Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-11-22 / 44. szám
979. NOVEMBER 22. MAGYAR ürSAG 3. ÖIJYAP 10. Fejezet. Marilyn a konyhában teát készített. Sokfcijta konzerve volt. Még pezsgőt is hordtak ide az amerikaiak. Franz hozzájuk sem nyúlna. Nem szabad Karácsony estén megbántania. Már sötétedett. Az ablakon át bevilágított a hó, amikor Franz megérkezett. Karjai köze kapta a lányt, és hosszan csókolgatta. Ki hitte volna, hogy ölni jött ide? _ Bocsáss meg, Marilyn, hogy igaztalanul megvádoltalak. Azt hittem, Walter, ez az utolsó, sötét gazember is szerepet játszott az életedben. Ezt nem tudtam volna megbocsátani. Marilyn ijedt szívdobogással hallgatta. )—< Ha valami közöd lett volna hozzá, nem kért volna tőled 325 márkát egy tiltott műtétért. Köhlerné visszaadta leveledet, amit Wálterhak Írtál. Mi mondott Köhlerné? —' aggódott. ^ Csak annyit, hogy te se kapod meg a pénzedet. Egy elégtételem mégis volt. Képzeld el, ez a hülye feleségül vette Köhlemét. Meg fog bűnhődni minden aljasságáért. Egy hosszú csók után szelíden kérlelte a lányt. _ Ne mondd meg soha, ki volt az oka az abortuszoífnak. A többi nem fontos. i—i De megmondom, le, hazudta nyugodt hangon. < Miért titkoltad el? Nem volt pénzed. Sokáig átölelve tartották egymást. Franz soha ilyen boldognak nem érezte magát. Mondd, Marilyn, igazán szeretsz te engem? Miért kérdezel ilyen butaságot? Sose mondtad. Most se mondta. Összecsókolta az arcát, s a két kezét is, majd szelíden kibontakozott a karjai közül. v— Mindjárt visszajövök, <-* csak ennyit mondott. Pupy elhagyott szobájában, fáradtan nekitámaszkodott az ajtónak. Nem lehet egy életen át hazugságban élni. Egyszer meg fogja tudni az igazságot, és megundorodík tőle. Könnyebb meghalni, mint megsiratni valakit. Megkereste a kis fiolát, amit a barátnője hátrahagyott a számára. Elfelejtette Pupytól megkérdezni: fáj-e a halál ? Pupy csak annyit mondott, nem fog sokáig tartani. Egy darab papirosra a következőket írta: Add el a dolgaimat, hogy legyen pénzed Hamburgba menni, ha Pupy megírja a címét. Megkapod tőle a pénzemet. A lakást tartsd meg, hogy emlékezhess rám. Néha látogass meg a temetőben. Imádkozni kellene, de elfáradt a lelke. Szájába vette a kis fiolát, és szétharapta. A szomszéd rádiójában egy női kórus énekelte a karácsonyi dalt: ‘Stille Nacht, Heilige Nacht, Alles schläft, einsam macht. . .” Odakint megindult újra a havazás. 1 I. Fejezet. A második levelet Helga írta: “Egyetlen, jó Anyám! Ez az első Karácsony, hogy nem lehetek Veled. Grippém van, magas lázam volt. Már tál vagyok rajta, ne aggódj! Az oruos szerint pár napig még nem szabad kijárnom. Képzelhetted, milyen ünnepnapjaim lesznek; egyedül, elhagyatottan. Megvigpsztal, hogy Franz és Kurt Veled lesznek. Gondoljatok rám is Karácsony este. Mihelyt teljesen rendbe jöttem, első utam hozzád vezet. Be kell fejeznem a levelemet, mert átjöttek érte a szomszédból, hogy postára tegyék. Sok csókot küld a te szomorú lányod: Helga. P.S. Franznak és Kurtnak minden jót kívánok. Helga hazudott, amikor a levelét megírta. Miért? Egy nyáron kezdődött a története. A testvérek annyira eltávolodtak egymástól, hogy meg sem próbálták egymás segítségét kérni. Helga nem is ment abba a nyugati városba, ahol Franz élt. ' Az első napokban még jól dotált titkárnői pozícióról álmodozott, később már akármilyen állással is megelégedett volna. Sikertelen próbálkozásai folyamán a pénzével együtt ( az igényei is csökkentek. Csupán az idegessége