Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-11-29 / 45. szám

1979. NOVEMBER 29. MAGYAR ÜJSAO 5, ÖLß® ÉDESANYÁNK REGÉNY ÍRTA: V ASZ ARY GÁBOR — Folytatás Egy reggelen kilenc óra felé a kázmester Lezörgetett a lakásba.-Helga volt, aki ajtót nyitott, így ő tudta meg először. Feiner urat elütötte egy motorbicikli. Az asszony Laláira váltan, pillanatokon belül magára­­kapott valamit, és orvosért sietett, Helga ijedten szaladt le a sebesülthöz. i—< A házmester eltúlozta a dolgot, <—> jelentette ki bosszúsan a férfi. — Egy másik öltönyre van csak szükségem. Legyen szíves szóljon a feleségemnek, adja ki a szürke ru­hámat. Nem akarok, így ahogy vagyok, felsántikálni, mert a lábam is megrándítottam ... A gyerek megijedne. .. — A felesége orvosért ment. Ez meglepte, de nem szólt semmit. Arpíg Helga az utasításai alapján a kért öltönyért ment. megérkezett az asszony is egy orvossal. Valóban nem volt komoly a baleset, bár a könyökét erősen felvérezte, és be kellett kötözni. A lány figyelte a házastársakat. Az asszony csak annyit kérdezett a férjétől, amikor az orvosnak a bekötözésnél se­gédkezett:- Fáj? A másik csak ennyit válaszolt rá: <—< Nem nagyon. Egymás tekintetét elkerülték. Helga ebből a balesetből megállapíthatta, az asszony mégsem utálja annyira a férjét, ahogy ezt vele elhitetni sze­rette volna. Margaret mintha később resteilte volna, hogy olyasmit árult el, amit Helga előtt titokban szeretett volna tartani, már a délután folyamán gondoskodott arról, hogy újra cse­­pülje a férjét. Az ékszerész dobozán kívül volt még egy doboza, szebb is volt mint a másik, és jobban is vigyázott rá. Ezt a dobozát szedte elő, míg a kisgyerek délutáni álmát aludta, és Helgá­val kettesben maradt, dé előbb magukra zárta az ajtót. — Ezek a férjem hozzám írt szerelmes levelei, <—< mond­ta, amikor, melléje ült. — Ezekben a levelekben minden el képzelhetőt, ami csak a Földön létezhet, összehazudott nekem ez a gazember. A kérdéses levelek egy csomóba voltak összekötve. Nem szalaggal, egyszerű, vékony cukorspárgával. Egy összehajtott papirost vett elő: !—>. Itt van a letagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy megcsalt. És ez az ember merészel még erkölcsi ítéletet mondani mások felett. Elmondta azt is, mielőtt a férjét megismerte volna, volt már egy vőlegénye, aki szintén a háború áldozata lett.- De nem voltam a szeretője, ahogy ez mostanában divatba jött. . . —- Ez itt az utolsó levele. A kedves férj egy sírra is féltékeiiy. . . A levelet ideges ujjakkal kaparta elő a borítékjából. N égyoldalas írás volt, de csak a befejező részét olvasta fel: Ha meghalok, és férjhez mész, add oda ezt a kis gyű­rűt a gyerekednek. Én is úgy kaptam gyerekkoromban az anyámtól.” Helga elgondolkozva forgatta ujjai között a kis arany gyűrűt. Parányi négylevelű lóhere díszítette, mégsem hozott szerencsét senkinek. Ezt a gyűrűt nem szabad a kisfiamnak odaadni . . . A kedves férj már üldözőbe vette, hogy megsemmisítse . . . Arra feleljen nekem, miért nem szabad egy halott kérését teljesíteni? ... A gyerek csak titokban húzhatja pár percre az ujjara, hogy mégis tudja, az övé. Később már nem is viselheti. Csak kisgyereknek való .. . AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A formay Cecil Emlékbizottság kiadásában meg­jelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj $ 1.00. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. Kárpát Publ. