Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-12-06 / 46. szám
1979. DECEMBER 6. MAGYAR OrSAG 3. ÜEDAS? nem r egy fi ÉDESANYÁNK REGÉNY ÍRTA: VASZARY GÁBOR — Folytatás <— —< Ne gépeljek a felesége helyett? _ A jelenlegi lelkiállapotomban úgysem tudok dolgozni — de látva a lány elkedvetlenedését, hirtelen meggondolta. i— De gépelnivaló mégis volna . . . Mindjárt oda is adom. Lement vele az irodába, ahol a szekrényből keresgélős nélkül kiszedett egy csomó iratot, és a kezébe nyomta. Ez volna á gépelnivalója. — De odafent a lakásban gépeljen, ne itt. —' Ez már le van gépelve, >—1 jegyezte meg Helga az iratokat forgatva. < De másolatom nincs, ezért kell újra legépelnie. Ljégalább gyakorolhatja magát a gépelésben. Rögtön munkához látott. Másnap a férfi egy új írógéppel jött haza. Úgy Játszik, nem felejtette el, mit mondott az első ízben, amikor nála jelentkezett. Az ezután következő napokban az elhagyott férj nem mozdult ki hazulról. Az irodát lezárta, és az ajtajára kiragasztott egy írást: Aulakásban vagyok. Oda kérem a postát. Réfegeltől-estig egyebet sem tett, mint felforgatta az egész lakást, valamit lázasan keresgélt.-4 Valami elveszett? —' érdeklődött Helga, w <Egy kis trombita, —- a keresgélést hirtelen abbahagytak Helga a lakásajtó csengőjét megcsináltatta. A postás ználta, elszokott már a csengetéstől. Ki kellett tenni ílmeztétést is. Éppen az ellenkezőjét a szokásosnak. . csengő szól. Ne tessék kopogni. ja a főzéshez nem értett, a férfi vendéglőbe nem akart menni. Otthon ült állandóan, és a feleségét várta. Egy közeli vendéglőből hozatták el az ebédet és vacsorát. Reggelit Helga készített. Elérkezett a férjnek a 45-ik születésnapja is, amire az események következtében kettőjük közül egyik se gondolt már. |í; A reggeli órákban Feiner úrnak egy csomagot hoztak. Nem értette, mert a kérdéses üzletben semmiféle megrendelése nem volt. sőt sohasem járt arra. A nagyságos asszony megrendelésére történt, mondotta, aki á csomagot hozta. ^ A számlát már kifizette, izgatottságában alig tudott uralkodni magán. Mikor volt önöknél a feleségem? A múlt hét péntekén. Ezen a napon ment el az asszony hazulról. A küldönc megmutatta a dátumozott számlát, és még megjegyezte: §A reggeli órákban történt, éppen megnyitottuk az Az illető bölgy sokáig alkudozott. Az árut a mai kellett leszállítanunk.-f- Egyedül volt a feleségem? 4- Egy kisgyerekkel. Pontosan emlékszem rá, mert a kisgyerek sírt. Margaret tehát azon a reggelen, amikor innen elment, ott jájt áz üzletben. Ä csomagban egy házikabát volt és annak egyik zsebében egy kartonlap: ’/\ gyerekein apjának, de nem a férjemnek. Azt a szöveget variálta, amit ő írt neki a házassági évfordulóra. ídelga sehogy sem értette az egészet. Itthagyta a férjét, de a j születésnapjára ajándékot küldött. Úgyanazon a napon gondolt erre, amikor már elhatározta, hogy nem el vele együtt. Úgy látszik, mégis csak szerette,-De nagyon különös módon. A férfi ezentúl állandóan a feleségétől kapott házikabáíban járkált a lakásban. Ha odakint megszólalt a csengő, hirtelen megmeredve figyelte, kinek nyitottak ajtót. Feleségének Helgához címzett utolsó üzenetét állandóary.magánál hordta. 