növekedett. J Valahányszor álláskeresés közben templom került az útjába, betért megpihenni. Inkább pereskedett az Úristen- < nel, mint imádkozott. Nem sok fáradságába kerülne, ha segítene. Már azért is könyörögni kell, hogy valaki a mindennapi kenyerét megkeresse? Nem használtak az imák. Mintha a világháború következtében az Úristen is tönkrement volna, és nincs módjában segíteni. Sok helyre elkésve érkezett. Betöltötték a meghirdetett állást. Másutt felírták az adatait, majd értesítik. Értesítés sohasem volt. Még utóbb, szégyenszemre, vissza kell menekülnie az anyjához. Már csak a makacsság tartotta benne a lelket. Már sírni sem tudott, csak összeszorított szájjal, Iélektelenül kutyagolta keresztül-kasul a várost. Ezen a nyári délelőtt már kora reggeltől talpon volt. Dél felé már csak két címe maradt. Ha ezeknél sem ér el semmit, visszamegy az utcai árushoz, ahol frissen sült kolbászokat árultak. Egyet megebédel, aztán hazamegy albérleti szobájába, és átalussza a napját. Csak aludni jó. Az ember minden gondját elfelejti. Egy fordítási iroda volt az első címe. Ennek is csak a neve volt hangzatos. Valamikor pince lehetett; lépcsőlejárat vezetett egy eléggé tágas helyiségbe. Alacsony, vasrácsos, börtönablakai az utcára néztek, ahol az arra elhaladóknak csak a lábait lehetett látni. Irodaszerű berendezése szegényes volt; egy ócska szék■* rény, teletömve iratokkal, egy prices a fal mellé tóivá, két színes párnával és egy szürke takaróval. Hosszúkás asztal mögött, könyvektől körülbástyázva egy sovány férfi ült. Mihelyt észrevette, felállott. Rokonszenves, középkorú férfi volt, kissé meghajlott háttal. A hirdetés miatt jöttem, ~ jelentette Helga. ,— Kérem. Kelletlen mozdulattal megkínálta az írógép előtt álló székkel. ,— Gyorsan gépelni nem tudok, kérem, — jegyezte meg. r— Más mindenhez értek. Ami női munka lenne . .. A férfit nem érdekelte a más minden, nem is válaszolt, csak a gépeléshez ragaszkodott. Itt is kidobják, kár próbálkozni. Az írógép billentyűin egy-kettőt ütött, aztán levette róla a kezét. *-< Ezen nem lehet gépelni, >—< jelentette ki, elég szemtelenül, minden jóneveltsége ellenére. A férfi is megnézte az írógépet. <— Nem jó? /—- kérdezte. /—< Összekapaszkodnak a betűk. —■ Talán gyorsan akart gépelni. Ezt se mondták még eddig. Egymásra néztek, és mind a ketten egyre gondoltak: Ezzel is teljesen felesleges volt összetalálkozni az életben. Helga felállt, hogy mielőbb elmeneküljön innen, a férfi jobbra-balra kapkodta a tekintetét. Amikor már a lánynak is a háta mögé nézelődött, Helga udvariasan megkérdezte: <—> Valami elveszett? ,—■ Nehogy rálépjen az egeremre. r— Fehér? <— kérdezte, kedves társalgási hangon, tudva, hogy pár perc múlva úgysem látja többé az életben. De rögtön elszállott minden jó hangulata, amikor a férfi azt felelte, hogy az egér szürke. Szóval közönséges, ronda szörnyeteg. Felkapta a széke mellől a retiküljét, még utóbb belemegy az egér. j—< Egy pillanat! — mondotta a férfi, majd levette a kalapját a szekrény tetejéről, a fejére Jette, és kiment az utcára. Most mi van? A szekrény egyik külső oldal áb a szögek voltak verve fogasnak. Ott lógott a férfi felső kabátja. Végképp nem mehetett el. Már öt perce várakozott, de ötvennek tűnt fel, mert állandóan az egeret kereste, és egyre rosszabbul érezte magát. Még utóbb felfut a harisnyáján. Amíg Helga a fordítási irodában lelki tusájét vívta, a férfi felment a lakásába a feleségéhez veszekedni. r- Itt van egy nő, akinek