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $ 1.00-t. Ahogy elhallgatta a panaszait, mindjobban megerősö­dött benne az elhatározás, hogy ezeket kettőjüket kibékíti egymással. Legalább a kisgyereket ne érintse a gyűlöletük. Helga fiatal volt, tele illúziókkal. Amíg Margaret bevásárolni ment, hozzá is látott ter­vének megvalósításához. Lement az irodába a férfihez, aki­nek pokoli rossz kedve volt. Nemcsak az elszakított öltönye miatt, a baleset folyamán a pénztárcáját is elvesztette. Helga megvárta, míg lecsillapodott. )—i Szabad valamit kérdeznem? i— Kérem. —< Miért csalta meg a feleségét? A férfi meglepetten felült a priccsen, mert ott feküdt éppen. i—i Ezt a feleségem üzente? Nem, csak elmesélte. Ettől szenved szegény . .. i—i És mást nem mesé It el? r— Nem, i—i felelte megzavarodottan. i— Azt nem közölte magával, hogy mi a magyarázata, hogy a fiamat a megholt szerelmese keresztnevén szólít­ja? ... Azt sem mesélte el, hogy időnként a temetőbe is kijár bozzá, és virágot hord a sírjára? . . . Sőt arról is gon­doskodik, hogy ezt nekem visszamondják. Felemelte a hangját. — Nyugtassa meg a feleségem, hogy a halottját már sokkal kevésbé érdekli a személye, mint engemet. A békítés nem sikerült. Az asszonyt már otthon találta, amikor felment újra a lakásba. Rögtön sejtette, hogy a férjével beszélt,.-—- Mit hazudott magának az a csélcsap? Hefg a neki is elmondta, amit odalent hallott. Még nem adta fel a tervét, hogy kibékíti őket.’ Margaret szó nélkül kiment a szobából, de kisvártatva újra visszajött a gyerek keresztlevelével, és az orra elé tette. 1-1 Ezt olvassa el! Paul, Erik, Ulrich. így kereszteltük meg a gyereket. A férjem maga választotta ki ezeket a ne­veket. Én csak felcseréltem a két nevet. Véletlen, hogy a ralott vőlegényemet is Eriknek hívták. Most rögtön lemegy rozzá, és közli vele, hogy erről is tuclomásá van. A női be­csületemet meghurcolni nem fogja ez az emberbőrbe buj­tatott szörnyeteg. Helga újra lement, útközben más jutott az eszébe. Hadd legyen mindegyiknek igaza. Ne Tegyen a kisgyereknek neve se Érik, se Paul, hanem Ulrich. Az is benne van a keresztlevelében. Igaz, hogy nem szép név. Valószínűleg békét kötöttek volna már régen, ha lett volna egy közvetítő harmadik. r— Már csak ez hiányzott, — jegyezte meg a férfi, ami­kor az Ulrich ötletét elmondta. —< Proponálta már a felesé­gemnek is?. . . !—■ Még nem. —- Ne mulassza el! Amikor erről is beszámolt Margaretnek, máris papri­kás hangulatba hozta. — Na, most itt van a bizonyítéka, micsoda jellemteler ember a férjem .. . Egyik nagybátyám után kapta a gyere! az Ulrich nevet, mert akkor még nem tudtuk, kicsoda ai illető . . . Jelenleg is ül . . . Most így Szólítsam a gyerekem?. . Hiába tiltakozott. További kimagyarázkodásban mái nem hitt az asszony. Ha sokat közvetít, még jobban elmérgesedik a helyzet A végén még őt is megutálják. Az asszonyt fűti a gyűlölet a jóban is rosszat Iát. Csak a kisfiúért békítette volna k őket. Kár érte. Édes kiskölyök. Sí év: ........................................................................... Utca, házszám: •...................................................................................... Város: ................................................................................................................... Állam:.................................................Zip Code:............................... — Na, végre! —< kiáltott fel az asszony olyan spontán kitöréssel, amely teljesen kizárta, hogy az egér erőszakos halálában valami szerepe lett volna. Az igazi vihar azonban csak másnap tört ki. Rejtély volt, mi történhetett a férj és feleség köpött méghozzá a kora reggeli órákban, a fordítási irodában. Margaret reggel nyolc előtt sohasem kelt fel. Nem tudni mi ütött belé azon a napon, mert nyolc előtt tíz perc­cel már annyira vitte, hogy így kiálthatott fel a lakásba: <—- Felpofoztak! Ezt többször is elismételte.1 Valószínűleg már feljövet a lépcsőházban se csinált titkot belőle, mert a házmester kétségtelen erre vonatkozólag jegyezhette meg később: i—i Én már előbb is megtettem volna . . . Megjegyzésével egyben igazolta, Felnernével semmi­képpen nem érezhetett annyira együtt, hogy megbízására a férje ellen konspirált volna. A pofont valószínűleg az váltotta ki, hogy az asszony a következő megjegyzést tette a férjének: Közöld az új Síueety-vel, a jövőben ő főzzön rád. Erre kapta volna a pofont. Egyéb részletekről sem a felpofozott, sem a felpofozó nem nyilatkozott. Margaret fel-alá rohant a lakásban, az ajtókat csap­kodva maga után, A kisfiút előtt sem türtőztetve magát. i— Csak azért nem válók el, mert vallásos nevelésben részesültem ... 