1 öbbször is elővette, és figyelmesen elolvasta, mintha valami titkot tartalmazna, amit meg kellene fejtenie. Később megnyitotta újra az irodát, egész nap ott tartózkodóit. Az utcát tartotta szemmel, a postás megérkezését lesvei 1 alán a feleségétől hoz üzenetet. Valahová el kell majd? érte menni, hogy visszahozza. Akkor is így volt, amikör az elkészült oldalakat megmutatta. ?Már hat hete volt, hogy Margaret elment, és semmi hírt pem kaptak tőle. Helg a lelkesen gépelt mindaddig, míg észre nem vette, bogyjp gépeltetésp a férfi részéről csupán trükk volt. Minden Iegépklt oldal megvolt már két példányban. Eleinte bosszúsan ríín colt a össze a homlokát, mert azt hitte, ő volt, aki tévediietett, de rövidesen meggyőződött róla, egyetlen olyan irat sincs, amelynek legalább két másolata ne lett volna. Felfedezéséről semmit sem szólt, csak figyelte a férfit, amikgr az elkészült oldalakat megmutatta. 0 égedettnek látszott, holott az eredeti másolatok lényegesen rendesebbek voltak. v- Később újabb gépelnivalók is lesznek, r— nyugtatta meg. Helga féloldalról sandított rá. Sürgős lesz?- Hát bizony . . . De túlságosan mégse erőltesse meg magát ;.. . 'Nem is tette. Úgyse ellenőrizte. Mindegy, legalább tovább' gyakorolhatta magát a gépelésben. Azontúl a túlságosan rosszul sikerült gépeléseket kicserélte a régi másolatokkal. Ezt csak észreveszi. Nem vette észre. Ha Margaret annyira barátja a dátumoknak, nincs kizárva, a kisgyerek nevenapjára visszajön. Vagy legalábbis hírt ad magáról. Amikor ezt a gondolatát a férfivel közölte, az rögtön készpénznek vette. í— Feltétlen. Ettől az eshetőségtől egészen megvidámodott. Helgát bosszantotta a naivitása. Amit szeretett volna, megvalósultnak vette, hogy később annál nagyobb legyen a csaló dása. >—i Nem valószínű, hogy visszajönnek, jegyezte meg. Miért? r— riadtan nézte. r— A kisfiút a felesége sohasem szólította Paulnak. Az Erik napot inkább megünnepelné. Mik or lesz az? A férfi sem tudta, nyomban utánanézett a kalendáriumot gondosan átlapozva. Megdermedt, amikor végre megtalálta. Éppen két hete volt. Elmúlott a Paul-nap is. Az asszony nem adott bírt magáról. Í3. Fejezet. A lakásban jóformán egyedül Helga tartózkodott. A férfi csupán étkezni és aludni járt haza. Öngyilkossági kísérletét az irodában követte el. Mintha valami rossz előérzet vezette volna Helgát, amikor váratlanul lement hozzá. Már átvágta a csuklóin az ütőerét. Körülötte tele volt minden vérré!. Kétségbeesett sikoltozására az összefutott járókelők között egy orvos is akadt, aki azonnali segélyt nyújtott. A férj, bekötött csuklóival, saját baját elfelejtve, foglalatoskodott Helga körül, aki az átélt izgalmak következtében idegrohamot kapott, és ágynak esett. Helga felriadt éjszakánként, ha nagy volt a lakásban a csend, és óvatosan megindult, hogy a férjhez bekukucskáljon. Állandóan égette a villanyt. Ritkán találta álomba merültem Legtöbbször összetalálkozott a tekintetük. — Jobban van? - kérdezte aggódva. Csak bólintott. Az elveszett kisgyereket Helga is megsiratta, áttöprengett álmatlan éjszakáin. Említés róla sohasem történt. Megjött az ősz. Már négy hónapja volt, hogy az asszony elment. A férj komor arccal járt-kelt a lakásban. Ha valamire szüksége volt, maga nézeti utána. Helgát nem kérte meg semmire. Leszakadt gombját maga varrta fel, ruháit kikefélte, a cipőit gondosan megpucolta, mintha mindennek nagy fontosságot tulajdonított volna. A fordítóiroda nem érdekelte. Gyakran tartózkodott a felesége szobájában, Margaret dolgaihoz nem engedett hozzányúlni, a