fogalma sincs a gépelésről. , Nem érdekel. Az asszonynak fekete haja és szeme volt. Nem volt se alacsony, se magas, se fiatal, se öreg, se szép, se csúnya. A férfi valamikor annyira szerette, hogy meg akart halni ,érte. A nő is annak idején. Jelenleg egyikük se szeretett már erre gondolni. i—> Azt, aki rendesen dolgozott, elmartad tőlem . .. >—> A szeretőd volt, vágta rá éles hangon az asszony. j A férfi nem tartotta érdemesnek, hogy tiltakozzék. Különben is igaz volt. —' Neked kell újra gépelni. —^ Ki gondozza a gyereket? <-* Lent van egy lány, akit felvehetsz. \ Az asszony elford ült, így jelezve, hogy nem óhajt vele tovább beszélgetni. ~ Ha neked sem kell, ne küldd vissza hozzám <— mondta még. Az asszony erre sem válaszolt. A férfi egy ideig még előtte állott, aztán visszament Helgához. i—i A feleségem szeretne magával beszélni. Legyen szíves felfáradni hozzá. Szóval gépírói állásról már szó sincs. Talán valami másra még felhasználják. Másképp nem küldené fel a feleségéhez. ■—' A háztartási munkákhoz értek, jegyezte meg bátortalanul. Válasz helyett a férfi kiment vele az utcára, és megmutatta a ház bejáratát. ' Második emelet tizenegy, Feiner lakás . .. Bocsánat, Feiner Pál vagyok. Weiber Helga, felelte rá. A férfi akkor már eltűnt mellőle. A második emeleten megtalálta a Feiner lakást. A sőt kétszer is ráfordította a kulcsot. Ezután már kedvesebb lett. !—i Margaret a nevem, a kisfiút Eriknek hívják. A gyereket már együtt vitték el sétálni. A fizetését is felemelte, olyanformán, mintha az előbb félreértette volna. Mindez nyilván az egér miatt történt. Hazatérve elkészítette Helga szobáját közvetlen a bejáratnál. Odakerült a kisfiú ágya is, mint régebben, amikor szintén tartottak valakit a gyerek mellett. Akkor a házastársak még nem utálták egymást. i—■ Legyen szíves, közölje a férjemmel, hogy felfogadtam. Csupán a formaság kedvéért. Egyébként semmi jelentősége nincs. Vele kapcsolatban kötelezettségei nem lesznek. A férfi tudomásul vette a történteket, egyetlen szava sem volt. Ezek úgy látszik, éppen összevesztek egymással, állapította meg Helga. Csak az nem szép tőlük, hogy ilyen nyíltan, előtte is kifejezésre juttatják. De majd me gb ékülnek egymással. A házastársak elkerülték egymást. Együtt sem étkeztek. Estére az asszony külön vacsorázott vele kettesben. Bár alaposan megéhezett, igyekezett éhségét palástolni. Ügy gondolta, a házastársak csupán átmenetileg vannak haragban egymással, de miután két nap múlva sem változott a helyzet, nagyon kellemetlenül érezte magát közöttük. Az asszonynak az sem tetszett, ha a férjét udvariasan köszöntötte, ha meglátta. Az asszony délelőttönként főzött, ebéd után pedig, amikor Helga a kisgyerek délutáni álmát vigyázta, lement az irodába gépelni. Ilyenkor az irodából a férj eltűnt; vagy feljött a lak ásba, vagy elment valahová. Helga helyzete idővel még kínosabbá vált, amikor Margaret a bizalmasává tette. Nem mintha megkedvelte volna, de végre talált valakit, akinek panaszkodhatott. Férje befeketítésére minden alkalmat felhasznált. Először elmondotta, miért nincs senkije, aki férjével szemben megvédhetné. A szüleit a háború vége felé, egy légitámadás alkalmával elvesztette. — A húgom tizenhatéves, szép leány volt, Virginiának hívták. Nagyon szerettük egymást. Ha nem halt volna meg, nem lennék most a férjemnek teljesen kiszolgáltatva. Volt egy bátyám is, aki háborús sebesülésébe halt bele. Legalább ő maradt volna meg, nem történhetett volna velem semmi