4 TORMAY CEIL EMLÉKBIZOTTSÁG KtZLEMÉNYE A Tormay Cecil mlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Inyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmregény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: AZ Cl KÜLDÖTT. A trilógia egyes leteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény. A könyv a tatárjás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak aípe elevenedik fel. Nagyon sok ha­sonlóság van a jelenk elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekk is, hogy a mostani sok megpró­báltatás után jön mégebb jövendő. Első kötetnek a te: A CSAÖKÖZI HATTYÚ A bolti ára 10 dir és a postaköltség $1.00. A második kötet te: A TISÓ PARTON A bolti ára 12 dir és a postaköltség $1.00. A harmadik köteme: A HÉR BARÁT A bolti ára 15 dr és a postaköltség $1.00, Végül sírógörcsc kapott. Lecsillapítani képtelenség volt. A férfi az asszon hisztérikus jelenetét megúszta; egész nap nem látták, sőt z irodájából is eltűnt. Később Margare valahogy megnyugodott, de a tekin­­te apatikussá vált. Etefelé újabb változáson esett át, és maga volt a szeretetrméltóság megtestesülése. A kisfiához szinte abnormálisán kdves volt: az ölébe kapta, csókolgat­ta, becézgette. Az éjsakára magához vette a szobájába is. Végre elcsendestt a legbotrányosabb nap, amit Helga a körükben eddig meért. Jól ismerve Mrgaret kitartó, makacs természetét, mindez még korántsm jelentette a vihar végét. Folytatni fogja még másnap, st hetek elmúltával is. Ha a múltban megbékéltnek is I.átsatt, rövidesen újra kezdte a veszeke­dést. Szerencsétlen tenyészetével a saját életét is megmér­gezte. Helgának álmatkn éjszakája volt, hiányzott a gyerek, mintha a sajátját veték volna el tőle. Margaretnek sem lehetett nyugalma; hjnal felé is hallotta, amint jött-mént a lakásban. Már bevilágított az ablakán a reggel, amikor feléb­redt. Az asszonyhozhasztalan kopogott be, választ nem kapott. Lehet, hogy cak a reggeli órákban alhatott el, így nem zavarta. Délfelé még midig nyomasztó volt a csend. Az asz­­szony nem jött ki a izobájából. Valami baja történhetett. Tegnap még hangozttta is, hogy nem éli túl ezt a szégyent. Bekopogott hozz, de választ ezúttal sem kapott. Óva­tosan megnyomta a llincset. Az ajtó nem volt bezárva. A szobában nei volt senki. Mikor és hová aehetett el a gyerekkel? A férfi, akit nyomban értesített g irodában, nem vette tragikusan a hírt, legalábbis nem mutatta. Sétára vihette a gyereket, estére visszatérnek. Helga csak későJélután találta meg az asszony búcsú­levelét, az ágyán hevrt. Se megszólítása se befejezése nem volt, s röviden arról szólt, nem él együtt rvább a férjével. A gyerekét magával viszi,; a férjét nem óajtja többé látni. A férfi ezt se vete tragikusan, bár pár pillanatra nié’g: , döbbent. - ; — Holnap estéi visszajön... Egyszer már megtette, hogy egy egész napi eltűnt.. . Tévedett, az assony két nap elmúltával sem jött vissza. Ekkor már a féfi nyugalmának is vége lett. A következő nookon át már a kora reggeli órákban elment hazulról, és sak éjfél felé tért vissza. Helga az ágyáhn felülve hallotta megérkezését. Nap­közben sohasem láti. Mintha teljesen feleslegesnek vette volna az ittlétét. Midig előzékeny és udvarias volt vele szemben, most azonhn azzal sem látszott törődni: él-e még. A negyedik napn határozott. Becsomagolta á dolgait', leült, és megírta ő i a búcsúlevelét. A sors azonban másL akart, és azon a déatán hazaküldte a férfit. , f. Megdöbbenve ette tudomásul, hogy itthagytá volna, lavolléiét egyre fokzódó idegességgel rögtön igazolta, Az elmúlott papokon a felesége után kutatta át az egész varost,, az ismerőseit is felkegste, utána a rendőrségen tett beje­lentést, rnajd yégigjáta az összes hoteleket. Senki se látta az asszonyt a gyerekbe Itt, a környéken sem, ahol jól ismer-, ték őket. . - ,-r , . .. ...!. 