc ismert békeimáját kezdte mondani. A jelenlevő V. Olaf király, a diplomáciai testület, a norvég kormány s a többi jelenlevő együtt imádkozott vele. Beszédében arra mutatott rá, hogy a szegényeknek nem sajnálkozásra van szükségük, hanem megértő szeretetre és megbecsülésre. Azt kell velük meg­­értetnüi — mondta , hogy ők is számítanak, és hogy őket is a gondviselő Isten keze teremtette szeretetbőf szeretetre. A továbbiakban Teréz anya nyíltan kifakadt azok ellen az országok ellen, amelyeknek törvényei megengedik a mag­zatelhajtást. Ezek az országok a legszegényebb országok. “A béke legnagyobb veszélyeztetője ma az a bűncselekmény amelyet a meg nem született ártatlan gyermek ellen követnek el.” Saness John professzor, a Nobel-bizottság norvég elnö-KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK minden kedves olvasónknak, előfizetőnknek, hirdetőnknek, munkatársunknak és minden magyar testvérünknek A MAGYAR ÚJSÁG Szerkesztősége és Kiadóhivatala MAPYAR KARÁCSONY Karácsony éjszakája csodálatos, ragyogóan csillogó hó borította be a viclóket. Az egész táj szeplőtelen fehér volt. A hópelyhek, mint apró kis csillagok, szállingóztak, játszadoz­tak a tiszta légben.Béke volt, csendes béke. Az emberek izgalommal os áhítattal várták a szent ka­rácsony estéjét, Jézus születését, a karácsonyfát, az ajándé­kot, az ajándékozás őszinte örömet. Ezen az esten mindönki megelégedett boldog volt. Az emberek hálát adtak Istennek. Ki kevesebbért, ki a többért, de legelsősorban a békés ma­gyar karácsonyért. Sehol a \iIágon nincs olyan meghitt, olyan csodaváró karácsony, mint az én szegény, agyongyötört, kifosztott drá­ga hazámban. Álltam az ablak előtt és gyönyörködtem a mil­liószámra keringő, kavargó kis csillagban, a hóhullásban, a­­mely Isten egyik legmegíoghatatlanabb műveként mindent betakart, szennynélkülien tiszta fehérre varázsolta az egész környéket. A pusztai kis házak kéményei szelíden füstölögtek. Ké­szült az ünnepi vacsora. Szinte éreztem a karácsonyi kalács illatát. A sok kis ablak halovány fénye a kicsi otthonokban lakók meghitt boldogságát sugározta ki a szabadba és tük­rözte felém. Mozdulni se mertem. Attól féltem, ha megza­varom a szent éjszaka csendjét, fájdalmat okoznék magam­nak is, másoknak is. Aztán a csendes éjbe szelíden belecsendült a pusztai kis kápolna hívó harangja. És megmozdult a puszta. Kinyíl­tak a fatorlaszos ajtócskák. Csizmás, kucsmás férfiak, fej­kendős nénik, klumpás, facipős kis magyarok indultak az éj­féli szentmisére. Hamarosan megtelt a kápolna. Az orgonán a tanító néni halkan játszani kezdte a Csendes éj előütemeit, majd felcsendült hatvan pusztai kis magyar édesen csilingelő gyermekhangja is. ^ A szentmise végén pedig Iélekbe markoló erővel zúgott fel a magyar himnusz: Isten, áldd meg a magyart Jókedvvel, bőséggel . . . Hozz rá víg esztendőt! A kis kápolna lassan kiürült. A pusztai magyarok lám­pásaikkal szépen hazaballagtak. Nem volt fényes kivilágí­tás, sem sokszor már ízléstelen díszítés. Csak a természet öl­tözött hófehér, csillogó ezüsttel át- meg átszőtt köpönyegbe. A szívekben a szeretet, a lelkekben a karácsonyi 'áhítat és a béke ütött tanyát. Mindez egyszerű volt, szerény, de meghitt, és mégis magasztos. 1 alán ez és így hasonlított iga­zán a betlehemi éjszakához. Istenem! Az idei karácsony estéjén bús magyarok azért imádkoznak Hozzád, adj nekik, adj nekünk még egyszer i- Iyen békés, boldog, szabad karácsonyt! T. P. E. ke Teréz anyát úgy mutatta be, mint aki személy szerint vert hidat a gazdag és szegény országokat elválasztó áramlat fe­lett. Oslo lakosságának százai december 9-én, vasárnap este fáklyás menetben vonultak fel tiszteletére.

Next

/
Thumbnails
Contents