baj. És a férje családja? érdeklődött Helga. Az asszony a férj szóra összehúzta a szemöldökét, és elsötétült a tekintete. ' Megvannak még. Rendes emberek voltak mindig. Nem tudom, kitől örökölte undorító természetét a férjem. A szülei az orosz zónában maradtak, nem segíthetnek rajtam. Akkor is boldogtalan lehet valaki, ha férje s gyereke van, és jómódban él. Az asszony az ékszereit egyszerű fadodozban tartogatta. Egyet sem viselt. Jó családból is származtak mind a ketten. Angolul és franciául úgy beszéltek, mint az anyanyelvükön. Fiatalok már nem voltak, de olyan öregek sem, hogy a tétlenséget elviseljék. így jött létre a fordítási iroda, amire nem lett volna szükségük. — A kisfiam az egyetlen vigaszom, — mondotta Margaret, és egy jó tanáccsal fejezte be beszélgetős hangulatát: <— Ne menjen soha férjhez! Mintegy végszóra megnyílott az ajtó, a férfi jelent meg a küszöbén. Az asszony szótlanul felállt, és úgy ment el mellette, hogy a ruhájával se érintse. Paul még alszik? kérdezte a férfi, ahogy egyedül maradtak. Helga nem értette, kiről beszél. ' A kisfiámat kérdeztem. <— A felesége azt mondta, hogy Erik a neve. — Rosszul világosították fel, Paulnak hívják, mint ergem. A feleségem annyira utál, hogy megváltoztatta a gyerekem nevét is. De miért? — Tőle kérdezze! * Benyitott a kisfiához, a szoba ajtaját szándékosan *1 nyitva hagyva, hogy Helga hallhassa, amint a kisgyereket több ízben is Paulnak szólította. Hogy tudták ezt a kisgyerekkel megértetni?. <— Folytatjuk — 1 • " ! i,»- • IjOj/.i t csengő nem működött, az ajtó nyitva volt. Miután többszöri kopogására sem reagáltak, óvatosan belépett az előszobába. Onnan egy üvegajtó vezetett tovább. Ott is hasztalan kopogott, így oda is benyitott. Felnerné a szoba közepén állott, mint aki elmenőben lett volna egy ötéves kisfiút a kezénél fogva. Ügy álltak ott, mint egy vasúti állomás várótermében, amikor a vonat indulását már jelezték. Talán a férje ötlete elől menekült volna el, de nem volt rá már ideje. Ez a három ember, akiknek sorsát később egybekapcsolta az élet, egyelőre tudni sem akart egymásról. Az asszony utálta a férjét, mert megcsalta. Undorát a férjén túl másokra is kiterjesztette. Főleg ha nő volt az illető. Most itt volt egy az orra előtt. Udvariasan elintézi. Olyan feltételeket szabott, amiket úgysem fogadhat el. Szabadnap nincs. A lakás kitakarítása is az ő dolga. A kisgyerekre állandóan vigyázni kell; megmosdatni, öltöztetni, lefektetni. Egyszóval mindenben a gondját viselni. Mondott egy nevetséges összeget, aminél többet semmi körülmények között nem ad. Simán megszabadul tőle. Helga úgy döntött, jobb híján, egyelőre elfogadta, míg jobb álláshoz nem jut. Arról elfeledkezett, hogy fogja ezt megvalósítani, ha egyetlen szabadnapja sem lesz. >— Egy feltételem volna, — jegyezte meg bátortalanul. ■—■ Na! — kapta fel a fejét az asszony, és felvillant a szeme. Mondhat akármit, azonnal kidobja. ~ Ha nincs egér .. . —> Egér? . . . Hol? r— és riadtan nézett maga körül, készen arra, felsikoltson. Látott egyet? .. . .