7? i • ; ' Nem akarta feléleszteni, valahányszor elment hazul­ról, ezért hagyott háti üzenetet, és pénzt a számára. A felesége szobájába tett a secrétair-re. Helga a pénzről azt hitte, az asszonyé, a Ívéihez sem nyúlt, mert nem volt a nevére címezve. — Nagyon kéren maradjon még! Ezekben a napok­ban nem hagyhat maimra .. . Egyikőjüknek mirlig itthon kell tartózkodni, ha vissza­jönnek. Tegnap is viaros volt az idő, ha ilyenkor zárt ajtókra találva a kintikednek, a kisgyerek megbetegedne. —< Valakinek álladóan figyelni kell, kopognak-e, Helga rácsodálkoott. Ezért kell itt maradnia;, ahelyett, hogy a csengőt megcsiáltatná végre. Eddig nem, voltfontos. Senki se járt hozzájplc. A postát lent az irodába adták le. A feleségemet sm szabad azzal idegesíteni, hogy nem tud a lakásba Lenni .. . . j, /■ Folytatjuk — , 1 2. Fejezet. A házastársakat nem lehetett kibékíteni. Helga jelenléte még elősegítette, hogy kényszerűségből se kelljen egymással érintkezniök, mert általa üzengetett egyik a másiknak. A férfi hűtlenségének történetét Margaret nem mesélte el, aki odáig vitte a gyűlöletét, ha tehette, azt is óiegnehe­­zítette, hogy a férje a gyerekkel kettesben maradjon. Mihelyt Margaret elment hazulról, a fordítási irodában leállt a munka. Az apa s a gyerek szórakozásának köz­pontjában a kis egér szerepelt. Az egérlyuk elé térdepelve lesték, mikor jelenik meg a szürke borzalom, hogy ételda­rabkákkal megetessék. Annyira még nem vitték a megszelídítését, hogy meg­foghatták volná, bár a kisfiúnak minden vágya ez volt. Az egér senkit sem engedett a közelébe. Ilyenkor na­gyokat szökdécselve a szekrény alá menekült. Helga a szórakozásuknál csak elvétve volt jelen, bár ezt is elkerülhette volna. A bekövetkezendő családi tragé­diát azzal indította el, amikor megkérdezte, hogy hívják a kis egeret? —i Valóban erre nem gondoltunk, -—< jegyezte meg a férfi, i—i Legyen a neve Sweety. Helga csak akkor tudta meg a szó jelentését, amikor egyben már baj is lett belőle. Mi történt tulajdonképpen azon a délután, ahogy az asszony az irodából feljött, csak később jutott a tudomására, s akkor is csak hozzávetőlegesen. Szelíd hangulatú, nyári délután volt. Helga még hiú ábrándokban ringatta magát: a házastársak békéje rövi­e—' 1 VKClISZ, Kft lilKUl LUUI11Í i—* SUgUUlUUZ-Ull Cgy CMC, két kis karjával átölelve, és mintha a teste melege is a szí-' véből áradt- volna^ Egyik titka volt: az apjának egy kis egere van, amiről az anyjának nem szabad beszélni. A másik titok: a kis gyű­rű, amiről meg az apjának nem volt szabad tudnia. Pár nap elmúltával egy este megint velük étkezett a' férj. Ezek a közös étkezések csendben zajlottak le. A házas­társak gyakran angolul szóltak egymáshoz, nyilván Helga jelenléte miatt. Az asszony rendszerint ingerült volt, ilyenkor a férj egy-két napra a közös étkezésekről elmaradt. Kettőjük kö­zött az asszony volt a nehezebb eset. Egy este a férfi megpróbálta megbékíteni a feleségét. Mit mondott, nem értette; szelíd és udvarias magatartásából' következtetett erre. Margaret a férje közeledésében a saját igazának jogos­ságát látta, és ellenszenvesen viselkedett. A férfi sem maradt adósa, azzal sem látszott törődni, milyen véleménnyel lehet Helga róluk. i—> Szentnek kell lenni, aki veled kibírja, — mondta ingerülten. — És te maga az ördög vagy. A következő reggel Margaret egész napos kirándulást proponált Helgának, és kimentek a gyerekkel a városi strandra. Az asszonynak kivételesen nem volt rosszkedve. Fia­talságáról beszélt, a boldog időkről. Csodálatosképpen arról is, amikor a férjével