szobáját is ő tartotta rendben. Mintha az asszony messziről figyelhette volna, hogy lássa, mennyire szerette. És inni kezdett, bogy öntudatát elkábítsa. Mindezek Helga idegeire mentek. Főleg hogy állandóan a felesége szobájában kellett őt keresni. Mit akar még tőle, ha egyszer már végképp elhagyta? ' Egy délelőtt nem vette lel a születésnapjára kapott házikabátot. Nagyon meggyűrődött, mert állandóan viselte. Ki kellene vasaltatni: Erre már Helgát kérte meg. Majd kivasalta tóm. < Természetesen, ,—< hagyta sietve helyben. -— Nem magát szándékoztam fárasztani vele. Ha tudnék vasalni, magam is megtenném. Először történt, hogy elment hazulról, és nem üldögélt otthon a házikabátjában. Helga bekapcsolta a villanyvasalót, és elkészített mindent a vasaláshoz. A házikabátot kisimította, pontosan a, közepére tette a forró vasalót. Csendben figyelte, mi lesz a Végzete. Az égett ruhaszag csípte a szemét, a torkát, de meg sem mozdult, míg tökéletes munkát nem végzett, s a feleség ajándékát teljesen hasznavehetetlenné nem tette. Utána ablakot, ajtót nyitott, hogy kiszellőztesse a lakást. Ez a házikabát már régóta az idegeire ment. — Nem volt jó ötlet kivasaltatni, ,—■ ezzel fogadta a hazatérő Pault. — I ökéletesen kiégették. Megmutatta a kabát háta közepén éktelenkedő irgalmatlan lyukat, és figyelte, amint mereven nézte. i— Mintha készakarva csinálták volna, — jegyezte meg elborult tekintettel. <— Elvesztettem a feleségem utolsó ajándékát. — Megtérítették az árát, — jegyezte meg Helga, mert utólag Ielkiismeretfurdalásai voltak. De nem túlságosan. Másnap az elpusztított házikabát helyett egy másikat vett. Ez a másik se színben, se formában nem hasonlított az előbbihez. Erre ügyelt, amikor megvette. Őrültség volt, állapította meg, ahogy túlesett rajta. Az anyja segítségére félretett összegből vette. Ezzel a pénzzel jóidéig biztosíthatta volna az életét. Ésős délután történt, amikor semmit sem igér az élet, és nehéz a hétköznapok egyhangúságát elviselni. A férj kiment volna a szobájából, amikor Helga éppen belépett volna. Az ajtóban összeütköztek, és mindketten egy időben jobbra léptek egyet, majd balra, s az arcuk zavaró közelségbe került. Helga már nem tért ki előle, és fáradtan Iehúnyta a szemét. Úgy csókolták meg egymást először; óvatosan és szelíden. Feiner úrból Paul lett., Ezentúl Helgán volt a sor, hogy szívdobogást kapjon, ha egyedül volt a lakásban, s odakint hosszan csengettek. Talán Margaret jött vissza. Meg sem mozdult ajtót nyitni. Utólag az ablakból figyelte, ki lépett ki a ház kapuján. Félelme megduplázódott, amikor áldott állapotba került. Nem törvénytelen gyermek anyjának jött ki Nyugatra. A környéken még érdeklődtek Margaret és a kisgyerek után, ami napokra felizgatta. Azt akarta, hogy elköltözzenek innen, de Paul erélyesen tiltakozott. A lakás az egyedüli kapcsolat a gyerekéhez. Hová várja vissza, ha ez se lesz többé? Inkább hozzájárult ahhoz, hogy a szobákat újra tapétázzák, egyes bútorokat kicseréljenek. A régiekkel iaz irodát bútorozzák be. Helga az ajtókat is fehérre Iakkoztatta. Minden igyekezettel az asszony itteni emlékét akarta elpusztítani. Paul a felesége szobáját nem engedte felforgatni. Fia visszajön az asszony, mindent úgy találjon, ahogy azelőtt volt. Ekkor látta Helga elérkezettnek a felelősségrevonás pillanatát. i—- Gyerekem lesz. A férfinek a lélegzete is elállt az ijedtségtől. ^ A feleségem sohasem adja vissza a gyerekemet, ha megtudja. Ez az én gyerekem és nem az övé. A tiedet elvehette, de az enyémet nem fogja elvenni. A té életedet dirigálhatja, az enyémet nem. Később mégis megadta magát a sorsának, amikor Paul egy patikustól megtudta, hogy hasonló esetben kihez lehet fordulni. <— Mivel indokolja a kérését? kérdezte megfagyott arccal az illető orvos. ~ Által ános gyengeség. .