—- Lent az irodában a kedves férje egy egérről beszélt. <—i A férjemet ne nevezze kedvesnek, mert őrült, és egereket tenyészt. Nyomban kiment az előszobába, és becsukta az ajtót TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelentj, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: AZ OSI KÜLDÖTT. A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény. A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok hasonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpróbáltatás után jön még szebb jövendő. Első kötetnek a címe: A CSALLÓKÖZI HATTYÚ A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00. A második kötet címe: A TÚLSÓ PARTON A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00. A harmadik kötet címe: A FEHÉR BARÁT A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1.00. ÉDESANYÁNK REGÉNY ÍRTA: VASZARY GÁBOR — Folytatás < ( Mit mondott még a op, mielőtt becsapta maga után 5 ajtót, arra már nem figyelt. I Elnehezült a lélegzete, amikor Marilyn levelét elöl- ; ista: WTUtir?** | “Dr. Hirsch úrnak Fegyen színes a 325 márkámat visszafizetni. Feltétlen j ükségem van rá. Még a mai nap folyamán küldje el valakivel hozzám. tisztelettel: Engel Marilyn.’’ Ennek az aljas fráternak is a szeretője volt. Ez több jlt a soknál. Ezt nem lehet megbocsátani. A kórház egy jómódú betege egy-egy üveg bort spendítzott az orvosoknak Karácsony estére. Éranzot kifelejtették. Fischer doktor mégis hozott a számára egy üveggel, tömer kollégáé lett volna, aki az ünnepekre elutazott. Nem igja reumáim, ha yisszajön, — jegyezte meg. Szeszes ital- I nemv«L' ***** 3" ■ I ischer doktor eddig nem szívelte. Most mintha más nber ájílott volna vele szemben. Szeretettel a vállára tette kezétjp 'Nagyon Ievertnek látszol. Ha esetleg anyagiak liatt. . fU v í— Igieni, nem —- tiltakozott hevesen. »—< Erős fejfájásom , an. Eiiríyire az egész. *-]p$étáIj egyet a friss levegőn. — Felsegítette a kaálját, és a kalapját a fejébe nyomta. — Kellemes ünnepeet, ha ;már néni látnalák. Fránz megitta utolsó pohár borát, amikor megszólalt a Jefon. Marilyn kereste.-—Halló! — Te vagy az, Franz? — .Igen. '-d&plyan furcsa volt a hangod. Csak nem vagy beteg? Igyekezett uralkodni magán, hogy ne sejtsen semmit. — IAz bosszant, hogy Köhlernétől nem kaptam meg pénzemet. —c Semmit sem kaptál? Semmit sem. E§y ideig hallgatott a lány. •—'! Nem baj. Mikor jössz? —■pMost indulok hozzád. I .ételle a kagylót. A kabátját két oldalt megtapogatta, íajcl hal zsebéből kivett egy revolvert, és a jobboldali zseébe t$¥b. Cigarettára gyújtott volna, de hirtelen megmerevedett kezeJjValsihonnah halk zenét hallott. Ismerős volt a mejdiájaü H|| hallotta már? Aztán eszébe jutott. Persze, a meuette.L ’ ,1 • i . Ezt játszotta a zenélő képóra, amit gyermekkorukban ».űrt gyakran muzsikáltatott. Hol játsszák ezt a dalt? Hol van itt rádió? Kinyitotta a szobája ajtaját. A kek villanyfényben úszó folyosó végében megjelent mghall édesanyja. Hozzálepett, és megcsókolta az arcát, ztán eltűnt. Franz egy ideig még figyelt. Nem hallott, és nem látott emrnifC AMelkiismeréte gyötörte. Ez volt az első Karácsony, iogy elhagyta az édesanyját. I AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI í KOMMUNIZMUS | SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában megjelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj $1.00. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. ' - 'fji Kárpát Pubí. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $1.00-t. Név: ....................................................................................................................... ]i>? > Utca, házszám: •...................................................................................... Város: .. ...i. ............................................................................ Állam:.................................................Zip Code:...............................