megismerkedett. Üszás közben görcsöt kapott, és egy csónakázó fiatalember ugrott utána, aki úszni se tudott. Együtt húzták ki őket a vízből. Ez volt a férje. <—> A férjem háborús bűnösnek számít. Ha elfognák, felakasztanák. Helga ezt a megjegyzését nagyon rosszindulatúnak ta­lálta. Valószínű nem úgy értette, mintha a halálát kívánta volna. Ezt a motorbiciklista balesetekor mutatott izgalma is elárulta. Helga végül nyíltan adta fel a kérdést: r— Nem szerette a férjét soha? i— Honnan veszi ezt? Szerelemből házasodtam és nem anyagi érdekből. <— Talán a férje volt, aki nem szerette. .. i— De. . . akkor igen ... — felelte kelletlenül. Az egész napos kiránduláson bevallotta Margaret, hog> ezen a napon volt házasságuk hetedik évfordulója. Ezért az évfordulóért jött el hazulról. Nem volt lelkiereje ahhoz bogy otthon maradjon. r— Kiváncsi vagyok, gondolt-e rá a férjem . . . Hazaérve, az asszony szobájában már várt rá egy nag) csokor vörös rózsa. Szóval mégis gondolt rá a férj. A váza mellé fektetett kartonlapra a következőket írta A fiam. anyjának és nem a. feleségemnek”, desen mégis megvalósul. Éppen Margaret magatartásából következtetett erre, akinek a jóindulatát elsősorban kellett figyelembe venni. A férj negyvenötödik születésnapja a hónap végére esett. Feleségének dátumszeretete a vérévé vált, s ebben az esetben sem sikerült magát ezen túltennie. — Mit adják a férjemnek a születésnapjára? Nehogy ágy vegye, minthá eddigi véleményemét vele kapcsolatban megváltoztattam volna. Olyat, aminek nem túlozhatja el a jelentőségét. , -Két héttel a férj születésnapja előtt történt. Szóval már gondolt rá. Helga a Iegpraktikus ajándéknak a kibékülést javasolta, az asszony csodálatosképpen nem tett rá semmi­féle rosszindulatú megjegyzést. A következő napon tősgyökeresen megváltozott a hely­zet. Margaret indulatosan jött el az irodából a lakásba. Mondja meg a férjemnek, nem gépelek többé. Nem először üzengetett kellemetlenségeket a férjének. Lement az irodába, az üzenetét annyiban enyhítette: csupán a mai napra vonatkozott. A férfit a priccsen fekve találta, két karját a feje mögé émelve vánkosul. Amint meglátta, felállt, és a felesége üze­netét tudomásul vette. Ugyanakkor megkérte egy rövid tar­talmú levél Iegépelésére. Helga leült az írógép elé, a férfi az asztalról magához vett egy kis dobozt, majd a kalapja után nyúlt. — Nem, — kiáltott fel hirtelen a lány, és ültéből rög­tön felugrott. — Ne menjen el, mert nem maradok itt egye­dül . . . Félek az egértől. .. A férfi eléje tartotta a dobozát. —- Nyissa ki, és meg fog nyugodni. Éppen csak ánnyira emelte fel a doboz tetejét, hogy belekukkantson, de ez is elegendő volt arra, bogy felsi­­; költsön. Az egér volt jenne, de már nem élt. Valaki agyon­csapta. .—- Már csak azt szeretném tudni, ki volt a tettes. A házmester járt itt utoljára takarítani. Beszéljen vele!. . . . Észrevett-e valami gyanúsat? . . . Őszintén szólva Helgát ez a haláleset inkább meg­­• nyugtatta, mint felizgatta. A házmesterrel, aki az udvart i seperte, mégis beszélt. — Akárki tette, Feiner úr érdekében cselekedett, ez [ volt a véleménye, —i Koleratelepeket létesíteni mégserr.i ■ lehet... Visszament az irodába, és beszámolt róla. A férfi kifejezéstelen arccal hallgatta. — Ha sejtem, hogy az egér általános ellenszenvet vált ki mindenkiből, elvittem volna innen máshová,élni.. . Később még megjegyezte, valószínűnek tartja, hogy a t házmestert a bűntényre a felesége bérelte fel. A kisfiúnak t mindenesetre nem szabad semmiről sem tudnia, nehogy szo­morúság érje. i Margaret elérkezettnek látta az időt arra, hogy felvi­lágosítást adjon a legújabban történtekről. — dudja, mit talált ki ez a szörnyeteg? . . . Amikor még t nem láttam a sötét leikébe, és szerettem, Siaeety-nek hívott. ii Most tudtam meg, hogy így hívja az egerét is. — Az egér már elhunyt.

Next

/
Thumbnails
Contents