— Napjainkban meglehetősen gyakori szimptóma, ha kötelességteljesítésről van szó . .. Hogy hívják a háziorvosát?,,. A férfi rögtön úgy állította be a helyzetet, mintha egy jó barátja nevében kereste volna fel, így efféle felvilágosítással sajnos nem szolgálhat. i—> És azt honnan vette, hogy én ilyesmire hajlandónak mutatkoznék? Jónak látta, ha a patikust nem keveri bele. '— Ügy gondoltam, hogy emberbaráti érzésétől vezéreltetve ... Rögtön megakadt benne a szó, amikor az orvos a telefonja felé nyúlt, de csak a mellette heverő cigarettáiból vett egyet. — Hány hetes? <—> Úgy emlékszem a barátom három hetet mondott. . . —> Hány éves az illető? — érdeklődött tovább. i—< Ha jól emlékszem, huszonkettő .. . illetve éppen annyi . . . Most jut eszembe, a barátommal a múlt hónapban ünnepeltük a felesége születésnapját. /—< Látom, sikerrel. Ezt ajánlotta a patikus. Még sérteget. Az orvos tovább beszélt. —- Egy esztendeje, hogy hasonló kéréssel elutasítottam valakit. .. Családi dráma lett belőle.. . Tizenötévi fegyházzal, egy özveggyel és egy halottal . .. Megint a telefon felé nyúlt, de ezúttal a gyújtójáért. Utána nagy ívben lengette a gyújtószálat, míg elolthatta. ~ Hát kül dje el a barátja feleségét.. . Mondjuk holnap ... Másnap Helgát küldte fel egyedül. Taxival várta oda lent, hogy utána nyomban hazaszállítsa. Helga már bement a kapun, amikor utána sietett. <—' Mondd azt, hogy a háziorvosodat Krause-nak hívják. Az megállapította, hogy gyenge a fizikumod. — Az ki? i— Csak egy név... — Ezt már nem szeretem. Az orvos szalonja tele volt áldottállapotos asszonyoknál. Az élet kiválasztottjai voltak, anyaságuk boldog tudatában, és egymás között vidáman Készéi gettek. Ezeknek nem tiltották meg, hogy gyerekük legyen, ezeket nem gyötörtek Helgáéhoz hasonló megalázó gondolatok. Megpróbálta önmagát is hozzájuk hasonlónak elképzelni, mint aki a gyerekét megtartani és nem elveszíteni jött volna ide. —- Ön is fordult feléje egy fiatal hölgy. — Persze még egészen az elején . . . Fontos is, hogy az ember elővir. gyázatos legyen ... Elkábító szép illúziókban ringatta magát, nem akart a rideg valóságról tudni. Az orvosnak nem árulta el, miért jött ide, így csupán az anyaságát állapította meg. Amikor újra az utcára ért, Paul gyengéden, belé- Ifjpolva, a taxi felé vezette. — Bocsáss meg érte! . . . Mást nem tehettünk . .; — Ma még nem jutott hozzá. :j Nem reagált a férfi kedveskedéseire. Egyre az áldottállapotos fiatal asszonyok széles mosolyú arcát látta maga előtt. Meghalni szeretett volna. Másnap megtörtént, elvették a gyerekét. Az ősz csak esőt jelentett, hogy jobban megterhelje a lelkét. 1 Soha többé:., soha többé... jajongott éjszakánként álmatlanul forgolódva ágyában. Egy délután, hogy egyedül maradt, hirtelen elhatározásra jutott: az asszony szobáját teljesen felforgatta; a bútorokat átrendezte. Végül Margaret ágyába is befeküdt. Este nyolc óra volt, és szívdobogva figyelte a férfi ha^ zatérését, amint az ajtókat nyitogatva kereste a lakásban. Végül hozzá is benyitott, és pár pillanatig szótlanul nézte. <—<■ Miért tetted? -— szólalt meg végre. Dacosan állta a tekintetét, és nem válaszolt. Egy ideig még előtte állott, aztán szótlanul elhagyta a szobát, de később mégis visszajött. i—> Vacsorázni sem fogsz? Helga szívét hirtelen forróság öntötte el, kiugrott az ágyból, és hozzászaladva a nyakába dobta magát. >—1 Egyetlenem!... Azt hitte, győzött a másik felett. 14. Fejezet. Az asszony visszajött. Karácsony hetében történt, a hó vastagon fehérlett a háztetőkön, és Helga az ünnepekre az anyjához készült. >— És mikor lesz a mi kettőnk karácsonya? . . . Előtte vagy utána? — kérdezte a férfi. — Előtte, meg utána is, <— döntötte el. Könnyen és boldogan járta a havas utcákat, a frissen hullott hócsomók vidáman roppantak a lépései alatt. A levegő jóízű volt, és dúdolni lett volna kedve. Kettőjük közös élete lassan szorosabbra kapcsoló dott, bár zavartalan boldogságot nem ígért. Néha a férfit fogták el a borús gondolatok, ha kisfiára gondolt, akit elszakítottak tőle, máskor a lány tekintete sötétült el, ha a bizonytalan jövő kétkedővé tette. Ekkor volt, hogy az asszony visszajött. A férfi egyedül volt otthon, amikor csengettek. Azt hitte, Helga jött meg, amikor ajtót nyitni ment. Egy ismeretlen öregasszony állott az ajtó küszöbén. ,—- Hírt hoztam a feleségétől, — mondta sötét arccal. ,—- Hol van? r-> kérdezte, és előrébb lépett, de az aszszony mögött nem látott senkit. /— Valami baj történt? r— Bejöhetek? Az öregasszony a szalonban a díványra ült, formátlan fekete kézitáskáját maga elé tette az asztalkára. > ; j , , Fehérhajú, középtermetű asszony volt, nyugtalan tekintettel. Kényelmetlen feladatra vállalkozott, nem tudta, hogy kezdjen hozzá. — Ügy tartottam helyesnek, ha előre jövők, é- igye- ' kezett közvetlen, lenni, és úgy nézett maga körül, mintha azt várná, megnyílik egy ajtó, és valaki rövidesen a segítségére siet. — Egy levelet hoztam, — előszedte a retiküljéből, és átadta. Nyomban megismerte az apja kezeírását. A kapkodva átfutott sorok még nyugtalanabbá tették. ... Nem lett volna szabad hagynod, hogy idáig fejlődjenek a dolgok. Tudnod kellett volna, hogy Margaretnek rajtunk kívül senkije sincs . . . Heteken át fekvő beteg volt. Minderről nem értesíthettünk téged. Eljöttél volna érte, és még súlyosabbá tetted volna a helyzetet. . Nem volt Ielkiereje a több oldalas levelet tovább olvasni, Margaret tehát az orosz zónába ment át a kisgyerekkel, amikor elhagyta. ~ Hol van a feleségem? — kérdezte elnehezült szívvel. — Itt a közelben szállt meg. Azt akarta, előbb beszéljek önnel . . . Velem jött át a zónából. .. i—> És hol a gyerek? i—1 A gyerek . .. ,— kezdte el, de megakadt. <—< gyerek nem jött át velünk . . . i—< Nem? — döbbent meg. — Miért nem? — Meghűlt és beteg lett.. . Betegen nem jöhetett.. . A férfit elkapta a hirtelen támadt indulat. Ott hagyták betegen? .. . Még ma átmegyek érte.. . <—1 Már elkésett.. . Legyen erős ... A kisfiát elvesztette. . . ' T.lOiv; A fenti lak ásban zongoráztak, és most hirtelen abbahagyták. Az ismeretlen öregasszony udvariasságból diszkréten sírt, és a házmester sz ablak alatt a járdára fagyott havat kaparta ... A fia meghalt... Odafent újra riíegszólalt'a zongora, valahol becsapták egy ajtót, és az öregasszony a kézitáskájában a zsebkendője után kotorászott. . / •</' 1 — Hózivataros idő volt, amikor a kisfiú elszökött hazulról ... — szólalt meg újra. - Ide akart visszajönni, Csak késő este találtak rá . . . Akkor hült meg.. . A szülei nem akarták elengedni a feleségét. Beteg, de nem lehetett viszszatartani.. . Azért is jöttem előre, hogy megkérjem, legyen kedves hozzá .. . Estére idehozom . .. Ne lássa senki, amikor hazajön. Nem kell érte jönnie . .. Senki sem hibás1. .. Az Isten akarta így ... . . Helga akkor jött vissza, amikor az idegen asszony már eltávozott. Elegendő volt a férfi halálsápadt arcába tekinteni^, megérezte rögtön, valami baj történt. , i—1 Mi van véled? . . . Rosszul vagy? r— kérdezte aggódva. —' Estébe itt lesz, r- csak ennyit mondott, és a ihásik már mindent, jnegértett belőle. —',;A gyerek js? , ■ Nagyon nehezen válaszolt rá: «— Meghalt.- .J Azontúl nem volt semmi mondanivalójuk egymás számára. Helga .sírva rendezte az asszony szobáját, éppen olyanra, amilyen .azelőtt volt. ; Helga korán lefeküdt. Az ágyából hallotta az asszony visszatérését. Ajtók nyitódtak, és csukódtak, jde, senki serp' beszélt. Később bejött ette a férfi. Meg sem várta, mit mondana, máris rászólt. i > — Most látni se akarom . . . Ne is kérd tőlem . — Éppen csak ... < — Mopdd neki, már alszom . .. Holnap majd több erőm lesz a komédiázásra .. . Szótlanul tudomásul vette, és csendesen behúzta maga* után az ajtót. A lány viselkedését ellenszenvesnek találta. Nem lett volna szabad ilyen hangon beszélni a feleségéről. Semmi sem maradt a régi életéből. Nlinden megváltozott körülötte. Mintha nem is a saját életét élte volna. Egyetlen szava sem volt a feleségéhez, amikor az ismeret len nő kíséretében - átlépte a lakás küszöbét. — Abend! 'mondotta halkan az ásszóny, elkerülve a férje tekintetét,, egyenesen af'Szobájának tártptt. Az öregasszony Segítette; ágyba, 'utáná elköszönt. " — Nem tartozik semmivel, 4- jegyezte meg a lépcsőnázban. > " >• Megzavarodott, mert nem gondolt arra, adnia' kellene neki valamit. . 1 :: ^ Az orvos majd idejön, — szólt vissza még az ideged nő, mielőtt végképp elment. ’■•J'/fo j ^ere,v arcca*- kinyújtott karokkal, mint egy halott, feküdt ágyában a felesége. Láza lehetett, a keze forró volt, amikor megérintette. Az asszony már túl volt a fájdalma legsúlyosabb útján, előtte ez az út még járatlan volt. A gyerek meghalt. Nehéz volt a valóságot elfogadni.. . Később megjött az orvos, aki már a délután folyamán kezelhette, ahogy ezt egyes szavaival elárulta. Nem volt helyes a beteget ide-oda hurcolgatni. Béke és nyugalom segíthet csak rajta. A férfi szótlanul hallgatta. A békét és a nyugalmat maga az asszony vitte el innen. — Mindent kerülni kell, ami felizgatná, jegyezte meg az orvos az előszobában, amikor a kabátját magára vette. Helga a szobája ajtaját óvatosan megnyitotta, éppen csak annyira, hogy az orvos szavait meghallja. . , Az asszony az éjszaka folyamán félrebeszélt. Á saját lelkiismeretével viaskodott. ~ Áz én hibámból történt... Miattam halt meg,.. <—< kiabálta sírva. Helgának is nyugtalan éjszakája volt. Később elaludhatott az asszony. A férj sem mászkált már a lakásban. Az éjszaka nyomasztó csendje ráfeküdt lelkére. Nem bírta az egyedüllétet, és megindult, hogy megkeresse a férfit, akit visszavettek tőle. <— Folytatjuk — mn> Let’nrA um. i t fi t list • » fi V
